Egy másik élet Vikingföldön // Ett annat liv i Vikingalandet

A Határátkelő felkérésére írt cikkem, mely aznap este az Indexen kötött ki:

http://hataratkelo.blog.hu/2014/03/14/egy_masik_elet_vikingfoldon

index.hu főoldala

http://index.hu/index2/

Artikeln kom upp på en stor, ungersk bloggsida som handlar om ungrarna som bor utomlands. De hade frågat mig om jag ville skriva om mitt liv (som viking) och det ville jag. Den originaltexten kan man nå här:

http://hataratkelo.blog.hu/2014/03/14/egy_masik_elet_vikingfoldon

På kvällen dök upp artikeln på den största ungerska nyhetssidan (index.hu) som har också en blogg „avdelning.” Man kunde öppna texten genom huvudsidan. Det heter ”kanske 15 minuters berömdhet”.

Här kommer översättningen av berättelsen. Redaktören skrev inledningen, allt annat är mina tankar.

Dagens författare, Zsofi har bott i Sverige från maj förra året, så hon har ganska bra översikt om livet i Sundsvall. Två saker hjälpte henne mycket för att anpassa sig: kärleken och hon hade lärt sig svenska innan hon flyttade ut så hon inte behövde lära sig ett nytt språk. Man får veta om svenskarna att de kan vara jättesnälla, men jag skulle ha vissa problem med surströmming...

Om vi har tur och allt stämmer, kan vi åka från Budapest till Sundsvall på en dag. Man behöver bara flyga till Stockholm, sen åka tre och en halv timme med tåg.

Under min första resa kände jag att jag åkte till världens ute, fast Sundsvall ligger mitt i Sverige på östkusten. Men staden tillhör till Norrland, både på geografiskt och mentalt sätt.

I maj förra året flyttade jag ut till Sundsvall. Om jag blickar tillbaka på det nästan ett år jag bott i Sundsvall, gjorde jag ett bra val. Om man jämför min situation med många andras som bor utomlands, hade jag lite lättare, för jag flyttade till min älskade. Så det var enklare att bosätta och anpassa mig. Men det fanns problem ändå, till exempel Migrationsverket hade ingen aning om att Ungern tillhör till EU…

Jag lärde mig svenska i Budapest, delvis i en kurs, delvis privat. Min anledning var hobby och intresse för landet och dess kultur. Jag började mitt liv i Sundsvall med användbart svenska. Svenskarna var imponerade över att man kan lära sig deras modersmål utomlands.

Trots att alla kan engelska här, krävs det på jobbet att man kan svenska. Det dagliga morgonmötet och de gemensamma fikapauserna går på svenska. De är lite blandning av yrkes- och privatsnack. Många användbara idéer är föds där och ledarna får veta direkt alla problem som dyker upp.

Den svenska chefen är faktiskt en av kollegorna som deltar i dagliga rutinerna på samma sätt som de andra gör, men han eller hon kan hjälpa om man själv inte kan gå vidare. Chefen försöket inte bevisa att bara han eller hon kan ha rätt, eftersom det är möjligt, att underordnade ser problemet från ett annat perspektiv. Den svenska chefen uppmuntrar till att göra ett bra arbete och fokuserar inte på misstag.

Fast man brukar tro på svenskarna att de är kalla och introverta människor, har jag inte upplevt det. Man får några snälla ord från främmande på affären eller på gatan. Man kan alltid lita på bekanta och vänner att de håller vad de lovar.

Här på bostadsområdet umgås vi med våra trevliga grannar, på sommaren brukar vi grilla och campa, på vintern äter vi middag tillsammans. Fast de erkänner själva att det inte är så vanligt i ett bostadsområde i Sverige.

Vad gör man på fritiden?

I Sundsvall och närheten är det naturen som bjuder de flesta möjligheterna. Vintersport är populärt. Efter några minuters bilåkning kan man åka skridskor, slalom och längdskidåkning. Eller man kan heja till det lokala ishockeylaget.

På sommaren är det populärt att göra utflykter, plocka bär och svamp. Många åker med husbil eller husvagn för avståndet kan vara långt och man kan campa vart som helst i Sverige.

Kulturella upplevelser kan man också hitta i Sundsvall. Regelbundet finns det bra konserter, teaterföreställningar, diverse besök av författare och olika föredrag. De som bor i Norrland kan gärna åka bil ett par timmar om de vill delta i ett evenemang.

Tio intressanta saker om Norrland:
1.       På sommar är det ljust på kvällarna och nätterna, man använder inte gatubelysningen.

2.       Bilisterna i Norrland kör säkert på de hala, isiga vägarna, medan det jämt är olyckor i södra delen av Sverige. Här på norden är man stolt över att trafiken går och skolorna blir inte stängda för att det faller mycket snö.

3.       I regionen gillar man att äta surströmming. Den mest populära sorten producerar man fyra mil från Sundsvall. Nej, här känner man inte lukten.

4.       Det är få som röker, men många människor använder snus. Trots att man inte kunde bevisa att det kan orsaka cancer, är det förbjudet i alla EU-länder.

5.       Det är en populär vana i Norrland, att man inte svarar ”ja” på en fråga men suger tänderna. Lite som i Beatles låten Girl men kortare.

6.       Äldre människor, de som joggar och vissa andra har broddar på skorna under vintern för att undvika olyckor.

7.       I skogen lever älgar, lodjur, björnar, vargar och ormar fritt.

8.       De flesta av norrlänningar är nöjda med systembolaget. Där handlar de mest öl och vin på fredag eftermiddagarna. Om de har möjlighet, köper de brännvin från utomlands eller har egen tillverkning.

9.       Sundsvallsborna (som andra svenskar) kan prata om hockey flera timmar. De analyserar matcherna och funderar på chanserna på ett religiöst sätt. De tycker om att skoja över dialekter. Olika regioner mot varandra, kontra rikssvenska. Man får inte ta det seriöst!

10. Norrlänningar tycker om att köra snöskoter på vintern, men man måste vara försiktig för att inte välta.

Vasaloppet – a kilencven kilométeres sífutóverseny // Vasaloppet – den nio mil långa skidtävlingen

„Apáink nyomában a jövőbeni győzelmekért” – hirdeti a mottó a célvonalnál felfüggesztett táblán. A Vasaloppet versenyt, azaz a Vasa-(sí)futást 1922 óta rendezik meg Sälen és Mora között, minden év március első vasárnapján (jövőre egy hetet csúszik az esemény a Falun-ban rendezendő sí világbajnokság miatt).

Vasaloppet cél

A Vasaloppet ötletét Gustav Vasa király története adta, aki a dánok elől menekülve maga is megtette ezt a távot a 16. században.  A jelenleg is regnáló XVI. Carl Gustav volt az első uralkodó, aki részt vett a futamon.

A Vasaloppet útvonala 

Az idei enyhe tél nem kedvezett a Vasaloppet-nek. A nevezetes útszakaszon olyannyira olvadt a hó, hogy a verseny elhalasztása is felvetődött. A több, mint 15000 résztvevő, a szervezők és a nagy számú önkéntes csapat aggódva figyelte az időjárást. A pályát végül sikerült feltölteni hóval, de a versenyzőknek nem volt könnyű dolguk: szinte nyomvonal nélkül, jeges szakaszokon kellett megtenniük a 90 km-t.

Vasaloppet start

A Vasaloppet gyakorlatilag egy teljes hétig tartó rendezvénysorozat, melynek koronája a vasárnapi futam. A többi napokon különféle sífutóversenyeket tartanak, többek között rövidtávú, női és váltó vasa-t. Érdekesség a „nyílt nyom” rendezvény, mely a Vasaloppet 90 km-es pályáján zajlik, de nem mint megmérettetés, csupán regisztrálják a beérkezőket.

A verseny mögött hatalmas apparátus húzódik meg, rengeteg önkéntes segít a lebonyolításban. A Vasaloppet nyomvonala falvakon keresztül vezet. Ezeken a helyszíneken megállókat rendeztek be, ahol többek között lehetőség van vaxoltatni a léceket és áfonyalevest inni. Az Ekströms cég 56 éve támogatja a Vasa-futást a gyümölcsitalával. A sízők szerint nincs jobb frissítő verseny közben, mint egy pohár meleg áfonyalé. Nem túlzás, hogy a csapból is áfonyaleves folyik a Vasaloppet hetében. Az adatok szerint több, mint 63 ezer liter fogy el a versenysorozat ideje alatt.

Vasaloppet - áfonyaleves

A gyümölcs neve olyannyira összefonódott a Vasaloppet-tel, hogy a népnyelv áfonyának hívja az amatőr versenyzőket. Nekik igyekezniük kell, ugyanis egy bizonyos idő elteltével a pihenőhelyeken lezárják a pályát egy kötél segítségével, így onnan már nem lehet továbbmenni.

1924 és 1981 között nők nem vehettek részt a versenyen, mivel úgy tartották, hogy a verseny túlságosan megerőltető számukra. Az élelmes és sportos hölgyek férfinak öltözve vágtak neki a versenynek a tilalom idején.

A svéd versenyzők sportklubok keretében nevezhetnek a Vasaloppet-re, míg a  külföldiek hazájukat képviselik. Természetesen magyarok is teljesítették a távot, ezúton gratulálok mindnyájuknak a nagyszerű eredményhez!

Vasaloppet - a magyar versenyzők helyezései

Idén a norvég John Kristian Dahl lett a verseny győztese. Menetideje 4 óra 14 perc, 33 másodperc. Az első helyezettet népviseletbe öltözött hajdon, az ún. kranskulla várta, hogy koszorút dobhasson a nyakába. Hasonló dicsőség jár az elsőként beérkező nőnek, ebben az évben a szintén norvég Laila Kveli-nek, akit a kransmas, a „koszorús” legény köszöntött a célban.

John Kristian Dahl & kranskullan

Laila Kveli & kransmasen

A svéd televízió élőben közvetíti a versenyt 1966 óta. Nem csak a profikat mutatják, de az amatőr áfonyákat is meginterjúvolják egy-egy pihenőhelyen. Ki tudja? Talán néhányunknak épp ez csinál kedvet a jövő évi versenyhez. Március 16-án, reggel 9 órától lehet jelentkezni a 2015-ös Vasaloppet-re. Hiába kerül 1600 koronába a nevezés, a kb. 15000 hely várhatóan pillanatok alatt betelik. Ez az első megmérettetés a verseny előtt. Elkészülni, vigyázz, kész, rajt!

A start előtt

"I fäders spår – för framtids segrar" – står mottot på skylten över mållinjen. Vasaloppet är den mest berömda längdåkningstävlingen, som genomförs årligen, premiärloppet gick 1922 och numera första söndagen i mars (nästa år blir det en vecka senare på grund av skid VM i Falun).

Vasaloppets idé kom från Gustav Vasas historia, som själv åkte i samma sträcka när han flydde för danskarna på 1500-talet. Carl XVI Gustav var den första kungen som åkte loppet.

Årets milda vinter var inte bra för Vasaloppet. Snön smälte på den berömda sträckan så mycket, att man funderade över att ställa in tävlingen. De mer än 15000 deltagarna, arrangörerna och det stora volontärsteamet tittade oroligt på vädret. Till slut blev spåret fixat genom att man körde dit snö där det fattades. De tävlande hade inget lätt lopp: de åkte 9 mil på isiga sträckor, och dåliga spår. 

Vasaloppet är egentligen en vecka långt evenemang, men viktigaste händelsen är loppet på söndag. På andra dagarna finns det olika längdåkningstävlingar, tex. korta, tjej och stafett vasan. En del av evenemanget är ”öppet spår” som går på samma sträcka som Vasaloppet. Konstigt nog registreras resultaten fast inte är någon tävling.  

Bakom Vasaloppet finns det ett stort team, jättemånga volontärer hjälper till så att allt går som det ska. Spåret går genom byar där det finns stationer för att valla skidorna och dricka blåbärssoppa. Företaget Ekströms har sponsorerat loppet med sin dryck 56 år. Enligt skidåkarna finns det ingen bättre förfriskning under tävlingen än ett glas varm blåbärssoppa. Under vasaloppsveckan får man den direkt från kranen. Enligt statistikerna går det mer än 63 tusen liter blåbärssoppa under en vecka.

Drycken är så synonym med Vasaloppet att de amatörerna kallas för blåbär. De måste skynda sig, för efter en viss tid stänger man av spåret med ett rep vid de olika stationerna och det betyder att de inte får åka vidare.

Mellan 1924 och 1981 var det förbjudet för kvinnor att delta i Vasaloppet för det var ”för jobbigt” för dem. Vissa fyndiga damer tävlade utklädda till män.

De svenska åkarna kan delta i loppet genom sina skidklubbar, men utlänningar kan åka bara som nationalitet. Naturligtvis har ett antal ungrare åkt Vasaloppet, jag är glad för att de genomförde detta kraftprov. Grattis!

Norrmannen John Kristian Dahl vann loppet det här året. Han åkte 4:14:33. Den ogifta kranskullan i folkdräkt väntar på vinnaren i målet för att kasta kransen runt halsen. Vinnaren i damklassen blev  norska Laila Kveli 2014, och hon fick samma pris från kransmasen.

Naturligtvis sänder SVT Vasaloppet direkt, premiäråret var 1966. De visar inte bara proffsen, utan gör också intervjuer de som åker för motionens skull. Vem vet? Kanske det motiverar några att delta i loppet nästa år. Från 16. mars klockan 9:00 kan man anmäla sig till Vasaloppet 2015. Trots att anmälningen kostar 1600 kr., tar de cirka 15000 platser slut på några minuter. Det är en för-tävling innan Vasaloppet. Klara, färdiga, gå!

Szocsi – visszanéző // Sotji - Flashback

Szombat délelőtt: a női sífutás váltója zajlik Szocsiban. Egész Svédország a tv előtt ül. Az első két lány a csapatból, Emma Wikén és Ida Ingemarsdotter együtt halad az élen a németekkel és a finnekkel. „Eddig jó, de maradjon is így.” – gondolják a svédek otthon. Anna Haag veszi át a stafétát. Egyre nagyobb a távolság közte és az első két helyen álló versenyző között. A svédek sápadnak a tv előtt. A hátrány végül 25 másodpercre nő. Ekkor váltja fel Charlotte Kalla a kimerült Annát. Dráma. Hiába rajtol a svédek kedvence, a drukkerek legfeljebb bronzérmet remélnek. Kalla száguld, mint a rakéta, a 25 másodperces hátrány csökkenni kezd. Ha csodát nem is, de ezt azért várták a tv-nézők. Charlotte Kalla nem elégszik meg ennyivel: tovább küzd, immár a második helyen álló versenyző nyakán lóg! Megelőzi! Svédország egy emberként kiált fel otthon. Charlotte nem lassít, közelít az elsőhöz. A kommentátor őrjöng. Vajon lehetséges-e az arany? Kilenc és félmillió svéd kiabál a tv előtt, infarktus közeli állapotban. Igen! Charlotte Kalla megelőzi a finn versenyzőt és győztesként ér be a célba! Az első svéd aranyérem Szocsiban!

Charlotte Kalla Sundsvallban // i Sundsvall

A másnapi férfi sífutás váltó ehhez képest sétagaloppnak számított: az első csapatban induló svéd versenyző hamar megszerezte a vezetést, a többiek „csak” vitték tovább a stafétát az aranyéremig. A negyedik sífutó már 600 méterrel a cél előtt kézbe vette a svéd zászlót, majd integetve, mosolyogva tette meg a pálya utolsó szakaszát.

Svédország végül az összesített éremtáblázat 14. helyén végzett. A jégkorongdöntőben szerzett ezüstérem miatt csalódottak a svédek, de összeségében elégedettek a szocsi szerepléssel.

A sundsvalli olimpikonok tiszteletére nagyszabású ünnepséget szerveztek. Aznap este a város apraja-nagyja a főtéren toporgott, hogy közelről is láthassák hőseiket és gratuláljanak nekik zászlólengetéssel, tappssal és ovációval. Este hét órakor vörös szőnyegen, fáklyás sorfal mellett léptek színpadra Sundsvall büszkeségei a zsúfolásig megtelt téren:

Charlotte Kalla, sífutás – egy arany, két ezüst
Anna Holmlund, ski cross – bronz
és a női curling csapat – ezüst.

A város vezetése nem csak méltatta az olimpikonokat, de érdekelte a véleményük is: milyen sportlétesítményekre van még szükség? Mit lehetne javítani? A lányok alapvetően elégedettek a helyzettel, bár azért mindnyájuknak volt néhány javaslata.

Zárásképpen a szintén sundsvalli Yohio énekelt az olimpikonok tiszteletére. Yohio országos ismertségnek örvend és esélyes, hogy Svédországot képviselje az Eurovíziós Dalfesztiválon.

Yohio

Láthatjuk, hogy Sundsvallban az egy főre jutó példaképek száma kettő.

Lördag förmiddag: damstafetten i Sotji. Hela Sverige sitter framför tv:n. De första två flickorna från laget, Emma Wikén och Ida Ingemarsdotter leder tillsammans med tyskorna och finskorna. „Det har gått bra till nu, måste det fortsätta på samma sätt” – tänker svenskarna hemma. Det är Anna Haags tur nu. Avståndet blir större mellan henne och de andra framför henne. Svenskarna blir bleka framför tv:n. Anna slutar sitt sträcka med 25 sekunder bakom den första åkaren. Då växlar den utmattade Anna över till Charlotte Kalla. Drama. Trots att svenskarnas favoritåkere startar, kan man i bästa fall bara hoppas brons. Kalla flyger som en raket, avståndet blir mindre. Tv publiken räknade med det, fast de förväntningar sig inte något underverk. Men det vet inte Charlotte Kalla. Hon kämpar vidare, är redan i ryggen tyskan på andra platsen. Hon kör om henne! Hela Sverige ropar med en mun hemma. Charlotte bromsar inte, hon närmar sig ledarinnan. Kommentatorn är helt galen. Är det möjligt att ta guldmedaljen? Nio och halv miljoner svenskar skriker framför tv:n, det är ganska nära till hjärtinfarkten. Ja! Charlotte Kalla kör om finskan och vinner! Den första guldmedaljen i Sotji.
Nästa dag var herrstafetten nästan tråkigt: den första svenska åkaren tog ledningen snabbt, alla andra från laget behövde bara fortsätta. Den fjärde åkaren fick den svenska flaggan 600 meter före målet. Han åkte vidare viftande, med ett stort leende och tog guldmedaljen.

Till slut blev Sverige 14:e i den gemensamma medaljligan. Svenskarna är besvikna över silvret som de fick i ishockey finalen, men annars är de nöjda med Sotji.

Kommunen organiserade en stor fest för stadens olympiska medaljörerna. Hela Stora Torget var fullt med Sundsvallsboenden för att se sina hjältar, gratulera dem och vifta med flaggor. Klockan sju marscherade Sundsvalls förebilder på röda mattan till scenen:

Charlotte Kalla, längdskidåkning – ett guld, två silver
Anna Holmlund, ski cross – brons
och damcurlinglaget – silver.

Stadens styrelse inte bara värderade OS-hjältarna, men undrade vad de tycker: vad är det för sportanläggningar som saknas? Vad kunde förbättras? Tjejerna är faktiskt nöjda med allt, fast alla hade ett förslag.

Till slut sjöng Yohio för OS-deltagarnas ära. Han är också från Sundsvall och känd i hela Sverige. Han har bra chans att representera Sverige i Eurovision Song Contest.

I Sundsvall finns nästan två förebilder per person.

Mindenki Szocsiról beszél // Alla snackar Sotji

Ezzel a címmel indult egy  műsor az idei olimpiáról a svéd tévében (svt). Mivel a téli játékok itt legalább olyan jelentőséggel bírnak, mint a nyáriak, van miről beszélni.

106 sportoló képviseli Svédországot Szocsiban az alábbi versenyszámokban:
Alpesi sízés, curling, síakrobatika, jégkorong (férfi és női), műkorcsolya, sífutás, biatlon, korcsolya és snowboard.

Az olimpián résztvevő versenyzők közül tizenhárman születtek Västernorrland megyében, hárman Sundsvallban. Ők most is itt laknak a városban. Nem csak rájuk büszkék a helyiek, de a sífutócsillagra, Charlotte Kalla-ra is, aki néhány évvel ezelőtt költözött ide. Természetesen közel lakik a sípályához.

Charlotte Kalla

No de hogy lesz valakiből síbajnok? A tehetséges fiataloknak lehetőségük van továbbtanulni és specializálódni az ún. sígimnáziumban. Így az utánpótlás szakszerű irányítás mellett fejlődhet.

A visszaszámlálás lassan a végéhez ér és megkezdődik a 2014-es téli olimpia.

A 2010-es játékokon Svédország  5 arannyal, 2 ezüsttel és 4 bronzéremmel lett gazdagabb. Összesen 135 medállal a mindenkori téli olimpiai éremtáblázat hetedik helyén állnak jelenleg, Szocsi előtt.

A világhírű, svéd áruházlánc, a H&M öltözteti az olimpiai csapatot. A ruhák a sportolók bevonásával készültek, ők is adtak tippeket, miképpen lehetne még praktikusabb egy-egy darab. A kollekció egyszerre svédes és fiatalos.

A versenyzők büszkén viselik a formaruhát, a néző pedig csak sóhajt: ej, ha én is köztetek lehetnék! Erre a H&M is gondolt, mivel az egyes darabokat bárki megvásárolhatja az üzletekben. Nem csak Svédországban, de Magyarországon is.





Med den här rubriken började ett program på svt som handlar om OS i Sotji. Eftersom de vinter olympiska spelen är minst lika viktiga som sommar OS, finns det mycket att snacka om.
106 idrottare representerar Sverige i Sotji i följande grenar:

Alpint, Curling, freestyle puckelpist, freestyle skicross, freestyle, slopestyle, ishockey (män och kvinnor), konståkning, längdskidor, skidskytte, skridsko och snowboard.

Tretton tävlande är föddes i Västernorrlands län, tre stycken i Sundsvall. De bor i stan fortfarande. Sundsvallsborna är stolta över dem, men också över längdåkningsstjärnan Charlotte Kalla, som flyttade hit för ett par år sen. Naturligtvis bor hon i närheten av skidanläggningarna.

Men hur blir man skidchampion? De begåvade ungdomarna har möjlighet att studera på skidgymnasiet. På det här sättet kan den nästa generation utveckla sig under professionell ledning.

 Nedräkningen är nästan klar och olympiska spelen 2014 börjar snart.

2010 vann Sverige 5 guld, 2 silver och 4 bronsmedaljer. Med 135 medaljer är Sverige på sjunde plats efter alla tiders vinterolympiska spel, innan Sotji.

Den världsberömda affärskedjan H&M gjorde kläder för den svenska OS-truppen. Idrottarna gav tips hur kläderna skulle bli mer praktiska. Kollektionen är svensk och samtidigt ungdomlig. OS-deltagarna bär dem stolt, publiken är lite avundsjuk, tänk att få vara med att delta. H&M tänkte på samma sätt, eftersom vem som helst kan köpa kläderna och accessoarer i butikerna. Inte bara i Sverige, men också i Ungern.

Civil a pályán // En ungerska i spåret

A svédekről már tudjuk, hogy korcsolyacipőben születnek, most kiderült, hogy sítalpon is képesek a világra jönni.

A síelés alatt itt elsősorban sífutást értenek, de a lesiklás is ugyanolyan ismerős terep számukra. A két sportág mind felszerelésben, mind a pályát illetően különbözik egymástól.

Az alpesisíhez képest a sífutásnál használt lécek jóval keskenyebbek, a cipőnek pedig csak az orrát rögzítik, a sarok rész fel-le mozog. A felszerelés nem olcsó, de mivel népsportról van szó, az üzletek gyakran kedvezményes áron kínálják a szetteket és a ruházatot. Vigyázat, a síléceknek nem csak a magassághoz, de a súlyhoz is kell idomulniuk! A hatékony csúszás érdekében ne feledjük a sítalpak vaxolását! Ha járatlanok vagyunk a témában, forduljunk bizalommal egy svédhez. Bármelyikük doktorálhatna ebből a tudományból.

A felszerelésem készen állt már decemberben, csak egy dolog hiányzott: a hó. A síszezon novemberben szokott kezdődni, de ezúttal egészen január közepéig kellett várni az első, kiadós havazásra és a pálya kialakításra.

A sífutópályát elektromos világítás szegélyezi (gondoljunk a rövid nappalokra). Ha van elég hó, akkor egy speciális gép alakítja ki a nyomvonalat, amin a síelők haladnak. Úgy képzeljük el, mint egy párhuzamos csatornát. A megfelelő minőségű nyom biztos terep a klasszikus, ún. diagonál stílusú sízéshez. lyenkor a síelő hasonlóan mozgatja a lábát és a karját, mint gyaloglás közben. Tulajdonképpen nem is fut, hanem csúszik a síléceken. A technika elsajátítása nagyon fontos, mert így kevesebb erőbedobással, hatékonyabban tudunk haladni.

a nyom // spåret

Sokan egy életen át űzik ezt a sportot, legalább annyi nyugdíjas korú sízőt láttam már a pályán, mint ahány fiatalt. Talán ez az egyik titka a svédek hosszú életének.

Létezik még az ún. korcsolyázós (skate) stílus, amellyel gyorsan lehet haladni és nyom sem kell hozzá.

A svéd gyerekek már kiskorukban megtanulják a helyes technikát. Először bot nélkül gyakorolják az egyensúlyozást, majd a teljes felszereléssel folytatják az edzést. Így előzött meg engem egy csapat vidám óvodás, amikor első alkalommal voltam a pályán. De hamar eljutattam az elit versenyzők szintjére és már úgy törtem a síbotot, mint a profik. Csak az volt a furcsa, hogy senki nem nyújtott felém egy újat a pálya széléről.

A sífutás erősíti az állóképességünket és megmozgatja az egész testünket, miközben jó levegőn vagyunk. A tempót és az esetleges pihenőt is magunk határozzuk meg.

Jag vetredan att svenskarna föds med skridskorna på. Nu har jag förstått att de kommer till världen på skidor.

Att åka skidor betyder längdskidåkning här, fast det är lika vanligt att åka slalom. De där två idrottsgrenarna har olika utrustning och banor.

I längdskidåkning använder man smalare skidor än i alpin skidsport och pjäxorna sitter bara fast där fram. Hälarna går alltså att röra upp och ner. Utrustningen är inte billig, men längdåkningen räknas som folksport, men man kan komma över ett ”paket” till ett rimligt pris, på affärerna jämna mellanrum.   Skidorna måste inte bara passa till längden utan också till vikten! För att få bra glid, får man inte glömma att valla skidorna. Om man är osäker hur man gör det, fråga gärna en svensk. Alla kan doktorera i den här vetenskapen.

Min utrustning var klar redan i december, det var bara en sak som saknades: snön. Skidsäsongen brukar börja i november, men den här säsongen var man tvungen att vänta till januari för den första riktiga snön och för att skidspåren skulle bli klara.

Det finns elljus runt spåret (tänk på de korta dagarna). När det finns lagom snö, trycker en speciell maskin spåret till skidåkarna.  Det fina spåret tillhör till den klassiska skidåkningen, som heter diagonalåkning. Det betyder att skidåkaren rör sina armar och ben nästan samma sätt som man går. Så glider man på skidorna. Det är jätteviktigt att lära sig rätt teknik, dels för att åka mer effektivt och för att spara kraft.

Det finns en annan stil som heter skate. Man kan åka snabbt på det här sättet och behövs inget spår.

Svenska barnen lär sig tekniken redan på dagis. Först övar de att balansera utan stavar, sen fortsätter de träningen med stavteknik. Jag blev alltså omkörd av ett helt gäng glada småbarn när jag var på spåret första gången. Men jag blev snart som en elitåkare när jag bröt staven. Skillnaden att det var ingen på sidan som gav mig en ny.

Längdskidåkningen stärker uthålligheten, man rör sig mjukt med hela kroppen medan man andas friskt luft. Man väljer själv tempot och stannar om det behövs. Det finns många som åker längd under hela livet. Jag har sett minst lika många pensionsålder som yngre folk i spåret. Kanske är det en av anledningarna för svenskarnas långa liv.

Heves jeges // Föddes med skridskorna på

Erősen gyanítom, hogy a svédek korcsolyával a lábukon jönnek a világra.

Míg a magyar kétévesek anyukájuk kezét fogva sétálnak az utcán, addig a hasonló korú, svéd apróságok szülői segítséggel korcsolyáznak a jégen. A gyerekek arcát elnézve ebben nincs semmi különös. Néha észreveszik, hogy a lábuk másfelé vándorol, ezen kicsit elcsodálkoznak, de aztán visszaáll a rend és csúsznak tovább.

Bár Magyarországon is népszerű a korcsolyázás, de a svédeknél ez a tevékenység egyenesen nemzeti sportnak számít. A ”tudsz korcsolyázni?” kérdést nem érdemes föltenni Svédországban. Aki netán elkerülte, hogy előbb tanuljon meg korcsolyázni, mint járni, az legkésőbb az iskolában úgyis behozza a lemaradást. Míg a magyarok a korcsolyázás öröméért siklanak a jégen, addig a svédek számára ez csak eszköz a hokihoz, vagy a bandyhoz (focihoz hasonló játék). Sok gyerek űzi ezeket a sportokat, akár edzés, akár családi program keretében. A svédek általában ütővel, koronggal vagy kis, műanyag labdával és kapuval felszerelkezve, teljes sportfelszerelésben látogatnak ki a jégpályára. Ha csak csúszkálni szeretnének, akkor is kötelező a sisak.

A közelben lévő korcsolyapálya a községhez tartozik, ingyenesen igénybevehető. Hétköznap edzéseket tartanak rajta, de hétvégén bárki kilátogathat. Ha hidegebbre fordul az idő, akkor ideiglenes korcsolyapályák nyílnak városszerte. Itt nem érdemes korcsolyabérléssel foglalkozni, mert mindenkinek van saját felszerelése.

Nagy látványosság lehettem a pályán, amikor kezdőként a jégre merészkedtem. A kedves szomszédaimtól kaptam kölcsön a szükséges eszközöket, akik elméletben felkészítettek, majd a gyakorlatban is segítettek. A kezdeti pánik később alábbhagyott, de még sokat kell gyakorolnom, hogy behozzam a svéd kétéveseket. Nemsokára jön a következő kihívás, a síelés…

Jag är helt övertygad om att svenskarna är föddes med skridskor på fötterna.

Medan de ungerska tvååringarna promenerar på gatan och håller mammas hand, åker de svenska småbarnen skridskor med föräldrarna. Från barnets perspektiv är detta helt normalt. Ibland märker de att deras fötter halkar åt sidan men de står fortfarande på skridskorna utan att dratta på rumpan. De blir lite förvånade, men åker vidare.

Fast det är populärt i Ungern också att åka skridskor, men det räknas som nationalsport i Sverige. Frågan ”kan du åka skridskor” är inte värd att ställa till svenskarna. Om man kan undvika att åka skridskor innan man kan gå, lär man sig att åka skridskor i skolan. Medan ungrarna åker skridskor för att det är kul att glida på isen, är det bara ett sätt att förhålla sig till eller börja spela hockey eller bandy (spelet som är likt till fotboll). Många barn spelar de där idrotterna, både som träning och som familjeaktivitet. Det är vanligt att svenskarna besöker isbanan med klubba, puck eller med en liten plastboll, målbur och med full sportutrustning. Om de bara vill åka skridskor, är hjälmen obligatoriskt ändå.

Skridskobanan i närheten tillhör till kommunen, man kan använda den gratis. På vardagarna har klubbarna träningstider på isbanan, men på helgen kan alla åka. När vädret blir kallare, öppnar isbanor med natur is. Här är det inte värt att låna skridskor, för alla har sina egna.

Troligen var jag en stor attraktion på banan, när jag åkte ut på isen som nybörjare. Jag fick låna utrustningen av mina kära grannar, sen hjälpte de mig med teori och praktik på isen. I början var jag i panik, som blev bättre senare, men jag måste öva mycket till jag blir lika duktig som de svenska tvååringarna. Nu kommer snart nästa utmaning, skidåkning…

Könyvespolc – Lantos Gábor: 100 nap északon // Bokhylla – Gábor Lantos: 100 dagar i Norden

Régóta tervezek egy könyvajánló rovatot a blogon. Végre eljött az ideje a megvalósításnak.

Sorozatindítónak Lantos Gábor: 100 nap északon c. könyvét szánom. A világot járt sportriporter arra vállalkozott, hogy több, mint három hónapot töltsön északon, méghozzá télvíz idején, 2013. januárja és áprilisa között. Az utazás állomásairól a szerző élőben tudósított a facebookon, bejegyzéseit gazdag képanyaggal illusztrálva.

Egy kis kitérő:

A 100 nap északon-t olvasva egy egészen másik útleírás jutott eszembe, nevezetesen Végh Antal: Északi utakon című könyve a hetvenes évekből. A(z észak) nyugatra vetődött író csak tátotta a száját Svédországban és Finnországban. Manapság az életünket megkönnyítő technika hasonlóan jelen van nyugaton és keleten, csökkent a tárgyi különbség a két régió között. Mégis milyen példát mutat nekünk Svédország továbbra is?

Északon alapvetően bizalommal fordulnak egymáshoz az emberek. Önzetlenül segítenek a másiknak, nem várnak cserébe semmit. Tudják, hogy csak így lehet működtetni az emberi kapcsolatokat, a társadalmat. Mindkét szerzőt váratlanul érte ez a segítőkészség, kedvesség. Megtapasztalták, hogy le lehet ereszteni, nem kell állandóan résen lenni és gyanakodni a felebarátaikra. A két írás között negyven év telt el.

Lantos Gábor a rendelkezésére álló száz nap alatt megfordult Svédországban, Norvégiában,  Dániában, Finnországban, Grönlandon, Izlandon és a Feröer-szigeteken. Magyarországról nézve Skandinávia déli része is északnak számit. Azt el sem tudjuk képzelni, hogy ”feljebb” is van élet. De a szerző nem elégedett meg a ”mediterrán” Oslo-Göteborg-Stockholm-Helsinki vonallal, hanem komolyan véve a célját a valódi északot mutatja be az olvasóknak.

  

Lantos Gábor, a mai kor utazója, természetesen az interneten keresztül foglalta a repülő- és vonatjegyeit, ahogy mi magunk is tesszük. A szállást is a világháló segítségével oldotta meg: a “couchsurfing”, azaz a kanapészörf nevű kezdeményezés által talált fedelet a feje fölé. A házigazdák többségében magyarok voltak, akiknél a szerző nem csak megpihenhetett, hanem egyúttal mindegyikük történetét megismerhette. Szinte nincs olyan szeglete Skandináviának és az északi országoknak, ahova nem vetődött volna el egy-egy magyar. A sok vengéglátó közül nehéz egyet is kiemelni, de számomra talán a legkedvesebb Fogden Barbara, a legészakibb magyar története, aki a Spitzbergákon találta meg a az életcélját, lelki békéjét. Naponta megküzd az elemekkel, fényképez, mer önmaga lenni ott, ahol a helyiek puskával mászkálnak az utcán, mert bármikor feltűnhet egy jegesmedve.

A könyv egyik különlegessége, hogy a szerző a Vasaloppetről is tudósított. A kilencven kilométeres sífutó versenyt minden év március első hétvégéjén rendezik meg a svédországi Dalarnában, Sälen és Mora között. Lantos Gábor együtt izgult a versenyzőkkel, többek között a magyar indulóval is. Bemutatta a háttérben húzódó hatalmas apparátust, írt a versenyhez köthető hírekről, érdekességekről.

Bepillantást nyerhetünk a finn szaunázás rejtelmeibe is. Míg Magyarországon a legtöbb helyen még mindig kötelező fürdőruhában szaunázni, addig Lantos Gábor a klasszikus életformát tapasztalta meg és tette közzé a könyvében: a fatüzeléses szaunában ruha nélkül verejtékeznek a felüdülni vágyók, majd megmártóznak a jeges tóban. Egy északi ember számára ez teljesen természetes, de a magyarok a fejüket csóválva hallgatták a szerző beszámolóját. Bár én csak a szaunázást próbáltam, a csobbanást nem, átérzem Lantos Gábor lelkesedését.

A könyvet olvasva részletes beszámolót kapunk Izlandról, a Feröer-szigetekről és Grönlandról is. Mintha magunk is ott járnánk, mondják a jó útleírásról, mint amilyen a 100 nap északon c. könyv is.

Bár száz nap soknak tűnik, mégsem fér bele minden. Hiányoltam a jégkorongot könyvből, pedig ez itt központi téma, nélküle észak nem lenne ugyanaz.

Szegény Lantos Gábor jól megjárta, amikor átkomponált Tallinnba. Valamiféle ”vedelő járatot” foghatott ki, ráadásul a város sem tetszett ki, túl soknak tartotta a kommunista maradványokat. Ezzel szemben én csak ajánlani tudom a Helsinki – Tallinn kompjáratot, nem volt semmi incidens sem a hajón, sem a városban. Leírhatatlan érzés, amikor a komp beúszik a kikötőbe a jégtáblák között. Számomra szembetűnő volt, ahogyan a skandináv országok árnyéka rávetül Észtországra, egyre kevésbé vannak lemaradva északtól. Közben nem felejtik el a hagyományokat sem, a gazdagon díszített ortodox templomok elvarázsolják a betérőt.

Sajnos a könyvből nem derül ki, mennyire nem igaz a svédekről, hogy iszákosak lennének. A szerzőnek volt alkalma bepillantania egy stockholmi hétvégébe és elhiszem, hogy sok volt neki a látvány. De a svédek csak ilyenkor engednek meg maguknak mindent. Hét közben szinte semmit, vagy csak nagy nagyon keveset fogyasztanak.

A szerző nemtetszését fejezte ki az északi országok bevándorlási politikájával kapcsolatban. Nehezményezte, hogy a thaiföldiek is megtalálták a számításukat vikingföldön. Bár nem örült annak, hogy thai étkezdék nyíltak Skandináviában, egyúttal büszkén számolt be a magyarok vezetése alatt álló étteremről és általában a magyarok sikereiről északon. Lehet és kell is beszélni a bevándorlásról, de teljeskörűen és részrehajlás nélkül.

Elmondhatom, hogy Lantos Gábor megtalálta, miben rejlik észak lényege:

„Körbenézek a fedélzeten. Csupa kisimult arcú ember ül körülöttem. Ezt amúgy mindig megfigyeltem, amikor északon utaztam. Nincsenek zörgő közérteszacskók, nincs tülekedés, idegeskedés. Ha valaki három percig veszi le a kabátját, mögötte a sor türelmesen vár. Itt felesleges sietni.”

Érdemes lenne megjelentetni egy svéd (vagy más északi nyelvű) fordítást, mert úgy láttam, érdekli az északi embereket, hogy máshol a világban miképpen gondolkodnak róluk.

Továbbá várom a folytatást, mondjuk "100 nyári nap északon" címmel. Biztos vagyok benne, hogy nagy sikere lenne.

Jag har sedan länge funderat över att starta en bokrekommendations avdelning i bloggen. Äntligen är det dags att förverkliga det. Först tänkte jag presentera en ungersk bok av Gábor Lantos: 100 dagar i norden. Den beresta ungerska sportjournalisten fullgjorde en stor uppgift: han tillbringade mer än tre månader i norden till på vintern 2013, från januari till april. Han rapporterade om resans etapper direkt på sin facebook sida, med bifogat rikligt bildmaterial.

En liten avvikelse:

100 dagar i norden påminde mig en helt annan resebeskrivning som var skapad på 70-talet av en ungersk författare. Han som lyckades hamna i Skandinavien. Nuförtiden finns samma, vardagliga teknik både i väst och öst, på det sättet är skillnaderna ganska små. Men vad är det för exempel som Sverige visar oss fortfarande?

I norden anförtror sig folk mycket till varandra. De hjälper varandra oegennyttigt, utan att förvänta sig någonting tillbaka. De vet att förhållanden mellan människor och samhället själv kan fungera bara på det här sättet. Båda författarna blev förvånade över hjälpsamheten och snällheten som de fick uppleva i norden. De kände att de kan slappna av, och inte behöver misstro andra hela tiden att någon kanske försöker lura dem. Mellan de två böckerna var det fyrtio år.

Gábor Lantos besökte Sverige, Norge, Danmark, Finland, Grönland, Island och Färöarna i hundra dagar. Från Ungerskt perspektiv verkar ”norr” vara södra delen av Skandinavien. Man kan inte tänka att det finns liv ännu mer norrut. Författaren själv stannade inte vid det

”medelhavsliknande” Oslo-Göteborg-Stockholm-Helsingfors linjen, men han tog sitt arbete seriöst och visade oss den riktiga Norden.

Gábor Lantos, som är nutidens resande, bokade sina flyg- och tågbiljetter genom internet. Som vi själva brukar göra. Han löste boendet på samma sätt, han hittade tak över huvudet genom initiativet “couchsurfing”, alltså soffsurfing. Husvärdarna var mest ungrare. Författaren kunde inte bara vila hos dem, men han kunde lära känna deras historier samtidigt. Det finns nästan inget hörn i Skandinavien eller i Norden där det inte bor några ungrare. Det är svårt att nämna den bästa anekdoten, men för mig är det kanske den käraste historien av Barbara Fogdens som är den mest norrboende ungraren. Hon hittade sitt livsmål och sin själsfrid på Svalbard. Hon kämpar mot elementen varje dag, fotograferar, försöker att vara sig själv när lokalbefolkningen går på gatan med gevär för isbjörnarna kan dyka upp när som helst.

En av bokens märkvärdigheter är att författaren rapporterade från Vasaloppet. Det är en nittio kilometers längdåkningstävling på skidor mellan Sälen och Mora i Dalarna, Sverige. Loppet genomförs första helg i mars varje år. Gábor Lantos hejade på de tävlande, bland annat den ungerska deltagaren. Han skrev om personalapparaten som jobbade i bakgrunden och han berättade olika historier, intressanta detaljer om tävlingen.

Vi kan göra en lite inblick i finska bastuvanor. Det är obligatoriskt att basta i baddräkt på nästan alla ställen i Ungern, upplevde Gábor Lantos den klassiska metoden: man badar vedeldad bastu naken, sen kliver man ner i den iskalla sjön. För en nordisk människa är det helt naturligt, men ungrarna lyssnade på författarens berättelse med skakande huvuden. Fast jag har provat att basta, har jag inte badat i den iskalla sjön, förstår jag hans entusiasm.

Författaren berättar detaljerat om Island, Färöarna och Grönland i boken. Som om man vore där – skulle man kunna säga, om den bra resebeskrivning som 100 dagar i norden är.

Fast hundra dagar verkar vara mycket, går det inte att berätta allt. Jag själv saknade ishockey, vilket är en viktig del av den skandinaviska kulturen.

Stackars Gábor Lantos råkade illa ut på färjan mellan Helsingfors och Tallinn. På båten söps det kopiöst och till på köpet var Tallinn en besvikelse.  Enligt honom finns det för mycket rester av kommunismen i Tallinn. Men jag själv kan rekommendera färjan mellan Helsingfors och Tallinn. Det hände ingenting konstigt varken på båten eller i staden när jag var där. Det är en obeskrivlig känsla när färjan stillsamt glider in i hamnen mellan isflaken. Det var märkvärdigt för mig, hur de skandinaviska länderna skuggar över Estland, de är allt mindre avstånd i norden. Samtidigt glömmer de inte sina traditioner, man blir förtrollad av de ortodoxiska kyrkorna.

Gábor Lantos tillbringade en helg i Stockholm och det blev lite för mycket för en alkohol restriktiv människa som honom. Svenskarna festar ordentligt på helgerna och nästan inget ting på veckorna. Detta berättade han inte om i boken.

Författaren berättar missnöjt om den svenska invandringspolitik, han kritiserade att thailändare hittade sin plats i vikingalandet, inte heller blev han glad över att det öppnades thairestauranger. Däremot berättade han stolt om restauranger som ägs av ungrare. Om man ska prata om invandring måste man göra det med opartiska ögon.

Jag kan säga att Gábor Lantos hittade nordens själ:

Ombord på ett flygplan tittade han sig runt och såg människor med avslappnade och lugna ansikten. Det såg han varje gång han flög i Skandinavien. Ombord fanns inga onödiga ljud av prasslande plast och papperspåsar, ingen stress, om någon behövde ta av sig jackan och lägga den i bagagehyllan väntade kön tålmodigt. Här har man inte bråttom.

Det vore fint att översätta boken till svenska eller något annat nordiskt språk, för enligt mitt förmenande är människorna i norden intresserade av hur människor i andra länder uppfattar deras kultur. Det vore intressant med en uppföljare som 100 sommardagar i norden, som säkert skulle bli en stor framgång för författaren.

A jéghoki nem játék! // Ishockey är ingen lek!

A svédek bánatosan veszik tudomásul az ősz beköszöntét. Egyre több látható jele van a hidegnek: a kocsiban be kell kapcsolni az ülésfűtést, sőt reggelente az autókat fagytakaró boritja.
Ebben az évszakban egy dolog melengeti a svédek szívét: a jégkorongszezon kezdete.
Idősek, fiatalok, nők és férfiak egyaránt rajongói ennek a sportnak. A tv közvetítéseket egy ország nézi. A mérkőzések eseményeit külön sportműsorban is összefoglalják, elemzik, gyakran neves, veterán játékosok közreműködésével. Mindig akad téma: csapatok és jég-sportcsarnokok tömkelege hálózza be Svédország területét.
Szeptemberben megkezdődnek a mérkőzések. A rajongók lelkesen mennek a meccsekre, otthon pedig nézik, hallgatják, olvassák a legfrissebb hoki híreket. Az újságok sport mellékletében ősszel szinte csak a hokiról van szó. Baráti társaságokban gyakran szóba kerül a jégkorong, megvitatják az eddigi eseményeket, latolgatják az eredményeket. Svédország a kilenc és félmillió hoki szakértő országa. De itt nem csak elméletben felkészült mindenki, a gyakorlat is magáért beszél: a legutóbbi jégkorong világbajnokságot ez év májusában a skandináv ország nyerte meg. A győztes csapatot fél napig ünnepelték Stockholmban, az gálaműsort egyenesben adta a tv.
Míg a magyar gyerekek fociznak az iskolában, a svéd fiúk megpróbálnak kapura ütni egy kis, műanyag labdát. Hétvégente pedig örömmel látogatnak el a családdal egy-egy jégkorong mérkőzésre és figyelnek, szurkolnak ők is.

A hoki rendkívül intenzív játék, minden másodpercben történik valami. Még a laikus nézők számára is érdekes egy-egy jéghokimeccs figyelemmel kísérése. Magam is így csöppentem bele az eseményekbe. A lelátón ülve az egész pálya belátható kivetítő nélkül, így a néző sokszor jobban ”tudja” a következő lépést, mint maga a csapat. Vagy legalább is azt hiszi. A kulturált és visszafogott svédek magukból kikelve kiabálnak, hova passzolja a játékos azt a "nyavalyás" korongot. Egy-egy ügyes védést, összjátékot külön tapssal jutalmaznak. A pályán néha összeverekednek a játékosok, az ütővel nem csak a korongot célozzák meg, hanem egymást is. Az enyhébb összecsapások megengedettek, de ha kitör a balhé, akkor a bírók választják szét a társaságot, mely többnyire kiállítással végződik. Ha a mieinket utasítják a kispadra, akkor az "természetesen" igazságtalan, a szurkolók nemtetszésüket fejezik ki a lelátón. Ha gólt lő a kedvenc csapat, akkor ugye nagy az öröm, de végtelen a csalódottság, amennyiben  mi állunk vesztésre. De akárhogy is végződik a meccs, az élet megy tovább. Sem a győzelmet, sem a vereséget nem vezeti le a közönség az ellenfél szurkolóin vagy a stadion berendezésén.

Sundsvall Hockey

Svenskarna är ledsna över att hösten är här. Kylan har fler och fler tecken: man måste slå på stolvärmen i bilen och på utsidan är täckt av ett frosttäcke på morgnarna.

Vid den här årstiden finns det bara en sak som värmer svenskarnas hjärta: premiären av ishockeysäsongen.

Åldringar, ynglingar, kvinnor och män är fans av den här sporten. Hela landet tittar på tv sändningarna. Det finns ett separat tv program, bara för att sammanfatta och analysera match resultaten, oftast med hjälp av olika kända före detta spelare. Det finns alltid nånting att snacka om: massor av lag och många ishockeyhallar finns i Sverige.

I september börjar matcherna. Fanatikerna går dit begeistrade och de tittar, läser och lyssnar på hockeynyheterna hemma. På hösten kan man kan man nästan bara läsa om hockey i tidningarnas sportbilagor. I sällskap snackar man om ishockey ganska ofta, man diskuterar vad hände och analyserar resultaten. Sverige är de nio och halvmiljoner hockeyexperternas land. Här är man inte bara teoretisk förberedd, praktiken är också uppenbar: Det här skandinaviska landet vann det sista ishockey VM:et i maj 2013. Folket firade det segrande laget i Stockholm en halv dag. Man fick följa med det live på tv.

Medan de ungerska barnen spelar fotboll på skolan, försöker de svenska pojkarna göra mål med en liten plastboll. På helgerna följer de med familjen till en hockeymatch och de hejar och tittar.

Hockey är ett jätteintensivt spel, det händer alltid nånting i varje sekund. Det är intressant att titta på, också för en icke-expert. På det här sättet landade jag på ishallen. Man kan se hela hockeybanan från läktaren utan bildskärm, så publiken ”vet” kanske bättre nästa steg, än laget själv. Eller de tror det så. De är hyfsade och tillbakahållna, svenskarna gallskriker bara när spelaren skulle passa ”puckjäveln”. Publiken applåderar efter en skicklig räddning eller passning. Ibland bryter det ut ett slagsmål på banan. De slår inte bara pucken med klubben, men de använder den mot varandra också. Spelarna får bråka lite, men om det händer ett seriöst strul, är det domare som skiljer de stridande åt. Det brukar sluta med utvisning. När vår spelare måste gå ut, är det ”naturligtvist” orättvis, fans protesterar på läktaren. När favoritlaget gör mål, är lyckan jättestor, men fansen blir väldigt sura om vi skulle förlora. Oavsett hur matchen slutar, går livet vidare. Publiken vänder varken segern eller förlusten mot fans av andra laget eller mot ishallens inredning.