Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek - hősök, a diktátor és a sárkány egy színpadon // Astrid Lindgren: Bröderna Lejonhjärta – hjältar, diktatorn och draken på scenen

Talán nem szükséges bemutatni Astrid Lindgren svéd írónőt, Harisnyás Pippi és Juharfalvi Emil anyukáját a magyar olvasóknak sem. Hosszú élete során megannyi más (főként) ifjúsági regényt is írt, melyek mind a mai napig népszerűek Svédországban. 1973-ban született meg az Oroszlánszívű testvérek (Bröderna Lejonhjärta) című könyve, melynek magyar fordítása tíz évvel később, 1983-ban látott napvilágot. Ahogy nézem, újabb magyar kiadás azóta sajnos nem jelent meg. Kár érte, mert egy nagyon különleges és összetett történetről van szó, ami véleményem szerint tízéves kor fölött élvezhető és érthető teljes mértékben.

Astrid Lindgren mesél a haldoklásról, a halál elfogadásáról, mely mázsás súlyként nehezedik a beteg kis Karl (Skorpan) vállára. Milyen jó, hogy van egy erős és egészséges bátyja, Jonatan, aki mellette áll és megosztja vele a titkot, hogy halála után egy másik világba érkezik, ahol végeláthatatlan kalandok várnak rá. Végül a két testvér szinte egy időben kerül át a túlvilágra. A történetet a később érkező kis Skorpan szemszögéből követhetjük tovább, aki nagyon jól érzi magát Cseresznyevölgyben, nem beteg többé és együtt lehet szeretett bátyjával. Ám úgy tűnik, Jonatan-t nyomasztja valami: kiderül, hogy részt vesz egy "földalatti mozgalomban", mely a szomszédos völgy szabadságáért küzd. Nincs egyszerű dolga, mert Cseresznyevölgyben egy áruló jelent folyamatosan a szomszédos katonáknak, a gonosz birodalmában pedig lépten-nyomon ellenőrzik az ottlakókat. A katonák bárkit elvihetnek, békés otthonokat túrnak fel, lovakat államosítanak a nagyvezér, Tengil számára. Katla, a sárkány is bekerül a képbe és egy elfogott ellenálló, Orvar, aki börtönben ül és az ítélet szerint Katla étkezését akarják vele feljavítani. Igen, Astrid Lindgren a diktatúráról mesél. A befejezéssel nem értek egyet, de ettől eltekintve csak ajánlani tudom a könyvet. A történetből film is készült, mely hivatalosan csak hangalámondásos vezióban létezik, de eredeti nyelven, angol felirattal is megtekinthető.

Sundsvallban minden második nyáron előadnak egy népszerű történetet, idén az Oroszlánszívű testvérek került sorra. A könyvből írt darabot amatőr színészek elevenítik meg, akik lelkesedésből, hobbiból állnak színpadra minden alkalommal. Körültekintő szervezés, reklám, profi előadás és elégedett nézők. Az eredmény: szinte minden előadás teltházzal megy. Habár mondhatjuk, hogy egy kisvárosban nagyobb figyelem irányul a produkcióra, könnyebb sikert elérni, de ennek az ellenkezője is igaz: ha bukik, akkor az egész város tudomást szerez róla.

Ideérkezésem után nem sokkal néztem bele a próbafolyamatba, mikor még semmit nem tudtam a színészekről. Lehetetlen volt eldönteni, hogy Skorpan szerepét fiú vagy lány alakítja-e, annyira hiteles volt. Később kiderült, hogy egy tehetséges lányról van szó. Skorpan és Jonatan annyira jól összeillenek, azt érezni, hogy valóban testvérek. Tengil megszemélyesítője egy olyan országból menekült nemrég, ahol mindaz, ami a színpadon történik egy az egyben valóság, úgyhogy véleményem szerint nem sokat kellett gondolkodnia a szerepen.

Oroszlánszívű testvérek

Az előadás kifejezetten látványos, lovak vágtáznak, a főszereplők lóra pattannak. A sárkány is megjelenik, tüzet hány. De ő nem a mi kedves Süsünk, Katla a gonosz birodalmának a része.

Igazi családi színházat láthatunk (végig természetes fényben), mert az óvodás gyerekek is élvezik a pörgést, mindig történik valami a színpadon. Nekem legjobban a felvonásokat indító jelenetek tetszettek, a történetben szereplő valódi, később fantáziaváros mindennapjaiba tekinthetünk be, miközben elhelyezkedünk a széken és bebugyoláljuk magunkat egy takaróba. Ez szükséges előkészület, hiszen nyár van Svédországban.

Bröderna Lejonhjärta

Det är kanske onödigt att presentera den svenska författaren Astrid Lindgren, mor av Pippi Långstrump och Emil i Lönneberga, för den ungerska läsaren.  Under sitt långa liv skrev hon många andra (mest) barnböcker som fortfarande är aktuella. 1973 är skrev hon boken Bröderna Lejonhjärta. Den ungerska översättningen kom ut tio år senare, 1983. Vad jag vet finns ingen nyare ungersk utgåva. Det är synd, för det handlar om en mycket speciell och komplex historia, som jag tror att man kan förstå helt och hållet om man är över tio år.
Astrid Lindgren berättar om att vara döende och att acceptera döden, som vilar tungt över den lilla, sjuka Karl (Skorpan). Vad bra, att han har en stark och frisk storebror, Jonatan, som alltid finns för honom. Han berättar för honom att han skulle åka till ett annat land efter döden, där det finns jättemånga äventyr dag och natt. Vi kan följa historien från den lilla Skorpan synvinkel som trivs jättebra i Körsbärsdalen, där är han inte sjuk längre, han kan vara tillsammans med sin storebror. Man märker att Jonatan känner sig bekymrad för nånting: vi får veta att han deltar i en ”underjordisk rörelse”, som kämpas för den granndalens frihet. Det är inte enkelt, för någon rapporterar allt från Körsbärsdalen till soldaterna av granndalen. Han måste vara försiktig för i skurken Tengils rike är folk alltid kontrollerade. Soldaterna kan ta vem som helst, de rör om i fredliga hem, de konfiskerar hästarna för den ”stora ledaren”  Tengils räkning, En drake, Katla kommer också i bilden och en gripen motståndare, Orvar, som sitter i fängelse och blir Katlas mat när som helst. Ja, Astrid Lindgren berättar om diktaturen. Trots att jag är inte överens om slutet av historien, kan jag rekommenderar boken. Det finns en film också, tyvärr inte på ungerska men man kan titta på den med engelsk text.

Kvartersteatern spelar teaterföreställning av en klassisk pjäs i Sundsvall nästan varje sommar. Det här året kör teatern Bröderna Lejonhjärta. Amatörskådespelare spelar pjäsen som är skriven från boken. De spelar ”bara” för de är entusiastiska och teatern är deras hobby. Efter en väl organiserad teater, professionell föreställning gick publiken hem nöjda och glada. Man kan säga att det är enklare att vara framgångsrik i en småstad, för folk har mer koll vad händer, men det är sant tvärtom också: alla får veta om det inte lyckats.
Strax efter jag flyttade hit, kollade jag in i en repetition, när jag inte kände skådespelare. Jag kunde inte bestämma vem som spelar Skorpan. En kille eller en tjej. Sen fick jag veta att hon är en begåvad tjej. Skorpan och Jonatan passar bra ihop, man kan tro dem att de är syskon. Han som spelar Tengil, rymde från ett land alldeles nyss, var är realitet vad som händer här på scenen. Jag tror inte att han måste fundera mycket över sin roll.


Föreställningen är jättebra, hästarna galopperar, huvudkaraktärerna rider. Draken dyker upp också, som sprutar eld.
Vi kan se en riktig familjeföreställning (i dagsljus), för småbarnen brukar också tycka om att det alltid händer nånting på scenen. Jag tyckte mest om bilderna innanför varje akt. Man kan se det vardagliga livet i staden på jorden och i fantasivärlden medan publiken sätter sig och virar in sig i sina filtar. Det behövs ju för det är sommar i Sverige.