Őszi éjjel // Höstnatten

Bár már októbert írunk¸ de ez a tény nem tartott vissza minket egy kis hétvégi kempingezéstől. Péntek este felkerekedtünk és két lakóautóval, valamint egy lakókocsival elindultunk északnak. Út közben megálltunk egy paradicsomültetvénynél, mivel ott lehetett jegyet venni a kempingbe. Majd továbbautóztunk egészen a célállomásig, a vadkempingig. Körös-körül az őszi színekbe öltözött erdő, alattunk a Skälsjö vize pompázott. Nosza, nekiálltunk tüzet rakni. Télikabátban és pokrócba bugyolálva ültünk a tűz körül, melegedtünk, vidáman beszélgettünk. A levegő hamar lehűlt, egy idő után nem lehetett több három foknál. Belegondoltam, hogy Budapesten, a Liszt Ferenc téri kávézók kb. tizenöt fok alatt már felszámolják a kinti asztalokat. Ilyen ”hidegben” sem a gázmelegítők, sem a takarók nem marasztalják a levegőn a pesti vendégeket. Eközben a svédek a szabadban üldögélnek ”télvíz idején”.

Később megjelent egy autó. Ki érkezett ide a világ végére, ahol a madár se jár? Kiderült, hogy az éjjeli látogatók a közelben laknak, csak felautóztak a kempingbe körülnézni, hogy van-e itt valaki. Világos, mi mást lehetne csinálni egy hideg, őszi péntek estén. A nő vezetett, a férfi talán arra várt, hogy megkínáljuk valamivel, de már nem volt rá szüksége, így is emelkedett hangulatban volt.

Bár jól bírtam a szabadtéri, viking kiképzést, de mégis én vonultam vissza elsőként a fűtött lakóautóba. És akkor ott, a melegben nagyon elkezdtem fázni, hiába bújtam meleg ruhában a takaró alá, csak később melegedtem fel.

Második este a kempinghez tartozó, deszkából épített szélfogó menedék alá húzódtunk be. Az építmény mellett tüzifa sorakozott, amit a táborozók igény szerint használhattak. Természetesen a grillsütö is előkerült, jó hangulatban sütögettük a pecsenyénket a melegben. Volt hely bőven az asztaloknak, székeknek a menedék alatt. Kifejezetten jólesett a desszert: alufóliában sült alma, vaníliaszósszal. Badacsonyi jégbort fogyasztottunk hozzá.

A naplemente mindig gyönyörű, de a tónál különösen az volt. Aztán beköszöntött a teljes sötétség, amit csak kint, a természetben élhet át az ember, a városban soha. A menedéket elhagyva az orrunk hegyéig sem láttunk. Csak a csillagok világítottak fényesen, no meg a zseblámpa, ha kéznél volt.

Nem találkoztunk sem medvével, sem jávorszarvassal, bár utóbbinak láttuk a kis, tojás alakú nyomait az erdőben. Mi, a táborozók a fából ácsolt illemhelyet használtuk. Olyan tiszta és rendes volt, hogy akár étkezőként is működhetne. De az egész kempingre ez volt a jellemző. A tüzifát nem hordták el a szélfogó mellől és a faágra akasztott grill csipeszeket sem bántotta senki. Firkálásnak, rongálásnak nyoma sem volt. Egy ilyen pihenőhely áldás minden kirándulónak, természetbe vágyónak. Az odalátogatók óvják, vigyázzák, hogy még sokan és sokáig használhassák.

Fast det är redan oktober, hindrade det inte oss att campa i helgen. På fredag kväll gav vi oss i väg norrut med två husbilar och med en husvagn. På vägen stannade vi vid en tomatodling för att köpa biljetter till campingen. Sen åkte vi vidare till målet som var en vildmarkscamping. Omkring stod skogen i höstfärger, nedanför oss den fina Skälsjön som glänste. Vi tände omedelbart en eld, sen satte vi oss med vinterjacka och filtar på oss. Vi värmde oss vid elden och snackade. Luften blev snart kall, efter en stund var det inte mer än tre grader. Jag tänkte på uteserveringarna i Budapest på Liszt Ferenc tér som stänger sina uteplatser när det kryper ner under femtongrader. Om det är så ”kallt”, sitter inte ute ungrarna, inte ens om de får filtar och extra element. Men svenskarna campar fast det är ungersk ”vinter”.

Sent på kvällen kom en bil. Vem åker hit, till världens ände? Vi fick veta att de sena besökarna bor nära, de ville bara veta om det fanns folk på campingen. Det är ju klart, vad annat kunde man göra på en kall fredagskväll. Kvinnan körde, mannen kanske väntade på att vi skulle bjuda honom till någonting, men han behövde inte det, för han mådde redan för bra.

Fast jag orkade sitta ute på ”vikingautbildningen” lika länge som svenskarna. Jag var den första som drog mig tillbaka till den varma husbilen. Där inne i värmen började jag frysa jättemycket. Jag hade tjocka kläder på mig och la under täcket, men det hjälpte inte förrän efter en stund.

På andra kvällen satte vi oss under ett vindskydd av trä på campingen. Bredvid byggnaden stod vedhögar som campare fick använda. Naturligtvis tog vi fram grillen och vi började grilla och hade det bra i värmen från grillarna och elden. Det fanns mycket plats för bord och stolarna under skyddet. Desserten passade bra till höstkvällen: grillat äpple i aluminiumfolie med vaniljsås. Vi drack en flaska icewine från Badacsony till det.

Solnedgången är alltid vacker, men den var särskilt vacker vid sjön. Sen blev det så kolsvart, som man bara kan uppleva i naturen, men inte i stan. När man lämnade vindskyddet, var det helt mörkt, det var bara stjärnorna som lyste, och ficklampan, om man hade en.

Vi träffade varken björn, eller älg, men den lämnade sitt märke i skogen. Det såg ut som små ägg. Vi som campade, fick använda torrdasset som var ett trähus. Det var så rent och fint att man nästan kunde använda det som matrum. Jag kan säga det samma om den hela campingen. Man tog inte med ved från vindskyddet, inte grilltängerna heller som hängde på en trädgren. Det var inget spår av klottret eller skador. En sådan rastplats är en välsignelse för alla vandrare och för dem som vill åka ut i naturen. Besökarna lämnar platsen i samma fina skick som den var när de kom, för att många kan använda den i framtiden.