Landshut óvárosában mindenképp érdemes sétát tenni. A vár, a díszletszerű, kis házak, a városháza és a folyóparti, hangulatos éttermek szemet gyönyörködtetőek.
Következő nap Nürnbergben pihentünk meg, de ez nem ment olyan egyszerűen. Eredeti tervünkben Erlangen szerepelt (Nürnbergtől kb. 20 km-re, északra), de pofátlanul ismét a csendes pihenő kellős közepén érkeztünk meg a kempinghez. A személyzet tagjai egyhangúlag rázták a fejüket, hogy oda ugyan háromig be nem hajtunk. Ezek után nem is akartunk. Inkább visszaautóztunk Nürnbergbe. A dugóban araszolva elég lassan haladtunk, de így nem volt gondunk a csendes pihenővel: három előtt néhány perccel érkeztünk a kempinghez. És pontban tizenöt óra nulla - nulla perckor megnyittatott, mi pedig bejelentkeztünk.
A szállásunk az úgynevezett dokumentációs központ (Dokumentationszentrum) közelében volt. Ez a centrum tulajdonképpen nem más, mint a náci Németország történetét bemutató múzeum. A részletes kiállítás szemléletesen vezeti végig a látogatókat a történelem ezen szakaszán, különös tekintettel Nürnbergre. Ugyanis a múzeum épülete azon a területen fekszik, amelyet a náci párt sajátított ki propagandacélokra és Reichsparteitagsgelände néven vonult be a történelembe. Mára az egész vidék amolyan fél-szellemvárossá vált. A mesterségesen kialakított Große Strasse azaz "Nagy utca" autóforgalma elenyésző. A múzeumot a Kongresszusi központban alakították ki, a kiállítás részeként megtekinthetjük az épületet is.
Továbbsétálva a parkban megtaláltuk a Zeppelin-mezőt. Albert Speer tervei alapján építették be a területet. A lelátókkal körbevett főtribün egyértelműen politikai célokat szolgált, Hitler itt tartotta a beszédeit a széles tömegeknek.
Ottjártunkkor éppen amerikai futball edzés folyt a helyszínen.
A náciknak pontos tervei voltak a területtel, de már nem volt idejük a megvalósításra. Azóta vásári épületek és stadion épült az üres telkekre, immár ideológiamentesen.
Nürnbergben járva természetesen helyi különlegességet ebédeltünk: nürnbergi kolbászokat savanyúkáposztával és pereccel. Ennek a "gyorsított" változata a három kolbász egy zsömlében, amit a helyiek drei im Weggla néven szoktak kérni a gyorsbüfében. Hamar kész, bőséges és olcsó.
Nürnberg után már nem álltunk meg várost nézni, északnak tartottunk, hogy a rákövetkező nap átkompoljunk Dániába. Terveink között szerepelt, hogy Koppenhágában megpihenünk, de a kemping bejáratánál sorállás(!) volt, így inkább továbbutaztunk Helsingörbe. Miközben vártuk a Svédországba tartó kompot, vetettünk egy pillantást Hamlet várára.
Vår första stopp i Tyskland var i Landshut. Vi hittade en camping, alldeles bredvid en plats som hette Campingplatz. Och inte bara därför var campingen så speciell. Vi kom fram på eftermiddag, porten var stängd, bommen var nere, det var eftermiddagsvila mellan klockan 12 och 15. Vi tänkte parkera utanför campingen, och vi skulle åka in klockan tre. Men det gjorde vi inte, för kvinnan vid porten släppte in oss och sa att vi skulle göra administrationen efter klockan tre. Under vår resa var den här campingen den billigaste och en av de bästa vad det gällde faciliteter, samtidigt som de hade trevlig personal.
Det lönar sig att ta en promenad i Landshuts gamla stan. Borgen, de scenografiska små husen, stadshuset och de mysiga restaurangerna vid floden gör en vacker impression för ögonen.
Nästa dag körde vi in i Nürnberg, men det gick inte så enkelt. Vår originalplan var att stanna i Erlangen (2 mil norrut från Nürnberg), men vi var så fräcka att vi kom fram mitt i eftermiddagsvilan. Personalen skakade på huvudet, nej, vi skulle inte alls köra in innan klockan tre. Men vi ville inte göra det heller. Vi åkte tillbaka till Nürnberg. Det tog mycket tid då det var kö på motorvägen, så vi slapp vänta så mycket vid campingen. Klockan femton noll-noll öppnades porten och vi checkade in.
Campingen var i närheten av s k Dokumentationscentret (Dokumentationszentrum). Det är faktiskt ett museet som visar Nazitysklands historia. Utställningen presenterar den här delen av historien detaljerat och målande, från synpunkt av Nürnberg. Museet ligger på en sammanhängande yta som var använt av nazis för propagandamål. Det här området fick namnet Reichsparteitagsgelände. Idag är det en halv-spökstad. På den breda gatan (Groβe Strasse) som användes för parader är det nästan ingen biltrafik.
Museet inrymdes i Kongresshallen som är en del av utställningen.
Vi gick vidare i parken för att hitta Zeppelinfelden. Området var byggt efter ritningar av Albert Speer. Tribunen och läktaren var användes för politiska möten. Här talade Hitler för sina anhängare eller möjligen dit kommenderade.
När vi var där, spelades amerikansk fotboll på området.
Nazis hade exakta planer med området, men de hade inte tid att genomföra dem. Senare byggde man mässhallar och stadion.
Eftersom vi var i Nürnberg, åt vi en lokal specialitet: Nürnberger korv med surkål (Sauerkraut) och kringla. Den här maträttens ”snabbare” version är tre korvar i bröd, som lokalbefolkningen brukar kalla det: drei im weggla. Man kan köpa det på alla korvkiosker. Fort gjort, lagom och billig mat.
Efter lunch åkte vi tåg till Erlangen för att överleva hettan på en skuggig gård på ett mikrobryggeri som hette Steinbach Bräu. Den som har varit där, ska alltid komma ihåg det goda ölet som hade druckit där.
Naturligtvis träffade vi några ungrare. Killarna jobbar i stan, en av dem är ingenjör, den andra var packare. De var entusiastiska och nöjda med sina jobb. Jag önskar dem lycka till!
Efter Nürnberg gjorde vi inga exkursioner mer, körde vi norrut för att åka färja till Danmark nästa dag. Vi planerade en stopp i Köpenhamn, men det var kö(!) utanför campingen, så vi körde vidare till Helsingör. Medan vi väntade på färjan till Sverige, kastade vi en blick på Hamlets slott.
I Helsingborg stannade vi på en camping vid havet. Det hände nånting konstigt där mellan klockan sex och sju: En blandning av mat- och röklukt i luften, folk grejsade på varje plats. Svenskarna kan bara göra en sorts middag när det är fint väder! Grillning! Sysselsättningen krävs mycket tålamod och skicklighet så endast män äro kallade! Detta måste vara en kvarleva från vikingatiden. Å andra sidan är förberedelser (handla mat) och efterarbete (diskning) kvinnans jobb, för de stackars männen blev helt utslitna vid den heta grillen och måste omedelbart sätta sig och ta en öl.
Utvilade efter grillningen, åkte vi norrut vidare nästa dag. Tredje dagen nådde vi gränsen till Västernorrlands län, några få mil från Sundsvall. När vi kom hem, bjud våra kära grannar oss på rött vin och ostbricka.
Következő nap Nürnbergben pihentünk meg, de ez nem ment olyan egyszerűen. Eredeti tervünkben Erlangen szerepelt (Nürnbergtől kb. 20 km-re, északra), de pofátlanul ismét a csendes pihenő kellős közepén érkeztünk meg a kempinghez. A személyzet tagjai egyhangúlag rázták a fejüket, hogy oda ugyan háromig be nem hajtunk. Ezek után nem is akartunk. Inkább visszaautóztunk Nürnbergbe. A dugóban araszolva elég lassan haladtunk, de így nem volt gondunk a csendes pihenővel: három előtt néhány perccel érkeztünk a kempinghez. És pontban tizenöt óra nulla - nulla perckor megnyittatott, mi pedig bejelentkeztünk.
A szállásunk az úgynevezett dokumentációs központ (Dokumentationszentrum) közelében volt. Ez a centrum tulajdonképpen nem más, mint a náci Németország történetét bemutató múzeum. A részletes kiállítás szemléletesen vezeti végig a látogatókat a történelem ezen szakaszán, különös tekintettel Nürnbergre. Ugyanis a múzeum épülete azon a területen fekszik, amelyet a náci párt sajátított ki propagandacélokra és Reichsparteitagsgelände néven vonult be a történelembe. Mára az egész vidék amolyan fél-szellemvárossá vált. A mesterségesen kialakított Große Strasse azaz "Nagy utca" autóforgalma elenyésző. A múzeumot a Kongresszusi központban alakították ki, a kiállítás részeként megtekinthetjük az épületet is.
Ottjártunkkor éppen amerikai futball edzés folyt a helyszínen.
A náciknak pontos tervei voltak a területtel, de már nem volt idejük a megvalósításra. Azóta vásári épületek és stadion épült az üres telkekre, immár ideológiamentesen.
Nürnbergben járva természetesen helyi különlegességet ebédeltünk: nürnbergi kolbászokat savanyúkáposztával és pereccel. Ennek a "gyorsított" változata a három kolbász egy zsömlében, amit a helyiek drei im Weggla néven szoktak kérni a gyorsbüfében. Hamar kész, bőséges és olcsó.
Ebéd után átvonatoztunk Erlangenbe, hogy a rekkenő hőséget egy mikro sörfőzde árnyas kertjében vészeljük át. A sörkert neve Steinbach Bräu, aki már járt ott, emlékezni fog a finom sörre, amit ott ivott. Természetesen itt is találkoztunk magyarokkal. A fiúk a városban dolgoznak, egyikőjük műszaki területen, a másik pedig csomagol egy gyárban. Lelkesek és kitartóak. Innen is sok sikert kívánok nekik!
Nürnberg után már nem álltunk meg várost nézni, északnak tartottunk, hogy a rákövetkező nap átkompoljunk Dániába. Terveink között szerepelt, hogy Koppenhágában megpihenünk, de a kemping bejáratánál sorállás(!) volt, így inkább továbbutaztunk Helsingörbe. Miközben vártuk a Svédországba tartó kompot, vetettünk egy pillantást Hamlet várára.
Helsingborgba átérve első dolgunk volt letáborozni a tengerparti kempingben. Este hat és hét óra között különös dologra lettem figyelmes: étel és füstszag keveredése, szöszmötölés, sertepertélés majd minden "porta" előtt. Igen, a svédek csak egyféle vacsorát tudnak elképzelni jó időben, a szabad ég alatt, ez pedig a grillezés. A tevékenység türelmet és nagy szakértelmet igényel, úgyhogy általában a férfiak végzik, már a viking kor óta. Másrészt viszont az előkészületek (bevásárlás) és az utómunkálatok (mosogatás) többnyire a nőkre hárulnak, mivel szegény férfiak épp eleget szenvedtek a forró grillsütő mellett, úgyhogy jobb, ha leülnek és isznak egy sört.
A grillezés fáradalmait kipihenve vágtunk neki másnap a svédországi szakasznak. Harmadnap léptük át Västernorrland megye határát, ahonnan már csak néhány kilométer választott el bennünket Sundsvalltól. Mikor hazaértünk, a kedves szomszédaink vörösborral és sajttállal vártak bennünket.
Vår första stopp i Tyskland var i Landshut. Vi hittade en camping, alldeles bredvid en plats som hette Campingplatz. Och inte bara därför var campingen så speciell. Vi kom fram på eftermiddag, porten var stängd, bommen var nere, det var eftermiddagsvila mellan klockan 12 och 15. Vi tänkte parkera utanför campingen, och vi skulle åka in klockan tre. Men det gjorde vi inte, för kvinnan vid porten släppte in oss och sa att vi skulle göra administrationen efter klockan tre. Under vår resa var den här campingen den billigaste och en av de bästa vad det gällde faciliteter, samtidigt som de hade trevlig personal.
Det lönar sig att ta en promenad i Landshuts gamla stan. Borgen, de scenografiska små husen, stadshuset och de mysiga restaurangerna vid floden gör en vacker impression för ögonen.
Nästa dag körde vi in i Nürnberg, men det gick inte så enkelt. Vår originalplan var att stanna i Erlangen (2 mil norrut från Nürnberg), men vi var så fräcka att vi kom fram mitt i eftermiddagsvilan. Personalen skakade på huvudet, nej, vi skulle inte alls köra in innan klockan tre. Men vi ville inte göra det heller. Vi åkte tillbaka till Nürnberg. Det tog mycket tid då det var kö på motorvägen, så vi slapp vänta så mycket vid campingen. Klockan femton noll-noll öppnades porten och vi checkade in.
Campingen var i närheten av s k Dokumentationscentret (Dokumentationszentrum). Det är faktiskt ett museet som visar Nazitysklands historia. Utställningen presenterar den här delen av historien detaljerat och målande, från synpunkt av Nürnberg. Museet ligger på en sammanhängande yta som var använt av nazis för propagandamål. Det här området fick namnet Reichsparteitagsgelände. Idag är det en halv-spökstad. På den breda gatan (Groβe Strasse) som användes för parader är det nästan ingen biltrafik.
Museet inrymdes i Kongresshallen som är en del av utställningen.
Vi gick vidare i parken för att hitta Zeppelinfelden. Området var byggt efter ritningar av Albert Speer. Tribunen och läktaren var användes för politiska möten. Här talade Hitler för sina anhängare eller möjligen dit kommenderade.
När vi var där, spelades amerikansk fotboll på området.
Nazis hade exakta planer med området, men de hade inte tid att genomföra dem. Senare byggde man mässhallar och stadion.
Eftersom vi var i Nürnberg, åt vi en lokal specialitet: Nürnberger korv med surkål (Sauerkraut) och kringla. Den här maträttens ”snabbare” version är tre korvar i bröd, som lokalbefolkningen brukar kalla det: drei im weggla. Man kan köpa det på alla korvkiosker. Fort gjort, lagom och billig mat.
Efter lunch åkte vi tåg till Erlangen för att överleva hettan på en skuggig gård på ett mikrobryggeri som hette Steinbach Bräu. Den som har varit där, ska alltid komma ihåg det goda ölet som hade druckit där.
Naturligtvis träffade vi några ungrare. Killarna jobbar i stan, en av dem är ingenjör, den andra var packare. De var entusiastiska och nöjda med sina jobb. Jag önskar dem lycka till!
Efter Nürnberg gjorde vi inga exkursioner mer, körde vi norrut för att åka färja till Danmark nästa dag. Vi planerade en stopp i Köpenhamn, men det var kö(!) utanför campingen, så vi körde vidare till Helsingör. Medan vi väntade på färjan till Sverige, kastade vi en blick på Hamlets slott.
I Helsingborg stannade vi på en camping vid havet. Det hände nånting konstigt där mellan klockan sex och sju: En blandning av mat- och röklukt i luften, folk grejsade på varje plats. Svenskarna kan bara göra en sorts middag när det är fint väder! Grillning! Sysselsättningen krävs mycket tålamod och skicklighet så endast män äro kallade! Detta måste vara en kvarleva från vikingatiden. Å andra sidan är förberedelser (handla mat) och efterarbete (diskning) kvinnans jobb, för de stackars männen blev helt utslitna vid den heta grillen och måste omedelbart sätta sig och ta en öl.
Utvilade efter grillningen, åkte vi norrut vidare nästa dag. Tredje dagen nådde vi gränsen till Västernorrlands län, några få mil från Sundsvall. När vi kom hem, bjud våra kära grannar oss på rött vin och ostbricka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése