Vajon mely nemzetekre asszociálunk, ha a pontosság kerül
szóba? A németekre? Netán a
svájciakra? Dobjuk sutba a sztereotípiákat és gondoljunk a svédekre!
Míg Európa a
deutsche pünktlichkeiton mosolyog,
valamint a svájci órák és vonatok pontosságát méltatja, addig a svédek csendben
teszik a dolgukat.
Nézzük meg
közelebbről, hogyan is gazdálkodnak a errefelé az idővel:
Svédországban
érdemes komolyan venni Az Időt, különben
kellemetlen meglepetések érhetik az embert.
Ha
telefonon kérünk időpontot az orvoshoz, akkor a személyi számunk bepötyögése
után egy gépi hang tudatja velünk, mikor hív vissza bennünket az illetékes. Füleljünk
a megadott időpontban, mert percre pontosan fog csörögni a telefon.
Ajánlott
időben elindulni a színházba, pláne, ha a sor közepére szól a jegyünk. A kb.
hét óra hét perces kezdés errefelé ismeretlen. Talán a másnapi újságban is
benne lenne, ha ennyit késne az előadás. A szünet időtartama általában fel van
tüntetve a programfüzetben, vagy bemondják, hogy hány perces lesz. Mondanom sem
kell, hogy az előadás menetrend szerint folytatódik.
A moziban is
foglaljuk el idejében a helyünket, mert órautésre kezdik vetíteni a reklámokat,
filmbemutatókat. Hat perc múlva(!!!) pedig már nézhetjük a filmet (Eközben
Németországban fél órás reklámblokkot kénytelenek végigszenvedni a moziba
látogatók).
Említsük
meg a koncerteket is! Míg Magyarországon szinte kötelező később kezdeni (sajnos
sokszor egy-két órás csúszás is lehetséges), a svédeknél ez esetben is a
pontosság a mérvadó. Függetlenül a fellépő művész nagyságától, ismertségétöl.
Az előadó megtiszteli a közönséget azzal, hogy nem kell várni rá.
Eddigi
tapasztalataim szerint nem csak a szórakoztatóiparban, de az élet minden
A svédek
nem csak az idő betartásában profik, de egyúttal két lábon járó naptárak is. A
“jövő héten” fogalmát még használják, a “két hét múlva” meghatározást megértik,
de alapvetően a dátumokat a hetek számozása szerint tartják számon. Csak úgy
röpködnek a levegőben az olyan kifejezések, mint “a 43. héten szabad vagyok
pénteken” vagy “a 44. héten kedd helyett szerdán találkozzunk.” Rajtam kívül
mindenki pontosan be tudja magát tájolni fejben, csak én vagyok elveszve naptár
nélkül. Az még álmukban sem fordul elő, hogy például “november második hetéről”
beszéljenek. Hová vezetne ez?
Vilka nationaliteter brukar man förknippa med punktlighet? Med
tyskarna eller med schweizarna? Glöm stereotyper och tänk på svenskarna!
Medan Europa ler över deutsche
pünktlichkeit och uppskattar punktligheten av de schweiziska klockorna och
tågen, gör svenskarna sina vardagsgrejer i bakgrunden.
Hur ser ut svenskarnas tidsuppfattning?
I Sverige lönar det sig att ta Tiden på allvar, annars kan man uppleva pinsamma situationer.
Om man ringer vårdcentralen för att boka tid, måste man bara
mata in personnumret i telefonen och en maskinröst meddelar vilken tid personalen
ringer tillbaka. Man ska passa telefonen på den angivna tiden för de kommer att
ringa exakt på det klockslag som var planerat.
Jag rekommenderar att gå på teater i tid, speciellt om man
har biljetter för mitten i raden. Pjäsen börjar exakt, inte cirka kl. 19:07 som
i Ungern. Om det skulle hända, skulle man kanske läsa om det i tidningen nästa
dag. Man får alltid veta hur lång pausen är. Det står i programbladet eller man
får informationen på annat sett. Jag behöver kanske inte säga att
föreställningen fortsätter på sekunden efter pausen.
Det är bra att sätta sig punktligt på bio också, för
reklamfilmer och trailers sätts igång på klockslaget. Efter sex minuter (!!!) börjar
filmen (däremot i Tyskland är biobesökarna tvungna att överleva en halvtimmes
reklamblock).
I det här fallet får vi inte glömma att tala om hur det är
att gå på konserter! I Ungern är det kutym att börja senare än utsatt tid
(tyvärr kan det vara en-två timmars försening), i Sverige är det punktligheten
som gäller. Det beror inte på hur känd eller stor artisten är som spelar.
Konstnären ger publiken den respekten att man inte behöver vänta på honom eller
henne.
Enligt mina erfarenheter gäller punktligheten inte bara i
underhållningsindustrin, men också alla andra områden i livet. Båda i officiella
och i privatärenden.
Svenskarna är proffs att inte bara att hålla tiden, men de
är också kalendrar med två ben. De använder termer som ”nästa väcka”, de
förstår ”i två veckor”, men vanligaste är att de har koll på numreringen av
veckor. Man använder fraser som ”jag är ledig på fredag i veckan 43” eller ”vi
träffars på onsdag istället för tisdag i veckan 44.” Alla kan orientera sig
exakt i huvudet, det är bara jag som är förlorad utan kalender. De drömmer inte
ens om att prata som ”andra veckan av november.” Hur skulle det se ut?
