Erdő mellett jó lakni // Dra åt skogen!

Bármilyen hihetetlennek tűnik, de itt, Sundsvallban is jó idő van nyár végén. A svédektől mást sem hallani, mint "de szép időnk van" vagy "meleg van". Esténként már kevesebbet üldögélnek az udvaron, de sétálni, mozogni még lehet kint. Nosza, gondoltam, ki kell használni, hogy az erdő mellett lakom! A házkezelőségtől kapott tájékoztatófüzetet (igen, itt ilyen is van!) átolvasva megtudtam, hogy a lakótelep mellett pontosan honnan indul a kivilágított, erdei sétaút. A lámpák a téli hónapokban segítik a tájékozódást, mikor az ösvény síterepként szolgál.

Az erdei csapás elég keskeny az elején, egyfolytában a földet néztem, nehogy kígyóba botoljak. A svédek egész nyáron nyugtattak, hogy a csúszómászók nem bántanak, nem mérgesek, ha az ember dobbant a lábával, akkor eliszkolnak. De ők nem számoltak az infarktussal, amit egy fűben tekergőző kígyó tudna okozni, ha találkozik egy közép – európai, nagyvárosi kirándulóval. Végül nem találkoztam kígyóval, csak spanyol csupaszcsigákkal az út első szakaszán. Érdemes volt pásztázni a földet, mert előbb-utóbb megjelentek az ösvény mellett a tenyérnyi nagyságú gombák, melyek elvileg ehetőek, de én szakértő híján inkább csak néztem őket. Nem sokkal később akadt más fogamravaló ínyencség: áfonyabokrok bukkantak fel lépten-nyomon, érett gyümölccsel. Egész áfonyát csak jobbminőségű joghurtban láttam eddig, hát ideje, hogy megkóstoljam (itt jegyzem meg, hogy Svédországban szabadon lehet bogyókat szedni.). Finom! Továbbmenve újabb és újabb áfonyabokrokkal találkoztam, így ismét kénytelen voltam egy kis szüret szünetet beiktatni. Később málnabokrokat is láttam, azokat is áttanulmányoztam, van-e még rajtuk ehető gyümölcs. Volt. Ezen kívül egy szem kései szamócát még le tudtam szedni, de a szezonja már elmúlt.

Miután egyelőre nem mutatkozott több gyümölcs és kígyóval sem találkoztam, elmerengtem, vajon milyen állat jöhet még. Medve! Nem, a svédek szerint nincsenek errefelé medvék. Remélem, ezt maguk a medvék is tudják. Az ember olvasott ezt-azt velük kapcsolatban, mit csináljon, ha találkozik velük. Állítólag le kell feküdni a földre és halottnak tettetni magunkat. Én inkább megkérdeztem egy svédet. A válasz:

- Fuss, mint az őrült!

- De a medve is gyorsan fut!

- Akkor fuss méggyorsabban!

Világos. A medvekérdés tisztázott. De mi van a jávorszarvassal? Tele van velük egész Norrland. Bár itt, az út mellett nem láttam szarvasos táblát. Hmmm... Lehet, hogy a jávorszarvasok kaptak figyelmeztető táblát: "Vigyázz, emberek!" Igen, a gondos svédekről ezt el tudom képzelni. Akkor ez is letudva.

Megkönnyebbülve folytattam tovább az utamat. Már a kirándulás végefelé jártam, amikor szembetalálkoztam egy párral, akik két kis edénybe szedtek erdei bogyókat. Barátocskáim, abból nem esztek! Későn jöttetek! A pesti lány már lelegelte az egész erdőt!

Det låter kanske lite otroligt, men här i Sundsvall är det varmt i slutet av sommaren. Svenskarna talar bara om att: ”vi har fint väder” eller ”det är varmt.” De sitter inte så ofta på gården längre, men man kan fortfarande promenera och motionera utomhus. Okej då, jag borde utnyttja att jag bor bredvid skogen! Jag läste igenom informationsbroschyren (ja, sådan finns här) som alla fick av bostadsrättsföreningen. Där står var man kan hitta elljusspåret. Lamporna hjälper att orientera i vintern, när man använder vägen som skidspår.
Spåret är jättesmalt i början, jag tittade marken hela tiden för att inte träffa ormar. Svenskarna har lugnat mig hela sommaren: ormar är inte farliga, inte giftiga heller. Om man stampar med foten på marken, försvinner de. Det kan vara sant, men svenskarna räknade inte med hjärtinfarkten som en orm kunde orsaka om den träffar folk från en mellan - europeisk storstad.
Jag träffade inga ormar, bara mördarsniglar i början av spåret. Det lönade sig att titta ner, för stora svampar växte vid vägen. Teoretiskt kan man äta dem, men utan expert vågade jag inte plocka dem. Lite senare träffade jag blåbärsris med mogna blåbär. Eftersom jag bara har sett ett helt bär i högkvalitativ yoghurt var det hög tid att smaka det (här måste jag påpeka att man får plocka bär fritt i Sverige). Gott! Jag gick vidare och såg mer och mer blåbärsris, så jag kände mig tvungen att göra en liten rast och plocka lite bär. Senare upptäckte jag hallonbuskar också, jag kontrollerade om de har hallon på sig. Ja, jag hittade några stycken. Förutom dem hittade jag ett smultron, men det var redan efter säsongen.

Eftersom jag inte längre såg några bär eller ormar, började jag tänka vilka djur jag kan träffa i skogen. Björn! Nej, enligt svenskarna fanns det ingen björn här. Jag hoppas att björnarna vet det också! Jag läste lite om dem, vad man skulle göra om man träffar en björn. I boken stod att man skulle lägga sig på marken och låtsas och spela  död. Jag hade frågat en svensk för säkerhets skull:
- Spring för helvete!
- Men björnen springer också fort!
- Spring ännu fortare!

Björnfrågan är klar. Men vad är det med älgar? I Norrland är det fullt av dem. Men jag har inte sett någon skylt vid vägen. Hmmm… Kanske älgarna har fått varningsskylt: ”Varning, människor!” Ja, det är möjligt att de omtänksamma svenskarna tänkte på det. Alltså behövde jag inte tänka på det längre. Lättad promenerade jag vidare. Vid slutet av vägen träffade jag ett par som samlade några bär i två burkar. Kära vänner! Ni kom för sent! Tjejen från Budapest har ätit upp allt!