Őszi éjjel // Höstnatten

Bár már októbert írunk¸ de ez a tény nem tartott vissza minket egy kis hétvégi kempingezéstől. Péntek este felkerekedtünk és két lakóautóval, valamint egy lakókocsival elindultunk északnak. Út közben megálltunk egy paradicsomültetvénynél, mivel ott lehetett jegyet venni a kempingbe. Majd továbbautóztunk egészen a célállomásig, a vadkempingig. Körös-körül az őszi színekbe öltözött erdő, alattunk a Skälsjö vize pompázott. Nosza, nekiálltunk tüzet rakni. Télikabátban és pokrócba bugyolálva ültünk a tűz körül, melegedtünk, vidáman beszélgettünk. A levegő hamar lehűlt, egy idő után nem lehetett több három foknál. Belegondoltam, hogy Budapesten, a Liszt Ferenc téri kávézók kb. tizenöt fok alatt már felszámolják a kinti asztalokat. Ilyen ”hidegben” sem a gázmelegítők, sem a takarók nem marasztalják a levegőn a pesti vendégeket. Eközben a svédek a szabadban üldögélnek ”télvíz idején”.

Később megjelent egy autó. Ki érkezett ide a világ végére, ahol a madár se jár? Kiderült, hogy az éjjeli látogatók a közelben laknak, csak felautóztak a kempingbe körülnézni, hogy van-e itt valaki. Világos, mi mást lehetne csinálni egy hideg, őszi péntek estén. A nő vezetett, a férfi talán arra várt, hogy megkínáljuk valamivel, de már nem volt rá szüksége, így is emelkedett hangulatban volt.

Bár jól bírtam a szabadtéri, viking kiképzést, de mégis én vonultam vissza elsőként a fűtött lakóautóba. És akkor ott, a melegben nagyon elkezdtem fázni, hiába bújtam meleg ruhában a takaró alá, csak később melegedtem fel.

Második este a kempinghez tartozó, deszkából épített szélfogó menedék alá húzódtunk be. Az építmény mellett tüzifa sorakozott, amit a táborozók igény szerint használhattak. Természetesen a grillsütö is előkerült, jó hangulatban sütögettük a pecsenyénket a melegben. Volt hely bőven az asztaloknak, székeknek a menedék alatt. Kifejezetten jólesett a desszert: alufóliában sült alma, vaníliaszósszal. Badacsonyi jégbort fogyasztottunk hozzá.

A naplemente mindig gyönyörű, de a tónál különösen az volt. Aztán beköszöntött a teljes sötétség, amit csak kint, a természetben élhet át az ember, a városban soha. A menedéket elhagyva az orrunk hegyéig sem láttunk. Csak a csillagok világítottak fényesen, no meg a zseblámpa, ha kéznél volt.

Nem találkoztunk sem medvével, sem jávorszarvassal, bár utóbbinak láttuk a kis, tojás alakú nyomait az erdőben. Mi, a táborozók a fából ácsolt illemhelyet használtuk. Olyan tiszta és rendes volt, hogy akár étkezőként is működhetne. De az egész kempingre ez volt a jellemző. A tüzifát nem hordták el a szélfogó mellől és a faágra akasztott grill csipeszeket sem bántotta senki. Firkálásnak, rongálásnak nyoma sem volt. Egy ilyen pihenőhely áldás minden kirándulónak, természetbe vágyónak. Az odalátogatók óvják, vigyázzák, hogy még sokan és sokáig használhassák.

Fast det är redan oktober, hindrade det inte oss att campa i helgen. På fredag kväll gav vi oss i väg norrut med två husbilar och med en husvagn. På vägen stannade vi vid en tomatodling för att köpa biljetter till campingen. Sen åkte vi vidare till målet som var en vildmarkscamping. Omkring stod skogen i höstfärger, nedanför oss den fina Skälsjön som glänste. Vi tände omedelbart en eld, sen satte vi oss med vinterjacka och filtar på oss. Vi värmde oss vid elden och snackade. Luften blev snart kall, efter en stund var det inte mer än tre grader. Jag tänkte på uteserveringarna i Budapest på Liszt Ferenc tér som stänger sina uteplatser när det kryper ner under femtongrader. Om det är så ”kallt”, sitter inte ute ungrarna, inte ens om de får filtar och extra element. Men svenskarna campar fast det är ungersk ”vinter”.

Sent på kvällen kom en bil. Vem åker hit, till världens ände? Vi fick veta att de sena besökarna bor nära, de ville bara veta om det fanns folk på campingen. Det är ju klart, vad annat kunde man göra på en kall fredagskväll. Kvinnan körde, mannen kanske väntade på att vi skulle bjuda honom till någonting, men han behövde inte det, för han mådde redan för bra.

Fast jag orkade sitta ute på ”vikingautbildningen” lika länge som svenskarna. Jag var den första som drog mig tillbaka till den varma husbilen. Där inne i värmen började jag frysa jättemycket. Jag hade tjocka kläder på mig och la under täcket, men det hjälpte inte förrän efter en stund.

På andra kvällen satte vi oss under ett vindskydd av trä på campingen. Bredvid byggnaden stod vedhögar som campare fick använda. Naturligtvis tog vi fram grillen och vi började grilla och hade det bra i värmen från grillarna och elden. Det fanns mycket plats för bord och stolarna under skyddet. Desserten passade bra till höstkvällen: grillat äpple i aluminiumfolie med vaniljsås. Vi drack en flaska icewine från Badacsony till det.

Solnedgången är alltid vacker, men den var särskilt vacker vid sjön. Sen blev det så kolsvart, som man bara kan uppleva i naturen, men inte i stan. När man lämnade vindskyddet, var det helt mörkt, det var bara stjärnorna som lyste, och ficklampan, om man hade en.

Vi träffade varken björn, eller älg, men den lämnade sitt märke i skogen. Det såg ut som små ägg. Vi som campade, fick använda torrdasset som var ett trähus. Det var så rent och fint att man nästan kunde använda det som matrum. Jag kan säga det samma om den hela campingen. Man tog inte med ved från vindskyddet, inte grilltängerna heller som hängde på en trädgren. Det var inget spår av klottret eller skador. En sådan rastplats är en välsignelse för alla vandrare och för dem som vill åka ut i naturen. Besökarna lämnar platsen i samma fina skick som den var när de kom, för att många kan använda den i framtiden.

Az idő urai // Tidens mästare

Vajon mely nemzetekre asszociálunk, ha a pontosság kerül szóba? A németekre? Netán a svájciakra? Dobjuk sutba a sztereotípiákat és gondoljunk a svédekre!

Míg Európa a deutsche pünktlichkeiton mosolyog, valamint a svájci órák és vonatok pontosságát méltatja, addig a svédek csendben teszik a dolgukat.

Nézzük meg közelebbről, hogyan is gazdálkodnak a errefelé az idővel:

Svédországban érdemes komolyan venni Az Időt, különben kellemetlen meglepetések érhetik az embert.

Ha telefonon kérünk időpontot az orvoshoz, akkor a személyi számunk bepötyögése után egy gépi hang tudatja velünk, mikor hív vissza bennünket az illetékes. Füleljünk a megadott időpontban, mert percre pontosan fog csörögni a telefon.

Ajánlott időben elindulni a színházba, pláne, ha a sor közepére szól a jegyünk. A kb. hét óra hét perces kezdés errefelé ismeretlen. Talán a másnapi újságban is benne lenne, ha ennyit késne az előadás. A szünet időtartama általában fel van tüntetve a programfüzetben, vagy bemondják, hogy hány perces lesz. Mondanom sem kell, hogy az előadás menetrend szerint folytatódik.

A moziban is foglaljuk el idejében a helyünket, mert órautésre kezdik vetíteni a reklámokat, filmbemutatókat. Hat perc múlva(!!!) pedig már nézhetjük a filmet (Eközben Németországban fél órás reklámblokkot kénytelenek végigszenvedni a moziba látogatók).

Említsük meg a koncerteket is! Míg Magyarországon szinte kötelező később kezdeni (sajnos sokszor egy-két órás csúszás is lehetséges), a svédeknél ez esetben is a pontosság a mérvadó. Függetlenül a fellépő művész nagyságától, ismertségétöl. Az előadó megtiszteli a közönséget azzal, hogy nem kell várni rá.

Eddigi tapasztalataim szerint nem csak a szórakoztatóiparban, de az élet minden területén törekednek a pontosságra a svédek. Úgy a hivatalos, mint a magánügyekben.

A svédek nem csak az idő betartásában profik, de egyúttal két lábon járó naptárak is. A “jövő héten” fogalmát még használják, a “két hét múlva” meghatározást megértik, de alapvetően a dátumokat a hetek számozása szerint tartják számon. Csak úgy röpködnek a levegőben az olyan kifejezések, mint “a 43. héten szabad vagyok pénteken” vagy “a 44. héten kedd helyett szerdán találkozzunk.” Rajtam kívül mindenki pontosan be tudja magát tájolni fejben, csak én vagyok elveszve naptár nélkül. Az még álmukban sem fordul elő, hogy például “november második hetéről” beszéljenek. Hová vezetne ez?

Vilka nationaliteter brukar man förknippa med punktlighet? Med tyskarna eller med schweizarna? Glöm stereotyper och tänk på svenskarna!

Medan Europa ler över deutsche pünktlichkeit och uppskattar punktligheten av de schweiziska klockorna och tågen, gör svenskarna sina vardagsgrejer i bakgrunden.

Hur ser ut svenskarnas tidsuppfattning?

I Sverige lönar det sig att ta Tiden på allvar, annars kan man uppleva pinsamma situationer.

Om man ringer vårdcentralen för att boka tid, måste man bara mata in personnumret i telefonen och en maskinröst meddelar vilken tid personalen ringer tillbaka. Man ska passa telefonen på den angivna tiden för de kommer att ringa exakt på det klockslag som var planerat.

Jag rekommenderar att gå på teater i tid, speciellt om man har biljetter för mitten i raden. Pjäsen börjar exakt, inte cirka kl. 19:07 som i Ungern. Om det skulle hända, skulle man kanske läsa om det i tidningen nästa dag. Man får alltid veta hur lång pausen är. Det står i programbladet eller man får informationen på annat sett. Jag behöver kanske inte säga att föreställningen fortsätter på sekunden efter pausen.

Det är bra att sätta sig punktligt på bio också, för reklamfilmer och trailers sätts igång på klockslaget. Efter sex minuter (!!!) börjar filmen (däremot i Tyskland är biobesökarna tvungna att överleva en halvtimmes reklamblock).

I det här fallet får vi inte glömma att tala om hur det är att gå på konserter! I Ungern är det kutym att börja senare än utsatt tid (tyvärr kan det vara en-två timmars försening), i Sverige är det punktligheten som gäller. Det beror inte på hur känd eller stor artisten är som spelar. Konstnären ger publiken den respekten att man inte behöver vänta på honom eller henne.

Enligt mina erfarenheter gäller punktligheten inte bara i underhållningsindustrin, men också alla andra områden i livet. Båda i officiella och i privatärenden.

Svenskarna är proffs att inte bara att hålla tiden, men de är också kalendrar med två ben. De använder termer som ”nästa väcka”, de förstår ”i två veckor”, men vanligaste är att de har koll på numreringen av veckor. Man använder fraser som ”jag är ledig på fredag i veckan 43” eller ”vi träffars på onsdag istället för tisdag i veckan 44.” Alla kan orientera sig exakt i huvudet, det är bara jag som är förlorad utan kalender. De drömmer inte ens om att prata som ”andra veckan av november.” Hur skulle det se ut?