Lakóautóval Európában. Raoul Wallenberg nyomában Budapesten (harmadik rész) // Med husbil i Europa. I spåret av Raoul Wallenberg i Budapest (tredje delen)

A lakóautós nyaralás nem csak magáról az utazásról, de a megérkezésről is szól. A nap fénypontja, amikor a táborhelyen leterítjük a szőnyeget, kitekerjük a napellenzőt, fellállítjuk az asztalt, kinyitjuk a székeket és közvetlenül a guruló nyaralónk verandáján hűsölünk, pihenünk, gyönyörködünk a naponta változó kilátásban. Hamar előkerülnek a könyvek is. A mobil könyvtárunkban sorakoznak a kifejezetten lakóautós olvasmányok, melyeket témájuknál és/vagy terjedelmüknél fogva legjobb kempingezéskor olvasni.

Ingrid Carlberg Raoul Wallenbergről szóló vaskos könyve végigutazta velünk Európát. Életem társa nagy érdeklődéssel olvasta a művet. A felmerülő kérdéseiből leszűrtem, hogy az írónő alaposan beleásta magát a magyar történelembe. A könyv természetesen különös hangsúlyt fektet Wallenberg budapesti munkásságának bemutatására. A szerző, mintha csak egy történelmi útikauzt állított volna össze, korabeli térképpel és pontos címmel dokumentálta a svéd diplomata magyarországi szolgálatát. Ez adta az ötletet, hogy budapesti megállónk során menjünk fel a Gellért-hegyre és nézzük meg az egykori svéd nagykövetség épületét, Wallenbergék főhadiszállását. A helyszínre az új, négyes metróval érkeztünk, amelynek kijárata egyenesen a Gellért Szállóhoz vezet. Egy kis kaptató után hamar megérkezünk a pontos címhez. A Pipacs utca sarkán, a Minerva utca 3 a-b szám alatt áll és tanúskodik a villaépület.

Minerva utca // Minervagatan 3 a-b

A kerítésen magyar és svéd nyelvű emléktábla jelzi, hogy Raoul Wallenberg, Carl-Ivan Danielsson és Per Anger svéd diplomaták ezen a helyen kezdték szervezni humanitárius tevékenységüket 1944-ben, melynek során zsidó üldözöttek ezreinek életét mentették meg. Wallenberg a közeli Gellért Szállóból helyezte át a Minerva utcába a székhelyét, de csakhamar a nagykövetség is kicsinek bizonyult a menlevelek kiadásához, így a szomszédos épületbe is beköltöztek.

Emléktábla az egykori svéd nagykövetségnél // Minnestavla på dåtidens svensk ambassad

A közelben lakó Zwackéknak szintén a svéd diplomata intézte el a védlevelet, tehát neki is köszönhető, hogy manapság fogyaszthatunk Unicumot. Ismét javaslom, hogy Wallenberg emlékére a svéd állampolgárok némi kedvezménnyel jussanak Zwackék orvosságához!
Az egykori nagykövetség épületében most lakóház működik. Elvárható lenne, hogy valamelyik felszabaduló lakásban emlékszobát nyissanak.

A könyvben a gettóról és az úgynevezett csillagos házakról is esik szó, így mi is elsétáltunk arra. A túlélők beszámolóiból ismert, hogy jártak ott „a svédek”, Wallenberget is többször vélték felfedezni a delegációban. A gettóban élő zsidó honfitársainkat már a svédek jelenléte is reménnyel töltötte el, bennük bíztak, ha már a saját hazájuk nem vette őket emberszámba.

Természetesen Újlipótvárosba is eljutottunk. Itt voltak a védett házak, tehát a svéd nagykövetség oltalma alatt álltak ezek az épületek, melyekbe Wallenbergék az üldözött zsidókat költöztették. Bár előfordult, hogy a nyilasok ide is behatoltak, de többségében mégis menedékként szolgáltak a vészkorszak idején. Érthető, hogy Wallenbergről utcát neveztek el a városnak azon a részén.

Raoul Wallenberg utca és emléktábla // Raoul Wallenberg gatan och minnestavla 

Budapest szívében, az Erzsébet téren egy új emlékműbe botlottunk bele: fekete gránitpadon álló diplomatatáska R. W. monogrammal. Wallenberg védleveleket tartalmazó táskájának bronzba öntött, eredeti méretű másolata Svédországban és az Egyesült Államokban is megtalálható. A gránitpadon álló kétnyelvű szöveg a svéd diplomata sorsát foglalja össze.

R. W. diplomatatáska emlékmű az Erzsébet téren // R.W. portfölj minnesmärke på Erzsébet torget

1945-ben Raoul Wallenberg szovjet fogságba került és eltűnt. Halálának pontos körülményei ismeretlenek.
A másik két diplomata, Carl-Ivan Danielsson és Per Anger túlélték a második világháborút. Carl-Ivan Danielsson 1963-ban halt meg. 1995 novemberében Per Anger a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetését vehette át Göncz Árpádtól. 2002-ben hunyt el Stockholmban.

Raoul Wallenberg nem akart hős lenni. Svéd diplomataként zsidókat mentett meg a nyilasok kezei közül. Megvédte az egyik magyart a másiktól.

Raoul Wallenberg 1944

När man är på semester med husbil, betyder det inte bara åkandet självt, men också ankomsten. Dagens höjdpunkt, när vi lägger ner mattan på vårt nya resmål, vevar ut markisen, ställer upp bordet, fäller ut stolarna och vi vilar på terrassen till vår rullande sommarstuga och njuter av den varierande utsikten. Vi tar fram böckerna. I vårt rullande bibliotek finns det några tegelstenar till böcker”, som kräver lite tid att läsa.  Det är det lämpligt att plöja igenom dem när man campar. 

Ingrid Carlbergs bok om Raoul Wallenberg reste med oss genom Europa. Min sambo var väldigt intresserad av boken. Hans frågor till mig var ett bevis att författaren grävt sig ner i den ungerska historien. Naturligtvis beskriver boken väldigt detaljerad Wallenbergs uppdrag i Ungern. Författaren dokumenterade den svenska diplomatens arbete med exakta adresser och dåtidens kartor, alltså boken fungerade bra också som en historisk guidebok. Det gav oss idén under vår vecka i Budapest att gå upp på Gellért berget och titta på den gamla svenska ambassaden som var Wallenberg och hans kollegors högkvarter. Vi åkte med den nya tunnelbanelinjen till St. Gellért torget. Utgången från stationen ledde direkt till Hotell Gellért. Efter en liten uppförsbacke kom vi fram till den angivna adressen: Villan står kvar och vittnar om historien på Minervagatan 3 a-b precis vid hörnet av Pipacsgatan. På staketet hänger en minnestavla som visar, att Raoul Wallenberg, Carl-Ivan Danielsson och Per Anger organiserade räddningstjänsten för ungerska judar i det här huset. De räddade tusentals människor under andra världskriget. Wallenberg flyttade till Minervagatan från Hotell Gellért. När huset blev för litet, utnyttjade de också grannhuset för det humanitära arbetet.

Det svenska diplomatteamet delade ut skyddspass till judar i Ungern. Wallenberg räddade grannarna, familjen Zwack på det här sättet, så tack till honom, vi kan fortfarande dricka Unicum, den berömda ungerska likören, som också sägs fungera som medicin. Jag föreslår igen, att de svenska medborgarna skulle få tio procent rabatt, när de vill köpa en flaska. 

Dåtidens ambassad används nu som bostadshus. Man borde faktiskt öppna ett litet museum i huset.

I boken kan man läsa om getton och de så kallade ”stjärniga husen”, där judarna var tvungna att flytta in. Enligt berättelser från överlevande, gick den svenska delegationen dit, de säger att de kände igen Wallenberg. Judarna som levde i gettot, blev fyllda av hopp, när de såg ”svenskarna”, medan deras hemland Ungern inte behandlade dem som människor.

Naturligtvis åkte vi också till en del av Budapest som heter Újlipótváros. Där låg de så kallade skyddshusen som stod under den svenska ambassadens protektion. Judarna flyttade in och kunde bo där relativt säkert, fast de hände att ungerska pilskorsare trakasserade eller rent av anföll. Man blir inte förvånad, att man uppkallade en gata i området efter Raoul Wallenberg.

Vi hittade ett nytt minnesmärke i Budapests hjärta, på Erzsébet torget: på en svart granitbänk står en portfölj med bokstäverna R. W. Det är Wallenbergs väska gjuten i brons i originalstorlek. I den här portföljen hade han skyddspassen. På fundamentet ”bänken” berättar man kort om Wallenbergs arbete och öde. Kopior av minnesmärket finns i Sverige och USA.

1945 blev Wallenberg tillfångatagen av ryska trupper och försvann. Hans exakta öde är fortfarande okänt.

De andra två diplomaterna Carl-Ivan Danielsson och Per Anger överlevde det andra världskriget. Carl-Ivan Danielsson dog 1963. Per Anger tilldelades 1995 en ungersk Förtjänstorden för sina humanitära insatser. Han dog i Stockholm 2002.

• 
  

Raoul Wallenberg ville inte bli en hjälte. Som svensk diplomat räddade han judar från pilkorsare. Han räddade en ungrare från en annan ungrare. 

Lakóautóval Európában. Sundsvalltól Krakkóig (első rész) // Med husbil i Europa. Från Sundsvall till Krakow (första delen)

A nyár beköszöntével ismét bepakoltunk a guruló nyaralóba és dél felé vettük az irányt. Utazásunk harmadik napján, ezer kilométer megtétele után, egy komp fedélzetén hagytuk el Svédországot. Négy óra tizenöt perc hajókázást követően kötöttünk ki a németországi Sassnitzban.

komp // färjan

A tengerként hömpölygő autóáradat célja azonos volt, elhagyni a várost és továbbutazni az ország ill. a kontinens más tájai felé. Az elavult úthálózat nehezen birkózott meg a frissen partra szállt  járművekkel, így hamar beállt a „Stau”, azaz a dugó. Némi várakozás és araszolás után mienk volt a pálya és meg sem álltunk Lübbenauig. A Berlintől délre elterülő kisváros hatalmas esőzéssel és árvízzel nézett szembe pár nappal korábban, amelyre érkezésünkkor már csak a levakarhatatlan szúnyoghadak emlékeztettek.

Következő nap folytattuk utunkat Drezdába. Itt éreztem először, hogy elhagytuk északot. A várost porig bombázták a második világháborúban. A legtöbb épületet a világégést követően felépítették, de a Frauenkirche helyreállítására évtizedetet kellett várni. A régi-új templom egyszerre öreg és fiatal, kicsit olyan, mint Drezda maga.

Frauenkirche

Frauenkirche

Utunkat a lengyel határ felé folytattuk, de még megálltunk a német oldalon, Görlitzben. Egy kedves barátnőm fogadott bennünket, majd profi idegenvezetőket felülmúlva mutatta meg nekünk fatornyos hazáját. Németül, magyarul és angolul mesélt a város történetéről. Született németként szebben fejezi ki magát magyarul, mint sok honfitársunk. A barátnőmnek volt miről mesélnie: Görlitz elbűvölő kisváros, ékszerként ragyog az ország keleti csücskében. Óvárosa a filmkészítőket is megihlette, így nem csoda, hogy megkapta a Görliwood becenevet. Legutóbb A Grand Budapest Hotel c. filmet forgatták ott. Görlitznek konkrét magyar vonatkozása is van: a 15. században Mátyás király uralma alá tartozott, ezért kapott helyet a  Corvin címer a városháza épületén.

Görlitz és egyúttal Németország határa a Neisse folyó. A hídon átsétálva máris Lengyelországban találjuk magunkat. A két part között szoros az együttműködés. A lengyel diákok a német oldalra járnak iskolába, de ezen felül is mindig akad valamilyen közös program a fiatalok számára.
Itt volt az ideje az indulásnak: elbúcsúztunk a barátnőmtől és Görlitzől, majd átléptük a lengyel határt immár autóval is.

Görlitz, városháza // stadshuset

Görlitz

Görlitz

Görlitz

Görlitz

Következő nap értük el Krakkót, amely méltán kiérdemli a „bezzeg” jelzőt. A pezsgő egyetemi városban nyoma sincs a kelet-európai mélabúnak, az emberek nem járnak leszegett fejjel. Hiába próbáltam, nem sikerült elkapnom a pincér mosolya mögött a fásult tekintetet és a borravaló iránti sóvárgást.
Krakkó szíve egyértelműen a Főtér. A Posztócsarnok körül hömpölyögnek a turisták, kapkodják a fejüket, nem is tudják eldönteni, hogy a sok látnivaló közül melyiket fényképezzék először. A hatalmas téren mindenkinek jut hely, kedvünkre fotózhatunk. Az éttermek teraszai gyűrűként ölelik körbe a területet. Miután körülnéztünk, foglaljunk helyet az egyik kinti asztalnál és onnan figyeljük tovább a város lüktetését.

Krakkó, főtér // Krakow, Stortorget

Krakkó, főtér // Krakow, Stortorget

Továbbsétálva a belvárosban hamar odaértünk a Wawel dombhoz, melynek tetején helyezkedik el a székesegyház és a királyi palota. Valamint gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Wawel

Wawel, kilátás // utsikt

A domb aljában sorakoznak az elektromos városnéző autók, melyek segítségével a turisták a város nevezetes részeit járhatják be négykeréken. Mi ilyen módon tekintettük meg Krakkó zsidónegyedét. A városnézést magnóra mondott ismertető egészítette ki, mely többek között svéd és magyar nyelven is elérhető. De emellett sofőrünk maga is szívesen mesélt nekünk angolul. Kazimierz, vagyis a zsidónegyed egyértelműen a fiatalok területe, a zsinagógák árnyékában pörög az élet. Egymást érik a romkocsmák és a hangulatos éttermek. Ottjártunkkor épp a színpadot ácsolták egy zsidó zenei fesztiválra.

Kazimierz

Kazimierz

Kazimierz

Kazimierz

Kisautónk tovább haladt a gettó irányába. A téren harminchárom kisebb és nagyobb üres szék áll mementóként a deportálások helyszínén. Ezek többet mesélnek minden hagyományos szobornál. Mintegy „feloldásképp” láthatjuk a sarkon a patikát, melynek patikusa a pult alatt bújtatta a zsidókat. Híressé csak Schindler gyára vált Steven Spielberg filmje nyomán. Az üzemben dolgozó zsidók képe kint lóg az épület falán. Idős hölgyeket és urakat láthatunk a fotókon. „Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.” /Talmud idézet/

Székek // Stolar

Patika // Apoteket

Schindler gyára // Schindlers fabrik

Schindler gyára // Schindlers fabrik

Schindler gyára // Schindlers fabrik

När sommaren började, packade vi in i vår rullande sommarstuga igen och gav oss iväg söderut. Efter två dagar och 1000 km:s körning lämnade vi Sverige.  Efter fyra timmar och femton minuters båtresa kom vi framme till Sassnitz i Tyskland. Massor av bilar rullade av färjan. De hade ett gemensamt mål: att lämna den lilla staden och åka till andra delar av Tyskland eller kontinenten. Det gamla vägnätverket tyckte inte om trafiken, så det blev en ”Stau”, alltså trafikkö. Efter en massa stillastående och krypkörande släppte köerna och vi kunde åka vidare till Lübbenau. Den lilla staden som ligger söder om Berlin fick mycket regn några dagar före. Så man blev inte förvånad när man fick besök av massor av myggor som bosatt sig på campingen.

Nästa dag fortsatte vi vår resa till Dresden. Här kände jag första gången att vi lämnade norden. Staden var helt sönderbombad under det andra världskriget. Staden byggdes naturligtvis upp efter kriget, förutom Frauenkiche. Man fick vänta flera decennier, till den blev återställd i originalskick. Den gamla-nya kyrkan är gammal och ung samtidigt, lite som Dresden själv.

Vi fortsatte vår resa till den polska gränsen, men vi gjorde en stopp på den tyska sidan. En trevlig kompis till mig väntat på oss och hon visade oss sin hemstad, Görlitz. Hon berättade om stadens historia på tyska, engelska och på ungerska. Fast hon är infödd tysk, pratar hon finare ungerska, än många Ungrare. Hon hade mycket att berätta: Görlitz är en charmig liten stad, som glänser som ett smycke vid den östra gränsen. Den gamla staden imponerade också filmmakare, så det är inte konstigt att den fick smeknamnet ”Görliwood.” Det senaste som spelats in i staden är The Grand Budapest Hotel. Görlitz har en koppling till den ungerska historian: staden var ockuperad av den ungerska kungen Mattias I Corvinus, därför kan man hitta hans sköldmärke på stadshusets vägg.
Gränsen mellan Tyskland och Polen är floden Neisse som slingrar sig genom staden. När man promenerar över bron, är man i Polen. Det finns ett stort samarbete mellan flodens två sidor. Många polska ungdomar går i skolan på Tyska sidan och deltar i flera gemensamma projekt.
Det var dags att åka vidare, vi tog avsked från min kompis och Görlitz och fortsatte över gränsen med ”sommarstugan”.

Nästa dag nådde vi Krakow, som är en förebild för de centraleuropeiska städerna. Universitetsstaden är full av liv, man möter inte den typiska öststatliga melankolin. Jag försökte hitta den trötta blicken bakom servitörens leende, men det gick inte. Deras vänlighet var äkta, deras tanke på drickspengar kunde jag heller inte upptäcka i deras ansikten.
Krakows hjärta är naturligtvis Stortorget. Turisterna strömmar där dygnet runt, de vet inte ens vilken vacker sevärdhet som skulle fotograferas på den där fina platsen. Torget är så stort att alla får plats att ta sina bilder. Runt torget finns det uteserveringar överallt. Efter att man promenerade runt, ska man sätta sig vid ett bord och titta på stadens puls från terrassen.
När man promenerar vidare i gamla stan, når man Wawel backen. Där hittar man det kungliga slottet och domkyrkan. Dessutom kan man njuta den underbara utsikten.
Under Wawel väntar de elektriska bilarna, som erbjuder en möjlighet att titta på de olika stadsdelarna på fyra hjul. På sådant sätt åkte vi till Kazimierz, som är Krakows judiska stadsdel. Under resan fick man lyssna på en inspelad guidetext. Man fick välja mellan många olika språk, bland annat svenska och ungerska. Samtidigt berättade också vår chaufför om staden på engelska. Kazimierz är verkligen ungdomarnas område. I skuggan av synagogorna pågår livet med full fart. Ungdomspubar och mysiga restauranger dyker upp hela tiden. När vi var där, byggde man scenen till den judiska musikfestivalen.
Vår lilla bil rullade iväg mot Gettot. På torget står trettiotre stolar i olika storlek som memento, en per tiotusen judars som skickades från Krakow till Auschwitz. De visar tydligare än en skulptur att det var en plats för deportationer. Som en slags „upplösning” ser man apoteket på hörnet. Apotekaren gömde judar bakom hyllorna. Men det är bara Schindlers fabrik som blev världsberömd efter Steven Spielbergs film. Några av Judarna, som arbetade där, har sina bilder på byggnadens vägg. Vi ser gamla damer och herrar på fotona. „Den som någonsin har räddat ett människoliv, har därigenom samtidigt räddat en hel värld.” /Ett citat ur Talmud/