A szomszédaimnak hála megismerkedtem egy máig élő, ősi, svéd
hagyománnyal, nevezetesen a tunnbröd ( ~ lapkenyér) sütés
tudományával.
Úticélunk a 137 km-re északra fekvő település, Bjästa. Egy
régi ház előtt parkolunk le, kiderült, hogy ez az ún. bagarstuga, a sütöde. Amint belép az ember, máris úgy érezi, hogy
egy Selma Lagerlöf regénybe csöppent bele. Kendős asszonyok sürögnek-forognak,
tésztát gyúrnak, nyújtanak, kemencébe teszik a kenyeret. Hajnalban kezdték, de
még egy teknőre való tésztát kell megsütniük.
Az egyik asszony kislabda méretű golyókat formáz a
tésztából, egy másik szétnyomkodja, majd belisztezve összehajtja. Ez utóbbi művelet
nemsokára a gyerekek irányítása alá kerül.
Ezután félkészre nyújtjuk a tésztát. Ha ez megvan, akkor a
következő asszony dolgozza ki a lapkenyér végső formáját, majd végül egy
rücskös sodrófával sok apró lyukat üt a tésztán. Utána a kenyeret egy széles
lapátra csúsztatják, majd zsupsz, be a kemencébe. A sütésért egy másik asszony
felelős, nagyon kell figyelnie, mert a vékony tészta csak néhány pillanatig
lehet bent a sütőben, különben odaég.
Néhány frissensült kenyeret megkenünk vajjal, sajtot szelünk
rá és elfogyasztjuk. A többi összecsomagolva várja a sorsát a hűvösön. Ugyanis
a lapkenyér hagyományosan hozzátartozik a surströmming, azaz a rohasztott
hering kultuszhoz.
A sütöde mindennel fel van szerelve: munkaasztallal, több
különféle sodrófával, fatüzeléses kemencével és egyéb eszközökkel. Csak a
tésztát kell magunkkal vinni. Az ajtón diszkrét felhívás figyelmeztet
bennünket, ne felejtsük el kitakarítani a helyiséget magunk után. Dehát ez a
svédeknél magától értetődő. Ami közös, az mindenkié, nem pedig senkié.
A sütödében nincs fűtés, a kemence környékén lehet
melegedni. Vagy pedig munka közben. Ugyanis aki dolgozik, az nem fázik. Magam
is kipróbálom a lapkenyér sütés tudományát. Az elsődleges nyújtásban segédkezem,
lisztezem, igazítom, fordítom a tésztát a svéd asszonyok útmutatásai szerint.
Jó alapanyaggal könnyű dolgozni. Használható, félkész tésztát továbbítok a
végső nyújtásra. Mindenki kap lehetőséget, hogy részt vegyen a sütésben. Hamar
kidőlünk és a sarokban pihegünk, majszoljuk a vajaskenyeret. Hiába, akik
leghamarabb kezdték, ők bírják a legtovább. Még a nyolcvan éves néni is lepipál
bennünket, puhány városiakat.
Az egésznapos munka után mjukt tunnbröd ( ~ lepénykenyér) sütéssel “lazítanak” az asszonyok. Hasonlóan készítik,
mint a lapkenyeret, de vastagabb a tésztája, tehát a kemencében is több idő
kell neki.
Miután mindennel
elkészültek, különféle lisztből és egyéb alapanyagokból bekeverik a másnapi
tésztát. Ehhez egy óriási, szinte betonkeverő nagyságú gépet használnak. Az
asszonyok azzal a gondolattal térnek nyugovóra, hogy másnap hajnalban is egy
hatalmas teknő tészta várja őket sütésre készen.
Tack vare mina grannar,
fick jag uppleva en gammal, svensk tradition, nämligen hur man bakar tunnbröd.
Vi åker till
Bjästa, som ligger 14 mil norrut. Vi parkerar vid ett gammalt hus, som är
bagarstugan. När man går in, känner man sig som i en Selma Lagerlöf roman.
Kvinnorna har hucklen på huvudet och kavlar deg med stor energi, de stoppar in
brödet i ugnen. De började sitt arbete i gryningen, men de måste hinna baka
ytterligare en balja deg.
En av dem gör små
bollar av deg, en annan kvinna pressar bollen, viker ihop den och lägger den i
mjöl. Barnen tar snart över den här sysslan. Nästa steg är att kavla degen till
en viss storlek. När det är klart, kavlar en annan kvinna degen vidare, till
den får sin rätta form. Sen använder hon en speciell brödkavel, för att göra
små hål i degen. Därefter stoppar hon in den i ugnen med en brödspade. En annan
kvinna är ansvarig för ugnen. Hon måste vara observant, för den tunna degen kan
bränna efter några sekunder.
Vi äter några
nybakade bröd med smör och lite ost. De andra brödpaketen ligger på ett kallt
ställe för att svalna. Det äts för det mesta till surströmming.
Bagarstugan är
utrustad med allt som behövs: bakbord, flera olika kavlar, ugn och andra
nyttiga grejer. Man behöver bara ta med sig degen. På dörren hänger en liten
lapp: man får inte glömma städa efter sig. Men det är självklart hos
svenskarna. Det som är gemensamt, tillhör alla och alla känner sig ansvariga.
Det finns inga
element i bagarstugan, man kan få värme vid ugnen. Eller med arbete. Den som
jobbar, fryser inte. Jag provar själv hur man bakar tunnbröd. Jag hjälper till
med att kavla i första steget. Jag gör det efter de svenska kvinnornas
anvisningar. Med bra deg är det lätt att arbeta, resultatet ser användbart ut.
Jag ger det vidare till nästa steg. Alla får möjlighet att delta i bakningen.
Vi blir helt slut och snart vilar vi i hörnet och äter tunnbrödsmacka igen. Ja,
de som började tidigast, orkar längst. Den åttioåriga tanten är också piggare
än vad vi, ”stadsfolk” är.
Kvinnorna som
jobbat hela dagen, bakar mjukt tunnbröd som ”paus.” Det gör man nästan som tunnbröd,
men degen är tjockare, så det behöver lite mer tid i ugnen.
När de är klara med
allt, förbereder de degen för morgondagen. De fyller alla ingredienser (t.ex.
flera olika mjöl) i den jättestora degmaskinen som blandar ihop allt. Maskinen
är nästan så stor som en betongblandare. På kvällen tog vi ett glas vin för att
koppla av men kvinnorna lade sig tidigt sig, därför att imorgon bitti i
gryningen väntar en stor balja med ny deg på dem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése