Az idő urai // Tidens mästare

Vajon mely nemzetekre asszociálunk, ha a pontosság kerül szóba? A németekre? Netán a svájciakra? Dobjuk sutba a sztereotípiákat és gondoljunk a svédekre!

Míg Európa a deutsche pünktlichkeiton mosolyog, valamint a svájci órák és vonatok pontosságát méltatja, addig a svédek csendben teszik a dolgukat.

Nézzük meg közelebbről, hogyan is gazdálkodnak a errefelé az idővel:

Svédországban érdemes komolyan venni Az Időt, különben kellemetlen meglepetések érhetik az embert.

Ha telefonon kérünk időpontot az orvoshoz, akkor a személyi számunk bepötyögése után egy gépi hang tudatja velünk, mikor hív vissza bennünket az illetékes. Füleljünk a megadott időpontban, mert percre pontosan fog csörögni a telefon.

Ajánlott időben elindulni a színházba, pláne, ha a sor közepére szól a jegyünk. A kb. hét óra hét perces kezdés errefelé ismeretlen. Talán a másnapi újságban is benne lenne, ha ennyit késne az előadás. A szünet időtartama általában fel van tüntetve a programfüzetben, vagy bemondják, hogy hány perces lesz. Mondanom sem kell, hogy az előadás menetrend szerint folytatódik.

A moziban is foglaljuk el idejében a helyünket, mert órautésre kezdik vetíteni a reklámokat, filmbemutatókat. Hat perc múlva(!!!) pedig már nézhetjük a filmet (Eközben Németországban fél órás reklámblokkot kénytelenek végigszenvedni a moziba látogatók).

Említsük meg a koncerteket is! Míg Magyarországon szinte kötelező később kezdeni (sajnos sokszor egy-két órás csúszás is lehetséges), a svédeknél ez esetben is a pontosság a mérvadó. Függetlenül a fellépő művész nagyságától, ismertségétöl. Az előadó megtiszteli a közönséget azzal, hogy nem kell várni rá.

Eddigi tapasztalataim szerint nem csak a szórakoztatóiparban, de az élet minden területén törekednek a pontosságra a svédek. Úgy a hivatalos, mint a magánügyekben.

A svédek nem csak az idő betartásában profik, de egyúttal két lábon járó naptárak is. A “jövő héten” fogalmát még használják, a “két hét múlva” meghatározást megértik, de alapvetően a dátumokat a hetek számozása szerint tartják számon. Csak úgy röpködnek a levegőben az olyan kifejezések, mint “a 43. héten szabad vagyok pénteken” vagy “a 44. héten kedd helyett szerdán találkozzunk.” Rajtam kívül mindenki pontosan be tudja magát tájolni fejben, csak én vagyok elveszve naptár nélkül. Az még álmukban sem fordul elő, hogy például “november második hetéről” beszéljenek. Hová vezetne ez?

Vilka nationaliteter brukar man förknippa med punktlighet? Med tyskarna eller med schweizarna? Glöm stereotyper och tänk på svenskarna!

Medan Europa ler över deutsche pünktlichkeit och uppskattar punktligheten av de schweiziska klockorna och tågen, gör svenskarna sina vardagsgrejer i bakgrunden.

Hur ser ut svenskarnas tidsuppfattning?

I Sverige lönar det sig att ta Tiden på allvar, annars kan man uppleva pinsamma situationer.

Om man ringer vårdcentralen för att boka tid, måste man bara mata in personnumret i telefonen och en maskinröst meddelar vilken tid personalen ringer tillbaka. Man ska passa telefonen på den angivna tiden för de kommer att ringa exakt på det klockslag som var planerat.

Jag rekommenderar att gå på teater i tid, speciellt om man har biljetter för mitten i raden. Pjäsen börjar exakt, inte cirka kl. 19:07 som i Ungern. Om det skulle hända, skulle man kanske läsa om det i tidningen nästa dag. Man får alltid veta hur lång pausen är. Det står i programbladet eller man får informationen på annat sett. Jag behöver kanske inte säga att föreställningen fortsätter på sekunden efter pausen.

Det är bra att sätta sig punktligt på bio också, för reklamfilmer och trailers sätts igång på klockslaget. Efter sex minuter (!!!) börjar filmen (däremot i Tyskland är biobesökarna tvungna att överleva en halvtimmes reklamblock).

I det här fallet får vi inte glömma att tala om hur det är att gå på konserter! I Ungern är det kutym att börja senare än utsatt tid (tyvärr kan det vara en-två timmars försening), i Sverige är det punktligheten som gäller. Det beror inte på hur känd eller stor artisten är som spelar. Konstnären ger publiken den respekten att man inte behöver vänta på honom eller henne.

Enligt mina erfarenheter gäller punktligheten inte bara i underhållningsindustrin, men också alla andra områden i livet. Båda i officiella och i privatärenden.

Svenskarna är proffs att inte bara att hålla tiden, men de är också kalendrar med två ben. De använder termer som ”nästa väcka”, de förstår ”i två veckor”, men vanligaste är att de har koll på numreringen av veckor. Man använder fraser som ”jag är ledig på fredag i veckan 43” eller ”vi träffars på onsdag istället för tisdag i veckan 44.” Alla kan orientera sig exakt i huvudet, det är bara jag som är förlorad utan kalender. De drömmer inte ens om att prata som ”andra veckan av november.” Hur skulle det se ut?