Svéd ősz, magyar tél // Svensk höst och ungersk vinter

Az ősz beköszöntével Sundsvallban télbe fordult az idő. A hőmérő higanyszála az átlagos öt fokról inkább kacsintgat lefelé, mint felfelé. Ez magyar viszonyok között már télnek számít, de itt ilyen az ősz. Elővettem a sálat, a kesztyűt és a Budapesten használt télikabátomat.

Ilyen felszerelésben látogattam el a nemzetközi ételpiac sundsvalli turnéállomására. A magyar sátorban természetesen lángost árultak, ami nagy kedvencnek számít Svédországban is (igaz, itt főleg garnélarákkal és kaviárral fogyasztják). Az eladóknak vacogott a foguk és az anyanyelvemen panaszkodtak az időjárásra. Dehát ahogyan az északi mondás tartja: nincs rossz idő, csak rossz ruházat.

lángos Svédországban // lángos i Sverige

Ebben a tudatban pakoltunk az idei utolsó erdei kempingezésre. Csak úgy, mint tavaly ősszel, most is táborozni indultunk a barátainkkal a Skälsjö tó melletti vadkempingbe. Induláskor fújt a szél és esett az eső, de végül szép időnk volt a kirándulás ideje alatt. Egy lakóautóval és két lakókocsival vágtunk neki az útnak. A tavalyi tapasztalatokból kiindulva rögtön elfoglaltuk a szélfogó menedéket. Tábortüzet gyújtottunk az előre odakészített tűzifával és grilleztünk, ami ugye kötelező elfoglaltság minden svédes kempingezés alkalmával.

Nem fáztunk, mivel jól felöltöztünk: hosszúalsó, sínadrág, két pulóver, kesztyű és a svéd viszonyokhoz való télikabát. A menedék alól kilépve ragyogtak a csillagok a tisza, őszi égbolton. A városi fények nem tompították a látványt. Tiszta levegő, csönd, csak a tűz ropogása hallatszott.
Másnap vörösáfonyát szedtünk a környéken, légpuskával célbalőttünk, a gyerekek – szülői felügyelet mellett – fát vágtak és faragtak.

Este ismét grilleztünk és a tűz mellett beszélgettünk. De az éles levegő hamar elbágyasztott minket, így nemsokára visszavonultunk és mély álomba szenderültünk. Csakúgy, mint a természet, hiszen októberben már megérkezhet az első hó.

Skälsjön

När hösten kom, blev det vinter i Sundsvall. Medeltemperaturen, som är ungefär fem grader, faller oftare än stiger. Under ungerska förhållanden betyder det här vädret vinter, men i Sverige är det bara höst. Jag tog fram höstjackan, vilken jag använde i Budapest på vintern. Halsduken och vantarna är också framme, och barnen har ofta mössor på sig.

I sådan utrustning besökte jag den internationella matmarknaden i Sundsvall. I det ungerska tältet sålde man lángos, som är stor favorit också i Sverige (fast svenskarna äter det med räkor och rom). Säljaren frös och klagade över vädret på mitt modersmål. Men som det nordiska talesättet säger: ”det finns inget dåligt väder, bara dåliga kläder.”

Medvetna om detta packade vi till årets sista skogscamping. Precis som förra året åkte vi till vildmarkscampingen vid Skälsjön. När vi åkte, blåste det och det regnade, men vi hade fint väder på platsen. Sällskapet åkte med en husbil och två husvagnar. När vi var framme, slog vi ner oss i vindskyddet, vilket vi tyckte om också förra året. Vi tände eld med ved som låg där förberedd och vi grillade som är ju obligatorisk när man campar på svenskt sätt. 

Vi hade mycket kläder på oss, så vi frös inte: långkalsonger, skidbyxor, två tröjor, vantar och en vinterjacka som passar till det svenska vädret. När man gick ut från vindskyddet, lyste stjärnorna klart på höstens himmel och runt oss var det kolsvart. Ren luft, tystnad, det var bara elden som knastrade. 

Nästa dag plockade vi lingon, sköt med luftgevär, barnen högg ved och snickrade under föräldrarnas kontroll. 

På kvällen grillade vi igen och vi pratade vid elden. På grund av den friska luften blev vi trötta, så vi drog oss tillbaka och somnade snart. Precis som naturen själv, för den första snön kan komma redan i oktober. 

Lakóautóval Európában. Kémek a sasfészekben (ötödik rész) // Med husbil i Europa. Örnnästet (femte delen)

A Kárpát-medencét elhagyva az osztrák Alpok felé vettük az irányt. Kitaláltuk, hogy az autópálya helyett a kanyargós, hegyi utakat részesítjük előnyben. Elnézve a girbegurba vonalakat a térképen, melyek fölé egy áthúzott lakókocsi volt a rajzolva (tehát nem lakóautó), fel voltam készülve a kalandos utazásra.

Rögtön Graz után letiltottuk a GPS-en a sztrádát, mire Nilssonné (ahogy mi hívjuk a készülékünket), úgy állt bosszút rajtunk, hogy egy egészen keskeny erdei útra csalt bennünket. A fák ágai oldalról az autót súrolták, csak remélni lehetett, hogy nem jön szembe senki.

erdei út // skogsväg

Negyedórás kocsikázás után végre kijutottunk a civilizációba baj nélkül. Innen már csak felfelé vezetett az utunk. Egymást követték a tekervényes, 23 %-os emelkedők. Mi óvatosan haladtunk, betartva a sebességhatárt nehogy úgy járjunk, mint tavaly. De nem így az osztrák motorosok, akik száguldoztak a veszélyes szakaszon. Az egyik út menti vendéglőnél megálltunk ebédelni. Mielőtt kiszálltunk az autóból, át akartuk állítani a hűtőszekrényt a menetközben használatos 12 voltról az állóhelyzetre kitalált gazolin vezérlésre, de olyan magasan voltunk, hogy vélhetően a levegő alacsony oxigéntartalma miatt ez a funkció már nem működött. Végül nem veszett kár a hűtő tartalmában, mivel hamar kihozták a friss, puha bécsi szeletet, krumplival és salátával. A bőséges ebédért 10 € -t fizettünk fejenként.
Aznap este egy Murau melletti kempingben pihentük ki a kalandos utat.

Reggel továbbindultunk Németországba, Berchtesgadenbe. Az utunk ismét kanyargós és meredek volt, de végül szerencsésen megérkeztünk az alpesi kempingbe. A parkolóhelyeket lépcsőzetesen alakították ki, hogy az autók sík terepen tudjanak állni a hegyoldalban. Gyönyörű panoráma tárult a szemünk elé: a táborhelyet az Alpok ölelte körbe, a felhők a hegy oldalában gomolyogtak.

Camping Berchtesgaden

Másnapi úticélunk a Sasfészek, azaz Adolf Hitler egykori nyaralójának megtekintése volt. A parkolóhoz érve meglepődtem, hogy szinte tele volt, egész Európából sorakoztak ott autók. A jegy megváltása után buszokra terelték a látogatókat. Mi is így indultunk fel a célhoz. Az eddigi hegyi utak eltörpültek a Sasfészekhez vezető igen meredek és kacskaringós út mellett. Egyszerre csak egy busz fért el a szerpentinen, a két irányból közlekedő járművek bevárták egymást. Utólag olvastuk, hogy ezeket a buszokat speciális motor- és fékrendszerrel látták el, hogy biztonságosan közlekedhessenek az alpesi terepen. A végállomáshoz érve előre meg kellett mondani, melyik járattal szándékozunk visszamenni, így igény szerint tudják küldeni a járműveket.

A Sasfészek felé // upp mot Örnnästet

A Sasfészekhez egy márvánnyal kirakott alagúton keresztül kell áthaladni, majd az impozáns lifttel lehet felmenni az épülethez. Először a csúcskereszthez sétáltunk fel, ahonnan jó idő esetén a 360 fokos panorámában lehet gyönyörködni, de mi csak a ködöt láttuk magunk körül. Útközben még az eső is eleredt, így igyekeztünk vissza a házhoz. Napsütésben a teraszon lehet pihenni, ebédelni, de most mindenki a benti étteremben keresett menedéket. Egy másik helyiségben a Sasfészek építéséről volt egy kiállítás. Berchtesgaden egy nyugodt üdülőfalu lehetett a nácik felbukkanásáig. A ház és a felvezető út 13 hónap alatt készült el, 1937-38-ban. Az építkezés halálos áldozatokkal is járt. Az eredeti elgondolás szerint veszély esetén Hitler könnyebben menekülhetett volna innen a szövetséges országokba. Valójában azonban a führer ritkán tartózkodott ott. A bombázásokat sértetlenül átvészelte az épület. A háború után az amerikaiak használták katonai célokra, majd 1960-ban kapta vissza Bajorország. A sok látogatót nem csak a történelmi vonatkozásnak, de a Kémek a sasfészekben című filmnek is köszönheti, bár a forgatási helyszín Ausztriában volt.

alagút // tunnel

Sasfészek // Örnnästet

csúcskereszt // minneskorset

A rossz idő miatt végül egy korábbi busszal mentünk vissza. Lent, a parkoló melletti ajándékboltban több nyelven, még magyarul is lehetet kapni információs füzetet a Sasfészekről, de mi végül a svéd változat mellett döntöttünk.

Közvetlenül a bolt mellett találtuk az ún. dokumentációs központot, amelyben az egész történelmi korszakot bemutatták. A legérdekesebbek a helyi propagantafotók voltak: a nép közé leereszkedő vezető berchtesgadeni gyerekekkel, fiatalokkal fényképezkedett. Több képen láthattuk Hitlert, mint magánembert, ahogy az üdülőfaluban, „egyszerű emberként” pihen. A dokumentációs központ alatt nagy kiterjedésű bunkerrendszer húzódik. A bombázások alatt végül nem a katonai vezetők, hanem 1000 munkás bújt meg benne és élte túl a második világháborút.

Berchtesgadenről elbúcsúzva észak felé vettük az irányt és néhány nap múlva megérkeztünk Svédországba.

Efter att vi lämnade Ungern, körde vi vidare mot de österrikiska Alperna. Vi kom på idén, att istället för motorvägen, åka på de smala, kurviga alpvägarna. När jag såg de krokiga linjerna på kartan med en överstruken husvagnsymbol, blev jag förberedd för en äventyrlig resa. 

Direkt efter Graz förbjöd vi motorväg på GPS:en, men Fru Nilsson (vår GPS heter så) blev så arg, att hon ledde oss till en ovanlig smal skogsväg. Trädenas grenar skrapade i bilen, när vi åkte förbi. Vi kunde bara hoppas, att ingen skulle komma emot oss. Efter en kvart nådde vi civilisationen igen. Därifrån åkte vi bara uppför, slingriga, tjugofyraprocentiga stigningar avlöste varandra. Vi åkte försiktigt och hade koll på hastighetsbegränsningarna, för att undvika det som hände förra året. Men de österrikiska mc- förarna körde oerhört fort på den farliga sträckan. Vi stannade vid en liten restaurang för att äta lunch. Innan vi klev ut, tänkte vi ställa om kylskåpet från 12 volt som man använder medan man åker, till gasol som passar bra under tiden när bilen står stilla. Men vi var så högt upp, att gasolen inte fungerade, syrehalten i luften var troligen för låg. Trots detta klarade sig maten bra i kylskåpet, för vi fick vår goda wienerschnitzel med potatis och sallad snabbt. För denna exemplariska  schnitzel betalade vi 10€ per person. 

På kvällen kom vi framme till en camping nära till Murau. Där vilade vi ut efter den äventyrsfulla resan. Nästa dag åkte vi vidare till Berchtesgaden, i Tyskland. Vägen var kurvig och brant, men vi klarade oss utan några som helst problem. Campingen ligger i Alperna, så parkeringsplatserna var gjorda som terrasser för att bilarna inte skulle hamna nere i dalen.  Vi hade underbart panorama från vår plats på campingen, de höga bergen och molnen som skymde deras toppar. 

Nästa dags resmål var Örnnästet, som var Adolf Hitlers ”sommarstuga.” När vi kom fram till parkeringen i Obersalzberg-HIntereck (Längre fick man inte köra), blev jag förvånad, för den var nästan full med bilar från hela Europa. Efter att man köpt biljetter, blev man skickad till de specialgjorda bussarna som väntade på att skjutsa turisterna till örnnästet. Alpvägarna, där vi åkte tidigare var ingenting jämfört med den branta, smala och kurviga vägen till Örnnästet. Vägen var så smal att det bara fick plats en buss och knappt det så chaufförerna väntade på varandra och körde i konvoj. Senare läste vi bussarna har specialbyggda motorer och bromssystem för att de klarar att åka på den här serpentinvägen med säkerhet. På ändstationen fick man säga vilken tid man tänker åka tillbaka, för att de vet hur många bussar ska skickas. 

Till Örnnästet gick vi genom en marmortunnel som ledde till en luxuös hiss som man åkte upp med till byggnaden. Först promenerade vi upp till minneskorset. När vädret är fint, har man 360 graders panorama framför sig, men vi såg bara dimman runt berget. Det började regna, så vi skyndade oss tillbaka till huset. Annars kunde man vila och fika på terrassen, men på grund av vädret hade folk sökt sig till inomhusrestaurangen. I ett annat rum fanns det en utställning om byggandet av örnnästet. Jag misstänker, att Berchtesgaden var en lugn semesterby innan nazisterna dök upp där. Huset och vägen upp byggdes under 13 månader, mellan 1937 och 38. Byggarbetet skördade också dödsoffer. Planen var att vid fara kunde Hitler enklare fly därifrån till sina alliansländer. Men i verkligheten var Hitler sällan där. Byggnaden klarade sig trots att man de allierade försökte bomba den. Efter kriget använde amerikanerna huset för militära ändamål. Bayern fick det tillbaka 1960. Örnnästet är populärt inte bara för historiens skull, det blev mer känt efter den amerikanska filmen, fast inspelningen skedde i Österrike. 

Eftersom det var dåligt väder, åkte vi tillbaka med en tidigare buss. I en affär på parkeringen kunde man köpa informationsbok om Örnnästet på många olika språk, till exempel på ungerska (som är inte vanligt) och på svenska. Vi tog den på svenska för min sambos skull. 

Direkt vid affären fanns det så kallade Dokumentationscenter med en utställning om nazitiden. De lokala propagandabilderna var de mest intressanta: det var foton om Hitler i sällskap med ungdomarna från Berchtesgaden och bilder av honom som ”privatperson” när han vilade i byn. Under dokumentationscenter finns det ett bunkersystem. I detta tog ettusen civila arbetare skydd under bombningarna och på så sätt överlevde de det andra världskriget.

Efter att vi tog avsked från Berchtesgaden, fortsatte vi vägen norrut och efter några dagar kom vi framme till Sverige. 

Nyolc évszak öt nap alatt, avagy szomszédolás Norvégiában // Åtta årstider under fem dagar, eller grannbesök i Norge

Idei első lakóautós túránk Norvégiába vezetett. A kocsi felkészítve, a spájz és a hűtő megpakolva, így indultunk el a sundsvalli tavaszból. Ahogy közeledtünk a hegyek felé, megváltozott a tájkép. Sehol egy zöld levél, a fű is sárga. Mint Sundsvallban egy hónappal ezelőtt. Később az út mentén feltűnt egy-két fehér folt, majd hamarosan összefüggő hótakarót láttunk a földeken. A legtöbb porta előtt még kint parkolt a helyiek legfontosabb téli közlekedési eszköze: a motoros szán. A tavak részben vagy egészben még be voltak fagyva. A tavasz első jeleit a bennszülött lakosságon lehetett észlelni: a tizenéves srácok egy szál pulóverben mászkáltak az utcán. Nem lehetett több három foknál.

Első este Hamrában (Hamrafjället) táboroztunk le. Hullt a hó és a havaseső, erősen fújt a szél. Utolsó erőnket összeszedve próbáltuk ráerősíteni az autó ablakára a szigetelő takarót, de valahogy mindenfelé akart szállni, csak a megfelelő helyre nem. A Deltából ismerős sarkkutató jelenetet túllicitálva küzdöttünk az elemekkel, mire mindent elrendeztünk. Utána már csak bentről éreztük, ahogy a szél rázza az autót. Az autóban feltekertük a fűtést, nem fáztunk a májusi télben.

Hamra

Hamra

Másnap reggelre kiderült az ég, körbenéztünk egy kicsit a ragyogó napsütésben. A szomszédban lesiklópálya, a használathoz elegendő hóval. A lakóautó egy úgynevezett téli kempingben állt, vagyis a lakókocsik egy-egy fából épített sufni mellett parkoltak. A síelők ott tárolhatják a léceket és a többi felszerelést.

Hamra

Hamra

A tavasz másik jele, hogy a figyelmeztető táblák ellenére nem lehetett látni rénszarvasokat a hegyekben. Ezek az állatok nyáron feljebb húzódnak, télen lemerészkednek, hogy élelmet keressenek.

A norvég oldalra átérve hasonló táj fogadott bennünket. Egyik megállónk alkalmából pár lépést tettem a hóban, hogy megtudjam, milyen mély. Nem jutottam messzire, mert hamar bokáig süllyedtem, a téli csapadék befolyt a cipőmbe. A kísérlet zoknicserével végződött.

májusi hó // snö i maj

Tovább autózva lassanként megjelentek a rügyek a fákon, az idő is melegebb lett, mire Rørosba érkeztünk. A régi, hangulatos bányaváros az UNESCO világörökség listáján szerepel. A helyszínen sétálva magunk előtt láttuk a település egykori működését, a bányászkunyhók lakóinak életét.

Røros

Røros

Røros

Magasan a háztetők fölé emelkedik Røros város nyolcszögletű temploma. Az évnek ebben a részében sajnos nincs nyitva, de én mégis szerettem volna belülről is látni. Bekopogtam a szemközti parókiára, az ajtót nyitó hölgynek elmondtam svédül, hogy mi járatban vagyok. A kedves asszony ékes norvég nyelven elmagyarázta, hogy a kulcsot sajnos épp kölcsönadta valakinek, de létezik egy pótkulcs, csak nem tudja, hol. Hosszú percekig kereste a norvég hölgy a kulcsot az irodában, de sajnos eredménytelenül. Búcsúzóul még javasolta, hogy nézzek körül mégegyszer a templomkertben, ha látok valakit, aki ott tesz-vesz, ő lesz az én emberem. Nem találtam meg az illetékest, de ez a kedvesség és segítőkészség kárpótolt az elmulasztott látványért.

Røros templom / kyrka

Péntek délután Støren felé vettük az irányt, hogy a barátaink vendégszeretetét élvezzük néhány napig. Érkezésünk után kezdetét vette a bábeli zürzavar: a barátnőm és én magyarul beszéltünk egymással, a svéd férfiak svédül, amit mindnyájan értettünk. A barátnőm norvégul szólt a társasághoz, ami szintén működött. A házigazdáink pedig norvégul diskuráltak egymás közt. A kisbabájuk garantáltan több nyelven megtanul majd.

Május 17. fontos dátum arrafelé, ugyanis aznap van a norvég nemzeti ünnep. Egész délelőtt esett az eső („tipikus Norvégia” – gondolják ilyenkor a svédek), de mire útnak indultunk, hogy mi is részt vegyünk az ünnepségen, addigra elállt a zivatar. A falu apraja-nagyja népviseletbe, vagy ünneplőruhába öltözött, hogy részt vegyen a felvonuláson. Úgy tűnt, hogy a háromezerfős település minden lakója kint van az utcán, norvég zászlóval a kézben. A menet többek között érintette az öregek otthonát. Még a nagyon idősek is szép ruhába öltöztek és a teraszon üldögélve integettek a sokadalomnak. A felvonulók hurrá! Hurrá! Felkiáltással üdvözölték a bentlakókat, majd a fúvószenekar is rázendített egy vidám indulóra. A menet végül a kulturális központhoz érkezett. A falu vezetője hosszú beszédet intézett az egybegyűltekhez, melynek üzenete az volt, hogy mindenki érezze magát biztonságban Norvégiában. Valóban, a nemzeti  ünnepen bevándorlók is részt vettek családostul, ők is ünnepelték Norvégiát. A hallgatóság része volt néhány fiatal is, akik piros színű, filctollal teleírkált kertésznadrágban jelentek meg. Megtudtam, hogy ők középiskolás, végzős diákok.
Akik megváltották a belépőjegyet, azok megnézhették a sokszínű, ünnepi műsort a színházteremben. A kórus, a zenekar, de még a taekwondo bemutató is Norvégia tiszteletére szólt. Gyerekek, felnőttek, idősek és fiatalok egyaránt közreműködtek. Mindenki egyenlő volt, senki nem volt norvégabb a másiknál. Egy csoport sem sajátította ki magának a jogot, hogy ők a hagyomány valódi örökösei. Senki nem fújt a másikra. A más nyelven beszélők, a más bőrszínűek is ugyanúgy lengették a norvég zászlót, senki nem vegzálta őket. Az emberek csak felvonultak, nem meneteltek. Rendőri biztosításra, kordonra nem volt szükség. A norvégok jótékony nacionalizmusa megmutatta, hogy képesek valamiért, nem pedig valami ellen összefogni. Isten éltessen, Norvégia!
Délután nekiálltunk grillezni a teraszon, sütött a nap, meleg volt. Mintha az időjárás is ünneplőbe öltözött volna.

norvég felvonulás // tåg

Vasárnap reggel tovább indultunk Trondheim irányába. A természet teljesen más arcát mutatta ezen a szakaszon. Már Størenben is harsogóan zöld volt a növényzet, ez a kép folytatódott most az út mentén.
Trondheimi látogatásunkat a Rockheim nevű könnyűzenei múzeummal kezdtük. Az olcsó belépőjegyet megváltva színvonalas, tartalmas, modern technikai megoldásokat felsorakoztató kiállítást láthattunk a norvég rockzene történetéről, valamint George Harrisonról és Eric Claptonról. Ne mulasszon el betérni, aki arra jár!

Rockheim

Városnéző sétánk következő célpontja az északi országok második legnagyobb temploma, a Nidaros dóm (Nidarosdomen) volt. Nidaros egyúttal Trondheim korábbi neve is. A templomba betérve épp orgonajáték zajlott, a hangszerek királynője betelítette zenével a hatalmas teret.

Nidaros dóm // Nidarosdomen

A templom mögött elterülő Nidelva-folyó túlpartján magasodott az erődítmény, balra pedig a híres trondheimi látkép: cölöpökön álló, színes raktárházak sorakoztak a folyó mentén. A napsütésben és nyári melegben órákig néztem volna a régi hídról a festői látványt. Hol van már a pár nappal ezelőtti hó? Szinte minden szembejövő embernek fagyi volt a kezében, a többi pedig a cukrászdában állt sorban egy kis hűsítő nyalánkságért.

Trondheim

Délután a jämtlandi hegyek felé vettük az irányt, az őszi természeten és a hóbuckákon már meg sem lepődtem. A határ svéd oldalán Tännforsenben táboroztunk le. A kellemes, tavaszi estén lesétáltunk az erdőben Svédország legnagyobb vízeséséhez. Fent hatalmas robajjal áradt a víz, lent hóból épített kiskapu várta a kirándulókat. Egy éjjel-nappal nyitva tartó, tiszta, rendes, erdei wc is akadt a pihenőhely mellett, ami kerekesszékkel is könnyedén igénybevehető.
Barna medve aznap éjjel sem támadt ránk, így hétfőn reggel nyugodt szívvel indultunk haza.

Tännforsen vízesés

Toalett az erdőben // Toalett i skogen

1000 km.

Årets första husbilsresa ledde till Norge. Bilen var förberedd, kylskåpet var fullt, så vi åkte iväg från det vårlika Sundsvall. Så fort vi närmade oss till fjällen, ändrades landskapsbilden. Det fanns inga gröna blad, gräset var gult. Lite som i Sundsvall för en månad sen. Sen såg vi vita fläckar vid vägen som snart blev ett sammanhängande snötäcke. På nästan alla gårdar stod parkerade snöskotrar som är lokalbefolkningens viktigaste transportmedel på vintern. Sjöarna var frusna (delvist eller helt). Första tecken av våren kunde man se på ortsbefolkningen: tonårskillarna hade bara en tröja på sig när de promenerade på gatan. Det var inte varmare än 3 grader.

Vi campade i Hamra (Hamrafjället) första kvällen. Det snöade och regnade, det blåste hårt. Vi samlade ihop våra sista krafter och försökte täcka fönstret med isoleringsmattan, som flög till alla håll, men ville inte stanna på rätt ställe. Vi kämpade med elementen som två polarforskare tills vi kunde fixa det. Därefter flydde vi in och kände hur vinden skakade bilen. Vi slog på värmen, så vi inte frös i vintervädret i maj.

Nästa morgon klarnade det och vi tittade runt i strålande solsken. I närheten fanns det en slalombacke, där fanns så mycket snö att man kunde åka skidor. Vår bil var parkerad på en vintercamping, som betyder att alla husvagnar stod bredvid en liten trästuga, var man packade in skidor och annan utrustning.

Et annat vårtecken: Trots varningsskyltarna för ren vid vägen, inte kunde man se en enda. De går upp högt i fjället när det är varmt och hämtas ner på hösten för att hitta mat.

På den norska sidan väntade oss samma landskapsbild. När vi tog en liten rast, gick jag in i snön för att få veta hur djupt det var. Detta gick inte så bra för jag sjönk i snön till fotknölarna och vattnet rann in i skorna. Experimentet slutade med strumpbyte.

När vi åkte vidare, började knopparna dyka upp på träden, och vädret blev varmare när vi nådde Røros. Den gamla, mysiga bergsstaden är på Unescos världsarvslista. När vi promenerade i staden, såg vi framför oss hur livet var när gruvarbetarna bodde där.

Högt över taken kan man se Røros åttahörniga kyrka. Fast den är inte öppen i maj, tänkte jag kolla inuti ändå. Jag gick till kyrkoherdebostället som var på andra sidan av gatan, knackade på dörren. En dam öppnade den och jag berättade till henne på svenska varför jag var där.  Hon svarade på norska att hon lånat ut nyckeln, men det måste finnas en extranyckel någonstans. Hon letade efter det några minuter, men tyvärr kunde hon inte hitta det. Hon ville hjälpa mig, så hon föreslog att titta runt vid kyrkan och om jag hittar någon som jobbar på kyrkogården, kan jag fråga personen. Jag hittade inte människan, men jag var glad över kvinnans snällhet och hjälpsamhet ändå.

Vid eftermiddag sidan åkte vi vidare till Støren för att njuta av våra vänners gästfrihet. Efter vår ankomst började vi med den lilla språkförbistringen: min väninna och jag pratade ungerska med varandra, de svenska männen snackade svenska som alla begrep. Min kompis pratade norska till alla, som vi förstod. Våra värdar pratade norska med varandra. Jag är säker att deras bäbis kommer att prata flera språk.

Den norska nationaldagen är 17 maj, så det är ett viktigt datum där. Det regnade hela förmiddagen (”typisk Norge” – tänker svenskarna), men när vi åkte till festen, slutade regna. Alla i byn hade folkdräkt eller fina kläder på sig. Det såg så ut, att alla 3000 invånarna var med i paraden och viftade med den norska flaggan. Tåget stannade vid äldreboendet. De gamla människorna hade fina kläder på sig, satte på terrassen och viftade till tåget som hälsade de med ”hurra! Hurra!” och blåsorkestern spelade för dem. Sen gick tåget vidare till kulturcentrumet, där ledaren i byn höll ett långt tal. Den viktigaste tanken var att alla skulle känna sig trygga i Norge. Ja, i festen deltog invandrarfamiljerna som också firade Norge. Där fanns några ungdomar som hade röda snickarbyxor eller overaller på sig, som var nerkladdade med tuschpenna. Jag fick veta att de hade skolavslutning.
De som köpte biljetter, kunde titta på det mångfaldiga, högtidliga programmet. Kören, orkestern och också en taekwondo presentation uppträdde för Norges ära. Barn, vuxna, gamla och unga deltog i programmet. Alla var lika, ingen av dem var mer „norsk” än de andra. Ingen grupp dök upp som skulle ta tillfället i akt och säga att de är de ensamma arvingar av traditionerna. De var inte ovänner med varandra. De som hade annan hudfärg och pratade annat språk, viftade också med norska flaggan. Ingen hade problem med detta. Folk tågade bara, men de marscherade inte. Det behövdes avspärrningar eller polisassistans.
Den fina nationalismen som norrmännen visade, fungerar ”för” något och inte ”mot” något. Grattis till nationaldagen, Norge!
På eftermiddag började vi grilla på terrassen. Det var varmt, solen sken. Det såg ut som om vädret fattade att det var högtid!

På söndag morgon åkte vi vidare till Trondheim. Naturen hade ett helt annat ansikte på den där sträckan än tidigare. Redan i Støren var växtlivet jättegrönt, samma bild fortsatte efter vägen norrut.

Vi började vårt besök i Trondheim på Rockheim, som är ett nytt museum om rockmusik. Efter att vi köpt de billiga biljetterna, kollade vi en fin, modern och imponerande utställning om den norska musikhistorien och en annan om George Harrison och Eric Clapton. Missa inte om ni är i närheten!

Vår sightseeingfärd fortsatte vi vid nordens näst största kyrka, som är Nidarosdomen. Nidaros var Trondheims tidigare namn. När vi gick in i kyrkan, spelades orgel. Instrumentens drottning fyllde katedralen med musik.
Bakom kyrkan, på andra sidan av Nidälven kan man se fästningen. Till vänster står de gamla lagerhusen vid älven som man bäst  kan se från den gamla bron.  Jag skulle ha tittat på den fina utsikten i sommarvädret i flera timmar. Det var svårt att komma ihåg att vi såg snö för några dagar sen. Folk som gick förbi hade mjukglass i händerna. De andra stod i kö på konditoriet.

På eftermiddag åkte vi vidare till Jämtlandsfjällen, men den här gången blev jag inte förvånad över den höstlika naturen och snön. På den svenska sidan av gränsen campade vi vid Tännforsen. På den mysiga vårkvällen promenerade vi ner i skogen till Sveriges största vattenfall. Uppe rann vattnet med stor kraft och där nere stod en liten port, som naturen byggt av snö. En fin och städad toalett, som är alltid öppen, stod vid parkeringen i skogen, som man lätt kunde använda även med rullstol.
Det var ingen björn som attackerade oss den där natten heller, så vi åkte hem på måndag i lugn och ro.

A húsvéti boszorkányoktól a Valpurgis ünnepig // Från påskkärringar till Valborgsmässoafton

Nagycsütörtök napján a gyerekek kendőt kötnek a fejükre, kipirosítják az arcukat és így, húsvéti boszorkánynak öltözve jártak házról-házra, hogy egy kis édességért cserébe kellemes ünnepeket kívánjanak.

Ez a szokás egy népi hiedelmből ered, mely szerint a boszorkányok nagycsütörtökön felkerekedtek és seprűnyélen Blåkulla-ba repültek, hogy ott az ördöggel ünnepeljenek egészen húsvét vasárnapig. Svédországban jelentős volt a boszorkányüldözés, ezért ha egy nőre ráfogták, hogy Blåkulla-n járt, akkor az az életébe kerülhetett. Hiába védekezett a megvádolt asszony, hogy ő nem ment sehova, ugyanis a boszorkányok úgy tudtak elrepülni, hogy testben mindvégig otthon maradtak. Gyakran gyerekek tanúskodtak ellenük, mert a babona szerint őket is magukkal vitték a boszorkányok, hogy együtt vegyenek részt az ördögi tivornyán. Érdekesség, hogy Blåkulla nevű település több helyen is létezik a valóságban is, az egyik Sundsvalltól nem messze helyezkedik el.

Blåkulla

Nagycsütörtökön csak fél napot dolgozik a svédek többsége, nagypéntek piros betűs ünnep, hogy legyen idő Blåkulla-ba repülni méltóképpen megülni az ünnepet. Továbbá a húsvét hétfő is fizetett szabadnap.

Természetesen a svédek ilyenkor is megterítik a svédasztalt. A húsvéti ételek hasonlítanak a karácsonyiakhoz, de valamivel könnyebbek a fogások. A sonka, a pácolt hering és a tojás nem hiányozhatnak a menüből. A karácsonyi must helyett húsvéti mustot fogyasztanak. Az íze ugyanaz, de a malátás üdítőitalt ilyenkor påskmust (húsvéti must) néven árulják az üzletekben.

húsvéti must

A tojásfestésnek itt is van hagyománya, de a svédek számára ugyanolyan fontos, hogy a hosszú tél után a lakást tavaszi díszbe öltöztessék. A legkedveltebb szín a sárga, talán azért, mert a nárcisz (melynek svéd neve påsklilja, azaz húsvéti liliom) ilyenkor virágzik. A bokrokat színes tollpihékkel díszítik fel, ebből lesz a húsvéti nyírfavessző, melynek eredete virágvasárnaphoz köthető. 

påskris // húsvéti nyírfavessző

A gyerekek húsvéti tojásokat kapnak ajándékba. Ezek különböző méretű, díszes, tojás alakú kartonpapír tokok, amelyekbe édességet, apró játékokat rejtettek a szülők. Csokinyúllal csak elvétve találkoztam az üzletekben, a csokitojás előfordul, de a svéd gyerekek még mindig az apró cukorkáknak örülnek a legjobban. 

Påskägg // svéd húsvéti tojás

Idén tavaszias volt az időjárás húsvétkor, de tavaly, amikor március elején itt jártam, még jócskán hó borította a földet. Mivel sütött a nap, a szomszédok kint üldögéltek a hóban. Én ilyet előtte még nem láttam! A kulturális sokk elemi erővel hatott rám, az (akkor még leendő) élettársamtól vártam a magyarázatot.

- Hát ezek meg mit csinálnak? – kérdeztem.
- Kávéznak.
- A HÓBAN????
- Igen.
- Miii????
- Ez itt teljesen természetes.

Mindezidáig a szabadtéri kávézásról más elképzeléseim voltak, dehát észak ebben is különbözik.

kávézás a hóban // fika i snön

Az elmaradt rossz idő április 30-án érkezett meg. Ez a nap nevezetes dátum Svédországban (és többfelé Európában), ugyanis ilyenkor tartják a Valpurgis ünnepet. Mint sok más szokás, ez is a pogány időkbe nyúlik vissza. Mikor leszáll az este, a svédek összegyűlnek, hatalmas tüzet gyújtanak és énekelnek. Elégetik a régi dolgaikat és egyúttal a telet is, hogy helyet adjanak a megújhódásnak, a tavasznak. Régebben több napig égett a hatalmas tűz, ugyanis a kanapétól kezdve a rossz autógumiig mindent rádobtak. Manapság a környezettudatos svédek már csak fát égetnek. A hatás így is magával ragadó, de a helyiek legyintenek, ez semmi a régi máglyákhoz képest.

A városban többfelé tartottak Valpurgis ünnepet, a legnagyobb mulatság már délután négykor elkezdődött a Norra Berget-en. A résztvevők élvezhették a tavaszi időjárást, azaz jégesőt és egy kis havat. „Tipikus Valpurgis!” – mondták a svédek.

Valborg//Valpurgis, Norra Berget

Valborg//Valpurgis, Norra Berget

Nálunk, a lakótelepen is szerveztek ünnepséget, ami csak este hétkor kezdődött. Addigra „elvonult a vihar, felsütött a nap.” Továbbra is hideg volt, a jégeső nyomai látszottak a földön. Jól felöltözve, a  szomszédokkal karöltve mentünk ki a tűzhöz. A máglyát a templom melletti téren gyújtották és műsor gyanánt a gyülekezeti kórus énekelt. Bár a szokás pogány eredetű, később a kereszténység Szent Valburga nevét kapcsolta hozzá a naptári időpont miatt.

Amikor már leégett a tűz és olyan hideg lett, hogy képtelenség volt tovább köszönteni a tavaszt a szabadban, akkor az egész szomszédság nálunk folytatta az ünneplést énekléssel, zenével és vidámsággal. Egészségetekre!

Valpurgis nálunk // Valborg hos oss

På skärtorsdag klär på sig barnen som påskkärringar (de har schalett på huvudet och målar kinderna röda) och knackar på hos folk för att önska trevlig påsk. De blir belönade med lite godis.

Den här traditionen kommer från en gammal folktro. Enligt denna flög häxorna på kvast till Blåkulla på skärtorsdagen för att festa vilt med djävulen. De återvände på påskdagen. Häxprocesserna var betydelsefulla i Sverige, så om en kvinna blev anklagad för att hon var i Blåkulla, kunde det kosta henne livet. Det spelade ingen roll om hon protesterade och förklarade att hon inte åkt till någonstans, för häxorna kunde flyga till Blåkulla medan deras kropp var hemma. Oftast var det barnen som vittnade mot dem, för enligt folktron tog häxorna med några barn till Blåkulla för att delta i festen tillsammans med fan själv. Det är märkligt att det finns Blåkulla på flera ställen i verkligheten, en av dem är i närheten av Sundsvall.

De flesta jobbar bara halv dag på skärtorsdag. Långfredag är röd högtidsdag för att det ska finnas tid för att flyga till Blåkulla sköta sitt firande. Dessutom är annandag påsk också en betald ledig dag.

Naturligtvis dukar svenskarna sitt smörgåsbord. Påskmaten är ungefär lika julbordet, men rätterna är lite lättare. Skinka, inlagd sill och ägg saknas inte på menyn. Istället för julmust dricker man påskmust. Smaken är det samma, det är bara etiketten som är annorlunda på flaskorna. 

Traditionen att måla ägg finns det här också, men det är lika viktigt att dekorera lägenheten i vårfärger efter den långa vintern. Den mest vanliga färgen är gul, kanske för den gula påskliljan blommar vid den här tiden. Man pyntar med fjädrar på buskarna som blir till påskris. Det är en symbolisk koppling till palmsöndagen.

Barnen får påskägg som present. De är pappersägg med färgat påskmotiv i olika storlek. Föräldrarna gömmer godis och små leksaker i dem. Jag har sällan sett chokladkaniner och -ägg på affärerna. Orsaken kan vara att lösgodis är det mest omtyckta.

Det här året var det vårväder vid påsk, men i fjol var det mycket snö på marken. Trots detta var fint väder, solen sken, så grannarna satt ute i snön. Sådant har jag inte sett förut! Jag blev (kultur)krockad och väntade på förklaringen av min blivande sambo:

- Vad gör grannarna egentligen? – Frågade jag.

- De fikar.

- I SNÖN?????

- Ja.

- Va? 

- Det är fullt normalt här.

Jag trodde inte att man gjorde sådant, alltså att fika på gården i en meter snö, men i Norden är annorlunda på det här sättet också.

Det kalla vädret kom 30:e april. Det här datumet är viktigt i Sverige och på många andra ställen i Europa för den där dagen firar man Valborgsmässoafton. Som många andra traditioner hittar man ursprunget i den hedniska tiden. När kvällen kommer, samlas svenskarna, och de tänder en stor brasa och sen sjunger de. De bränner sina gamla grejer och vintern samtidigt, för att de ger plats till det nya, till våren. Tidigare brann brasan under flera dagar, för man kastade dit en gammal soffa, bildäck osv. Nu förtiden bränner de miljövänliga svenskarna bara trä. Elden ser fin ut ändå, fast lokalfolk säger att det är ingenting om man jämför brasorna förr i tiden. 

På Valborg var det fest på flera ställen i stan, den största ägde rum på Norra Berget vid fyratiden. Publiken kunde uppleva vårvädret, alltså mycket hagel och lite snö. „Typisk Valborg!” – kommenterade svenskarna.

Hos oss i bostadsområdet fanns det också en Valborgsfirande. Det började klockan sju, så ovädret försvann och solen sken. Det var kallt fortfarande, och spåren av is kunde man se efter haglet. I varma kläder gick vi ut med grannarna för att titta på elden. Brasan tändes vid kyrkan och det var kyrkokören som sjöng. Fast högtiden har hedniskt ursprung, deltog kyrkan i Valborgsfirandet antagligen för att fira helgonet heliga Valborg.

När elden brann upp och det blev så kallt, att det var omöjligt att fira våren utomhus, då fortsatte grannarna firandet hos oss. Vi spelade musik och hade trevligt tillsammans. Skål!

Vasaloppet – a kilencven kilométeres sífutóverseny // Vasaloppet – den nio mil långa skidtävlingen

„Apáink nyomában a jövőbeni győzelmekért” – hirdeti a mottó a célvonalnál felfüggesztett táblán. A Vasaloppet versenyt, azaz a Vasa-(sí)futást 1922 óta rendezik meg Sälen és Mora között, minden év március első vasárnapján (jövőre egy hetet csúszik az esemény a Falun-ban rendezendő sí világbajnokság miatt).

Vasaloppet cél

A Vasaloppet ötletét Gustav Vasa király története adta, aki a dánok elől menekülve maga is megtette ezt a távot a 16. században.  A jelenleg is regnáló XVI. Carl Gustav volt az első uralkodó, aki részt vett a futamon.

A Vasaloppet útvonala 

Az idei enyhe tél nem kedvezett a Vasaloppet-nek. A nevezetes útszakaszon olyannyira olvadt a hó, hogy a verseny elhalasztása is felvetődött. A több, mint 15000 résztvevő, a szervezők és a nagy számú önkéntes csapat aggódva figyelte az időjárást. A pályát végül sikerült feltölteni hóval, de a versenyzőknek nem volt könnyű dolguk: szinte nyomvonal nélkül, jeges szakaszokon kellett megtenniük a 90 km-t.

Vasaloppet start

A Vasaloppet gyakorlatilag egy teljes hétig tartó rendezvénysorozat, melynek koronája a vasárnapi futam. A többi napokon különféle sífutóversenyeket tartanak, többek között rövidtávú, női és váltó vasa-t. Érdekesség a „nyílt nyom” rendezvény, mely a Vasaloppet 90 km-es pályáján zajlik, de nem mint megmérettetés, csupán regisztrálják a beérkezőket.

A verseny mögött hatalmas apparátus húzódik meg, rengeteg önkéntes segít a lebonyolításban. A Vasaloppet nyomvonala falvakon keresztül vezet. Ezeken a helyszíneken megállókat rendeztek be, ahol többek között lehetőség van vaxoltatni a léceket és áfonyalevest inni. Az Ekströms cég 56 éve támogatja a Vasa-futást a gyümölcsitalával. A sízők szerint nincs jobb frissítő verseny közben, mint egy pohár meleg áfonyalé. Nem túlzás, hogy a csapból is áfonyaleves folyik a Vasaloppet hetében. Az adatok szerint több, mint 63 ezer liter fogy el a versenysorozat ideje alatt.

Vasaloppet - áfonyaleves

A gyümölcs neve olyannyira összefonódott a Vasaloppet-tel, hogy a népnyelv áfonyának hívja az amatőr versenyzőket. Nekik igyekezniük kell, ugyanis egy bizonyos idő elteltével a pihenőhelyeken lezárják a pályát egy kötél segítségével, így onnan már nem lehet továbbmenni.

1924 és 1981 között nők nem vehettek részt a versenyen, mivel úgy tartották, hogy a verseny túlságosan megerőltető számukra. Az élelmes és sportos hölgyek férfinak öltözve vágtak neki a versenynek a tilalom idején.

A svéd versenyzők sportklubok keretében nevezhetnek a Vasaloppet-re, míg a  külföldiek hazájukat képviselik. Természetesen magyarok is teljesítették a távot, ezúton gratulálok mindnyájuknak a nagyszerű eredményhez!

Vasaloppet - a magyar versenyzők helyezései

Idén a norvég John Kristian Dahl lett a verseny győztese. Menetideje 4 óra 14 perc, 33 másodperc. Az első helyezettet népviseletbe öltözött hajdon, az ún. kranskulla várta, hogy koszorút dobhasson a nyakába. Hasonló dicsőség jár az elsőként beérkező nőnek, ebben az évben a szintén norvég Laila Kveli-nek, akit a kransmas, a „koszorús” legény köszöntött a célban.

John Kristian Dahl & kranskullan

Laila Kveli & kransmasen

A svéd televízió élőben közvetíti a versenyt 1966 óta. Nem csak a profikat mutatják, de az amatőr áfonyákat is meginterjúvolják egy-egy pihenőhelyen. Ki tudja? Talán néhányunknak épp ez csinál kedvet a jövő évi versenyhez. Március 16-án, reggel 9 órától lehet jelentkezni a 2015-ös Vasaloppet-re. Hiába kerül 1600 koronába a nevezés, a kb. 15000 hely várhatóan pillanatok alatt betelik. Ez az első megmérettetés a verseny előtt. Elkészülni, vigyázz, kész, rajt!

A start előtt

"I fäders spår – för framtids segrar" – står mottot på skylten över mållinjen. Vasaloppet är den mest berömda längdåkningstävlingen, som genomförs årligen, premiärloppet gick 1922 och numera första söndagen i mars (nästa år blir det en vecka senare på grund av skid VM i Falun).

Vasaloppets idé kom från Gustav Vasas historia, som själv åkte i samma sträcka när han flydde för danskarna på 1500-talet. Carl XVI Gustav var den första kungen som åkte loppet.

Årets milda vinter var inte bra för Vasaloppet. Snön smälte på den berömda sträckan så mycket, att man funderade över att ställa in tävlingen. De mer än 15000 deltagarna, arrangörerna och det stora volontärsteamet tittade oroligt på vädret. Till slut blev spåret fixat genom att man körde dit snö där det fattades. De tävlande hade inget lätt lopp: de åkte 9 mil på isiga sträckor, och dåliga spår. 

Vasaloppet är egentligen en vecka långt evenemang, men viktigaste händelsen är loppet på söndag. På andra dagarna finns det olika längdåkningstävlingar, tex. korta, tjej och stafett vasan. En del av evenemanget är ”öppet spår” som går på samma sträcka som Vasaloppet. Konstigt nog registreras resultaten fast inte är någon tävling.  

Bakom Vasaloppet finns det ett stort team, jättemånga volontärer hjälper till så att allt går som det ska. Spåret går genom byar där det finns stationer för att valla skidorna och dricka blåbärssoppa. Företaget Ekströms har sponsorerat loppet med sin dryck 56 år. Enligt skidåkarna finns det ingen bättre förfriskning under tävlingen än ett glas varm blåbärssoppa. Under vasaloppsveckan får man den direkt från kranen. Enligt statistikerna går det mer än 63 tusen liter blåbärssoppa under en vecka.

Drycken är så synonym med Vasaloppet att de amatörerna kallas för blåbär. De måste skynda sig, för efter en viss tid stänger man av spåret med ett rep vid de olika stationerna och det betyder att de inte får åka vidare.

Mellan 1924 och 1981 var det förbjudet för kvinnor att delta i Vasaloppet för det var ”för jobbigt” för dem. Vissa fyndiga damer tävlade utklädda till män.

De svenska åkarna kan delta i loppet genom sina skidklubbar, men utlänningar kan åka bara som nationalitet. Naturligtvis har ett antal ungrare åkt Vasaloppet, jag är glad för att de genomförde detta kraftprov. Grattis!

Norrmannen John Kristian Dahl vann loppet det här året. Han åkte 4:14:33. Den ogifta kranskullan i folkdräkt väntar på vinnaren i målet för att kasta kransen runt halsen. Vinnaren i damklassen blev  norska Laila Kveli 2014, och hon fick samma pris från kransmasen.

Naturligtvis sänder SVT Vasaloppet direkt, premiäråret var 1966. De visar inte bara proffsen, utan gör också intervjuer de som åker för motionens skull. Vem vet? Kanske det motiverar några att delta i loppet nästa år. Från 16. mars klockan 9:00 kan man anmäla sig till Vasaloppet 2015. Trots att anmälningen kostar 1600 kr., tar de cirka 15000 platser slut på några minuter. Det är en för-tävling innan Vasaloppet. Klara, färdiga, gå!

Civil a pályán // En ungerska i spåret

A svédekről már tudjuk, hogy korcsolyacipőben születnek, most kiderült, hogy sítalpon is képesek a világra jönni.

A síelés alatt itt elsősorban sífutást értenek, de a lesiklás is ugyanolyan ismerős terep számukra. A két sportág mind felszerelésben, mind a pályát illetően különbözik egymástól.

Az alpesisíhez képest a sífutásnál használt lécek jóval keskenyebbek, a cipőnek pedig csak az orrát rögzítik, a sarok rész fel-le mozog. A felszerelés nem olcsó, de mivel népsportról van szó, az üzletek gyakran kedvezményes áron kínálják a szetteket és a ruházatot. Vigyázat, a síléceknek nem csak a magassághoz, de a súlyhoz is kell idomulniuk! A hatékony csúszás érdekében ne feledjük a sítalpak vaxolását! Ha járatlanok vagyunk a témában, forduljunk bizalommal egy svédhez. Bármelyikük doktorálhatna ebből a tudományból.

A felszerelésem készen állt már decemberben, csak egy dolog hiányzott: a hó. A síszezon novemberben szokott kezdődni, de ezúttal egészen január közepéig kellett várni az első, kiadós havazásra és a pálya kialakításra.

A sífutópályát elektromos világítás szegélyezi (gondoljunk a rövid nappalokra). Ha van elég hó, akkor egy speciális gép alakítja ki a nyomvonalat, amin a síelők haladnak. Úgy képzeljük el, mint egy párhuzamos csatornát. A megfelelő minőségű nyom biztos terep a klasszikus, ún. diagonál stílusú sízéshez. lyenkor a síelő hasonlóan mozgatja a lábát és a karját, mint gyaloglás közben. Tulajdonképpen nem is fut, hanem csúszik a síléceken. A technika elsajátítása nagyon fontos, mert így kevesebb erőbedobással, hatékonyabban tudunk haladni.

a nyom // spåret

Sokan egy életen át űzik ezt a sportot, legalább annyi nyugdíjas korú sízőt láttam már a pályán, mint ahány fiatalt. Talán ez az egyik titka a svédek hosszú életének.

Létezik még az ún. korcsolyázós (skate) stílus, amellyel gyorsan lehet haladni és nyom sem kell hozzá.

A svéd gyerekek már kiskorukban megtanulják a helyes technikát. Először bot nélkül gyakorolják az egyensúlyozást, majd a teljes felszereléssel folytatják az edzést. Így előzött meg engem egy csapat vidám óvodás, amikor első alkalommal voltam a pályán. De hamar eljutattam az elit versenyzők szintjére és már úgy törtem a síbotot, mint a profik. Csak az volt a furcsa, hogy senki nem nyújtott felém egy újat a pálya széléről.

A sífutás erősíti az állóképességünket és megmozgatja az egész testünket, miközben jó levegőn vagyunk. A tempót és az esetleges pihenőt is magunk határozzuk meg.

Jag vetredan att svenskarna föds med skridskorna på. Nu har jag förstått att de kommer till världen på skidor.

Att åka skidor betyder längdskidåkning här, fast det är lika vanligt att åka slalom. De där två idrottsgrenarna har olika utrustning och banor.

I längdskidåkning använder man smalare skidor än i alpin skidsport och pjäxorna sitter bara fast där fram. Hälarna går alltså att röra upp och ner. Utrustningen är inte billig, men längdåkningen räknas som folksport, men man kan komma över ett ”paket” till ett rimligt pris, på affärerna jämna mellanrum.   Skidorna måste inte bara passa till längden utan också till vikten! För att få bra glid, får man inte glömma att valla skidorna. Om man är osäker hur man gör det, fråga gärna en svensk. Alla kan doktorera i den här vetenskapen.

Min utrustning var klar redan i december, det var bara en sak som saknades: snön. Skidsäsongen brukar börja i november, men den här säsongen var man tvungen att vänta till januari för den första riktiga snön och för att skidspåren skulle bli klara.

Det finns elljus runt spåret (tänk på de korta dagarna). När det finns lagom snö, trycker en speciell maskin spåret till skidåkarna.  Det fina spåret tillhör till den klassiska skidåkningen, som heter diagonalåkning. Det betyder att skidåkaren rör sina armar och ben nästan samma sätt som man går. Så glider man på skidorna. Det är jätteviktigt att lära sig rätt teknik, dels för att åka mer effektivt och för att spara kraft.

Det finns en annan stil som heter skate. Man kan åka snabbt på det här sättet och behövs inget spår.

Svenska barnen lär sig tekniken redan på dagis. Först övar de att balansera utan stavar, sen fortsätter de träningen med stavteknik. Jag blev alltså omkörd av ett helt gäng glada småbarn när jag var på spåret första gången. Men jag blev snart som en elitåkare när jag bröt staven. Skillnaden att det var ingen på sidan som gav mig en ny.

Längdskidåkningen stärker uthålligheten, man rör sig mjukt med hela kroppen medan man andas friskt luft. Man väljer själv tempot och stannar om det behövs. Det finns många som åker längd under hela livet. Jag har sett minst lika många pensionsålder som yngre folk i spåret. Kanske är det en av anledningarna för svenskarnas långa liv.