A kilenc és félmillió olvasó országa // Nio och halvmiljon läsares land

Ma rám köszönt az egyik szomszéd kisfiú a könyvtárban, majd lelkendezve megmutatta, milyen könyveket kölcsönzött ki. Harcoló szuperhősök képei rajzolódtak elém, tisztességesen teleírt oldalak mellett. Megkérdeztem tőle, hogy egyedül szokott-e olvasni, vagy anyu és apu segítségével. A nyolcéves fiú először megdöbbent a kérdésemen, aztán így válaszolt: „Magam szoktam olvasni.”

Nem ő volt az egyetlen gyerek, akit ott láttam: egy egész osztály válogatott kedvére az olvasmányok között. A tanító néni csak a kölcsönzés során felmerülő problémákban segített, hol az olvasójegy hiányzott, hol meg néhány visszahozandó könyv.

A srácok otthonosan mozogtak a könyvtárban. Nem voltak néma csendre kényszerítve, igaz, nem is kiabáltak. Jól érezték magukat.

Svédországban már régen felismerték, hogy nem szabad elriasztani a kisiskolásokat a könyvektől. A felnőttvilág nem erőlteti rájuk a klasszikusokat, hanem a gyerekek maguk választanak olvasmányokat. A cél az olvasás megszerettetése, a könyvtárba járás igényének elültetése a diákokban.

Sundsvallban és környékén tizenkét könyvtár van. Akik nem jutnak el egyikbe sem, azok a városban és a falvakban is megálló könyvesbuszról kölcsönözhetnek. A könyvtári tagság ingyenes.

könyvesbusz

Bokbussen

A svédek főleg kortárs irodalmat és krimit olvasnak, a klasszikusok csak másodlagos szereplői a könyvesboltoknak. Itt aligha lepődik meg egy ifjú olvasó, hogy az író élő ember is lehet.

A helyi újság hetente közöl recenziót az új könyvekről. Decemberben egy teljes oldalon foglalkozott Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényével, amely immár svédül is olvasható.



Idag träffade jag en grannpojke på biblioteket som entusiastiskt visade mig, vilka böcker han lånade. Jag såg kämpande superhjältar på bilderna, bredvid dem var det massor av text. Jag frågade honom om han brukar läsa själv eller mamma och pappa hjälper honom. Den åttaårige pojken blev förvånad över min fråga först, sen svarade han: ”jag brukar läsa själv.”

Han var inte det enda barnet som jag såg där: en hel klass valde böcker med engagemang. Fröken hjälpte bara när eleverna hade problem med lånandet, ibland saknades lånekortet, ibland några böcker som de måste lämnas tillbaka.

Ungarna kände sig hemma på biblioteket. De var inte tvungna att vara helt tysta, fast de inte skrek heller. De verkade trivas.

I Sverige är det klart, att man inte skrämmer bort barnen från böckerna. Vuxenvärlden tvingar dem inte att läsa klassikerna, barnen får välja böckerna själv. Det viktigaste är att ungarna ska tycka om att läsa och de har behov att gå på biblioteket.

I Sundsvall med omnejd finns det tolv bibliotek. De som inte kan gå dit, kan låna böckerna från bokbussen, som har hållplatser både i stan och i byarna. Det är gratis att låna, bara man har ett bibliotekskort.

Svenskarna läser oftast samtidslitteratur och deckare. Klassikerna är inte så populära i bokaffärerna. Här blir en ung läsare inte förvånad över att en författare kan vara en levande människa.

Lokaltidningen publicerar recensioner om nya böcker varje vecka. I december skrev Sundsvalls Tidning en hel sida om den ungerska författarens Péter Nádas roman som har titel Parallella historier som kom ut på svenska.