Lakóautóval Európában. Kémek a sasfészekben (ötödik rész) // Med husbil i Europa. Örnnästet (femte delen)

A Kárpát-medencét elhagyva az osztrák Alpok felé vettük az irányt. Kitaláltuk, hogy az autópálya helyett a kanyargós, hegyi utakat részesítjük előnyben. Elnézve a girbegurba vonalakat a térképen, melyek fölé egy áthúzott lakókocsi volt a rajzolva (tehát nem lakóautó), fel voltam készülve a kalandos utazásra.

Rögtön Graz után letiltottuk a GPS-en a sztrádát, mire Nilssonné (ahogy mi hívjuk a készülékünket), úgy állt bosszút rajtunk, hogy egy egészen keskeny erdei útra csalt bennünket. A fák ágai oldalról az autót súrolták, csak remélni lehetett, hogy nem jön szembe senki.

erdei út // skogsväg

Negyedórás kocsikázás után végre kijutottunk a civilizációba baj nélkül. Innen már csak felfelé vezetett az utunk. Egymást követték a tekervényes, 23 %-os emelkedők. Mi óvatosan haladtunk, betartva a sebességhatárt nehogy úgy járjunk, mint tavaly. De nem így az osztrák motorosok, akik száguldoztak a veszélyes szakaszon. Az egyik út menti vendéglőnél megálltunk ebédelni. Mielőtt kiszálltunk az autóból, át akartuk állítani a hűtőszekrényt a menetközben használatos 12 voltról az állóhelyzetre kitalált gazolin vezérlésre, de olyan magasan voltunk, hogy vélhetően a levegő alacsony oxigéntartalma miatt ez a funkció már nem működött. Végül nem veszett kár a hűtő tartalmában, mivel hamar kihozták a friss, puha bécsi szeletet, krumplival és salátával. A bőséges ebédért 10 € -t fizettünk fejenként.
Aznap este egy Murau melletti kempingben pihentük ki a kalandos utat.

Reggel továbbindultunk Németországba, Berchtesgadenbe. Az utunk ismét kanyargós és meredek volt, de végül szerencsésen megérkeztünk az alpesi kempingbe. A parkolóhelyeket lépcsőzetesen alakították ki, hogy az autók sík terepen tudjanak állni a hegyoldalban. Gyönyörű panoráma tárult a szemünk elé: a táborhelyet az Alpok ölelte körbe, a felhők a hegy oldalában gomolyogtak.

Camping Berchtesgaden

Másnapi úticélunk a Sasfészek, azaz Adolf Hitler egykori nyaralójának megtekintése volt. A parkolóhoz érve meglepődtem, hogy szinte tele volt, egész Európából sorakoztak ott autók. A jegy megváltása után buszokra terelték a látogatókat. Mi is így indultunk fel a célhoz. Az eddigi hegyi utak eltörpültek a Sasfészekhez vezető igen meredek és kacskaringós út mellett. Egyszerre csak egy busz fért el a szerpentinen, a két irányból közlekedő járművek bevárták egymást. Utólag olvastuk, hogy ezeket a buszokat speciális motor- és fékrendszerrel látták el, hogy biztonságosan közlekedhessenek az alpesi terepen. A végállomáshoz érve előre meg kellett mondani, melyik járattal szándékozunk visszamenni, így igény szerint tudják küldeni a járműveket.

A Sasfészek felé // upp mot Örnnästet

A Sasfészekhez egy márvánnyal kirakott alagúton keresztül kell áthaladni, majd az impozáns lifttel lehet felmenni az épülethez. Először a csúcskereszthez sétáltunk fel, ahonnan jó idő esetén a 360 fokos panorámában lehet gyönyörködni, de mi csak a ködöt láttuk magunk körül. Útközben még az eső is eleredt, így igyekeztünk vissza a házhoz. Napsütésben a teraszon lehet pihenni, ebédelni, de most mindenki a benti étteremben keresett menedéket. Egy másik helyiségben a Sasfészek építéséről volt egy kiállítás. Berchtesgaden egy nyugodt üdülőfalu lehetett a nácik felbukkanásáig. A ház és a felvezető út 13 hónap alatt készült el, 1937-38-ban. Az építkezés halálos áldozatokkal is járt. Az eredeti elgondolás szerint veszély esetén Hitler könnyebben menekülhetett volna innen a szövetséges országokba. Valójában azonban a führer ritkán tartózkodott ott. A bombázásokat sértetlenül átvészelte az épület. A háború után az amerikaiak használták katonai célokra, majd 1960-ban kapta vissza Bajorország. A sok látogatót nem csak a történelmi vonatkozásnak, de a Kémek a sasfészekben című filmnek is köszönheti, bár a forgatási helyszín Ausztriában volt.

alagút // tunnel

Sasfészek // Örnnästet

csúcskereszt // minneskorset

A rossz idő miatt végül egy korábbi busszal mentünk vissza. Lent, a parkoló melletti ajándékboltban több nyelven, még magyarul is lehetet kapni információs füzetet a Sasfészekről, de mi végül a svéd változat mellett döntöttünk.

Közvetlenül a bolt mellett találtuk az ún. dokumentációs központot, amelyben az egész történelmi korszakot bemutatták. A legérdekesebbek a helyi propagantafotók voltak: a nép közé leereszkedő vezető berchtesgadeni gyerekekkel, fiatalokkal fényképezkedett. Több képen láthattuk Hitlert, mint magánembert, ahogy az üdülőfaluban, „egyszerű emberként” pihen. A dokumentációs központ alatt nagy kiterjedésű bunkerrendszer húzódik. A bombázások alatt végül nem a katonai vezetők, hanem 1000 munkás bújt meg benne és élte túl a második világháborút.

Berchtesgadenről elbúcsúzva észak felé vettük az irányt és néhány nap múlva megérkeztünk Svédországba.

Efter att vi lämnade Ungern, körde vi vidare mot de österrikiska Alperna. Vi kom på idén, att istället för motorvägen, åka på de smala, kurviga alpvägarna. När jag såg de krokiga linjerna på kartan med en överstruken husvagnsymbol, blev jag förberedd för en äventyrlig resa. 

Direkt efter Graz förbjöd vi motorväg på GPS:en, men Fru Nilsson (vår GPS heter så) blev så arg, att hon ledde oss till en ovanlig smal skogsväg. Trädenas grenar skrapade i bilen, när vi åkte förbi. Vi kunde bara hoppas, att ingen skulle komma emot oss. Efter en kvart nådde vi civilisationen igen. Därifrån åkte vi bara uppför, slingriga, tjugofyraprocentiga stigningar avlöste varandra. Vi åkte försiktigt och hade koll på hastighetsbegränsningarna, för att undvika det som hände förra året. Men de österrikiska mc- förarna körde oerhört fort på den farliga sträckan. Vi stannade vid en liten restaurang för att äta lunch. Innan vi klev ut, tänkte vi ställa om kylskåpet från 12 volt som man använder medan man åker, till gasol som passar bra under tiden när bilen står stilla. Men vi var så högt upp, att gasolen inte fungerade, syrehalten i luften var troligen för låg. Trots detta klarade sig maten bra i kylskåpet, för vi fick vår goda wienerschnitzel med potatis och sallad snabbt. För denna exemplariska  schnitzel betalade vi 10€ per person. 

På kvällen kom vi framme till en camping nära till Murau. Där vilade vi ut efter den äventyrsfulla resan. Nästa dag åkte vi vidare till Berchtesgaden, i Tyskland. Vägen var kurvig och brant, men vi klarade oss utan några som helst problem. Campingen ligger i Alperna, så parkeringsplatserna var gjorda som terrasser för att bilarna inte skulle hamna nere i dalen.  Vi hade underbart panorama från vår plats på campingen, de höga bergen och molnen som skymde deras toppar. 

Nästa dags resmål var Örnnästet, som var Adolf Hitlers ”sommarstuga.” När vi kom fram till parkeringen i Obersalzberg-HIntereck (Längre fick man inte köra), blev jag förvånad, för den var nästan full med bilar från hela Europa. Efter att man köpt biljetter, blev man skickad till de specialgjorda bussarna som väntade på att skjutsa turisterna till örnnästet. Alpvägarna, där vi åkte tidigare var ingenting jämfört med den branta, smala och kurviga vägen till Örnnästet. Vägen var så smal att det bara fick plats en buss och knappt det så chaufförerna väntade på varandra och körde i konvoj. Senare läste vi bussarna har specialbyggda motorer och bromssystem för att de klarar att åka på den här serpentinvägen med säkerhet. På ändstationen fick man säga vilken tid man tänker åka tillbaka, för att de vet hur många bussar ska skickas. 

Till Örnnästet gick vi genom en marmortunnel som ledde till en luxuös hiss som man åkte upp med till byggnaden. Först promenerade vi upp till minneskorset. När vädret är fint, har man 360 graders panorama framför sig, men vi såg bara dimman runt berget. Det började regna, så vi skyndade oss tillbaka till huset. Annars kunde man vila och fika på terrassen, men på grund av vädret hade folk sökt sig till inomhusrestaurangen. I ett annat rum fanns det en utställning om byggandet av örnnästet. Jag misstänker, att Berchtesgaden var en lugn semesterby innan nazisterna dök upp där. Huset och vägen upp byggdes under 13 månader, mellan 1937 och 38. Byggarbetet skördade också dödsoffer. Planen var att vid fara kunde Hitler enklare fly därifrån till sina alliansländer. Men i verkligheten var Hitler sällan där. Byggnaden klarade sig trots att man de allierade försökte bomba den. Efter kriget använde amerikanerna huset för militära ändamål. Bayern fick det tillbaka 1960. Örnnästet är populärt inte bara för historiens skull, det blev mer känt efter den amerikanska filmen, fast inspelningen skedde i Österrike. 

Eftersom det var dåligt väder, åkte vi tillbaka med en tidigare buss. I en affär på parkeringen kunde man köpa informationsbok om Örnnästet på många olika språk, till exempel på ungerska (som är inte vanligt) och på svenska. Vi tog den på svenska för min sambos skull. 

Direkt vid affären fanns det så kallade Dokumentationscenter med en utställning om nazitiden. De lokala propagandabilderna var de mest intressanta: det var foton om Hitler i sällskap med ungdomarna från Berchtesgaden och bilder av honom som ”privatperson” när han vilade i byn. Under dokumentationscenter finns det ett bunkersystem. I detta tog ettusen civila arbetare skydd under bombningarna och på så sätt överlevde de det andra världskriget.

Efter att vi tog avsked från Berchtesgaden, fortsatte vi vägen norrut och efter några dagar kom vi framme till Sverige. 

Hidegzuhany, avagy fürdőszoba-szemle az európai kempingekben // Guide till de europeiska campingduscharna

Június  végén ismét útra keltünk Európába a guruló nyaralóval. Mielőtt elragadna az élménybeszámoló áradata, ejtsünk néhány szót a bázisokról, azaz a kempingekről.

Manapság a kempingek széleskörű szolgáltatásokkal igyekeznek a vendégeket magukhoz csalogatni, sőt, hosszú hetekre a nyaralóhelyen tartani. Van azonban egy dolog, ami jelentősen nyom az összbenyomás kialakításában. Ez pedig a vizesblokk.

A lakóautós táborozók jó helyzetben vannak, a beépített wc és zuhany biztos alternatívát kínál a kempingek fürdőhelyiségeivel szemben. Én mégis kipróbáltam a tusolót majdnem minden táborhelyen.

A tavalyi és az idei utak tapasztalatai alapján jöjjön egy kis európai zuhanykörkép:

Hogy éppen milyen tusolóval lesz dolgunk, az a legtöbb esetben megtippelhető abból, hogy Európa melyik részén járunk. Természetesen mindenhol előfordultak kivételek, de most az átlagról lesz szó.

Közép-Európában a közösségi zuhanyzás élményét favorizálják a kempingek. Az egymás mellett sorakozó tusolókat csak egy zuhanyfüggöny választja el a fürdőhelyiség többi részétől. A kedves vendég választhat, hogy a ruhát/köntöst a fülkéből dobálja fel a karnisra (ha eléri), vagy a többiek szeme láttára levetkőzik és úgy lép be a zuhany alá, ahogy Isten megteremtette.
Néhány kemping magára vállalja a meleg- és a hidegvíz optimális arányú kikeverését, hogy nekünk ne legyen gondunk ezzel. Ilyenkor elég egyetlen gombot megnyomni, máris ömlik a rózsából a reményeink szerint megfelelő hőmérsékletű víz. Általában az első másodpercek alatt csak hideg folyik, így a tapasztalt kempingező kicsit hátrál a zuhanyfüggöny felé, mielőtt kinyitja a csapot. Csakhogy a függöny általában nedves és rátapad a hidegzuhany elől menekülő táborozóra...

A német kempingekben más a helyzet. Már ahogy haladunk a zuhanyzó felé, egymást érik a figyelmünket felhívó falragaszok a tilalmakról és a tusoló szabályszerű használatáról. Miután gondosan áttanulmányoztuk a feliratokat, el lehet kezdeni a tisztálkodást. A német (ill. az osztrák) zuhanykabinok többsége egy kis előtérrel is rendelkezik. A táborozó bezárkózhat és a fülke magányában vetkőzhet ill. öltözhet. A zuhanyrészbe érve körülnézünk: van-e elég széles polc a tusfürdő és a többi tisztálkodószer tárolására? Ez vélhetően a női részlegen szúr szemet, a férfiak biztos könnyebben boldogulnak.
A legtöbb kempingben fölszerelik a zuhanyrózsát a falra, ami a tulajdonosoknak olcsó és kényelmes megoldás, de a vendégek csak különböző tornagyakorlatok segítségével tudják lemosni magukról a szappant.

Az alpesi kempingek zuhanyzói vannak a legszebben és legpraktikusabban felszerelve, a fenti kritikák egyikével sem lehet őket illetni. Általában nagy területen helyezkedik el a luxus fürdőszoba. Az eligazító táblák szinte teljesen hiányoznak, így ha rossz helyen kezd el keresgélni a vendég, akkor időbe telik, mire megtalálja a zuhanyzót, vagy éppen a wc-t. A fürdőépületben reggeltől-estig szól a zene a hangszóróból, olyan hangerővel, hogy még a víz zubogásán keresztül is hallható legyen.

A svéd modell: a környezettudatosság vagy éppen a spórolás kedvéért a svéd zuhanyzókban szabályozzák a vízfogyasztást. A tusoló előterében fel van szerelve egy automata, oda kell bedobni a zsetont. Utána néhány percig átadhatjuk magunkat a felfrissülésnek. Természetesen mindig akkor záródik el a víz, amikor még szappanosak vagyunk, úgyhogy érdemes dupla zsetonnal készülni. Vagy az autóban zuhanyozni.

Illusztrációk // Illustrationer

Slutet av juni gav vi oss iväg igen med vår rullande sommarstuga på en rundtur i Europa. Innan jag börjar berätta om själva resan, måste jag skriva om ett viktigt ämne: om campingarna som var vår dagliga bas.

Nuförtiden försöker campingarna locka folk med hög och bred service och de vill att gästerna stannar hos dem flera veckor. Det finns en sak som bestämmer ganska mycket hur intrycket ska bli om hela campingen och det är toarummet.

De som campar med husbil, har inbyggd dusch och toa i bilen som är ett bra och säkert alternativ mot badrum på platsen. Jag provade dusch på nästan varje camping ändå.

Efter ifjol och det här årets resa kommer här en liten presentation om duscharna i Europa:

Oftast kan man gissa efter det geografiska läget vad det är för dusch som ska finnas på campingen. Naturligtvis finns det undantag överallt, men nu pratar jag om genomsnittet.

I Mellaneuropa favoriserar campingarna upplevelsen av ”den kollektiva duschningen.” D.v.s. att duschkabinerna är separerad bara med en duschgardin från den andra delen av badrummet. Den kära gästen kan välja att kasta upp kläderna till kornischen inifrån (ifall man når den) eller klä av sig i badrummet i sällskap av andra och stiger in i duschen som Gud skapade honom/henne.
Några campingar hade automatiskt den optimala blandningen av kallt och varmt vatten, detta för att förvirrade campinggäster inte behövde bry sig om detta. Man trycker bara en knapp och hoppas att vatten med lagom temperatur rinner från duschen. Oftast kommer kallt vatten först, så den vane camparen backar lite innan man öppnar kranen. Men gardinen brukar vara blöt och den fastnar på den som försöker fly från det kalla vattnet…

Det är annorlunda på de tyska campingarna. När man kommer till duschen, finns det hur många skyltar som helst på väggen hur man använder duschen på rätt sätt och framför allt vad som är förbjudet. Efter att man läst alla texter noggrant, går man in i duschkabinen. I Tyskland (och i Österrike) stiger man in en liten hall först där man kan klä av sig alldeles ensam. När man når själva duschrummet, tittar man runt: ytterst sällan finns en tillräcklig lång hylla för duschgelé och alla andra flaskor.  För männen är det enklare för de har för det mesta en flaska.
På de flesta campingarna monterar man upp ett duschhuvud på väggen som är en billig och bekväm lösning för ägaren, men jobbigt för gästerna. Om man vill tvätta sig ordentligt, måste man göra olika gympaövningar för att skölja bort tvålen från hela kroppen.

Duscharna på Alpernas campingar är utrustad på finaste och på bästa sätt. Kritiken som jag tidigare nämnt existerar inte. Det är vanligt att lyx badrummen är väldigt stora. Skyltarna saknas nästan alltid, så det kan ta tid innan man hittar duschen eller toan. I badrummet kommer musik genom högtalare med ett så högt ljud, att man hör det medan man duschar.

Den svenska modellen: för miljön eller för sparandets skull är vattenkonsumtionen reglerad på de svenska campingarna.  I duschkabinen finns det en automat där man stoppar in en pollett. Sen kommer vatten under några minuter. Naturligtvis stängs vattnet av medan man står där med tvål på hela kroppen, så det är bättre att beväpna sig med två polletter. Eller man duschar helt enkelt i bilen.

6000 km. lakóautóval – Az Alpokban (ötödik rész) // 600 mil med husbil – I Alperna (femte delen)

Ausztrián átutazva érdemes megállni Melkben és megnézni az apátságot. Nem lehet eltéveszteni, az épület már messziről látható az útról. A hatalmas, barokk remekmű lenyűgözően hatott rám ez alkalommal is. Bár a máig működő apátság közel 1000 éves történetre tekint vissza, az épület frissen felújított, a környezet rendezett, ahogy Ausztriában megszokhattuk. Az udvarban ingyen sétálhatunk, de a kiállításra és a kertbe belépőjegyet kell váltani. A lenyűgöző, gazdagon díszített templom megtekintéséért nem kötelező fizetni. Ottjártunkkor épp a kórus és a zenekar próbált az esti koncertre, Mozart: c-moll miséje tökéletsen illett a barokk stílusú épületegyütteshez.

Már nagyon vártuk, hogy végre a hegyek között kanyarogjunk, ami hamar be is következett. A sebességkorlátozó táblák szinte kilométerről kilométerre változtak, elég volt az egyiket elnézni és egy szikla mögül előugorva az osztrák rendőr máris lecsapott ránk. A gyorshajtást kár lenne tagadni, de ha már a kezében voltunk, minden mást is ellenőrzött a kocsiban. Mivel tulajdonképpen mindent rendben talált és "rendes embereknek" néztünk ki, így a papírok kitöltése közben már a lakóautóról érdeklődött:
- És meg vannak elégedve az autóval?
- Igen, nagyon jól bevált.
- Nekem is van egy Volkswagen lakóautóm.
- A rendőrök szoktak síelni az Alpokban?
- Igen, kötelességünk.
- Micsoda kemény munka!
- Így van!
És a büntetés kifizetése után nevetgélve, jókedvűen váltunk el tőle.

Admontba érkezve természetesen megálltunk az apátságnál, hogy megnézzük a kolostori könyvtárat. Nem akármilyen látvány tárult a szemünk elé: 70.000 könyv sorakozott a polcokon, témák szerint rendezve, gyönyörű környezetben. Ha arra jártok, ne menjetek el a könyvtár mellett, ne sajnáljátok a 9,5 € belépőt!

Az alpesi tájon továbbautózva szinte észrevétlenül jutottunk át Olaszországba. Csak az ország neve változott meg, a táj jellege nem. Ahogy felfelé kanyarogtunk a szűk, kis alpesi utakon, egyre szebben rajzolódtak elénk a Dolomitok. Megérkezve a kempingbe még impozánsabb volt a látvány. Körös-körül hegyek, mintha a Dolomitok a kemping része volna.

Maga a kemping olyan volt, mint egy oázis. A mosdók és a kiszolgáló helyiségek főúri rezidenciára emlékeztettek. Több étterem állt a vendégek rendelkezésére, de mi inkább magunk készítettünk ebédet: Prosciutto e melone, azaz a sonkás dinnye megfelelő fogás volt, nem is kívántunk mást a nagy melegben. A mutatványt többször is megismételtük, mert mindenhol kiváló alapanyagokat találtunk hozzá.

Mivel még mindig nem volt elegünk a hegyekből, így Innsbruckba utaztunk tovább. Itt is a hegyek között szálltunk meg, a látvány páratlan:

A város jelképe az Aranytető (Goldenes Dachl), ami a legtöbb turistát a városba csalogatja. A faragások között a magyar címer is látható. 

Ráadás: Az épület mellett finn kórus énekelt.

Om man åker genom Österrike, måste man stanna i Melk för att titta på stiftet. Det är omöjligt att gå fel, man ser byggnaden från vägen på långt avstånd. Det monumentala konstverket gjorde ett övermäktigt intryck igen. Trots att stiftet har varit verksamt 1000 år, ser byggnaden nyrenoverad ut, miljön är i ordning, som man är van i Österrike. Man kan promenera gratis i gården, men man måste köpa biljett för att titta på utställningen och gården. Man behöver inte betala för att besöka den överväldigande, rikt dekorerade kyrkan. När vi var där, kören och orkestern repeterade innan kvällens konsert, Mozarts mässa i c-moll passade perfekt till den barocka kyrkan.  Jag är glad för att vi fick möjlighet att lyssna lite på genrepet.

Vi längtade så mycket för att åka genom Alperna, och det kom snart. Hastighetsbegränsningsskyltarna ändrade sig nästan varje kilometer, det räckte att missa en, och en österrikisk polis hoppade ut bakom en klippa och grep oss. Fortkörningen var solklar, men han kontrollerade allt annat i bilen också. Eftersom han fann att allt var i sin ordning, och vi såg som ”ordentligt folk” ut, frågade han om bilen medan han skrev böter.
- Är du nöjd med bilen?
- Ja, det funkar jättebra.
- Jag har också en Volkswagen camper.
- Brukar polismän åka skidor i Alperna?
- Ja, vi alppoliser måste göra det i tjänsten.
- Vilket hårt jobb!
- Visst är det!
Efter betalningen av böter, sa vi skrattande hej då till honom.


När vi kom fram till i Admont, tittade vi på klostrets bibliotek. 70.000 böcker stod på vita hyllor, sorterad i olika ämnen. Allt fanns i en härlig byggnad. Om ni är krokarna, missa inte biblioteket! Det är värt 9,50€.


Vi åkte vidare i Alperna, bara statens namn blev annorlunda: Italien. Man märker inte att man kom till ett annat land, landskapet var det samma. När vi åkte upp på de små alpvägarna, kom Dolomiterna ännu närmare. I campingen blev utsikten ännu mer fantastisk. Berg överallt, som om de skulle tillhöra till campingen. Toaletter och servicehus såg så ut om de vore en del av en kunglig bostad. På campingen (som fått flera utmärkelser) fanns flera restauranger av olika klass, men vi gjorde lunch själv: prosciutto e melone var lagom maträtt, vi ville inte ha något mer i det varma vädret. Det gjorde vi många gånger, för vi hittade bra råvaror överallt.

Eftersom vi inte blev trötta av bergen, åkte vi vidare till Innsbruck. Här bodde vi också i bergen. Utsikten är makalös:

Stadens symbol är det Gyllene taket (Goldenes Dachl), som lockar massor av turister till staden. På balkongen kan man se den ungerska skölden (andra från vänster).

Extra: bredvid byggnaden sjöng en finsk kör.