Lakóautóval Európában. Hihetetlen kempingmese (negyedik rész) // Med husbil i Europa. En osannolik campingsaga (fjärde delen)

Történetünk a Haller utcai kempingben vette kezdetét, mivel idén is ott rendeztük be a főhadiszállásunkat a budapesti tartózkodásunk során. Mindig izgalmas végigsétálni a táborhelyen, hallgatni a bábeli zűrzavart, tanulmányozni a járműkavalkádot és figyelni a rendszámokat, hátha találkozunk egy földivel északról. Így tűnt fel egyik alkalommal egy norvég lakóautó a vizesblokk környékén. Élettársam útja épp a mosdóhoz vezetett, de a skandináv családnak megörülve megállt náluk néhány szóra.

A kedves, fiatal párral és az óvodás kislányukkal hamar megtaláltuk a közös hangot, sokat beszélgettünk velük. Kiderült, hogy nem csak nyaralni mentek Magyarországra az új lakóautóval, de a kíváncsiság is hajtotta őket. Úticéljuk nem Budapest, hanem egy falu, ahonnan a család hölgy tagja (a továbbiakban nevezzük őt Hófehérkének) származott. Hófehérke annyit tudott, hogy négy éves korában, egy magyar gyermekotthonból fogadták örökbe Norvégiába. Ott nőtt fel az egyik vér szerinti testvérével, szerető családban. Magyarországról szinte nincs is emléke és a magyar nyelvet is elfelejtette az új környezetben. A keresztlevele volt az egyetlen támpont, amelyen szülei neve és az akkori lakhelyük szerepelt. Az volt a tervük, hogy odautaznak és körülnéznek egy kicsit a faluban. Olyan jó kapcsolatba kerültünk velük, hogy telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy a Balatonnál találkozunk néhány nap múlva.

De már másnap csörgött a telefonom. Új barátaink elmesélték, hogy éppen Hófehérke szülőfalujában vannak és az utcán kérdezősködnének a helyiektől, de nem boldogulnak, mert senki nem beszél angolul. Átadták nekem a magyar házaspárt, akik épp a keresztlevelet böngészték. Elmondtam nekik a telefonban, hogy miről van szó. Hallottam, ahogy a vonal másik végén összedugják a fejüket, végül így kiáltott oda a helybeli asszony a férjének: „Megvannak, apukám, megvannak!” Kiderült, hogy ismerik Hófehérke édesapját, aki azóta is ott lakik a faluban. Azonnal érte mentek.

Az egymásra találás első pillanatait hagyjuk meg apának és lányának. A megilletődést kérdések sora követte, melyeket a közös nyelv hiányában nem tudtak megbeszélni, így ismét csörgött a telefonom. Hófehérke elmondta nekem, hogy mit szeretne tudni, amit én tolmácsoltam az apukának magyarul, majd a választ lefordítottam svédre Hófehérkének. A norvégul feletett kérdéseit nem mindig értettem a telefonban. Fontos témákról lévén szó, inkább biztosra mentem és az élettársamtól kértem segítséget. Született svédként ő tisztán érti a norvégokat. Tehát apa és lánya egyik első beszélgetése így zajlott le: Hófehérke norvég mondatait az élettársam fordította nekem svédre, amit én magyarra tolmácsoltam az apukának, akinek a válaszát svédül adtam tovább közvetlenül Hófehérkének. A körtelefonnak köszönhetően a legfontosabb dolgok azonnal kiderültek. Sajnos az is, hogy a lány édesanyja fiatalon elhunyt.

A történet folytatását már a Balatonon mesélték el, ahol együtt jártuk a vidéket napközben és egymás mellett táboroztunk a kempingben. Nem csak az apuka, de a többi rokon is szeretettel fogadta Hófehérkét és családját. A telefon fordítóprogramja segítségével kommunikáltak egymással, megegyeztek, hogy tartani fogják a kapcsolatot. A Balatonról fel is hívtuk az apukát, hogyha rajtam keresztül is, de mégiscsak tudjanak beszélni egymással.

Újdonsült barátaink kislánya uralta legjobban a helyzetet. Számára teljesen természetes, hogy megismerték anyu új családját. Közös nyelv nélkül is megtalálta velük a hangot, most is gyakran emlegeti őket.

Azóta apa és lánya sms-ben tartják a kapcsolatot. Hófehérke tanul magyarul, de nincs könnyű dolga, úgyhogy sokszor segítek értelmezni, lefordítani egy-egy üzenetet. Ezáltal a skandináv szókincsemet is bővítem, mivel több speciális, a svédtől teljesen eltérő norvég szót ismertem meg. Azt hiszem, Hófehérke is hasonlóan áll a svéd nyelvvel.

Norvég barátaink szeretnének ismét Magyarországra utazni. Remélem, hogy ez a vágyuk mielőbb teljesül!

Ennek a mesének a tanulsága, hogy érdemes jó helyen parkolni a kempingben.

Berättelsen börjar på Camping Haller, för vi hade vårt högkvarter där med husbilen under vår vistelse i Budapest. Det är alltid spännande att promenera genom campingen, lyssna på många olika språk som pratas runt mig och samtidigt, inspektera bilarna och registreringsskyltarna, kanske träffar man folk från Norden. På sådant sätt dök det upp en norsk husbil, som parkerade nära toan. När sambon var på väg till avträdet, började han prata med norrmännen, så lärde känna ett snällt norsk par och deras gulliga lilla dotter.

Vi snackade med dem mycket. De berättade, att de kom till Ungern med den nya husbilen inte bara för nöjes skull, men de har också ett uppdrag. Deras resmål är inte Budapest, men en liten by varifrån hustrun kommer. Hon (jag ska kalla henne Snövit) vet bara att hon blev adopterad från ett ungerskt barnhem till Norge när hon var fyra år gammal. Hon växte upp där i en kärleksfull familj med ett av sina biologiska syskon. Hon har nästan inget minne från Ungern och hon glömde språket i den nya miljön. Hennes dopattest var den enda ledtråd, till föräldrarnas namn och födelseplatsen stod på den. Deras plan var att åka dit och kolla runt lite i byn. Vi hade så bra förhållande med dem, att vi bytte telefonnummer och bestämde oss, att vi skulle träffas vid Balatonsjön om några dagar.

Men min telefon ringde redan nästa dag. Våra nya vänner berättade, att de är i Snövits hemby just nu och de försöker fråga folk, men det inte går bra, för de inte pratar engelska. Jag fick prata med ett ungerskt par som höll på att studera dopattesten. Jag berättade för dem, hur läget var och jag hörde hur de diskuterade på andra sidan av telefonluren. Till slut ropade kvinnan i den lilla byn till sin man: ”Vi vet vilka de är, gubben!” Vi fick veta, att de känner till Snövits far som bor fortfarande i byn. De människor som kände fadern gav sig i väg och hämtade honom.

De var rörda och de hade så många frågor samtidigt. Eftersom de inte kunde prata med varandra, ringde min telefon igen. Snövit berättade för mig vad hon ville veta, som jag tolkade till pappan på ungerska och jag sa svaret till Snövit på svenska. Hon ställde sina frågor på norska, som jag inte alltid kunde förstå i telefonen. Eftersom det var viktigt, bad jag om hjälp från min svenska sambo som förstår norska utan problem. Så ett av de första samtalen mellan fadern och dottern såg så ut: min sambo översatte mig Snövits norska meningar till svenska, som jag tolkade på ungerska till hennes far, hans svar sa jag direkt till Snövit på norska. På sådant sett fick de veta de viktigaste informationer om varandra. Tyvärr dog Snövits mamma ung.

Fortsättningen förklarade de vid Balatonsjön, var vi campade bredvid varandra och hade gemensamma aktiviteter på dagarna. Inte bara pappan, men hela släkten välkomnade Snövit och hennes familj med kärlek. De pratade med varandra genom telefonens översättningsprogram. De var överens att de skulle hålla kontakten i framtiden. Vid Balatonsjön ringde vi fadern för att de kan prata med varandra (genom mig).

Våra nya vänners lilla dotter behandlade situationen på bästa sett. För henne var det helt naturligt att träffa mammas nya familj. Utan något gemensamt språk klarade hon sig med dem och hon brukar snacka om dem fortfarande.
Sedan detta håller fadern och dottern kontakten via sms. Snövit håller på att lära sig ungerska, som är inte lätt förstås, så jag brukar hjälpa henne att översätta några meddelanden. Med detta breddar jag mig mitt skandinaviska ordförråd, för jag har lärt mig flera ord som är annorlunda på norska. Jag tror, att Snövit har samma upplevelse med svenskan.

Våra norska vänner vill åka till Ungern igen. Jag hoppas, att deras önskan ska bli verklighet så fort som möjligt!

Denna sagas sensmoral är: Att det är bra att parkera på  rätt ställe när man campar.

Lakóautóval Európában. Raoul Wallenberg nyomában Budapesten (harmadik rész) // Med husbil i Europa. I spåret av Raoul Wallenberg i Budapest (tredje delen)

A lakóautós nyaralás nem csak magáról az utazásról, de a megérkezésről is szól. A nap fénypontja, amikor a táborhelyen leterítjük a szőnyeget, kitekerjük a napellenzőt, fellállítjuk az asztalt, kinyitjuk a székeket és közvetlenül a guruló nyaralónk verandáján hűsölünk, pihenünk, gyönyörködünk a naponta változó kilátásban. Hamar előkerülnek a könyvek is. A mobil könyvtárunkban sorakoznak a kifejezetten lakóautós olvasmányok, melyeket témájuknál és/vagy terjedelmüknél fogva legjobb kempingezéskor olvasni.

Ingrid Carlberg Raoul Wallenbergről szóló vaskos könyve végigutazta velünk Európát. Életem társa nagy érdeklődéssel olvasta a művet. A felmerülő kérdéseiből leszűrtem, hogy az írónő alaposan beleásta magát a magyar történelembe. A könyv természetesen különös hangsúlyt fektet Wallenberg budapesti munkásságának bemutatására. A szerző, mintha csak egy történelmi útikauzt állított volna össze, korabeli térképpel és pontos címmel dokumentálta a svéd diplomata magyarországi szolgálatát. Ez adta az ötletet, hogy budapesti megállónk során menjünk fel a Gellért-hegyre és nézzük meg az egykori svéd nagykövetség épületét, Wallenbergék főhadiszállását. A helyszínre az új, négyes metróval érkeztünk, amelynek kijárata egyenesen a Gellért Szállóhoz vezet. Egy kis kaptató után hamar megérkezünk a pontos címhez. A Pipacs utca sarkán, a Minerva utca 3 a-b szám alatt áll és tanúskodik a villaépület.

Minerva utca // Minervagatan 3 a-b

A kerítésen magyar és svéd nyelvű emléktábla jelzi, hogy Raoul Wallenberg, Carl-Ivan Danielsson és Per Anger svéd diplomaták ezen a helyen kezdték szervezni humanitárius tevékenységüket 1944-ben, melynek során zsidó üldözöttek ezreinek életét mentették meg. Wallenberg a közeli Gellért Szállóból helyezte át a Minerva utcába a székhelyét, de csakhamar a nagykövetség is kicsinek bizonyult a menlevelek kiadásához, így a szomszédos épületbe is beköltöztek.

Emléktábla az egykori svéd nagykövetségnél // Minnestavla på dåtidens svensk ambassad

A közelben lakó Zwackéknak szintén a svéd diplomata intézte el a védlevelet, tehát neki is köszönhető, hogy manapság fogyaszthatunk Unicumot. Ismét javaslom, hogy Wallenberg emlékére a svéd állampolgárok némi kedvezménnyel jussanak Zwackék orvosságához!
Az egykori nagykövetség épületében most lakóház működik. Elvárható lenne, hogy valamelyik felszabaduló lakásban emlékszobát nyissanak.

A könyvben a gettóról és az úgynevezett csillagos házakról is esik szó, így mi is elsétáltunk arra. A túlélők beszámolóiból ismert, hogy jártak ott „a svédek”, Wallenberget is többször vélték felfedezni a delegációban. A gettóban élő zsidó honfitársainkat már a svédek jelenléte is reménnyel töltötte el, bennük bíztak, ha már a saját hazájuk nem vette őket emberszámba.

Természetesen Újlipótvárosba is eljutottunk. Itt voltak a védett házak, tehát a svéd nagykövetség oltalma alatt álltak ezek az épületek, melyekbe Wallenbergék az üldözött zsidókat költöztették. Bár előfordult, hogy a nyilasok ide is behatoltak, de többségében mégis menedékként szolgáltak a vészkorszak idején. Érthető, hogy Wallenbergről utcát neveztek el a városnak azon a részén.

Raoul Wallenberg utca és emléktábla // Raoul Wallenberg gatan och minnestavla 

Budapest szívében, az Erzsébet téren egy új emlékműbe botlottunk bele: fekete gránitpadon álló diplomatatáska R. W. monogrammal. Wallenberg védleveleket tartalmazó táskájának bronzba öntött, eredeti méretű másolata Svédországban és az Egyesült Államokban is megtalálható. A gránitpadon álló kétnyelvű szöveg a svéd diplomata sorsát foglalja össze.

R. W. diplomatatáska emlékmű az Erzsébet téren // R.W. portfölj minnesmärke på Erzsébet torget

1945-ben Raoul Wallenberg szovjet fogságba került és eltűnt. Halálának pontos körülményei ismeretlenek.
A másik két diplomata, Carl-Ivan Danielsson és Per Anger túlélték a második világháborút. Carl-Ivan Danielsson 1963-ban halt meg. 1995 novemberében Per Anger a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetését vehette át Göncz Árpádtól. 2002-ben hunyt el Stockholmban.

Raoul Wallenberg nem akart hős lenni. Svéd diplomataként zsidókat mentett meg a nyilasok kezei közül. Megvédte az egyik magyart a másiktól.

Raoul Wallenberg 1944

När man är på semester med husbil, betyder det inte bara åkandet självt, men också ankomsten. Dagens höjdpunkt, när vi lägger ner mattan på vårt nya resmål, vevar ut markisen, ställer upp bordet, fäller ut stolarna och vi vilar på terrassen till vår rullande sommarstuga och njuter av den varierande utsikten. Vi tar fram böckerna. I vårt rullande bibliotek finns det några tegelstenar till böcker”, som kräver lite tid att läsa.  Det är det lämpligt att plöja igenom dem när man campar. 

Ingrid Carlbergs bok om Raoul Wallenberg reste med oss genom Europa. Min sambo var väldigt intresserad av boken. Hans frågor till mig var ett bevis att författaren grävt sig ner i den ungerska historien. Naturligtvis beskriver boken väldigt detaljerad Wallenbergs uppdrag i Ungern. Författaren dokumenterade den svenska diplomatens arbete med exakta adresser och dåtidens kartor, alltså boken fungerade bra också som en historisk guidebok. Det gav oss idén under vår vecka i Budapest att gå upp på Gellért berget och titta på den gamla svenska ambassaden som var Wallenberg och hans kollegors högkvarter. Vi åkte med den nya tunnelbanelinjen till St. Gellért torget. Utgången från stationen ledde direkt till Hotell Gellért. Efter en liten uppförsbacke kom vi fram till den angivna adressen: Villan står kvar och vittnar om historien på Minervagatan 3 a-b precis vid hörnet av Pipacsgatan. På staketet hänger en minnestavla som visar, att Raoul Wallenberg, Carl-Ivan Danielsson och Per Anger organiserade räddningstjänsten för ungerska judar i det här huset. De räddade tusentals människor under andra världskriget. Wallenberg flyttade till Minervagatan från Hotell Gellért. När huset blev för litet, utnyttjade de också grannhuset för det humanitära arbetet.

Det svenska diplomatteamet delade ut skyddspass till judar i Ungern. Wallenberg räddade grannarna, familjen Zwack på det här sättet, så tack till honom, vi kan fortfarande dricka Unicum, den berömda ungerska likören, som också sägs fungera som medicin. Jag föreslår igen, att de svenska medborgarna skulle få tio procent rabatt, när de vill köpa en flaska. 

Dåtidens ambassad används nu som bostadshus. Man borde faktiskt öppna ett litet museum i huset.

I boken kan man läsa om getton och de så kallade ”stjärniga husen”, där judarna var tvungna att flytta in. Enligt berättelser från överlevande, gick den svenska delegationen dit, de säger att de kände igen Wallenberg. Judarna som levde i gettot, blev fyllda av hopp, när de såg ”svenskarna”, medan deras hemland Ungern inte behandlade dem som människor.

Naturligtvis åkte vi också till en del av Budapest som heter Újlipótváros. Där låg de så kallade skyddshusen som stod under den svenska ambassadens protektion. Judarna flyttade in och kunde bo där relativt säkert, fast de hände att ungerska pilskorsare trakasserade eller rent av anföll. Man blir inte förvånad, att man uppkallade en gata i området efter Raoul Wallenberg.

Vi hittade ett nytt minnesmärke i Budapests hjärta, på Erzsébet torget: på en svart granitbänk står en portfölj med bokstäverna R. W. Det är Wallenbergs väska gjuten i brons i originalstorlek. I den här portföljen hade han skyddspassen. På fundamentet ”bänken” berättar man kort om Wallenbergs arbete och öde. Kopior av minnesmärket finns i Sverige och USA.

1945 blev Wallenberg tillfångatagen av ryska trupper och försvann. Hans exakta öde är fortfarande okänt.

De andra två diplomaterna Carl-Ivan Danielsson och Per Anger överlevde det andra världskriget. Carl-Ivan Danielsson dog 1963. Per Anger tilldelades 1995 en ungersk Förtjänstorden för sina humanitära insatser. Han dog i Stockholm 2002.

• 
  

Raoul Wallenberg ville inte bli en hjälte. Som svensk diplomat räddade han judar från pilkorsare. Han räddade en ungrare från en annan ungrare. 

Egy másik élet Vikingföldön // Ett annat liv i Vikingalandet

A Határátkelő felkérésére írt cikkem, mely aznap este az Indexen kötött ki:

http://hataratkelo.blog.hu/2014/03/14/egy_masik_elet_vikingfoldon

index.hu főoldala

http://index.hu/index2/

Artikeln kom upp på en stor, ungersk bloggsida som handlar om ungrarna som bor utomlands. De hade frågat mig om jag ville skriva om mitt liv (som viking) och det ville jag. Den originaltexten kan man nå här:

http://hataratkelo.blog.hu/2014/03/14/egy_masik_elet_vikingfoldon

På kvällen dök upp artikeln på den största ungerska nyhetssidan (index.hu) som har också en blogg „avdelning.” Man kunde öppna texten genom huvudsidan. Det heter ”kanske 15 minuters berömdhet”.

Här kommer översättningen av berättelsen. Redaktören skrev inledningen, allt annat är mina tankar.

Dagens författare, Zsofi har bott i Sverige från maj förra året, så hon har ganska bra översikt om livet i Sundsvall. Två saker hjälpte henne mycket för att anpassa sig: kärleken och hon hade lärt sig svenska innan hon flyttade ut så hon inte behövde lära sig ett nytt språk. Man får veta om svenskarna att de kan vara jättesnälla, men jag skulle ha vissa problem med surströmming...

Om vi har tur och allt stämmer, kan vi åka från Budapest till Sundsvall på en dag. Man behöver bara flyga till Stockholm, sen åka tre och en halv timme med tåg.

Under min första resa kände jag att jag åkte till världens ute, fast Sundsvall ligger mitt i Sverige på östkusten. Men staden tillhör till Norrland, både på geografiskt och mentalt sätt.

I maj förra året flyttade jag ut till Sundsvall. Om jag blickar tillbaka på det nästan ett år jag bott i Sundsvall, gjorde jag ett bra val. Om man jämför min situation med många andras som bor utomlands, hade jag lite lättare, för jag flyttade till min älskade. Så det var enklare att bosätta och anpassa mig. Men det fanns problem ändå, till exempel Migrationsverket hade ingen aning om att Ungern tillhör till EU…

Jag lärde mig svenska i Budapest, delvis i en kurs, delvis privat. Min anledning var hobby och intresse för landet och dess kultur. Jag började mitt liv i Sundsvall med användbart svenska. Svenskarna var imponerade över att man kan lära sig deras modersmål utomlands.

Trots att alla kan engelska här, krävs det på jobbet att man kan svenska. Det dagliga morgonmötet och de gemensamma fikapauserna går på svenska. De är lite blandning av yrkes- och privatsnack. Många användbara idéer är föds där och ledarna får veta direkt alla problem som dyker upp.

Den svenska chefen är faktiskt en av kollegorna som deltar i dagliga rutinerna på samma sätt som de andra gör, men han eller hon kan hjälpa om man själv inte kan gå vidare. Chefen försöket inte bevisa att bara han eller hon kan ha rätt, eftersom det är möjligt, att underordnade ser problemet från ett annat perspektiv. Den svenska chefen uppmuntrar till att göra ett bra arbete och fokuserar inte på misstag.

Fast man brukar tro på svenskarna att de är kalla och introverta människor, har jag inte upplevt det. Man får några snälla ord från främmande på affären eller på gatan. Man kan alltid lita på bekanta och vänner att de håller vad de lovar.

Här på bostadsområdet umgås vi med våra trevliga grannar, på sommaren brukar vi grilla och campa, på vintern äter vi middag tillsammans. Fast de erkänner själva att det inte är så vanligt i ett bostadsområde i Sverige.

Vad gör man på fritiden?

I Sundsvall och närheten är det naturen som bjuder de flesta möjligheterna. Vintersport är populärt. Efter några minuters bilåkning kan man åka skridskor, slalom och längdskidåkning. Eller man kan heja till det lokala ishockeylaget.

På sommaren är det populärt att göra utflykter, plocka bär och svamp. Många åker med husbil eller husvagn för avståndet kan vara långt och man kan campa vart som helst i Sverige.

Kulturella upplevelser kan man också hitta i Sundsvall. Regelbundet finns det bra konserter, teaterföreställningar, diverse besök av författare och olika föredrag. De som bor i Norrland kan gärna åka bil ett par timmar om de vill delta i ett evenemang.

Tio intressanta saker om Norrland:
1.       På sommar är det ljust på kvällarna och nätterna, man använder inte gatubelysningen.

2.       Bilisterna i Norrland kör säkert på de hala, isiga vägarna, medan det jämt är olyckor i södra delen av Sverige. Här på norden är man stolt över att trafiken går och skolorna blir inte stängda för att det faller mycket snö.

3.       I regionen gillar man att äta surströmming. Den mest populära sorten producerar man fyra mil från Sundsvall. Nej, här känner man inte lukten.

4.       Det är få som röker, men många människor använder snus. Trots att man inte kunde bevisa att det kan orsaka cancer, är det förbjudet i alla EU-länder.

5.       Det är en populär vana i Norrland, att man inte svarar ”ja” på en fråga men suger tänderna. Lite som i Beatles låten Girl men kortare.

6.       Äldre människor, de som joggar och vissa andra har broddar på skorna under vintern för att undvika olyckor.

7.       I skogen lever älgar, lodjur, björnar, vargar och ormar fritt.

8.       De flesta av norrlänningar är nöjda med systembolaget. Där handlar de mest öl och vin på fredag eftermiddagarna. Om de har möjlighet, köper de brännvin från utomlands eller har egen tillverkning.

9.       Sundsvallsborna (som andra svenskar) kan prata om hockey flera timmar. De analyserar matcherna och funderar på chanserna på ett religiöst sätt. De tycker om att skoja över dialekter. Olika regioner mot varandra, kontra rikssvenska. Man får inte ta det seriöst!

10. Norrlänningar tycker om att köra snöskoter på vintern, men man måste vara försiktig för att inte välta.

Vikingkarácsony I. // Vikingajul I.

God jul! Emlékszem, néhány évvel ezelőtt az IKEA áruház ezekkel a szavakkal kívánt boldog karácsonyt a Budapest utcáin elhelyezett óriásplakátokon. A god-good-gut szó jelentésére még csak rá lehet jönni valahogy, de mi lehet az a jul? Míg több európai nyelvben a karácsony szó magában foglalja az ünnep keresztény jellegét (Christmas, Weihnachten), addig Skandináviában a viking eredetet őrzi a jul szó.

God jul!

A svédek már advent előtt karácsonyi fényekkel díszítik a lakást: a háromszög alakú, elektromos gyertya és a csillag minden ablakban világít. Ily módon a „hosszú skandináv éjszakák” is könnyebben elviselhetőek.

Adventi gyertya

Adventi csillag

Napközben a kávé mellé mindig kerül az asztalra néhány svéd, karácsonyi sütemény, a pepparkakor, valamint a mazsolával és mandulával feldobott forraltbor, a glögg. Alkoholos és alkoholmentes változata egyaránt közkedvelt.

Glögg & pepparkakor

Míg Magyarországon a karácsonyi ételeket hivatalosan az ünnepen kezdik enni, addig Svédországban gyakorlatilag ezt teszik egész decemberben. Az éttermek egymással versengve csábítják a vendégeket a megterített julbord-hoz, azaz a karácsonyi ételekkel megrakott svédasztalhoz. Ez a hagyomány a viking időkbe nyúlik vissza, az evés-ivás fontos tartozéka volt az akkori ünnepnek (is).

A karácsonyi asztalon leggyakrabban az alábbi ételek kapnak helyet:

- karácsonyi sonka: kb. mint a magyar húsvéti sonka, de főzve árulják. Otthon csak mustárba, mézbe és zsemlemorzsába kell forgatni.

- májpástétom

- pácolt hering

- marinált lazac

- húsgolyók

- apró virslik (prinskorvar)

- anjovis-szal, azaz szardellával dúsított „rakott krumpli”, a Jansson kísértése (Janssons frestelse).

Julbord, a karácsonyi svédasztal

Jansson kísértése

A snapsz elengedhetetlen tartozéka az ünnepnek, de akik inkább alkoholmentes frissítőre szavaznak, azok a karácsonyi mustot fogyasztják. Ez az ital egy malátás, szénsavas üdítő, nem édes, cukros, inkább kellemesen fanyar íze van. Csak advent idején és húsvétkor lehet kapni (akkor húsvéti must néven szerepel), de karácsonykor a legnépszerűbb. Ilyenkor a többi üdítőital szóba sem kerül, a kólára rá se néznek a vásárlók. Hiába a masszív reklámkampány, a Coca-Cola eladása minden decemberben drasztikusan csökken Svédországban. Próbálkoztak már a recept megvásárlásával és saját must gyártásával is, sikertelenül. Több, különböző márkájú karácsonyi must létezik, véleményem szerint a norrlandi Zeunerts a legfinomabb.

Külön tudomány, hogyan fogyaszt az ember a karácsonyi asztalról. Tiszta szerencse, hogy több alkalommal is nyílik lehetőség gyakorlásra advent idején, így szenteste már tapasztaltan állhatunk neki a fogásoknak. A legjobb, ha egyszerre csak halas, vagy húsos ételeket teszünk a tányérra, ne keverjük! És főleg ne ejtsük bele a májast a heringes üvegbe (ahogy én tettem).

(Folyt. köv.)

God jul! Jag minns, att varuhuset IKEA önskade god jul på svenska på reklamplakat i Budapest några år sen. Man kan lätt gissa vad ordet god-good-gut kan betyda, men hur är det med jul? Vad är det för nånting? Medan ordet jul har en anknytning till den kristna festen i flera europeiska språk (Christmas, Weihnachten), går ordet till vikingatraditionerna i Skandinavien.

Svenskarna börjar julpynta redan innan advent: de tar fram de triangellika ljusstakarna och hänger julstjärnor som lyser i varje fönster. På det här sättet kan man lättare klara de långa, mörka kvällarna.

Till fika äter man svenska julkakor som heter pepparkakor och man dricker glögg med russin och mandel. Det är populärt med- eller utan alkohol.

I Ungern börjar man äta julmat på julafton, i Sverige gör man det hela december. Restaurangerna konkurrerar med varandra för att bjuda gästerna till dukat julbord, som är smörgåsbord med julmat. Den här traditionen har sitt ursprung i vikingatiden, att äta och dricka tillhörde (också) dåtidens fest.

På julbordet kan man oftast hitta följande maträtter:

- julskinka: det är ungefär som påskskinka i Ungern, men man köper den förkokt. Man behöver bara griljera den med honung, senap och ströbröd.

- lite prinskorv

- leverpastej

- inlagd sill

- gravad lax

- köttbullar

- ”Potatisgratäng” med ansjovis som heter Janssons frestelse.

Snapsen tillhör naturligtvis till festen, men de som dricker alkoholfria drycker, tar julmust. Det är en kolsyrad läsk med malt, som har mer bitter än söt smak. Man kan köpa det från advent och till påsk (heter drycken påskmust), men det är mest populärt vid jul. Då kommer de andra läskedryckerna inte ens i fråga, man tittar inte på colaburkarna på affärerna. Trots de aggressiva reklamkampanjerna minskar Coca-Colas försäljning drastiskt varje december i Sverige. De försökte köpa receptet, eller producera egen must, utan succé. Det finns julmust med olika märken, jag tycker att Zeunerts från Norrland är den godaste.

Det är en konst hur man äter från julbordet. Det är ren tur att man har möjlighet att öva under advent, så man kan konsumera julmat med viss erfarenhet på julafton. Det är bäst om man inte tar fisk eller kött på tallriken samtidigt, det är bäst att inte blanda dem! Men viktigaste att man inte tappar leverpastejbiten i sillburken (som jag gjorde).

(Fortsättning följer)

Őszi éjjel // Höstnatten

Bár már októbert írunk¸ de ez a tény nem tartott vissza minket egy kis hétvégi kempingezéstől. Péntek este felkerekedtünk és két lakóautóval, valamint egy lakókocsival elindultunk északnak. Út közben megálltunk egy paradicsomültetvénynél, mivel ott lehetett jegyet venni a kempingbe. Majd továbbautóztunk egészen a célállomásig, a vadkempingig. Körös-körül az őszi színekbe öltözött erdő, alattunk a Skälsjö vize pompázott. Nosza, nekiálltunk tüzet rakni. Télikabátban és pokrócba bugyolálva ültünk a tűz körül, melegedtünk, vidáman beszélgettünk. A levegő hamar lehűlt, egy idő után nem lehetett több három foknál. Belegondoltam, hogy Budapesten, a Liszt Ferenc téri kávézók kb. tizenöt fok alatt már felszámolják a kinti asztalokat. Ilyen ”hidegben” sem a gázmelegítők, sem a takarók nem marasztalják a levegőn a pesti vendégeket. Eközben a svédek a szabadban üldögélnek ”télvíz idején”.

Később megjelent egy autó. Ki érkezett ide a világ végére, ahol a madár se jár? Kiderült, hogy az éjjeli látogatók a közelben laknak, csak felautóztak a kempingbe körülnézni, hogy van-e itt valaki. Világos, mi mást lehetne csinálni egy hideg, őszi péntek estén. A nő vezetett, a férfi talán arra várt, hogy megkínáljuk valamivel, de már nem volt rá szüksége, így is emelkedett hangulatban volt.

Bár jól bírtam a szabadtéri, viking kiképzést, de mégis én vonultam vissza elsőként a fűtött lakóautóba. És akkor ott, a melegben nagyon elkezdtem fázni, hiába bújtam meleg ruhában a takaró alá, csak később melegedtem fel.

Második este a kempinghez tartozó, deszkából épített szélfogó menedék alá húzódtunk be. Az építmény mellett tüzifa sorakozott, amit a táborozók igény szerint használhattak. Természetesen a grillsütö is előkerült, jó hangulatban sütögettük a pecsenyénket a melegben. Volt hely bőven az asztaloknak, székeknek a menedék alatt. Kifejezetten jólesett a desszert: alufóliában sült alma, vaníliaszósszal. Badacsonyi jégbort fogyasztottunk hozzá.

A naplemente mindig gyönyörű, de a tónál különösen az volt. Aztán beköszöntött a teljes sötétség, amit csak kint, a természetben élhet át az ember, a városban soha. A menedéket elhagyva az orrunk hegyéig sem láttunk. Csak a csillagok világítottak fényesen, no meg a zseblámpa, ha kéznél volt.

Nem találkoztunk sem medvével, sem jávorszarvassal, bár utóbbinak láttuk a kis, tojás alakú nyomait az erdőben. Mi, a táborozók a fából ácsolt illemhelyet használtuk. Olyan tiszta és rendes volt, hogy akár étkezőként is működhetne. De az egész kempingre ez volt a jellemző. A tüzifát nem hordták el a szélfogó mellől és a faágra akasztott grill csipeszeket sem bántotta senki. Firkálásnak, rongálásnak nyoma sem volt. Egy ilyen pihenőhely áldás minden kirándulónak, természetbe vágyónak. Az odalátogatók óvják, vigyázzák, hogy még sokan és sokáig használhassák.

Fast det är redan oktober, hindrade det inte oss att campa i helgen. På fredag kväll gav vi oss i väg norrut med två husbilar och med en husvagn. På vägen stannade vi vid en tomatodling för att köpa biljetter till campingen. Sen åkte vi vidare till målet som var en vildmarkscamping. Omkring stod skogen i höstfärger, nedanför oss den fina Skälsjön som glänste. Vi tände omedelbart en eld, sen satte vi oss med vinterjacka och filtar på oss. Vi värmde oss vid elden och snackade. Luften blev snart kall, efter en stund var det inte mer än tre grader. Jag tänkte på uteserveringarna i Budapest på Liszt Ferenc tér som stänger sina uteplatser när det kryper ner under femtongrader. Om det är så ”kallt”, sitter inte ute ungrarna, inte ens om de får filtar och extra element. Men svenskarna campar fast det är ungersk ”vinter”.

Sent på kvällen kom en bil. Vem åker hit, till världens ände? Vi fick veta att de sena besökarna bor nära, de ville bara veta om det fanns folk på campingen. Det är ju klart, vad annat kunde man göra på en kall fredagskväll. Kvinnan körde, mannen kanske väntade på att vi skulle bjuda honom till någonting, men han behövde inte det, för han mådde redan för bra.

Fast jag orkade sitta ute på ”vikingautbildningen” lika länge som svenskarna. Jag var den första som drog mig tillbaka till den varma husbilen. Där inne i värmen började jag frysa jättemycket. Jag hade tjocka kläder på mig och la under täcket, men det hjälpte inte förrän efter en stund.

På andra kvällen satte vi oss under ett vindskydd av trä på campingen. Bredvid byggnaden stod vedhögar som campare fick använda. Naturligtvis tog vi fram grillen och vi började grilla och hade det bra i värmen från grillarna och elden. Det fanns mycket plats för bord och stolarna under skyddet. Desserten passade bra till höstkvällen: grillat äpple i aluminiumfolie med vaniljsås. Vi drack en flaska icewine från Badacsony till det.

Solnedgången är alltid vacker, men den var särskilt vacker vid sjön. Sen blev det så kolsvart, som man bara kan uppleva i naturen, men inte i stan. När man lämnade vindskyddet, var det helt mörkt, det var bara stjärnorna som lyste, och ficklampan, om man hade en.

Vi träffade varken björn, eller älg, men den lämnade sitt märke i skogen. Det såg ut som små ägg. Vi som campade, fick använda torrdasset som var ett trähus. Det var så rent och fint att man nästan kunde använda det som matrum. Jag kan säga det samma om den hela campingen. Man tog inte med ved från vindskyddet, inte grilltängerna heller som hängde på en trädgren. Det var inget spår av klottret eller skador. En sådan rastplats är en välsignelse för alla vandrare och för dem som vill åka ut i naturen. Besökarna lämnar platsen i samma fina skick som den var när de kom, för att många kan använda den i framtiden.

6000 km. lakóautóval – Turistaként Budapesten (negyedik rész) // 600 mil med husbil – Som turist i Budapest (fjärde delen)

Budapesten valamiféle kettősségben léteztem. Egyszerre éreztem magam helyinek és turistának, bennfentesnek és kívülállónak.

Rendkívül szórakoztató volt, hogy kempingben laktunk, mint az "igazi" nyaralóvendégek. Eközben az első pillanattól kezdve felvettem a "Budapest-tempót", azaz siessünk metrótól a villamosig, buszig. Érjük el, hogy mielőbb megérkezzünk, ne kelljen várni a tömegközlekedésre. Dehát nyaralunk! Hova rohanunk? Így éltem én Svédország előtt is?
A fáradt, rezignált arcokon nem csodálkoztam. Egy metrókocsi tele gondokkal, súlyos terheket visz ez a jármű is nap mint nap.

Néha teljesen abszurd szituációba kerültem, mintha nem egy nyelvet beszélnék a pestiekkel. Örkény István: Tóték -ja ugrott be többször is:

"Tény, hogy az őrnagy kissé fátyolozott hangon beszélt, mintha a hosszú utazás minden pora-korma a hangszálaira rakódott volna. Ez azonban nem mentség, mert ha fakón is, elég érthetően beszélt.
Mégpedig ezt mondta:
- Nem is hittem volna, hogy már ekkora a kedves lánya!
Ezt az udvarias kijelentést azonban Tóték - kivétel nélkül mind a hárman! - a következőképpen értették:
- Csak azt szeretném tudni, kinek ilyen büdös a szája!
Döbbenten álltak."

Ezzel együtt élveztem a néhány napos "Budapest esszenciát". A személyes találkozókat, programokat és igen, a sokat szidott bkv-t is. A hálózat alapvetően működik, háztól házig lehet közlekedni, éjszaka sem kellett taxira költeni. Természetesen tisztában vagyok a nem kevés hiányossággal, de a fővárosban gyorsan és célirányosan jutottunk el a kívánt helyszínekre. Így sem jutott időnk mindenre, de majd legközelebb!

Ellátogattunk a Terror Házába. Bár számtalan külföldi keresi fel a múzeumot (svédekkel is találkoztunk), sajnos sok helyen hiányzik az angol nyelvű leírás a tárgyi emlékek mellől. A termekben ki vannak téve szabadon elvihető összefoglalók magyar és angol nyelven, de célszerűbb lenne közvetlenül a látnivalók mellett tálalni a tudnivalókat.

´

A múzeum után tartottunk egy kis kávészünetet az Oktogonhoz közeli Párisi Nagy Áruház Lotz termében. A helyszín még mindig gyönyörű, de a kritikán aluli kiszolgálás semmit sem változott. Szinte mi voltunk egyedül a kávézóban, de a pincérek felénk sem néztek, csak ha már kézzel-lábbal integettünk. Én szívesen kérek kávét a pultnál, de akkor harmadolják az árakat. Hogy miért éppen oda ültünk be? Mert a terem szépsége még mindig lenyűgöző, feledteti az apró bosszúságokat.

Később a Közlekedési Múzeum felé vettük az irányt. Még be sem tettük a lábunkat, máris egy svéd vonatkozással találkoztunk: a múzeum oldalában álló Nohab dízelmozdony (azaz pontosabban csak az orra látható) svéd felmenőkkel rendelkezik. A kiállítást megtekintve újabb svéd kapoccsal találkoztunk: a hatvanas években felszínre hozott Vasa hajó teljes terjedelmében megtekinthető Stockholmban, de egy részletes modelljét megtalálhatjuk a Közlekedési Múzeumban. A felirat szerint ez a magyar modell egy verseny győztese, melynek résztvevői mindannyian a Vasa hajó kicsinyített mását készítették el. Apropó feliratok: a múzeumban minden tudnivalót két nyelven lehetett követni: magyarul és németül. Ez nagy segítség az odalátogató németül értőknek, de célszerű lenne bővíteni angol felirattal is a táblákat, hogy mégtöbb külföldi tudjon könnyűszerrel tájákozódni.

Egy másik alkalommal a Zwack Unicum Múzeumba villamosoztunk el (mindössze két megálló a kempingtől). A kiállítás bőven megéri az árát: először egy filmet nézhettünk meg a család történetéről Zwack Péter tolmácsolásában, utána megtekintettük a kiállítást, végül részt vettünk egy kóstolón is. A múzeumhoz tartozó boltban elérhető áron lehet vásárolni. A dolgozók végig kedvesen és udvariasan bántak velünk, minden tudnivalót részletesen elmondtak. A filmet angol nyelven néztük végig és a kiállításhoz kapcsolódó információs szövegeket is két nyelven írták ki: magyarul és angolul. Sőt, a kóstolóhoz járó ismertetőt is kérhettük angol nyelven. Minden elismerésem a Zwack Múzeumnak, amiért megmutatták, hogy lehet európai szintű múzeumot üzemeltetni Budapesten!
Ezen a kiállításon is találkoztunk svéd vonatkozással: a második világháború alatt Raoul Wallenberg állíttatott ki útlevelet Zwack Péter számára, mellyel el tudott menekülni az országból. A Zwack család több tagja is kapott svéd menlevelet.

Mivel Svédországnak köszönhetően megmenekült a Zwack család, javaslom, hogy Wallenberg emlékére minden svéd állampolgár 10% kedvezménnyel vásárolhasson Unicumot!

I Budapest hade jag dubbla känslor. Jag kände mig som lokalbefolkning och turist, insider och outsider samtidigt.
Det var jätteroligt att vi bodde på en camping som de ”riktiga” resanden. Samtidigt började jag gå i ”Budapest tempo” på gatorna. Det betyder att vi skulle skynda oss från tunnelbanan till spårvagnen, bussen. Vi måste vara framme så fort som möjligt. Men vi är på semester! Varför skulle vi springa? Hade jag levt så innan Sverige?
Jag var inte förvånad över de trötta och resignerade ansiktena. Tunnelbanor som är lastad av svåra bekymmer varje dag.
Ibland kände jag mig som om jag vore i absurda situationer, som om jag inte skulle prata samma språk med Budapestarna. Det var som i en absurd ungersk teaterpjäs. I Familjen Tót, där en av karaktärerna sa en vardaglig mening och de andra förstod det som skandal.
Trots det trivdes jag ”Budapest essensen” som jag fick för några dagar. Jag tyckte om personliga möten, aktiviteter och den inte så populära ungerska kollektivtrafiken. Nätverket fungerar, man kan åka från port till port och vi behövde inte heller ta taxi på natten. Naturligtvis känner jag kollektivtrafikens nackdelar men vi kunde åka snabbt och direkt till målen i huvudstaden. Trots det, hade vi inte tid att titta på allt, men kanske nästa gång!

Vi tittade på det intressanta Terrormuseet. Många utlänningar besöker museet (vi träffade naturligtvis några svenskar också), vi konstaterar att det många gånger saknas engelskspråkiga skyltar bredvid utställningsföremålen. Man kan ta med sammanfattningar på lappar på engelska, men det vore bättre att läsa dem bredvid utställningsföremålen.

Efter museet tog vi en liten fikapaus i Lotz sal, i närheten av Oktogon. Salen är fortfarande härlig, men den dåliga servicen hade inte förändrats. Trots att vi var nästan ensamma som gäster, tittade inte servitörerna på oss. Vi var tvungna att vinka med händer och fötter. Jag skulle inte ha några problem att beställa kaffe vid kassan, om priset vore en tredje del. Varför fikade vi där? Därför att salens skönhet är fängslande, så man glömmer de små besvärligheterna med den usla servicen.

Senare åkte vi till Transportmuseet. Redan utanför byggnaden hittade vi spår av Sverige: vid väggen står ett Nohab lokomotiv (eller rättare sagt fronten), som är byggt i Sverige. När vi tittade på utställningen, träffade vi en svensk grej till: en liten modell av Vasa skeppet. Det fick förstapris på en modelltävling och var gjort av en ungrare.
Man kunde läsa alla texter i två språk på museet, ungerska och tyska. Det är stort hjälp för dem som besöker museet och kan tyska, men det vore kanske ännu bättre att komplettera skyltarna med engelsk text också.

En annan gång åkte med spårvagnen till Unicummuseet, som ligger bara två stationers avstånd från campingen. Utställningen är verkligen värt för sin entréavgift: först tittade vi på en film om familjen Zwacks historia som berättades av Peter Zwack. Sen gick vi genom utställningen, och sist gjorde vi lite Unicum prov. På shoppen som tillhör till museet kan man handla till humana priser.
Personalen var trevlig och artig hela tiden, de gav all information som vi behövde. Vi tittade på filmen på engelska, och texterna på utställningen var både på ungerska och engelska. Under själva provsmakningen av Unicum fick vi fint informationsmaterial på engelska. Grattis till Zwack Museet för att de visade att det är möjligt att göra ett museum i Budapest av hög kvalitet!
På den här utställningen träffade vi också en svensk relation: under andra världskriget var det Raoul Wallenberg som gav ett svenskt pass till Peter Zwack, så han kunde rymma från Ungern. Andra medlemmar av familjen Zwack fick svenskt skyddspass av honom.
Tack till Sverige som räddades familjen Zwack! Jag föreslår att alla svenskar skulle få minst 10% rabatt på Unicum till minne av Raoul Wallenberg!