Lakóautóval Európában. Sundsvalltól Krakkóig (első rész) // Med husbil i Europa. Från Sundsvall till Krakow (första delen)

A nyár beköszöntével ismét bepakoltunk a guruló nyaralóba és dél felé vettük az irányt. Utazásunk harmadik napján, ezer kilométer megtétele után, egy komp fedélzetén hagytuk el Svédországot. Négy óra tizenöt perc hajókázást követően kötöttünk ki a németországi Sassnitzban.

komp // färjan

A tengerként hömpölygő autóáradat célja azonos volt, elhagyni a várost és továbbutazni az ország ill. a kontinens más tájai felé. Az elavult úthálózat nehezen birkózott meg a frissen partra szállt  járművekkel, így hamar beállt a „Stau”, azaz a dugó. Némi várakozás és araszolás után mienk volt a pálya és meg sem álltunk Lübbenauig. A Berlintől délre elterülő kisváros hatalmas esőzéssel és árvízzel nézett szembe pár nappal korábban, amelyre érkezésünkkor már csak a levakarhatatlan szúnyoghadak emlékeztettek.

Következő nap folytattuk utunkat Drezdába. Itt éreztem először, hogy elhagytuk északot. A várost porig bombázták a második világháborúban. A legtöbb épületet a világégést követően felépítették, de a Frauenkirche helyreállítására évtizedetet kellett várni. A régi-új templom egyszerre öreg és fiatal, kicsit olyan, mint Drezda maga.

Frauenkirche

Frauenkirche

Utunkat a lengyel határ felé folytattuk, de még megálltunk a német oldalon, Görlitzben. Egy kedves barátnőm fogadott bennünket, majd profi idegenvezetőket felülmúlva mutatta meg nekünk fatornyos hazáját. Németül, magyarul és angolul mesélt a város történetéről. Született németként szebben fejezi ki magát magyarul, mint sok honfitársunk. A barátnőmnek volt miről mesélnie: Görlitz elbűvölő kisváros, ékszerként ragyog az ország keleti csücskében. Óvárosa a filmkészítőket is megihlette, így nem csoda, hogy megkapta a Görliwood becenevet. Legutóbb A Grand Budapest Hotel c. filmet forgatták ott. Görlitznek konkrét magyar vonatkozása is van: a 15. században Mátyás király uralma alá tartozott, ezért kapott helyet a  Corvin címer a városháza épületén.

Görlitz és egyúttal Németország határa a Neisse folyó. A hídon átsétálva máris Lengyelországban találjuk magunkat. A két part között szoros az együttműködés. A lengyel diákok a német oldalra járnak iskolába, de ezen felül is mindig akad valamilyen közös program a fiatalok számára.
Itt volt az ideje az indulásnak: elbúcsúztunk a barátnőmtől és Görlitzől, majd átléptük a lengyel határt immár autóval is.

Görlitz, városháza // stadshuset

Görlitz

Görlitz

Görlitz

Görlitz

Következő nap értük el Krakkót, amely méltán kiérdemli a „bezzeg” jelzőt. A pezsgő egyetemi városban nyoma sincs a kelet-európai mélabúnak, az emberek nem járnak leszegett fejjel. Hiába próbáltam, nem sikerült elkapnom a pincér mosolya mögött a fásult tekintetet és a borravaló iránti sóvárgást.
Krakkó szíve egyértelműen a Főtér. A Posztócsarnok körül hömpölyögnek a turisták, kapkodják a fejüket, nem is tudják eldönteni, hogy a sok látnivaló közül melyiket fényképezzék először. A hatalmas téren mindenkinek jut hely, kedvünkre fotózhatunk. Az éttermek teraszai gyűrűként ölelik körbe a területet. Miután körülnéztünk, foglaljunk helyet az egyik kinti asztalnál és onnan figyeljük tovább a város lüktetését.

Krakkó, főtér // Krakow, Stortorget

Krakkó, főtér // Krakow, Stortorget

Továbbsétálva a belvárosban hamar odaértünk a Wawel dombhoz, melynek tetején helyezkedik el a székesegyház és a királyi palota. Valamint gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Wawel

Wawel, kilátás // utsikt

A domb aljában sorakoznak az elektromos városnéző autók, melyek segítségével a turisták a város nevezetes részeit járhatják be négykeréken. Mi ilyen módon tekintettük meg Krakkó zsidónegyedét. A városnézést magnóra mondott ismertető egészítette ki, mely többek között svéd és magyar nyelven is elérhető. De emellett sofőrünk maga is szívesen mesélt nekünk angolul. Kazimierz, vagyis a zsidónegyed egyértelműen a fiatalok területe, a zsinagógák árnyékában pörög az élet. Egymást érik a romkocsmák és a hangulatos éttermek. Ottjártunkkor épp a színpadot ácsolták egy zsidó zenei fesztiválra.

Kazimierz

Kazimierz

Kazimierz

Kazimierz

Kisautónk tovább haladt a gettó irányába. A téren harminchárom kisebb és nagyobb üres szék áll mementóként a deportálások helyszínén. Ezek többet mesélnek minden hagyományos szobornál. Mintegy „feloldásképp” láthatjuk a sarkon a patikát, melynek patikusa a pult alatt bújtatta a zsidókat. Híressé csak Schindler gyára vált Steven Spielberg filmje nyomán. Az üzemben dolgozó zsidók képe kint lóg az épület falán. Idős hölgyeket és urakat láthatunk a fotókon. „Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.” /Talmud idézet/

Székek // Stolar

Patika // Apoteket

Schindler gyára // Schindlers fabrik

Schindler gyára // Schindlers fabrik

Schindler gyára // Schindlers fabrik

När sommaren började, packade vi in i vår rullande sommarstuga igen och gav oss iväg söderut. Efter två dagar och 1000 km:s körning lämnade vi Sverige.  Efter fyra timmar och femton minuters båtresa kom vi framme till Sassnitz i Tyskland. Massor av bilar rullade av färjan. De hade ett gemensamt mål: att lämna den lilla staden och åka till andra delar av Tyskland eller kontinenten. Det gamla vägnätverket tyckte inte om trafiken, så det blev en ”Stau”, alltså trafikkö. Efter en massa stillastående och krypkörande släppte köerna och vi kunde åka vidare till Lübbenau. Den lilla staden som ligger söder om Berlin fick mycket regn några dagar före. Så man blev inte förvånad när man fick besök av massor av myggor som bosatt sig på campingen.

Nästa dag fortsatte vi vår resa till Dresden. Här kände jag första gången att vi lämnade norden. Staden var helt sönderbombad under det andra världskriget. Staden byggdes naturligtvis upp efter kriget, förutom Frauenkiche. Man fick vänta flera decennier, till den blev återställd i originalskick. Den gamla-nya kyrkan är gammal och ung samtidigt, lite som Dresden själv.

Vi fortsatte vår resa till den polska gränsen, men vi gjorde en stopp på den tyska sidan. En trevlig kompis till mig väntat på oss och hon visade oss sin hemstad, Görlitz. Hon berättade om stadens historia på tyska, engelska och på ungerska. Fast hon är infödd tysk, pratar hon finare ungerska, än många Ungrare. Hon hade mycket att berätta: Görlitz är en charmig liten stad, som glänser som ett smycke vid den östra gränsen. Den gamla staden imponerade också filmmakare, så det är inte konstigt att den fick smeknamnet ”Görliwood.” Det senaste som spelats in i staden är The Grand Budapest Hotel. Görlitz har en koppling till den ungerska historian: staden var ockuperad av den ungerska kungen Mattias I Corvinus, därför kan man hitta hans sköldmärke på stadshusets vägg.
Gränsen mellan Tyskland och Polen är floden Neisse som slingrar sig genom staden. När man promenerar över bron, är man i Polen. Det finns ett stort samarbete mellan flodens två sidor. Många polska ungdomar går i skolan på Tyska sidan och deltar i flera gemensamma projekt.
Det var dags att åka vidare, vi tog avsked från min kompis och Görlitz och fortsatte över gränsen med ”sommarstugan”.

Nästa dag nådde vi Krakow, som är en förebild för de centraleuropeiska städerna. Universitetsstaden är full av liv, man möter inte den typiska öststatliga melankolin. Jag försökte hitta den trötta blicken bakom servitörens leende, men det gick inte. Deras vänlighet var äkta, deras tanke på drickspengar kunde jag heller inte upptäcka i deras ansikten.
Krakows hjärta är naturligtvis Stortorget. Turisterna strömmar där dygnet runt, de vet inte ens vilken vacker sevärdhet som skulle fotograferas på den där fina platsen. Torget är så stort att alla får plats att ta sina bilder. Runt torget finns det uteserveringar överallt. Efter att man promenerade runt, ska man sätta sig vid ett bord och titta på stadens puls från terrassen.
När man promenerar vidare i gamla stan, når man Wawel backen. Där hittar man det kungliga slottet och domkyrkan. Dessutom kan man njuta den underbara utsikten.
Under Wawel väntar de elektriska bilarna, som erbjuder en möjlighet att titta på de olika stadsdelarna på fyra hjul. På sådant sätt åkte vi till Kazimierz, som är Krakows judiska stadsdel. Under resan fick man lyssna på en inspelad guidetext. Man fick välja mellan många olika språk, bland annat svenska och ungerska. Samtidigt berättade också vår chaufför om staden på engelska. Kazimierz är verkligen ungdomarnas område. I skuggan av synagogorna pågår livet med full fart. Ungdomspubar och mysiga restauranger dyker upp hela tiden. När vi var där, byggde man scenen till den judiska musikfestivalen.
Vår lilla bil rullade iväg mot Gettot. På torget står trettiotre stolar i olika storlek som memento, en per tiotusen judars som skickades från Krakow till Auschwitz. De visar tydligare än en skulptur att det var en plats för deportationer. Som en slags „upplösning” ser man apoteket på hörnet. Apotekaren gömde judar bakom hyllorna. Men det är bara Schindlers fabrik som blev världsberömd efter Steven Spielbergs film. Några av Judarna, som arbetade där, har sina bilder på byggnadens vägg. Vi ser gamla damer och herrar på fotona. „Den som någonsin har räddat ett människoliv, har därigenom samtidigt räddat en hel värld.” /Ett citat ur Talmud/

Mi, európaiak // Vi, européer

Néhány hónappal az EU-választások előtt levelet kaptam a svéd hatóságoktól: amennyiben Sundsvallban óhajtok szavazni, akkor a mellékelt nyomtatványt kitöltve küldjem vissza (bélyeg nélkül), ők értesítik a magyarországi választókerületet, majd elküldik nekem a szavazólapot. Mindezt nem csak svédül, de más nyelveken, többek között magyarul is megfogalmazták a levélben. Ó, ez olyan európai! – gondoltam és azonnal elintéztem a szükséges adminisztrációt és postázást.

Minden simán ment, a svédekkel egy időben én is megkaptam a szavazólapomat. Meglepődve olvastam, hogy nem csak a választás napján, de előzetesen is lehet voksolni a város több pontján. Így azok is élhetnek a demokrácia adta jogukkal, akiknek a szavazás napján más dolguk van.

A kampányidőszak a Svéd Demokraták (SD) nevű párt turnéjától volt hangos. Szélsőjobboldali pártként a leggyengébb csoport ellen harcolnak, így Svédország minden problémájáért a bevándorlókat teszik felelőssé. Populista programjukban egyszerű, demagóg választ adnak bonyolult kérdésekre.
Az egyik SD politikus 2013-ban Budapestre költözött, azóta a facebook oldalán gyakran véleményezi az ottani politikát svéd és angol nyelven. Remélem, időközben megtanult magyarul és hasznos tagja lett a társadalomnak.

A párt vezetője, Jimmie Åkesson több svéd városban, többek között Sundsvallban is szónoklatot tartott. Ezeken az alkalmakon az antirasszisták is részt vettek, csak éppen a hátukat mutatták a főszereplőnek.

Sundsvall, háttal az SD pártvezérnek

Sundsvalli antirasszisták hátat fordítanak

Kik tiltakoznak az SD politikája ellen?

• A fiatalok, hiszen minden iskolában tanulnak bevándorlók. A diákok számára természetes, hogy néhány osztálytársuknak más a bőrszíne és/vagy az anyanyelve.
• A demokratikus pártok és a szavazóik. A konzervatívok ugyanúgy világosan elhatárolódnak a szélsőjobbtól, mint a baloldaliak. 

A svédországi választásokon minden pártnak van egy ún. szavazócédulája. Fölül a párt neve, alatta a jelöltek állnak. A cédulák egy külön asztalon sorakoznak a szavazóhelyiségben, a választópolgár annak a pártnak a cetlijét veszi el, amelyikre szavazni kíván. Vagy többet is magával vihet és a szavazófülke magányában eldönti, melyiket helyezi a borítékba. Ha többet tesz bele, akkor érvénytelen a szavazat. A cédulán felsorolt jelöltek közül be lehet ikszelni egyet, de üresen is hagyható, ilyenkor a párt által felállított jelöltsorrend lép érvénybe.

szavazócédulák

A szavazócédulát nem csak az asztalról lehet elvenni, de a pártok önkénteseitől is. Akár mindegyikhez odaléphetünk, vagy csak a preferált párt emberéhez, vagy egyikhez sem.

Számomra furcsa, hogy a választás ilyen nyíltan zajlik. Ha akarom, megleshetem, kire szavaznak a szomszédok. De nem akarom. Ők sem foglalkoznak azzal, hogy én honnan és milyen cédulát veszek el.

A választókat várva az önkéntesek szóba elegyednek egymással. Egyik sem szapulja a másikat, kellemesen elbeszélgetnek, politizálnak. De amikor megjelenik a Svéd Demokraták önkéntese, vele nem állnak szóba. Sok sikert! – próbálkozik az SD embere. És a többi néma csend.

Néhány választási eredmény:

• A szavazásra jogosultak 51,07 százaléka ment el választani.
• A Szociáldemokrata párt kapta a legtöbb szavazatot (24,19%). 
• A választás vesztese a jobboldali kormányzópárt, a mérsékeltek (13,65%). 
• Nem lehet figyelmen kívül hagyni a Feministákat (5,49%), akik a nemek közötti egyenlőségért szállnak síkra. Rendkívül népszerűek a fiatal, értelmiségi nők körében (jelmondatuk: ki a rasszistákkal, be a feministákkal).
• Közel tíz százalékot értek el a Svéd Demokraták (9,67%), ami majdnem megközelíti a kormányzópárt eredményét. Másrészt viszont a választók kilencven százaléka demokratikus pártokra szavazott.

Wikipedia

Jag fick ett brev från de svenska myndigheterna några månader innan EU-valet: om jag vill rösta i Sundsvall, måste jag fylla i och skicka tillbaka det bifogade formuläret (utan frimärke), de informerar den ungerska valkretsen och jag får röstkortet. Jag fick den här informationen inte bara på svenska, utan även på andra språk, till exempel ungerska. O ja, det är så europeiskt! – tänkte jag och jag gjorde administrationen och postade brevet på en gång.

Allt gick bra, jag fick mitt röstkort samtidigt som svenskarna. Jag blev förvånad när jag läste att man kan rösta inte bara på valdagen, utan även före. På sådant sätt kan man utnyttja de demokratiska rättigheterna om man har andra saker att göra på valdagen.

Under kampanjperioden kunde man höra mycket om Sverigedemokraternas (SD) turné. Som högerextremistiskt parti kampanjar de mot dem svagaste gruppen i landet, alltså de ställer invandrarna till ansvar för Sveriges alla problem. I sitt populistiska program ger de enkla svar på komplicerade frågor.
En av SD politikerna flyttade till Budapest 2013, sedan har han analyserat den lokala politiken på sin facebook sida på svenska och på engelska. Jag hoppas att han har lärt sig ungerska så han blev en nyttig medlem av samhället.

Partiledaren, Jimmie Åkesson höll tal i många svenska städer, bland annat i Sundsvall. Antirasisterna deltog på de här evenemangen också, men de vände ryggen mot honom.

Vilka protesterar mot SDs politik?

• Ungdomarna, för i alla skolor studerar invandrarna. För studenterna är det helt naturligt att några klasskamrater har andra hudfärg och/eller modersmål. 
• Alla demokratiska partier och deras väljare. Både de konservativa och vänstern tar tydligt avstånd från högerextremismen. 

På det svenska valet har alla partier en så kallad valsedel. Ovanpå står partis namn, under detta är kandidaterna. Sedlarna står på ett bord i vallokalen, man tar partiets sedel som man tänker rösta på. Eller man tar med flera och i valbåset kan man bestämma vilket ska man lägga i kuvertet. Man får stoppa in en valsedel, annars är det ogiltigt. Man kan kryssa in en kandidat som är sympatisk, annars är partiets ordning som gäller.

Man kan ta valsedlar inte bara från bordet men från partiernas volontärer också. Man kan gå dit till alla, eller bara till en, eller så man tar ingen sedel från dem.

För mig är det konstigt att valet går så öppet här. Om jag vill, kan jag tjuvkika hur grannarna röstar. Men jag vill inte. Inte de heller.

Volontärerna pratar med varandra medan de väntar på väljarna. De snackar om politik på ett civiliserat sätt, de bråkar inte med varandra. Men när SDs volontär kommer, pratar de inte med honom. Han försöker önska lycka till, men han får bara tystnad som svar.

Några valresultat:

• Valdeltaganden: 51,07%.
• Det socialdemokratiska partiet fick dem flesta rösterna (24,19%).
• Den största förloraren är det högra regeringspartiet, Moderaterna (13, 65%).
• Man kan inte ignorera det Feministiska Initiativet (5,49%), som kämpar för jämställdhet. De är ytterst populära hos unga, välutbildade kvinnor (deras motto: Ut med rasisterna, in med feministerna).
• Sverigedemokraterna fick nästan 10 % (9, 67%), och når nästan  regeringspartiets resultat. Fast å andra sidan kan man säga att 90% av valdeltaganden röstade på nåt demokratiskt parti. 

Színház vagy valóság? // Teater eller verklighet? #Låtkainatstanna

Idén tavasszal is nagy volt a nyüzsgés a helyi amatőr színház, a Kvartersteatern háza táján. Ugyanis nyolcadik éve rendezték meg a Fiatalok Színházi Fesztiválját Sundsvallban. 130 tizenéves játszott hét különböző darabban, kilenc napon keresztül, folyamatos telt ház mellett. Akik éppen nem szerepeltek a Konsertteatern színpadán, azok egymás előadásait nézték, vagy belépőjegyet árultak, illetve a büfét vezették. Továbbá két bulit is szerveztek a fesztivál nyitása és zárása alkalmából. A tizenévesek magas színvonalú és vicces műsorral örvendeztették meg a stábot. Lehetőségem volt besegíteni a fesztivál körüli teendőkbe, amit az ifjak a saját „Oscar gálájukon” honoráltak. Nagyon büszke vagyok a tőlük kapott díjra, hiszen nincs annál értékesebb, őszintébb és kedvesebb, mint amikor egy csapat tinédzser ismeri el az ember munkáját! Köszönöm, srácok!

Az élettársam nem csupán a fesztivál szervezésében vállal oroszlánrészt évről évre, de csak úgy, mint a többi ifjúsági vezető, ezúttal is saját darabjával lepte meg a diákcsoportját. Az írás kilenc évvel ezelőtt született, egy valós újságcikk alapján: a bevándorlási hivatal (Migrationsverket) munkatársai pezsgőt bontottak, miután sikerült kiutasítaniuk az országból egy orosz családot. A színműben a háború elől menekülő anyuka és három leánygyermeke Svédországban talál menedéket. A testvérek kitűnően tanulnak az iskolában, egyikük a szerelmet is megtalálja osztálytársa személyében, aki épp a rendőrfőnök fia. A család hiába élt hosszú évek óta Svédországban, a bevándorlási hivatal mindvégig nem határozott az ügyükben, de most azonnali hatállyal kiutasítják őket az országból. Az anyuka és a lányok ismét menekülnek, a rendőrfőnök igyekszik nekik segíteni. A lányok osztálytársai tüntetést szerveznek, de hiába, a családot végül kitoloncolják. A Migrationsverket dolgozója elégedetten ünnepel a pezsgővel a darab végén.

Balról jobbra: a rendőrfőnök (Adrian Wahlström), Bengtsson közrendőr (Jonathan Norberg) és a bevándorlási hivatal dolgozója (Hanna Lind).

Néhány fiatal néző könnyes szemmel távozott az előadás után. Kiderült, hogy az egyik osztálytársukkal épp az történik, ami a darabban: Karina és édesanyja négy évig élt Svédországban, de most megkapták a kiutasító határozatot. Karina folyékonyan beszél svédül, gimnáziumban tanul. A Migrationsverket-nek négy évig nem sikerült pontot tenni az ügy végére, de most, hogy Karina betöltötte a 18-at, érdekes módon felgyorsultak az események. Gondoljunk bele, hogy mennyi minden történik egy kamasszal 14 és 18 éves kora között a saját környezetében is, nemhogy egy másik országban! Karinának itt vannak a barátai, itt folyik az élete, itt tervezte a jövőjét, ráadásul a testvérei Svédországban maradhatnak (forrás: Dagbladet). A lány barátai és osztálytársai nem hagyták annyiban a dolgot és tüntetést szerveztek a város főterére. A fiatalok, akik tegnap még a darabban szerepeltek, ma a való életben is felemelték a szavukat a döntés ellen. Sokadmagukkal vonultak a bevándorlási hivatal épülete elé tiltakozni. Én is velük tartottam, mert úgy láttam, hogy a Migrationsverket dolgozói több esetben hozzáértés és gondolkodás nélkül hoznak meg olyan döntéseket, amelyek más emberek egész életére kihatnak. Elég, ha csak a magam ügyét említem (nem tudták, hogy Magyarország az EU tagja, fogalmuk sem volt, milyen papírokat kell kitölteni), de másoknak is okoztak problémát a nemtörődömségükkel.

Karina esete megmutatta, hogy a mai tizenévesek képesek és hajlandóak élni a demokrácia által biztosított eszközökkel, hogy kiálljanak a társuk mellett. A társadalom felelős tagjaként nem hagyják, hogy a fejük fölött határozzanak a hatóságok. Hajrá, fiatalok, hajrá Karina!

#låtkarinastanna

#låtkarinastanna

Den lokala amatörteaterföreningen Kvartersteatern arrangerade som vanligt Ung teaterfestival. I år var det för åttonde gången. 130 tonåringar spelade sju olika pjäser på Konsertteatern. Festivalen drog fullsatta salonger i nio dagar. De som inte stod på scenen för tillfället, tittade på varandras föreställningar eller arbetade i caféet eller sålde biljetter. Dessutom organiserade ungdomarna två fester, en för att öppna och en annan för att avsluta festivalen. De som arrangerade underhöll de övriga med ett skojigt program på hög nivå. Jag hade möjlighet att hjälpa ungdomarna i caféet på festivalen, de tackade för hjälpen med ett fint pris på deras ”Oscars gala.” Jag är jättestolt över detta, för det är det mest fantastiska och ärligaste, när man blir hedrat av tonåringar. Tack så mycket, gänget!

Min sambo är inte bara ansvarig för att organisera festivalen varje år, men han som alla andra ledare hade en egenskriven pjäs till sin grupp. Han skrev manuset för nio år sen, detta efter att han läste en tidningsartikel: Medarbetarna på Migrationsverket öppnade champagne efter att de lyckades utvisa en rysk familj från landet. I pjäsen flydde en mamma med sina tre döttrar från kriget till Sverige. Syskonen är duktiga i skolan, en av dem hittar kärleken, när hon blir förälskad i polischefens son. Trots att familjen har levt många år i Sverige, har de inte fått uppehållstillstånd, men till slut fick de utvisningsbeskedet. De måste lämna Sverige så fort som möjligt. Modern och döttrarna flyr igen och polischefen försöker hjälpa till dem. Syskons klasskamrater organiserar en demonstration mot beskedet, men familjen blev utvisad ändå. Till slut firar migrationsverkets medarbetare nöjd med en flaska champagne.

Några ungdomar från publiken gick hem med tårar i ögonen efter föreställningen. Jag fick veta, att det händer det samma sak med en av deras klasskamrat nu som det var i pjäsen: Karina och hennes mor har bott i Sverige fyra år och de har blivit utvisad nu. Karina kan svenska flytande och studerar på gymnasiet. Migrationsverket kunde inte avsluta ärendet på fyra år, men när Karina fyllde arton, fick de beslutet på något konstigt sätt. Tänk hur mycket upplever en tonåring i sin egen omgivning mellan 14 och 18, det gäller ännu mer i ett annat land. Karina har sina kompisar, sin framtid och sitt liv, som hon planerade här. Dessutom hennes syskon kan stanna i Sverige (källa: Dagbladet). Karinas vänner och klasskamrater accepterade inte Migrationsverkets beslut och de organiserade en demonstration på torget. Ungdomarna som spelade föreställning igår, protesterade i verkligheten idag. De tågade till Migrationsverket för att demonstrera mot beskedet. Jag följde med, för jag själv upplevde att Migrationsverket beslutar utan kompetens och tankar i ärenden som påverkar en annan människas hela liv. Till exempel min egen situation: Migrationsverket hade ingen aning om att Ungern är ett EU land, de visste inte vilka papper skulle fyllas i, men jag känner till flera helt rubbade fall.

Karinas situation bevisade att ungdomarna av idag kan och vill använda demokratiska instrument för att kämpa för sin rätt. Som ansvariga medborgare i samhället tillåter de inte att myndigheterna fattar beslut som de själva anser vara felaktiga och orättvisa utan de använder sin demokratiska rätt att säga ifrån. Heja ungdomar, heja Karina!

Színházat építünk, társadalmat építünk / Vi bygger teater, vi bygger samhälle

Képzeljünk el egy hegyet a város tövében, erdővel, sziklákkal, egy-két muzeális kis házzal.

Norra Berget

"Itt júniusban színház lesz!" - mondták a svédek. Itt? Rét, vadvirágok, pillangók.
Erről valahogy az ismert Örkény anekdota jutott eszembe. De ezúttal nem így "folytak" a dolgok.

Május eleje óta szinte napról-napra lehetőségem nyílt figyelemmel kísérni, hogy születik A Színház. Hogyan kell amatőr színészekkel és ifjú segítőkkel művészetet teremteni. Minden olajozottan működik, profi körülmények között, a díszletet hivatásos színházak is megirigyelhetik. De mindez csak váz, amibe a résztvevők lelkesedése lehel életet. A próbákon és az előadásokon mindenki a saját szabadideje terhére vesz részt. Idáig talán semmi különös, hiszen a színház időigényes hobbi. De a színészek nem csak felvonulnak a színpadra, hanem részt vesznek az előkészületekben, a színpad, a nézőtér megépítésében, az előadás körüli teendőkben is. Hány segítő kéz kell a festéshez, csavarozáshoz, a lovak istápolásához? Nem tudom, de voltunk elegen, a feladatokra önként jelentkeztek a résztvevők. Nem kellett arra várni, hogy majd valaki megcsinálja, mindenki ott segített, ahol tudott (igen, mint az úttörő). Egy, közös cél lebegett a szemünk előtt: színházat építeni. Mindez csak az élvezet kedvéért, fizetést senki nem kap érte. Sok feladat adódik egy ilyen nagy vállalkozásban, többek között etetni, itatni azt a több, mint háromszáz nézőt, akik megnézik az előadást. Minden alkalommal jön legalább öt-hat önkéntes, többségében kamasz, akik iskola után, illetve most már a nyári szünet rovására dolgoznak a kávézóban. Ingyen. Év közben ők is próbálnak, fellépnek színházi csoportokban, most pedig részt vehetnek a kulisszák mögötti teendőkben. Ez sokszor kifejezetten prózai tevékenységeket takar, úgy mint mosogatás, kávéfőzés... Egyúttal felelősség is hárul rájuk, mert alkalmuk nyílik pénzzel dolgozni. Önálló munkát, szabadságot kapnak, amikor progamfüzetet, jegyeket árulnak. Senki nem áll a sarkukban és nem ellenőrzi őket, hogy koronára pontosan stimmel-e a bevétel. A vezetés megbízik bennük, a fiatalok pedig mindent kihoznak magukból. Mikor már körvonalazódtak a feladatok, mindenki tudta a maga dolgát, kérés, noszogatás nélkül tette, amit kell. Segítjük egymást, partnerek vagyunk, együtt építjük fel az előadást estéről-estére.

 Azt láttam eddig, hogy ez a bizalom az élet egyéb területén is létezik. Apró dolgokra gondolok most, amelyek megkönnyítik a mindennapokat.
Például a szupermarketben lehetősége van a vásárlónak önnállóan beszkennelni a kívánt árut, amikor kosárba teszi, majd a kijáratnál kártyával fizet és távozik. Nincs sorbanállás a pénztárnál, egyedül intéz mindent a vevő. Véletlenszerűen előfordulhat ellenőrzés, és volt már példa, hogy valaki visszaélt a rendszerrel, de alapvetően létezik a bizalom. Ha a vásárlás egyszerűbb, az ember szívesebben és gyakrabban tér be a boltba. Másrészt nem hiszem, hogy kevesebb pénztárost vesznek így föl, de az biztos, hogy kisebb teher van rajtuk.
Továbbra is bizalom: a temetőben, a vízcsapnál áll egy öntözőkanna, ami az odalátogatók kényelmét szolgálja. Ez a kanna mindig ott van, közös, tehát mindenkié. Nem viszi el senki.
Az emberek lépten-nyomon bizalmat adnak és kapnak, a rendszer működik. Véleményem szerint ez Svédország sikerének az egyik titka.

Tänk er, ett berg i stan med skog, stenar och några gamla hus från 1700 talet. 

"Här ska vi spela teater i juni!" - sa svenskarna. Här? Det finns hage, vilda blommor, fjärilar och ett oräkneligt antal mygg.

Från början av maj kunde jag uppleva hur föreställningen växte fram. En massa ungdomar kom och hjälpte till med saker runt föreställningen. Allt funkar jättebra, scenografin skulle vara perfekt också för en professionell teater. Men det är skådespelarna, de som medverkar, de fyller pjäsen det med liv. Alla skådespelare deltar i repetitioner och föreställningar på sin fritid. Det är kanske inte konstigt, för teatern som hobby kräver mycket tid. De spelar, men de byggde också scenen, läktaren osv. Hur många hjälpande händer behövs för att måla, skruva, sköta hästarna? Jag vet inte, men vi var många, alla hjälpte frivilligt. Vi hade ett gemensamt mål: att bygga teater. Det är bara för nöjes skull, man är inte betald för att spela eller jobba där. 

Det finns mycket att göra i ett sådant stort projekt, till exempel leverera mat och dryck för mer är än trehundra människor som tittar på föreställningen. Varje gång kommer minst fem-sex volontärer, mest tonåringar, som kom efter skolan och på sommarlovet för att jobba på caféet. Gratis. Under skoltiden repeterar och spelar de i sin egen tonårsgrupp och nu har de möjlighet att arbeta bakom kulisserna. Oftast betyder det ganska vanliga sysselsättningar, t.ex. diska eller koka kaffe... Samtidigt får de ta ansvar, när de jobbar med pengar. De får frihet, ett eget ansvar när de säljer biljetter eller programblad. Igen frågar eller kontrollerar de om pengarna stämmer. Styrelsen litar på dem och ungdomarna gör sitt bästa. När arbetsuppgifterna blev utdelade, gjorde alla vad det skulle göras utan att någon behöver säga det. Vi hjälper varandra, vi är partners för att bygga föreställningen varje gång. 

Min erfarenhet är att förtroendet existerar också i andra delar i samhället. T.ex. på affären kan man scanna varorna själv sen betalar man med kort. Man behöver inte stå i kön, man gör allt själv. Ibland blir man kontrollerad vid kassan. Det finns någon eller några som missbrukar systemet, men det fungerar ändå. Om det är enklare att handla mat, man går dit gärna och oftare. Jag tror inte att affärerna sparar med arbetskraften, men kassörers jobb blev lättare. 

Förtroendet igen: På kyrkogården står en kanna vid vattenkranen, som är i besökandes tjänst. Den där kannan är alltid där, så alla kan använda den, men ingen tar den med hem.

Man ger och får förtroendet varje ställe, jag tror att det är en viktig del i Sveriges framgång.