2013. december 19., csütörtök

Süssünk lapkenyeret! // Baka tunnbröd!

A szomszédaimnak hála megismerkedtem egy máig élő, ősi, svéd hagyománnyal, nevezetesen a tunnbröd ( ~ lapkenyér) sütés tudományával.


Úticélunk a 137 km-re északra fekvő település, Bjästa. Egy régi ház előtt parkolunk le, kiderült, hogy ez az ún. bagarstuga, a sütöde. Amint belép az ember, máris úgy érezi, hogy egy Selma Lagerlöf regénybe csöppent bele. Kendős asszonyok sürögnek-forognak, tésztát gyúrnak, nyújtanak, kemencébe teszik a kenyeret. Hajnalban kezdték, de még egy teknőre való tésztát kell megsütniük.

Az egyik asszony kislabda méretű golyókat formáz a tésztából, egy másik szétnyomkodja, majd belisztezve összehajtja. Ez utóbbi művelet nemsokára a gyerekek irányítása alá kerül.
Ezután félkészre nyújtjuk a tésztát. Ha ez megvan, akkor a következő asszony dolgozza ki a lapkenyér végső formáját, majd végül egy rücskös sodrófával sok apró lyukat üt a tésztán. Utána a kenyeret egy széles lapátra csúsztatják, majd zsupsz, be a kemencébe. A sütésért egy másik asszony felelős, nagyon kell figyelnie, mert a vékony tészta csak néhány pillanatig lehet bent a sütőben, különben odaég.

Néhány frissensült kenyeret megkenünk vajjal, sajtot szelünk rá és elfogyasztjuk. A többi összecsomagolva várja a sorsát a hűvösön. Ugyanis a lapkenyér hagyományosan hozzátartozik a surströmming, azaz a rohasztott hering kultuszhoz.

A sütöde mindennel fel van szerelve: munkaasztallal, több különféle sodrófával, fatüzeléses kemencével és egyéb eszközökkel. Csak a tésztát kell magunkkal vinni. Az ajtón diszkrét felhívás figyelmeztet bennünket, ne felejtsük el kitakarítani a helyiséget magunk után. Dehát ez a svédeknél magától értetődő. Ami közös, az mindenkié, nem pedig senkié.



A sütödében nincs fűtés, a kemence környékén lehet melegedni. Vagy pedig munka közben. Ugyanis aki dolgozik, az nem fázik. Magam is kipróbálom a lapkenyér sütés tudományát. Az elsődleges nyújtásban segédkezem, lisztezem, igazítom, fordítom a tésztát a svéd asszonyok útmutatásai szerint. Jó alapanyaggal könnyű dolgozni. Használható, félkész tésztát továbbítok a végső nyújtásra. Mindenki kap lehetőséget, hogy részt vegyen a sütésben. Hamar kidőlünk és a sarokban pihegünk, majszoljuk a vajaskenyeret. Hiába, akik leghamarabb kezdték, ők bírják a legtovább. Még a nyolcvan éves néni is lepipál bennünket, puhány városiakat.

Az egésznapos munka után mjukt tunnbröd ( ~ lepénykenyér) sütéssel “lazítanak” az asszonyok. Hasonlóan készítik, mint a lapkenyeret, de vastagabb a tésztája, tehát a kemencében is több idő kell neki.




Miután mindennel elkészültek, különféle lisztből és egyéb alapanyagokból bekeverik a másnapi tésztát. Ehhez egy óriási, szinte betonkeverő nagyságú gépet használnak. Az asszonyok azzal a gondolattal térnek nyugovóra, hogy másnap hajnalban is egy hatalmas teknő tészta várja őket sütésre készen.






Tack vare mina grannar, fick jag uppleva en gammal, svensk tradition, nämligen hur man bakar tunnbröd.
Vi åker till Bjästa, som ligger 14 mil norrut. Vi parkerar vid ett gammalt hus, som är bagarstugan. När man går in, känner man sig som i en Selma Lagerlöf roman. Kvinnorna har hucklen på huvudet och kavlar deg med stor energi, de stoppar in brödet i ugnen. De började sitt arbete i gryningen, men de måste hinna baka ytterligare en balja deg.

En av dem gör små bollar av deg, en annan kvinna pressar bollen, viker ihop den och lägger den i mjöl. Barnen tar snart över den här sysslan. Nästa steg är att kavla degen till en viss storlek. När det är klart, kavlar en annan kvinna degen vidare, till den får sin rätta form. Sen använder hon en speciell brödkavel, för att göra små hål i degen. Därefter stoppar hon in den i ugnen med en brödspade. En annan kvinna är ansvarig för ugnen. Hon måste vara observant, för den tunna degen kan bränna efter några sekunder.
Vi äter några nybakade bröd med smör och lite ost. De andra brödpaketen ligger på ett kallt ställe för att svalna. Det äts för det mesta till surströmming.

Bagarstugan är utrustad med allt som behövs: bakbord, flera olika kavlar, ugn och andra nyttiga grejer. Man behöver bara ta med sig degen. På dörren hänger en liten lapp: man får inte glömma städa efter sig. Men det är självklart hos svenskarna. Det som är gemensamt, tillhör alla och alla känner sig ansvariga.

Det finns inga element i bagarstugan, man kan få värme vid ugnen. Eller med arbete. Den som jobbar, fryser inte. Jag provar själv hur man bakar tunnbröd. Jag hjälper till med att kavla i första steget. Jag gör det efter de svenska kvinnornas anvisningar. Med bra deg är det lätt att arbeta, resultatet ser användbart ut. Jag ger det vidare till nästa steg. Alla får möjlighet att delta i bakningen. Vi blir helt slut och snart vilar vi i hörnet och äter tunnbrödsmacka igen. Ja, de som började tidigast, orkar längst. Den åttioåriga tanten är också piggare än vad vi, ”stadsfolk” är.

Kvinnorna som jobbat hela dagen, bakar mjukt tunnbröd som ”paus.” Det gör man nästan som tunnbröd, men degen är tjockare, så det behöver lite mer tid i ugnen.

När de är klara med allt, förbereder de degen för morgondagen. De fyller alla ingredienser (t.ex. flera olika mjöl) i den jättestora degmaskinen som blandar ihop allt. Maskinen är nästan så stor som en betongblandare. På kvällen tog vi ett glas vin för att koppla av men kvinnorna lade sig tidigt sig, därför att imorgon bitti i gryningen väntar en stor balja med ny deg på dem.

2013. december 13., péntek

Luca nap - a legfényesebb svéd ünnep // Luciadagen – den mest strålande svenska högtiden

2013. december 13. A nap 9 óra 11 perckor kel és 14 óra 18 perckor nyugszik. 5 órán keresztül van világos. Alacsonyan jár a nap, szinte leér a földre. Sokszor felhők takarják, ilyenkor napközben is sötétség, szürkeség borul a vidékre. A gyalogosok fényvisszaverő mellényt vagy karkötőt viselnek, különben lehetetlen őket észrevenni az utakon. Az ablakokban egész nap világít az adventi gyertya és csillag, hogy egy kis fényt vigyenek a szinte állandó sötétségbe. Hol van már a 24 órán át tartó, nyári világosság?

Aki megteheti, az elrepül melegebb éghajlatra, hogy egy kis meleget és fényt szívjon magába. Aki itthon marad, az december 13-án, Luca napján, azaz Sankta Lucia ünnepén töltődhet fel reménnyel, hogy egyszer vége lesz a télnek és eljön a tavasz.
A Gergely-naptár bevezetése előtt december 13-a volt az év legrövidebb napja, tehát ekkor volt leghosszabb az éjszaka (ellenben a mai téli napforulóval, ami december 21-re esik). 

Luca napjához babonák és népszokások egész sora kötődik a magyar néphitben. Lucát, mint boszorkányt tartották számon, aki rontást hoz a házra. Èppen ezért aznap tilos volt a legtöbb női munka. A férfiak elkezdték faragni a három lábú Luca székét. Minden nap dolgoztak rajta egy keveset, de csak karácsony estére volt szabad elkészülni vele. Aki magával vitte az éjféli misére és ráállt a templomban, az megláthatta a boszorkányokat.

A svéd néphagyományban is veszélyesnek számított az év leghosszabb éjszakája. Ilyenkor legjobb volt otthon maradni, mert kint természetfölötti lények kísértettek. 

Az 1800-as évektől kezdve egyre szorosabban kötődik az ünnephez egy keresztény legenda: a mártítrhalált halt szicíliai szűz, Szent Lucia alakja. Szent Lucia napja egyike azon kevés ünnepeknek a protestáns Svédországban, melyek egy szenthez kötődnek.

Lucia (csakúgy, mint Lucifer) neve a latin lux, azaz fény szóból ered. Talán ezért van akkora jelentősége ennek az ünnepnek Svédországban, ahol annyira várják az emberek a tavaszt és a fényt az év (majdnem) leghosszabb éjszakáján.

December 13-án nagyszabású ünnepségeket tartanak országszerte. Minden vidék megválasztja a saját Luciáját, aki fehér ruhában, gyertyakoszorúval a fején hozza el a fényt. Bár az óvodákban és iskolákban is megemlékeznek az ünnepről, a helyi, hagyományos Lucia ünnepség a templomban zajlik. A Luca napi menet bevonulás közben dalokat énekel, majd az est fénypontjaként megkoronázzák Luciát.

Lucia szerepe itt nem ér véget, kórházakat, hospice házakat és munkaközösségeket látogat a napokban, hogy a legelesettebb gyerekek és felnőttek életébe vigyen egy kis fényt és örömet. Otthon és a munkahelyeken is megemlékeznek az ünnepről. Ilyenkor Luca macskája süteményt esznek mindenhol. A sáfrányos, mazsolás édesség elengedhetetlen tartozéka a Luca napnak.

A legsötétebb napokon nemsokára túl leszünk, Lucia napján remény költözik a szívünkbe, hogy kifelé megyünk a télből és beköszönt a világosság.




Lucia 2013





2013. december 13. Soluppgången är klockan 09:11, solnedgången är 14:18. Dagen är 5 timmar lång. Solen står lågt, den orkar nätt och jämt upp över horisonten. Då den ofta är täckt med moln, är det mörkt och grått också på dagen. Många gående har reflexväst eller armband på sig annars är det omöjligt att se dem på de mörka vägarna. I alla fönster lyser adventsljus och stjärna hela dagen, för de ger lite ljus i mörkret. Sommarens ljusa nätter har varit borta sedan länge.

Den som kan flyger söderut för att få lite värme och ljus. Den som stannar hemma, kan ladda upp med hopp på Luciadagen, att vintern ska sluta och våren ska komma. 
Innan införandet av Gregorianska kalendern var 13 december den kortaste dagen på året, så natten var den längste (men idag infaller vintersolståndet 21 december).

Det finns massor av traditioner och vidskepelser som tillhör till Luciadagen i den ungerska folktron. Lucia var en häxa som gjorde trolltyg mot alla hem. För att undvika det, skulle man inte göra kvinnliga sysslor. På Luciadagen började männen att snickra den trebenta Luciastolen. De arbetade lite grann på den varje dag, men den fick inte bli klar förrän på julafton. Den som tog med stolen till midnattsmässan och klev upp på den i kyrkan, kunde se häxorna. 

Luca széke // Luciastolen


I den svenska folktron räknades dagens längsta natt också som farlig. Då var det bäst
att stanna inomhus, för övernaturliga makter spökade ute. 

Från 1800-hundra talet har firandet haft en koppling till en kristen legend: jungfrun Sankta Lucia som dog som martyr på Sicilien på 200-talet efter Kristus. Sankta Lucia är en av de få högtiderna i det protestante landet Sverige som är namngivet efter ett helgon.

Lucias (och Lucifers) namn kommer från det latin ordet lux som betyder ljus. Kanske därför är den här högtiden så viktig i Sverige var man längtar så mycket efter vår och ljus under årets (nästan) mörkaste natt.

13:e december finns det många stora Luciafiranden i hela landet. Alla landskap väljer sin egen Lucia som tar med ljus i vit klänning och med ljuskrona på sig. Fast man brukar fira Lucia på dagis, skolor och arbetsplatser, sker den lokala och traditionella Luciahögtiden på kyrkan. Luciatåget kommer in i kyrkan sjungandes Luciasånger.

Men det betyder mycket mer att vara Lucia: hon besöker hospice och kliniker och arbetsplatser för att sprida lite ljus och glädje var det behövs.

Hemma och på arbetsplatsen firar man Lucia också. Då äter man Lussekatter överallt. Kakan med saffran och russin är nödvändig till festen.

De mörkaste dagarna ska snart vara över, på Luciadagen börjar man hoppas att vi lämnar vintern bakom oss och ljuset kommer. 

2013. december 10., kedd

Heves jeges // Föddes med skridskorna på

Erősen gyanítom, hogy a svédek korcsolyával a lábukon jönnek a világra.
Míg a magyar kétévesek anyukájuk kezét fogva sétálnak az utcán, addig a hasonló korú, svéd apróságok szülői segítséggel korcsolyáznak a jégen. A gyerekek arcát elnézve ebben nincs semmi különös. Néha észreveszik, hogy a lábuk másfelé vándorol, ezen kicsit elcsodálkoznak, de aztán visszaáll a rend és csúsznak tovább.
Bár Magyarországon is népszerű a korcsolyázás, de a svédeknél ez a tevékenység egyenesen nemzeti sportnak számít. A ”tudsz korcsolyázni?” kérdést nem érdemes föltenni Svédországban. Aki netán elkerülte, hogy előbb tanuljon meg korcsolyázni, mint járni, az legkésőbb az iskolában úgyis behozza a lemaradást. Míg a magyarok a korcsolyázás öröméért siklanak a jégen, addig a svédek számára ez csak eszköz a hokihoz, vagy a bandyhoz (focihoz hasonló játék). Sok gyerek űzi ezeket a sportokat, akár edzés, akár családi program keretében. A svédek általában ütővel, koronggal vagy kis, műanyag labdával és kapuval felszerelkezve, teljes sportfelszerelésben látogatnak ki a jégpályára. Ha csak csúszkálni szeretnének, akkor is kötelező a sisak.
A közelben lévő korcsolyapálya a községhez tartozik, ingyenesen igénybevehető. Hétköznap edzéseket tartanak rajta, de hétvégén bárki kilátogathat. Ha hidegebbre fordul az idő, akkor ideiglenes korcsolyapályák nyílnak városszerte. Itt nem érdemes korcsolyabérléssel foglalkozni, mert mindenkinek van saját felszerelése.

Nagy látványosság lehettem a pályán, amikor kezdőként a jégre merészkedtem. A kedves szomszédaimtól kaptam kölcsön a szükséges eszközöket, akik elméletben felkészítettek, majd a gyakorlatban is segítettek. A kezdeti pánik később alábbhagyott, de még sokat kell gyakorolnom, hogy behozzam a svéd kétéveseket. Nemsokára jön a következő kihívás, a síelés…






Jag är helt övertygad om att svenskarna är föddes med skridskor på fötterna.
Medan de ungerska tvååringarna promenerar på gatan och håller mammas hand, åker de svenska småbarnen skridskor med föräldrarna. Från barnets perspektiv är detta helt normalt. Ibland märker de att deras fötter halkar åt sidan men de står fortfarande på skridskorna utan att dratta på rumpan. De blir lite förvånade, men åker vidare.
Fast det är populärt i Ungern också att åka skridskor, men det räknas som nationalsport i Sverige. Frågan ”kan du åka skridskor” är inte värd att ställa till svenskarna. Om man kan undvika att åka skridskor innan man kan gå, lär man sig att åka skridskor i skolan. Medan ungrarna åker skridskor för att det är kul att glida på isen, är det bara ett sätt att förhålla sig till eller börja spela hockey eller bandy (spelet som är likt till fotboll). Många barn spelar de där idrotterna, både som träning och som familjeaktivitet. Det är vanligt att svenskarna besöker isbanan med klubba, puck eller med en liten plastboll, målbur och med full sportutrustning. Om de bara vill åka skridskor, är hjälmen obligatoriskt ändå.
Skridskobanan i närheten tillhör till kommunen, man kan använda den gratis. På vardagarna har klubbarna träningstider på isbanan, men på helgen kan alla åka. När vädret blir kallare, öppnar isbanor med natur is. Här är det inte värt att låna skridskor, för alla har sina egna.

Troligen var jag en stor attraktion på banan, när jag åkte ut på isen som nybörjare. Jag fick låna utrustningen av mina kära grannar, sen hjälpte de mig med teori och praktik på isen. I början var jag i panik, som blev bättre senare, men jag måste öva mycket till jag blir lika duktig som de svenska tvååringarna. Nu kommer snart nästa utmaning, skidåkning…

2013. november 9., szombat

A hétvége kultusz // Helg kulten

"Péntek van!" - kiáltanak fel, gondolják megkönnyebbülve, teszik közzé az interneten hétről-hétre oly sokan az egész világon.
Nincs ez másképp Svédországban sem, sőt! A svédek egész héten szó nélkül, példás polgárként dolgoznak. Munka után általában az ügyes-bajos dolgaikat intézik, vásárolnak, edzenek, olvasnak(!), néha egy-egy mozi is belefér. Hogy munka után koncertre menjenek netán beüljenek sörözni a barátokkal, kollégákkal? Fel sem merül egy átlagos, hétköznap este! Valamint hétfőtől-csütörtökig otthon sem jellemző az alkoholfogyasztás.
Aztán végre itt a várva-várt nap, péntek van! A munkahelyen jól indul a reggel: a főnökök és a  beosztottak egyformán örülnek a közelgő hétvégének. Nem ritka, hogy ilyenkor a kávészünetet egy kis "pénteki" süteménnyel dobják fel a dolgozók.
Munka után a legtöbb svéd egy helyen gyűlik össze, a helyi Systembolagetben, hogy beszerezzék a hétvégén elfogyasztandó italokat. Egy tökéletes péntek estén a svédek kibontanak egy üveg bort a vacsorához, majd a kanapén iszogatva nézik a tévét, miközben chipset vagy pattogatott kukoricát majszolnak. Ezt amolyan pénteki lazításnak nevezik. Ilyenkor üres a társasházhoz tartozó mosókonyha, a színházak sem számítanak sok nézőre.
Természetesen a fiatalok útra kelnek az éjszakába. De az idősebbeknek is megadatik a lehetőség, hogy péntek vagy szombat este a helyi pubban lazítsanak vagy igyák magukat teljesen részegre. Feltéve, ha kapnak helyet és ha bírják anyagilag. Sundsvall kisváros, így ha erre vállalkozunk, akkor biztos, hogy előbb-utóbb összetalálkozunk ismerősökkel. Mivel ők is hasonló célból érkeztek, aligha fognak meglepődni.
A szombat hasonlóképpen telik, társas összejövetelek, evés-ivás, de persze utazás, kirándulás és értelmes programok is szerepelhetnek a hétvégi palettán. Pénteken és szombaton minden lehet! A vasárnap csendesen telik, hiszen hétfőn újra munkanap.

Vajon mit jelent a hétvége a gyerekeknek? A pénteki lazítás számukra sokszor megegyezik a gátlástalan chipszzabálással, aminek azért a szülők igyekeznek egy idő után véget vetni, hogy ne fájduljon meg a lurkók hasa. Ugyanez a helyzet a szombati édességgel ( = lördagsgodis). Svédországban úton-útfélen kapható a kimért édesség: gumicukor, karamell, cukorka és egyéb nyalánkságok tömkelege. Már a látványtól is cukorbetegséget lehet kapni. Az IKEÁban nevén nevezik a kínálatot és szombati édességként árulják a színes és édes csemegéket. Ezek szerint ezt csak szombaton (v)eszik?





A gyerekeket meg lehet győzni arról, hogy hétköznap fogják vissza magukat az édességgel. De ha eljön a péntek és a szombat, akkor maguk emlékeztetik a feledékeny szülőket, hogy itt az ideje a chipsnek és a cukorkának. A felnőttek is szeretik ezeket a nyalánkságokat. Előfordul, hogy egy-egy szem cukrot ők is bekapnak hétköznap. De az utolsó munkanapon magától értetődően rájárnak az édességre. Pénteken és szombaton lelkiismeret-furdalás nélkül lehet enni-inni. Mert itt a munka gyümölcse a  lazítás és a nem az unalmas hétköznapokat édesítik meg (felnőtt vagy gyerek) csemegével.










”Det är fredag!” – ropar, tänker man lite lättad, man delar det på internet så som många människor i hela världen gör varje vecka.
Det är inte annorlunda i Sverige. Svenskarna arbetar flitig, utan ett ord hela veckan. Efter jobbet ska de handlas mat, motionera, läsas bok(!), ibland går de på bio. De tänker inte ens på att gå på konsert eller dricka öl med kompisar på en normal vardagskväll. Dessutom är det inte vanligt mellan måndag och torsdag att dricka alkohol hemma heller.
Äntligen är den längtade dagen här, det är fredag! På jobbet är morgonen härlig: chefen och medarbetarna känner sig lika glada över den kommande helgen. Det är vanligt, att kollegorna tar med kakor till fredagsfika.
Efter jobbet åker de flesta svenskarna till ett ställe: Det lokala Systembolaget för att handla dryckerna som ska konsumeras i helgen. På en perfekt fredagskväll öppnar svenskarna en flaska vin till middagen, sen ligger de på soffan och tittar de på tv, medan de äter lite chips eller popkorn och dricker öl eller vin. Det heter fredagsmys. Den där tiden är tvättstugan i huset tom, teatrarna spelar sällan på fredagarna därför att de räknar med lite publik.
Naturligtvis går ut ungdomarna, men för de äldre är det också möjligt att mysa på en lokal pub alternativt supa sig fulla om de har råd med det. Sundsvall är en liten stad, så om man går ut, är det säkert att man träffar folk. Eftersom de bekanta kommer i samma avsikt, är de heller inte förvånade över att träffas.
På lördagen är det likadant, folk träffas, man äter och dricker, men det går bra att göra en utflykt, resa eller göra andra förnuftiga aktiviteter. På fredag och på lördag kan man göra vad som helst! Söndagen är fridfull, för nästa dag är vardag igen.

Vad betyder helg för barnen? Fredagsmys betyder att de äter chips utan slut, fast föräldrarna försöker få stopp på det innan de får ont i magen. Det är samma med lördagsgodis. I Sverige kan man köpa lösgodis i varje hörn, alltså söta grejer i enorm mängd. Man kan få diabetes redan när man ser det. På IKEA säljer man godis under namnet lördagsgodis. Troligen betyder det att man köper och äter det bara på lördag?

Man kan övertyga barnen om att de får äta bara lite godis på vardagarna. Men när fredag och lördag kommer, är det barnen som påminner sina glömska föräldrar att det är dags för lördagsgodis nu. Vuxna tycker också om godis. Det förekommer att de tar några styckar på vardagarna. Men på sista arbetsdagen är det självklart att de trycker i sig en mängd godis. På fredag och lördag kan man äta och dricka utan dåligt samvete.

För i veckan avstår man nästan helt från godis och andra saker som man förgyller sin helg med. 

2013. november 2., szombat

Könyvespolc – Lantos Gábor: 100 nap északon // Bokhylla – Gábor Lantos: 100 dagar i Norden

Régóta tervezek egy könyvajánló rovatot a blogon. Végre eljött az ideje a megvalósításnak.

Sorozatindítónak Lantos Gábor: 100 nap északon c. könyvét szánom. A világot járt sportriporter arra vállalkozott, hogy több, mint három hónapot töltsön északon, méghozzá télvíz idején, 2013. januárja és áprilisa között. Az utazás állomásairól a szerző élőben tudósított a facebookon, bejegyzéseit gazdag képanyaggal illusztrálva.




Egy kis kitérő:
A 100 nap északon-t olvasva egy egészen másik útleírás jutott eszembe, nevezetesen Végh Antal: Északi utakon című könyve a hetvenes évekből. A(z észak) nyugatra vetődött író csak tátotta a száját Svédországban és Finnországban. Manapság az életünket megkönnyítő technika hasonlóan jelen van nyugaton és keleten, csökkent a tárgyi különbség a két régió között. Mégis milyen példát mutat nekünk Svédország továbbra is?
Északon alapvetően bizalommal fordulnak egymáshoz az emberek. Önzetlenül segítenek a másiknak, nem várnak cserébe semmit. Tudják, hogy csak így lehet működtetni az emberi kapcsolatokat, a társadalmat. Mindkét szerzőt váratlanul érte ez a segítőkészség, kedvesség. Megtapasztalták, hogy le lehet ereszteni, nem kell állandóan résen lenni és gyanakodni a felebarátaikra. A két írás között negyven év telt el.


Lantos Gábor a rendelkezésére álló száz nap alatt megfordult Svédországban, Norvégiában,  Dániában, Finnországban, Grönlandon, Izlandon és a Feröer-szigeteken. Magyarországról nézve Skandinávia déli része is északnak számit. Azt el sem tudjuk képzelni, hogy ”feljebb” is van élet. De a szerző nem elégedett meg a ”mediterrán” Oslo-Göteborg-Stockholm-Helsinki vonallal, hanem komolyan véve a célját a valódi északot mutatja be az olvasóknak.
  
Lantos Gábor, a mai kor utazója, természetesen az interneten keresztül foglalta a repülő- és vonatjegyeit, ahogy mi magunk is tesszük. A szállást is a világháló segítségével oldotta meg: a “couchsurfing”, azaz a kanapészörf nevű kezdeményezés által talált fedelet a feje fölé. A házigazdák többségében magyarok voltak, akiknél a szerző nem csak megpihenhetett, hanem egyúttal mindegyikük történetét megismerhette. Szinte nincs olyan szeglete Skandináviának és az északi országoknak, ahova nem vetődött volna el egy-egy magyar. A sok vengéglátó közül nehéz egyet is kiemelni, de számomra talán a legkedvesebb Fogden Barbara, a legészakibb magyar története, aki a Spitzbergákon találta meg a az életcélját, lelki békéjét. Naponta megküzd az elemekkel, fényképez, mer önmaga lenni ott, ahol a helyiek puskával mászkálnak az utcán, mert bármikor feltűnhet egy jegesmedve.




A könyv egyik különlegessége, hogy a szerző a Vasaloppetről is tudósított. A kilencven kilométeres sífutó versenyt minden év március első hétvégéjén rendezik meg a svédországi Dalarnában, Sälen és Mora között. Lantos Gábor együtt izgult a versenyzőkkel, többek között a magyar indulóval is. Bemutatta a háttérben húzódó hatalmas apparátust, írt a versenyhez köthető hírekről, érdekességekről.



Bepillantást nyerhetünk a finn szaunázás rejtelmeibe is. Míg Magyarországon a legtöbb helyen még mindig kötelező fürdőruhában szaunázni, addig Lantos Gábor a klasszikus életformát tapasztalta meg és tette közzé a könyvében: a fatüzeléses szaunában ruha nélkül verejtékeznek a felüdülni vágyók, majd megmártóznak a jeges tóban. Egy északi ember számára ez teljesen természetes, de a magyarok a fejüket csóválva hallgatták a szerző beszámolóját. Bár én csak a szaunázást próbáltam, a csobbanást nem, átérzem Lantos Gábor lelkesedését.



A könyvet olvasva részletes beszámolót kapunk Izlandról, a Feröer-szigetekről és Grönlandról is. Mintha magunk is ott járnánk, mondják a jó útleírásról, mint amilyen a 100 nap északon c. könyv is.

Bár száz nap soknak tűnik, mégsem fér bele minden. Hiányoltam a jégkorongot könyvből, pedig ez itt központi téma, nélküle észak nem lenne ugyanaz.

Szegény Lantos Gábor jól megjárta, amikor átkomponált Tallinnba. Valamiféle ”vedelő járatot” foghatott ki, ráadásul a város sem tetszett ki, túl soknak tartotta a kommunista maradványokat. Ezzel szemben én csak ajánlani tudom a Helsinki – Tallinn kompjáratot, nem volt semmi incidens sem a hajón, sem a városban. Leírhatatlan érzés, amikor a komp beúszik a kikötőbe a jégtáblák között. Számomra szembetűnő volt, ahogyan a skandináv országok árnyéka rávetül Észtországra, egyre kevésbé vannak lemaradva északtól. Közben nem felejtik el a hagyományokat sem, a gazdagon díszített ortodox templomok elvarázsolják a betérőt.



Sajnos a könyvből nem derül ki, mennyire nem igaz a svédekről, hogy iszákosak lennének. A szerzőnek volt alkalma bepillantania egy stockholmi hétvégébe és elhiszem, hogy sok volt neki a látvány. De a svédek csak ilyenkor engednek meg maguknak mindent. Hét közben szinte semmit, vagy csak nagy nagyon keveset fogyasztanak.

A szerző nemtetszését fejezte ki az északi országok bevándorlási politikájával kapcsolatban. Nehezményezte, hogy a thaiföldiek is megtalálták a számításukat vikingföldön. Bár nem örült annak, hogy thai étkezdék nyíltak Skandináviában, egyúttal büszkén számolt be a magyarok vezetése alatt álló étteremről és általában a magyarok sikereiről északon. Lehet és kell is beszélni a bevándorlásról, de teljeskörűen és részrehajlás nélkül.


Elmondhatom, hogy Lantos Gábor megtalálta, miben rejlik észak lényege:
„Körbenézek a fedélzeten. Csupa kisimult arcú ember ül körülöttem. Ezt amúgy mindig megfigyeltem, amikor északon utaztam. Nincsenek zörgő közérteszacskók, nincs tülekedés, idegeskedés. Ha valaki három percig veszi le a kabátját, mögötte a sor türelmesen vár. Itt felesleges sietni.”


Érdemes lenne megjelentetni egy svéd (vagy más északi nyelvű) fordítást, mert úgy láttam, érdekli az északi embereket, hogy máshol a világban miképpen gondolkodnak róluk.

Továbbá várom a folytatást, mondjuk "100 nyári nap északon" címmel. Biztos vagyok benne, hogy nagy sikere lenne.






Jag har sedan länge funderat över att starta en bokrekommendations avdelning i bloggen. Äntligen är det dags att förverkliga det. Först tänkte jag presentera en ungersk bok av Gábor Lantos: 100 dagar i norden. Den beresta ungerska sportjournalisten fullgjorde en stor uppgift: han tillbringade mer än tre månader i norden till på vintern 2013, från januari till april. Han rapporterade om resans etapper direkt på sin facebook sida, med bifogat rikligt bildmaterial.


En liten avvikelse:

100 dagar i norden påminde mig en helt annan resebeskrivning som var skapad på 70-talet av en ungersk författare. Han som lyckades hamna i Skandinavien. Nuförtiden finns samma, vardagliga teknik både i väst och öst, på det sättet är skillnaderna ganska små. Men vad är det för exempel som Sverige visar oss fortfarande?
I norden anförtror sig folk mycket till varandra. De hjälper varandra oegennyttigt, utan att förvänta sig någonting tillbaka. De vet att förhållanden mellan människor och samhället själv kan fungera bara på det här sättet. Båda författarna blev förvånade över hjälpsamheten och snällheten som de fick uppleva i norden. De kände att de kan slappna av, och inte behöver misstro andra hela tiden att någon kanske försöker lura dem. Mellan de två böckerna var det fyrtio år.


Gábor Lantos besökte Sverige, Norge, Danmark, Finland, Grönland, Island och Färöarna i hundra dagar. Från Ungerskt perspektiv verkar ”norr” vara södra delen av Skandinavien. Man kan inte tänka att det finns liv ännu mer norrut. Författaren själv stannade inte vid det
”medelhavsliknande” Oslo-Göteborg-Stockholm-Helsingfors linjen, men han tog sitt arbete seriöst och visade oss den riktiga Norden.

Gábor Lantos, som är nutidens resande, bokade sina flyg- och tågbiljetter genom internet. Som vi själva brukar göra. Han löste boendet på samma sätt, han hittade tak över huvudet genom initiativet “couchsurfing”, alltså soffsurfing. Husvärdarna var mest ungrare. Författaren kunde inte bara vila hos dem, men han kunde lära känna deras historier samtidigt. Det finns nästan inget hörn i Skandinavien eller i Norden där det inte bor några ungrare. Det är svårt att nämna den bästa anekdoten, men för mig är det kanske den käraste historien av Barbara Fogdens som är den mest norrboende ungraren. Hon hittade sitt livsmål och sin själsfrid på Svalbard. Hon kämpar mot elementen varje dag, fotograferar, försöker att vara sig själv när lokalbefolkningen går på gatan med gevär för isbjörnarna kan dyka upp när som helst.

En av bokens märkvärdigheter är att författaren rapporterade från Vasaloppet. Det är en nittio kilometers längdåkningstävling på skidor mellan Sälen och Mora i Dalarna, Sverige. Loppet genomförs första helg i mars varje år. Gábor Lantos hejade på de tävlande, bland annat den ungerska deltagaren. Han skrev om personalapparaten som jobbade i bakgrunden och han berättade olika historier, intressanta detaljer om tävlingen.

Vi kan göra en lite inblick i finska bastuvanor. Det är obligatoriskt att basta i baddräkt på nästan alla ställen i Ungern, upplevde Gábor Lantos den klassiska metoden: man badar vedeldad bastu naken, sen kliver man ner i den iskalla sjön. För en nordisk människa är det helt naturligt, men ungrarna lyssnade på författarens berättelse med skakande huvuden. Fast jag har provat att basta, har jag inte badat i den iskalla sjön, förstår jag hans entusiasm.

Författaren berättar detaljerat om Island, Färöarna och Grönland i boken. Som om man vore där – skulle man kunna säga, om den bra resebeskrivning som 100 dagar i norden är.

Fast hundra dagar verkar vara mycket, går det inte att berätta allt. Jag själv saknade ishockey, vilket är en viktig del av den skandinaviska kulturen.

Stackars Gábor Lantos råkade illa ut på färjan mellan Helsingfors och Tallinn. På båten söps det kopiöst och till på köpet var Tallinn en besvikelse.  Enligt honom finns det för mycket rester av kommunismen i Tallinn. Men jag själv kan rekommendera färjan mellan Helsingfors och Tallinn. Det hände ingenting konstigt varken på båten eller i staden när jag var där. Det är en obeskrivlig känsla när färjan stillsamt glider in i hamnen mellan isflaken. Det var märkvärdigt för mig, hur de skandinaviska länderna skuggar över Estland, de är allt mindre avstånd i norden. Samtidigt glömmer de inte sina traditioner, man blir förtrollad av de ortodoxiska kyrkorna.

Gábor Lantos tillbringade en helg i Stockholm och det blev lite för mycket för en alkohol restriktiv människa som honom. Svenskarna festar ordentligt på helgerna och nästan inget ting på veckorna. Detta berättade han inte om i boken.


Författaren berättar missnöjt om den svenska invandringspolitik, han kritiserade att thailändare hittade sin plats i vikingalandet, inte heller blev han glad över att det öppnades thairestauranger. Däremot berättade han stolt om restauranger som ägs av ungrare. Om man ska prata om invandring måste man göra det med opartiska ögon.

Jag kan säga att Gábor Lantos hittade nordens själ:
Ombord på ett flygplan tittade han sig runt och såg människor med avslappnade och lugna ansikten. Det såg han varje gång han flög i Skandinavien. Ombord fanns inga onödiga ljud av prasslande plast och papperspåsar, ingen stress, om någon behövde ta av sig jackan och lägga den i bagagehyllan väntade kön tålmodigt. Här har man inte bråttom.

Det vore fint att översätta boken till svenska eller något annat nordiskt språk, för enligt mitt förmenande är människorna i norden intresserade av hur människor i andra länder uppfattar deras kultur. Det vore intressant med en uppföljare som 100 sommardagar i norden, som säkert skulle bli en stor framgång för författaren.

2013. október 13., vasárnap

Őszi éjjel // Höstnatten

Bár már októbert írunk¸ de ez a tény nem tartott vissza minket egy kis hétvégi kempingezéstől. Péntek este felkerekedtünk és két lakóautóval, valamint egy lakókocsival elindultunk északnak. Út közben megálltunk egy paradicsomültetvénynél, mivel ott lehetett jegyet venni a kempingbe. Majd továbbautóztunk egészen a célállomásig, a vadkempingig. Körös-körül az őszi színekbe öltözött erdő, alattunk a Skälsjö vize pompázott. Nosza, nekiálltunk tüzet rakni. Télikabátban és pokrócba bugyolálva ültünk a tűz körül, melegedtünk, vidáman beszélgettünk. A levegő hamar lehűlt, egy idő után nem lehetett több három foknál. Belegondoltam, hogy Budapesten, a Liszt Ferenc téri kávézók kb. tizenöt fok alatt már felszámolják a kinti asztalokat. Ilyen ”hidegben” sem a gázmelegítők, sem a takarók nem marasztalják a levegőn a pesti vendégeket. Eközben a svédek a szabadban üldögélnek ”télvíz idején”.
Később megjelent egy autó. Ki érkezett ide a világ végére, ahol a madár se jár? Kiderült, hogy az éjjeli látogatók a közelben laknak, csak felautóztak a kempingbe körülnézni, hogy van-e itt valaki. Világos, mi mást lehetne csinálni egy hideg, őszi péntek estén. A nő vezetett, a férfi talán arra várt, hogy megkínáljuk valamivel, de már nem volt rá szüksége, így is emelkedett hangulatban volt.
Bár jól bírtam a szabadtéri, viking kiképzést, de mégis én vonultam vissza elsőként a fűtött lakóautóba. És akkor ott, a melegben nagyon elkezdtem fázni, hiába bújtam meleg ruhában a takaró alá, csak később melegedtem fel.
Második este a kempinghez tartozó, deszkából épített szélfogó menedék alá húzódtunk be. Az építmény mellett tüzifa sorakozott, amit a táborozók igény szerint használhattak. Természetesen a grillsütö is előkerült, jó hangulatban sütögettük a pecsenyénket a melegben. Volt hely bőven az asztaloknak, székeknek a menedék alatt. Kifejezetten jólesett a desszert: alufóliában sült alma, vaníliaszósszal. Badacsonyi jégbort fogyasztottunk hozzá.
A naplemente mindig gyönyörű, de a tónál különösen az volt. Aztán beköszöntött a teljes sötétség, amit csak kint, a természetben élhet át az ember, a városban soha. A menedéket elhagyva az orrunk hegyéig sem láttunk. Csak a csillagok világítottak fényesen, no meg a zseblámpa, ha kéznél volt.
Nem találkoztunk sem medvével, sem jávorszarvassal, bár utóbbinak láttuk a kis, tojás alakú nyomait az erdőben. Mi, a táborozók a fából ácsolt illemhelyet használtuk. Olyan tiszta és rendes volt, hogy akár étkezőként is működhetne. De az egész kempingre ez volt a jellemző. A tüzifát nem hordták el a szélfogó mellől és a faágra akasztott grill csipeszeket sem bántotta senki. Firkálásnak, rongálásnak nyoma sem volt. Egy ilyen pihenőhely áldás minden kirándulónak, természetbe vágyónak. Az odalátogatók óvják, vigyázzák, hogy még sokan és sokáig használhassák.







Fast det är redan oktober, hindrade det inte oss att campa i helgen. På fredag kväll gav vi oss i väg norrut med två husbilar och med en husvagn. På vägen stannade vi vid en tomatodling för att köpa biljetter till campingen. Sen åkte vi vidare till målet som var en vildmarkscamping. Omkring stod skogen i höstfärger, nedanför oss den fina Skälsjön som glänste. Vi tände omedelbart en eld, sen satte vi oss med vinterjacka och filtar på oss. Vi värmde oss vid elden och snackade. Luften blev snart kall, efter en stund var det inte mer än tre grader. Jag tänkte på uteserveringarna i Budapest på Liszt Ferenc tér som stänger sina uteplatser när det kryper ner under femtongrader. Om det är så ”kallt”, sitter inte ute ungrarna, inte ens om de får filtar och extra element. Men svenskarna campar fast det är ungersk ”vinter”.
Sent på kvällen kom en bil. Vem åker hit, till världens ände? Vi fick veta att de sena besökarna bor nära, de ville bara veta om det fanns folk på campingen. Det är ju klart, vad annat kunde man göra på en kall fredagskväll. Kvinnan körde, mannen kanske väntade på att vi skulle bjuda honom till någonting, men han behövde inte det, för han mådde redan för bra.
Fast jag orkade sitta ute på ”vikingautbildningen” lika länge som svenskarna. Jag var den första som drog mig tillbaka till den varma husbilen. Där inne i värmen började jag frysa jättemycket. Jag hade tjocka kläder på mig och la under täcket, men det hjälpte inte förrän efter en stund.
På andra kvällen satte vi oss under ett vindskydd av trä på campingen. Bredvid byggnaden stod vedhögar som campare fick använda. Naturligtvis tog vi fram grillen och vi började grilla och hade det bra i värmen från grillarna och elden. Det fanns mycket plats för bord och stolarna under skyddet. Desserten passade bra till höstkvällen: grillat äpple i aluminiumfolie med vaniljsås. Vi drack en flaska icewine från Badacsony till det.
Solnedgången är alltid vacker, men den var särskilt vacker vid sjön. Sen blev det så kolsvart, som man bara kan uppleva i naturen, men inte i stan. När man lämnade vindskyddet, var det helt mörkt, det var bara stjärnorna som lyste, och ficklampan, om man hade en.

Vi träffade varken björn, eller älg, men den lämnade sitt märke i skogen. Det såg ut som små ägg. Vi som campade, fick använda torrdasset som var ett trähus. Det var så rent och fint att man nästan kunde använda det som matrum. Jag kan säga det samma om den hela campingen. Man tog inte med ved från vindskyddet, inte grilltängerna heller som hängde på en trädgren. Det var inget spår av klottret eller skador. En sådan rastplats är en välsignelse för alla vandrare och för dem som vill åka ut i naturen. Besökarna lämnar platsen i samma fina skick som den var när de kom, för att många kan använda den i framtiden.

2013. október 9., szerda

Az idő urai // Tidens mästare

Vajon mely nemzetekre asszociálunk, ha a pontosság kerül szóba? A németekre? Netán a svájciakra? Dobjuk sutba a sztereotípiákat és gondoljunk a svédekre!
Míg Európa a deutsche pünktlichkeiton mosolyog, valamint a svájci órák és vonatok pontosságát méltatja, addig a svédek csendben teszik a dolgukat.

Nézzük meg közelebbről, hogyan is gazdálkodnak a errefelé az idővel:
Svédországban érdemes komolyan venni Az Időt, különben kellemetlen meglepetések érhetik az embert.

Ha telefonon kérünk időpontot az orvoshoz, akkor a személyi számunk bepötyögése után egy gépi hang tudatja velünk, mikor hív vissza bennünket az illetékes. Füleljünk a megadott időpontban, mert percre pontosan fog csörögni a telefon.

Ajánlott időben elindulni a színházba, pláne, ha a sor közepére szól a jegyünk. A kb. hét óra hét perces kezdés errefelé ismeretlen. Talán a másnapi újságban is benne lenne, ha ennyit késne az előadás. A szünet időtartama általában fel van tüntetve a programfüzetben, vagy bemondják, hogy hány perces lesz. Mondanom sem kell, hogy az előadás menetrend szerint folytatódik.

A moziban is foglaljuk el idejében a helyünket, mert órautésre kezdik vetíteni a reklámokat, filmbemutatókat. Hat perc múlva(!!!) pedig már nézhetjük a filmet (Eközben Németországban fél órás reklámblokkot kénytelenek végigszenvedni a moziba látogatók).

Említsük meg a koncerteket is! Míg Magyarországon szinte kötelező később kezdeni (sajnos sokszor egy-két órás csúszás is lehetséges), a svédeknél ez esetben is a pontosság a mérvadó. Függetlenül a fellépő művész nagyságától, ismertségétöl. Az előadó megtiszteli a közönséget azzal, hogy nem kell várni rá.

Eddigi tapasztalataim szerint nem csak a szórakoztatóiparban, de az élet minden területén törekednek a pontosságra a svédek. Úgy a hivatalos, mint a magánügyekben.

A svédek nem csak az idő betartásában profik, de egyúttal két lábon járó naptárak is. A “jövő héten” fogalmát még használják, a “két hét múlva” meghatározást megértik, de alapvetően a dátumokat a hetek számozása szerint tartják számon. Csak úgy röpködnek a levegőben az olyan kifejezések, mint “a 43. héten szabad vagyok pénteken” vagy “a 44. héten kedd helyett szerdán találkozzunk.” Rajtam kívül mindenki pontosan be tudja magát tájolni fejben, csak én vagyok elveszve naptár nélkül. Az még álmukban sem fordul elő, hogy például “november második hetéről” beszéljenek. Hová vezetne ez?






Vilka nationaliteter brukar man förknippa med punktlighet? Med tyskarna eller med schweizarna? Glöm stereotyper och tänk på svenskarna!
Medan Europa ler över deutsche pünktlichkeit och uppskattar punktligheten av de schweiziska klockorna och tågen, gör svenskarna sina vardagsgrejer i bakgrunden.

Hur ser ut svenskarnas tidsuppfattning?
I Sverige lönar det sig att ta Tiden på allvar, annars kan man uppleva pinsamma situationer.

Om man ringer vårdcentralen för att boka tid, måste man bara mata in personnumret i telefonen och en maskinröst meddelar vilken tid personalen ringer tillbaka. Man ska passa telefonen på den angivna tiden för de kommer att ringa exakt på det klockslag som var planerat.

Jag rekommenderar att gå på teater i tid, speciellt om man har biljetter för mitten i raden. Pjäsen börjar exakt, inte cirka kl. 19:07 som i Ungern. Om det skulle hända, skulle man kanske läsa om det i tidningen nästa dag. Man får alltid veta hur lång pausen är. Det står i programbladet eller man får informationen på annat sett. Jag behöver kanske inte säga att föreställningen fortsätter på sekunden efter pausen.

Det är bra att sätta sig punktligt på bio också, för reklamfilmer och trailers sätts igång på klockslaget. Efter sex minuter (!!!) börjar filmen (däremot i Tyskland är biobesökarna tvungna att överleva en halvtimmes reklamblock).

I det här fallet får vi inte glömma att tala om hur det är att gå på konserter! I Ungern är det kutym att börja senare än utsatt tid (tyvärr kan det vara en-två timmars försening), i Sverige är det punktligheten som gäller. Det beror inte på hur känd eller stor artisten är som spelar. Konstnären ger publiken den respekten att man inte behöver vänta på honom eller henne.

Enligt mina erfarenheter gäller punktligheten inte bara i underhållningsindustrin, men också alla andra områden i livet. Båda i officiella och i privatärenden.

Svenskarna är proffs att inte bara att hålla tiden, men de är också kalendrar med två ben. De använder termer som ”nästa väcka”, de förstår ”i två veckor”, men vanligaste är att de har koll på numreringen av veckor. Man använder fraser som ”jag är ledig på fredag i veckan 43” eller ”vi träffars på onsdag istället för tisdag i veckan 44.” Alla kan orientera sig exakt i huvudet, det är bara jag som är förlorad utan kalender. De drömmer inte ens om att prata som ”andra veckan av november.” Hur skulle det se ut?

2013. szeptember 29., vasárnap

A jéghoki nem játék! // Ishockey är ingen lek!

A svédek bánatosan veszik tudomásul az ősz beköszöntét. Egyre több látható jele van a hidegnek: a kocsiban be kell kapcsolni az ülésfűtést, sőt reggelente az autókat fagytakaró boritja.
Ebben az évszakban egy dolog melengeti a svédek szívét: a jégkorongszezon kezdete.
Idősek, fiatalok, nők és férfiak egyaránt rajongói ennek a sportnak. A tv közvetítéseket egy ország nézi. A mérkőzések eseményeit külön sportműsorban is összefoglalják, elemzik, gyakran neves, veterán játékosok közreműködésével. Mindig akad téma: csapatok és jég-sportcsarnokok tömkelege hálózza be Svédország területét.
Szeptemberben megkezdődnek a mérkőzések. A rajongók lelkesen mennek a meccsekre, otthon pedig nézik, hallgatják, olvassák a legfrissebb hoki híreket. Az újságok sport mellékletében ősszel szinte csak a hokiról van szó. Baráti társaságokban gyakran szóba kerül a jégkorong, megvitatják az eddigi eseményeket, latolgatják az eredményeket. Svédország a kilenc és félmillió hoki szakértő országa. De itt nem csak elméletben felkészült mindenki, a gyakorlat is magáért beszél: a legutóbbi jégkorong világbajnokságot ez év májusában a skandináv ország nyerte meg. A győztes csapatot fél napig ünnepelték Stockholmban, az gálaműsort egyenesben adta a tv.
Míg a magyar gyerekek fociznak az iskolában, a svéd fiúk megpróbálnak kapura ütni egy kis, műanyag labdát. Hétvégente pedig örömmel látogatnak el a családdal egy-egy jégkorong mérkőzésre és figyelnek, szurkolnak ők is.

A hoki rendkívül intenzív játék, minden másodpercben történik valami. Még a laikus nézők számára is érdekes egy-egy jéghokimeccs figyelemmel kísérése. Magam is így csöppentem bele az eseményekbe. A lelátón ülve az egész pálya belátható kivetítő nélkül, így a néző sokszor jobban ”tudja” a következő lépést, mint maga a csapat. Vagy legalább is azt hiszi. A kulturált és visszafogott svédek magukból kikelve kiabálnak, hova passzolja a játékos azt a "nyavalyás" korongot. Egy-egy ügyes védést, összjátékot külön tapssal jutalmaznak. A pályán néha összeverekednek a játékosok, az ütővel nem csak a korongot célozzák meg, hanem egymást is. Az enyhébb összecsapások megengedettek, de ha kitör a balhé, akkor a bírók választják szét a társaságot, mely többnyire kiállítással végződik. Ha a mieinket utasítják a kispadra, akkor az "természetesen" igazságtalan, a szurkolók nemtetszésüket fejezik ki a lelátón. Ha gólt lő a kedvenc csapat, akkor ugye nagy az öröm, de végtelen a csalódottság, amennyiben  mi állunk vesztésre. De akárhogy is végződik a meccs, az élet megy tovább. Sem a győzelmet, sem a vereséget nem vezeti le a közönség az ellenfél szurkolóin vagy a stadion berendezésén.



Sundsvall Hockey




Svenskarna är ledsna över att hösten är här. Kylan har fler och fler tecken: man måste slå på stolvärmen i bilen och på utsidan är täckt av ett frosttäcke på morgnarna.
Vid den här årstiden finns det bara en sak som värmer svenskarnas hjärta: premiären av ishockeysäsongen.
Åldringar, ynglingar, kvinnor och män är fans av den här sporten. Hela landet tittar på tv sändningarna. Det finns ett separat tv program, bara för att sammanfatta och analysera match resultaten, oftast med hjälp av olika kända före detta spelare. Det finns alltid nånting att snacka om: massor av lag och många ishockeyhallar finns i Sverige.
I september börjar matcherna. Fanatikerna går dit begeistrade och de tittar, läser och lyssnar på hockeynyheterna hemma. På hösten kan man kan man nästan bara läsa om hockey i tidningarnas sportbilagor. I sällskap snackar man om ishockey ganska ofta, man diskuterar vad hände och analyserar resultaten. Sverige är de nio och halvmiljoner hockeyexperternas land. Här är man inte bara teoretisk förberedd, praktiken är också uppenbar: Det här skandinaviska landet vann det sista ishockey VM:et i maj 2013. Folket firade det segrande laget i Stockholm en halv dag. Man fick följa med det live på tv.

Medan de ungerska barnen spelar fotboll på skolan, försöker de svenska pojkarna göra mål med en liten plastboll. På helgerna följer de med familjen till en hockeymatch och de hejar och tittar.
Hockey är ett jätteintensivt spel, det händer alltid nånting i varje sekund. Det är intressant att titta på, också för en icke-expert. På det här sättet landade jag på ishallen. Man kan se hela hockeybanan från läktaren utan bildskärm, så publiken ”vet” kanske bättre nästa steg, än laget själv. Eller de tror det så. De är hyfsade och tillbakahållna, svenskarna gallskriker bara när spelaren skulle passa ”puckjäveln”. Publiken applåderar efter en skicklig räddning eller passning. Ibland bryter det ut ett slagsmål på banan. De slår inte bara pucken med klubben, men de använder den mot varandra också. Spelarna får bråka lite, men om det händer ett seriöst strul, är det domare som skiljer de stridande åt. Det brukar sluta med utvisning. När vår spelare måste gå ut, är det ”naturligtvist” orättvis, fans protesterar på läktaren. När favoritlaget gör mål, är lyckan jättestor, men fansen blir väldigt sura om vi skulle förlora. Oavsett hur matchen slutar, går livet vidare. Publiken vänder varken segern eller förlusten mot fans av andra laget eller mot ishallens inredning. 

2013. szeptember 23., hétfő

Igaz esti mese // En sann kvällssaga

Egyszer volt, hol nem volt, a messzi északon lakott egy nagy darab, furcsa ember. A szomszédjával jó kapcsolatot ápolt, rendszeresen átrándult hozzá kávézni. Hősünk egyik alkalommal megkérdezte a vendéglátóját:

- Mondd csak, az erdőben vannak koboldok?
- Igen, vannak. – válaszolta a szomszéd.

Aznap már nem beszéltek erről többet, de a legközelebbi kávézás alkalmával felvetődött a kérdés :

- És hogy néznek ki azok a lények?
- Hát… azt hiszem, kicsik, bozontosak és piszkosak.

Több szó nem esett a koboldokról, de a következő látogaskor érdeklődött a szomszéd:

- Mesélj, találtál koboldot az erdőben?
- Igen, találtam. Hazavittem egyet, gyere át, megmutatom!

A szomszéd majdnem magára öntötte a kávét.
Nosza, rögtön átsiettek a helyszínre. Kiderült, hogy a házhoz tartozó szauna bejárata el van barrikádozva. A szomszéd óvartosan kinyitotta az ajtót. A sarokban ott kucorgott egy kicsi, piszkos, ijedt, thaiföldi bogyószedő.
- Megpróbáltam etetni, de valami különös nyelven beszélt, amit sehogysem értek! - foglalta össze a történteket a hősünk.

Nem tudom, melyikük félt jobban a másiktól...

Aki nem hiszi, guglizzon utána.





Det var en gång att i Norrland bodde en man som man säger är lite eljest. Nämnas kan att han hade en väldigt stor kroppshydda. Han hade gott förhållande med sin granne, dit han brukade gå för en lopp kaffe med jämna mellanrum.
En dag frågade han sin granne:

- Du, finns det troll i skogen?
- Ja, det finns. – svarade grannen.

Sen sades det inget mer i frågan. Ett par dagar senare var det dags för kaffedrickning igen.
Då fördes frågan på tal igen.

- Hur ser de ut de där trollen?
- Jaaa… de är små lite raggiga och lite skitiga skulle jag tro.

Sen pratade de det inte mer, men vid nästa fika frågade grannen:

- Berätta, har du hittat något troll i skogen?
- Ja, det har jag gjort, jag har ett hemma, följ med hem får du se.
Grannen spillde nästan kaffe på sig själv.

När de kom hem till mannen i fråga visade det sig att han barrikaderat bastun. Han öppnade sakta dörren och där på översta laven satt en liten livrädd thailändsk bärplockare.

- Jag har försökt mata honom, men de där trollen pratar så konstigt språk så jag förstår fan inte vad han säger! - sammanfattade mannen historian.

Jag vet inte vilken av dem var mest rädd av den andra…

Den som inte tror på historien, googla!

2013. szeptember 18., szerda

Hälsinglandi hétvége // Hälsingland hälsar

Talán az utolsó, napos, meleg hétvégét használtuk ki egy kis lakóautós kiruccanásra. Barátainkkal karöltve, két guruló nyaralóval vágtunk neki a kalandoknak. Nem jutottunk messzire, hirtelen ötlettől vezérelve a várostól tíz percre található Svartvikben (fekete öböl) telepedtünk le aznap éjszakára. Ami a svédeknek természetes tájkép, az számomra csodálatos, élő képeslap. Közvetlenül a parton táboroztunk le, előttünk a tenger, szemben Essvik. Körös-körül régivágású ipari épületek, múzeumba illő házak.





Máris nekiálltunk a kötelező foglalatosságnak, azaz a grillezésnek. A menü: jávorszarvashús krumplisalátával. Ez az étel itt is különlegességnek számít. Nehéz az üzletekben megfelelő húshoz jutni, aki teheti, inkább magánúton szerzi be. Hiszen a jávorszarvas vadászatnak régi hagyománya van errefelé, ami pont az őszi időszakra esik. A vadhús ízletes, leginkább a disznóra emlékeztet, de mégsem ugyanaz.
Sütögetés közben tűz üt ki a túlparton, Essvikben. Nem az ottani grillezők a hibásak, valamelyik régi gyárépület kapott lángra, vélhetően szándékosan. Nosza, hívtuk a tűzoltókat, de már tudtak az esetről. Pár perc múlva megjelentek a szirénázó autók. A tűzoltók egész este dolgoztak, mire mindent eloltottak.




Szombat reggel úgy sütött a nap, hogy egy szál pólóban reggeliztünk a parton. Aztán folytattuk utunkat dél felé, Hälsingland irányába. A táj mesebeli: erdők, tavak, kis szigetek, régi templomok és fából készült haranglábak váltogatták egymást. Nemsokára megálltunk az erdőben, hogy rókagombát szedjünk.




Ez a tevékenység különösen népszerű errefelé. A rókagombát könnyű megkülönböztetni a többi gombától és sokfelé megtalálható. Ilyenkor, ősszel a legtöbb svéd összeköti a kirándulást egy kis gombászással. A rókagomba sokféleképpen felhasználható, se szeri, se száma a recepteknek, de saját ötlet szerint is tálalható húsételekhez, tésztákhoz vagy akár melegszendvicsbe.
Az erdőjárás után Delsbo mellett, egy tó partján telepedtünk le. Aznap este rókagombával dúsított sajtszósz dukált a vacsorához.






Elhatároztuk, hogy másnap visszamegyünk az erdőbe, mert más finomságot is láttunk gombászás közben. Az áfonyabokrok szőnyegként hevertek a fák alatt, gyümölcsöktől roskadozva.
Svédországban a másik népsport a bogyószedés, mivel az ún. allemansrätt szerint mindenkinek jogában áll gombát, bogyót stb. szedni a másik ember földjén, mennyiségi korlátozás nélkül. Ehhez nyújt segítséget az úgynevezett bogyószedő, mellyel gyorsabban és többet lehet egyszerre szüretelni. Alulról a fésű fogai közé akasztjuk a gyümölcsöket, majd felhúzzuk, így a termés egy mozdulattal leszakítható és begyűjthető.






Áfonyaszedés közben elkerülhetetlenül lila lesz az ember ujja, minőségellenőrzés esetén a szája is. Ezt magam is megtapasztaltam. Hamarosan úgy néztem ki, mint egy hupikék törp. Mosakodni citrommal érdemes, hamarabb leviszi a festéket, mint a szappan és a víz.

Ebédre grillezett rénszarvasfasírtot ettünk, melyhez vörösáfonya szósz is járt, melyhez helyben szedtük a lingont.

Tele kosarakkal és kellemes élményekkel érkeztünk haza. Majd elkezdett esni az eső és fújni a szél. Beszökött az ősz.



Kanske utnyttjade vi den sista varma, soliga helgen för att åka ut med husbilen. Tillsammans med våra vänner körde vi iväg med två rullande sommarstugor. Första etappen var väldigt kort, vi stannade för natten i Svartvik som ligger 10 minuters avstånd från staden. Det som är en naturlig landskapsbild för svenskarna, är för mig ett underbart, levande vykort. Vi stannade vid den gamla kajen. Framför oss var havet, på andra sidan låg Essvik. Faktum är att vi parkerade i ett industrimuseum.
Omedelbart började vi den viktigaste av svenska sysselsättningar, alltså grillningen. Menyn: älgkött med potatissallad. Älgkött räknas som specialitet här också. Det är inte lätt att hitta sådant kött i affärerna, så man försöker att köpa det privat. Älgjakten är en gammal tradition här, som går av stapeln på hösten. Viltköttet är gott, det är lite som svin, men inte det samma.
Medan vi grillade, började det brinna på andra sidan på Essvik. Nej, inte folk som grillade utan en brand som var anlagd. Det var en gammal industribyggnad brann. Vi ringde brandkåren på en gång vi såg branden, men de visste redan om det. Några minuter senare dyk upp brandbilarna med blåljus. Brandmännen jobbade hela kvällen till de släckt branden.

Lördag morgon solen sken så varmt, att vi åt frukost i T-tröja på kajen. Sen fortsatte vi åka söderut, mot Hälsingland. Landskapet är sagolikt: skogar, sjöar, små öar, gamla kyrkor med träklockstaplar i rad efter varandra. Lite senare stannade vi i skogen för att plocka kantareller. Den här sysselsättningen är ytterst populär här. Det är enkelt att känna igen kantareller och man kan hitta dem på flera ställen. Vid hösttiden kombinerar många svenskar vandringen i skogen med att plocka svamp. Man kan använda kantareller på olika sätt. Det finns flera recept, eller man kan använda den till kött, pasta eller varm macka, allt efter egna idéer.
Efter promenaden i skogen stannade vi vid en sjö utanför Delsbo. Den kvällen åt vi pasta med fläskfilé kantareller och ädelostsås till middag.

Vi bestämde oss att vi skulle åka tillbaka till skogen nästa dag för vi hade sett andra fina saker medan vi plockade svamp. Blåbärsriset låg som en matta under träden fulla med bär. I Sverige är den andra folksporten att plocka bär, för enligt allemansrätten får alla plocka svamp eller bär så mycket man vill på andras marker. Med hjälp av bärplockaren kan man plocka flera bär snabbare. Bärplockaren är som en kam och drar upp den nerifrån och upp genom riset, så kan man plocka massa bär med ett enda tag.
Medan man plockar bär, kan man inte undvika att fingrarna blir lila, eventuellt munnen också om man gör lite kvalitetskontroll vilket jag gjorde. Måste erkänna att jag såg ut som en smurf. Knepet att tvätta bort det starka färgmedlet i blåbär är att använda en citron. Detta går mycket fortare än med tvål och vatten.
Till lunch åt vi grillade älgfärsbiffar, en rätt som kräver lingonsylt. Så vi plockade lingon i en mugg och efter några minuter stod en skål med rårörda lingon på bordet.

Vi kom hem med fulla korgar och fina upplevelser. Därefter började det regna och blåsa. Välkommen till hösten!

2013. szeptember 17., kedd

A tehetséges Ingvar Kamprad // Den begåvade Ingvar Kamprad

Ingvar Kamprad nem buta ember. Hogy kiről is van szó?
 Ingvar Kamprad Elmtaryd Agunnaryd. Igen, a világhírű, svéd bútoráruház-lánc neve mozaikszó, mely az alapító nevének monogramjából (Ingvar Kamprad) és dél – svédországi szülőföldjének (Elmtaryd, Agunnarydkezdőbetűiből áll.
Az Ikeát senkinek sem kell bemutatni. Ha megkérdeznénk az utca emberét a nagyvilágban, mi jut eszébe Svédországról, akkor biztos vagyok benne, hogy gyakori válasz lenne az IKEA.
Vajon miképpen vélekednek maguk a svédek az áruházról? Úgy látom, hogy nem azért vásárolnak az Ikeában, mert az menő vagy hazai, sőt nyilván a húsgolyó sem számít különlegességnek. Viszont az IKEA olcsó (az árak nagyjából ugyanazok, mint Magyarországon) és a vásárlás egyszerűen lebonyolítható. Svédországban nagy hagyománya van a lakberendezésnek, tehát nem kötelező az Ikeát választania annak, aki bútort vásárol. De! Magam is megtapasztaltam, hogy a számtalan áruház közül itt az IKEA a legolcsóbb, sőt, a választékra sincs panasz. Szívesen vásárolnának máshol is a svédek, de az árak és a már bevált bútorrendszer az Ikeához kötik őket. Nemzedékek agyába égett bele, hogy is néz ki egy BILLY könyvespolc és már látatlanban tudnak vele tervezni.



Az biztos, hogyha Svédországban szóba kerül az IKEA, akkor a következő mondatban Ingvar Kamprad neve fog szerepelni. A hangnem egyszerre pozitív és negatív. Ugyanis a svédek tisztában vannak vele, miképpen hagyják magukat megvezetni az IKEA birodalmában. Ingvar Kamprad felismerte, hogy lehet üzletet csinálni. Fontos, hogy a vásárlás nyugodt körülmények között történjen. Az áruházak ingyenes gyermekmegőrzővel várják a családokat, mivel szaladgáló gyerekekkel nem lehet a pénzkiadásra koncentrálni.
Ha nézelődés közben megéheztünk, akkor térjünk be az IKEA éttermébe, ahol hagyományos, olcsó, svéd ételeket fogyaszthatunk. Így nem kell hazasietni, hogy megfőzzük ugyanazt az ételt otthon, hanem elfogyaszthatjuk az étteremben, megspórolva a munkát és az időt. Evés közben megvitathatja a család, hogy melyik bútort vegyék meg. Ingvar Kamprad tudja, hogy éhesen nem lehet üzletet kötni, jól kell lakatni a vevőt, hogy aztán folytassa a vásárlást.



Kiválasztottuk a bútort, irány a raktár és a kassza. De ahhoz, hogy fizethessünk és távozhassunk, egy újabb labirintuson kell keresztülmenni, mely a piactér névre hallgat. Itt kisebb lakberendezési tárgyakat lehet kapni, melyeket inkább csak azért vásárolunk meg, mert szembetalálkozunk velük. Nagyon olcsó, képtelenség elmenni mellettük ezért a pénzért. Aztán a sok olcsó kacattal lakberendezési tárggyal megérkezünk a pénztárhoz, de a végösszeg már nem is olyan alacsony. Megfogadjuk, hogy soha többet (vagy legalábbis egy darabig) nem hagyjuk magunkat átverni. Aztán kénytelenek vagyunk keresztül menni a büfén. Virsli kiflivel. Öt korona. CSAK öt korona. Persze, hogy eszünk egyet.
Az ötkoronás virsli is Ingvar Kamprad nevéhez fűződik. Mikor az utcán húsz koronáért lehetett kapni ezt a közkedvelt gyorsételt, akkor ő tízért árulta. A munkatársai a hajukat tépték, képtelenség, tiszta csőd! Erre Kamprad megfelezte az árat, mondván, hogy a virsli kerüljön öt koronába, mert ők bútorkereskedéssel foglalkoznak, abból legyen haszon, ne a virsliből. Kíváncsi vagyok, hogy az évek során hányan ugrottak be az Ikeába csak egy virslire és távoztak bútorral, fikusszal, vagy egyéb kiegészítőkkel.


 




Itt, a lakótelepen nagy népszerűségnek örvend a reggelizés az Ikeában. Mivel kocsival csak tíz perc az áruház, így könnyen és gyorsan odaérünk nyitásra. Hiszen mi mást is csinálhatnánk szombat reggel kilenckor, mint az IKEA bejáratál várakozzunk, hogy megnyíttasson és beléphessünk?! Mindössze 29 koronáért annyit ehetünk, amennyi belénk fér. Bár a szabály szerint mindenki két zsömlét és egy felvágottas-sajtos csomagot vehet, de a svédasztalon kínált rántottából, apró virsliből, baconból, gabonapelyhekből annyit veszünk, amennyi jólesik. A kávé és a különféle gyümölcslevek a pénztáron kívül találhatóak, tehát megpróbálhatjuk kiinni Kampradot a vagyonából.
Mire összeállítjuk a reggelinket, fizetünk, kényelmesen megeszünk-megiszunk mindent, bemondja a hangosbemondó, hogy az IKEA áruház kinyitott és szeretettel várja jóllakott vásárlóit. Ha már ott vagyunk, akkor biztos, hogy körülnézünk és veszünk valami apróságot, vagy a gyerekeknek édességet. Aztán számolhatunk, hogy mennyibe is került az olcsó reggeli.








Ingvar Kamprad är ingen dum människa. Vem är han?
Ingvar Kamprad Elmtaryd Agunnaryd.

Ja, namnet av den världsberömde svenska möbelaffärskedjan är initialerna av grundarens namn (Ingvar Kamprad) och hembygd (Elmtaryd, Agunnaryd).
Man behöver inte presentera IKEA. Om man skulle fråga folk på gatan vart som helst i världen vad de tänker på om man säger Sverige, är jag säker att många skulle svara IKEA.

Hur tänker svenskarna själv om detta företag? Jag tror inte att de handlar där, därför att det är kult, svenskt eller för att de säljer köttbullar. IKEA är billig (priserna är nästan samma som i Ungern) och det är enkelt att handla där. Heminredning har en gammal tradition i Sverige, så det är inte obligatoriskt att köpa möbler på IKEA. Men! Jag har redan upplevt att IKEA är den billigaste av alla affärer och man behöver inte klaga över utbudet heller. Kanske skulle Svenskarna vilja handla nån annanstans men priserna och det beprövade möbelsystemet knyter dem till IKEA. Det har fastnat i flera generationers hjärna hur en Billybokhylla ser ut så man kan börja ”möblera” med den utan att se möbeln själv.

När man pratar om IKEA i Sverige, pratar man om Ingvar Kamprad i nästa andetag. Tonarten är positiv och negativ samtidig. Nämligen svenskarna vet hur de är lurade i IKEA riket. Ingvar Kamprad visste hur man gör affärer. Det är viktigt, att inköpet skulle ske under lunga omständigheter. Affärerna väntar på familjer med barnförvaringsrum för man kan inte ska handla med omkringspringande barn.
Om man blir hungrig medan man tittar runt, kan man ta rast på IKEA restaurangen var serveras billig, traditionell svensk mat. Så man behöver inte skynda sig hem för att laga samma mat hemma. Man kan äta den på restaurangen så man sparar arbete och tid. Medan familjen äter, kan de bestämma sig, vilken möbel ska de köpa. Ingvar Kamprad vet att man kan inte handla hungrig, han matar kunderna för att de fortsätter att konsumera.

Man valde ut möbeln, går man till lagret och sen till kassan. Innan man betalar, måste man gå genom en annan labyrint som heter marknad. Här kan man köpa mindre bostadsinredningar, som man köper nästan bara för man ser dem på vägen ut. De är jättebilliga, man kan inte lämna dem i affären för det här priset. Sen kommer man framme till kassan med sitt billiga skräp bostadsinredningar och man får veta att det inte är så billigt som man trott. Man lovar sig att aldrig mer (eller på ett tag) låter vi Kamprad att lura oss. Sen är man tvungen att gå genom kiosken. Korv med bröd, för bara fem kronor. BARA fem kronor. Naturligtvis äter man en.
Femkronorskorven är också Ingvar Kamprads idé. När man kunde köpa den för tjugo kronor på gatan, sålde han den för tio. Hans medarbetare sa att det inte skulle gå att sälja korv för tio kronor, de skulle gå i konkurs. Då halverade Kamprad priset. Korven skulle kosta fem kronor, för IKEA säljer möbler, de skulle ha profit på möbelförsäljningen, inte på korven. Jag är nyfiken, hur många som har sprungit in bara för att äta korv och kom ut med en fikus, andra mindre grejer eller med möbler.


Här på gården är det jättepopulärt att äta frukost på IKEA. Eftersom varuhuset bara ligger på tio minuters avstånd med bil, är det enkelt och snabbt att åka dit lagom tills de öppnar. Ja, vad annat kan man göra på lördag klockan nio, än vänta vid ingången till IKEA, på att det ska öppna och vi får gå in. För bara 29 kronor kan man äta så mycket man orkar. Enligt reglarna kan man ta två bullar, ett paket pålägg med skinka och ost, men man kan ta äggröra, korv, bacon, flingor i obegränsad mängd från smörgåsbordet. Kaffet och saft står utanför kassarna, så man kan försöka dricka av Kamprad sin förmögenhet.
Efter att man tagit sin frukost, betalat, så äter man allt i lugn och ro, sen säger de i högtalaren: IKEA har öppnat och de mätta kunderna är välkomna. Eftersom man redan är där, tittar man runt och hittar småsaker eller godis till barnen som man köper. Sen kan man räkna vad den billiga frukosten kostade.

2013. szeptember 3., kedd

Fénylő éj // Lysnatta

Augusztus utolsó szombatján különleges éjszakának lehettünk tanúi Svédország északi részén. Mindenki, akinek háza vagy nyaralója van a tengernél, gyertyát gyújtott a part mentén. Az összefüggő fénylánc már messziről látható volt, de közelről is lenyűgöző látványt nyújtott.
Ezzel a gesztussal búcsúztak az északon lakók a nyártól. A szokás Finnországból jött és egészen újkeletű, az 1990-es években terjedt el. Az időpont megegyezett a nyaraló bezárásával és egyúttal a nyár során felgyülemlett szemét elégetésével. Most már bőven megteszi csak a tűzgyújtás, esetleg egy kis ünnepséggel megtoldva a partmenti éttermekben. Én is kilátogattam a tengerhez a szomszédaimmal, hogy gyönyörködjünk a fényekben. A gyerekek fáradtsággal vegyes izgalommal várták a látványt, ők is érezték, hogy valamitől más ez az éjszaka.
Mitől is? A nyár és a tél között északon még markánsabb a különbség, mint délen. Itt egész nyáron nem megy le a nap, az esti és éjszakai fények meseszerűek, mintha megállna az idő. De augusztus végén már sötétedik, igaz, csak este tíz óra körül. Ilyenkor szépen világítanak a gyertyák, ami egyfajta ősi válasz a nyár végi növekvő sötétségre. Ezen az éjszakán elraktározzuk a nyári élményeket és felkészülünk a télre. A közös gyertyagyújtás bizonyítja, hogy itt vagyunk, együtt vagyunk és nem félünk a sötétségtől.









Sista lördagen i augusti kan man uppleva en speciell natt i Norrland. Alla som har ett hus eller en sommarstuga vid havet, tänder ljus på stranden. Den sammanhängande ljuskedjan kunde man se från långt avstånd, men den var häftig i att skåda på nära håll också.
På det här sättet tar Norrlänningarna avsked av sommaren. Traditionen kommer från Finland och den är ganska ny. Den blev populär i 1990 talet. På den där dagen stänger man sommarstugan och eldar upp allt skräp från sommaren på stranden. Nuförtiden räcker det att bara tända ljus, kanske med lite fest på en restaurang eller på stranden. Jag åkte ut med mina grannar till havet, för att titta på ljusen. Barnen väntade på sevärdheten nyfikna och trötta samtidigt. De kände också att den här natten är lite annorlunda.
Varför är det så? Skillnaden mellan sommaren och vintern är mycket mer avgjord norrut än söderut. Här går solen aldrig ner på hela sommaren, de ljusa kvällarna och nätterna är sagolika, nästan som tiden skulle stå still. Men vid tiotiden blir det mörkt i slutet av augusti. Då lyser ljusen vackert, som är ett urfolkligt svar på det växande mörkret i slutet av sommaren. På den här natten sparar man sommarminnen och man förbereder på vintern. Den gemensamma ljuständningen bevisar att vi är här, vi är tillsammans och vi är inte rädd av mörkret.