Vonzások és választások // Valfrändskaperna

Két hete, hogy lezajlottak a parlamenti és a helyi választások Svédországban. Az eredmények ismertek: az eddigi jobboldali kormányt leváltották a szociáldemokraták (Socialdemokraterna). A győztes pártelnök, Stefan Löfven megköszönte a kormányfőnek, hogy mostanáig vezette Svédországot. A vesztes Fredrik Reinfeldt tudomásul véve a választók döntését (a részvételi arány 85,7%-os volt) azonnal lemondott miniszterelnöki pozíciójáról, valamint csak jövő év tavaszáig marad a mérsékelt párt (Moderaterna) vezetője.

Fredrik Reinfeldt

Ennek ellenére nincs könnyű dolga Stefan Löfvennek, mivel az ún. baloldali blokk kisebbségben lesz a parlamentben. Vagyis a szociáldemokraták a szavazatok 31,01%-át kapták, a zöldek (Miljöpartiet) 6,089%-ot, a Baloldali Párt (Vänsterpartiet) 5,72%-ot szerzett.

Stefan Löfven

A jobboldali szövetségben így néz ki a szavazatok eloszlása:
Az előző kormánypárt, a mérsékeltek 23,33%-ot, a közép (Centerpartiet) 6,11%-ot, a liberális néppárt (Folkpartiet liberalerna) 5,42%-ot, a kereszténydemokraták (Kristdemokraterna) 4,57%-ot szereztek.
A fennmaradó részt (12,86%), a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Sverigedemokraterna (svéd demokraták, a továbbiakban SD) párt kapta. Bár a svédek 87 százaléka valamely demokratikus párt mellett tette le a voksát, a szoros eredmények miatt az SD fontos szerepet kaphat a svéd politikában.
Ahhoz, hogy Stefan Lövfen betöltse miniszterelnöki pozícióját, két dolognak kell teljesülnie: meg kell nyernie a bizalmi szavazást és el kell fogadtatnia a költségvetési javaslatát a parlamentben. Az első pontot vélhetően teljesíteni tudja, de a második már kétséges, mert a jobboldal is benyújt egy pénzügyi tervezetet. Mivel a baloldalnak nincs abszolút többsége, patthelyzet alakulhat ki a szavazás során. Ha az országgyűlés nem fogadja el a költségvetést, akkor az akár új választások kiírásához is vezethet.

Itt jön képbe az SD: a demokratikus pártok egyhangúlag kijelentették, hogy a szoros eredmények dacára sem kezdenek párbeszédet a szélsőséges párttal. Így tehát az a költségvetés fog megvalósulni, amelyikre a kiközösített SD áldását adja, vagyis ők töltik be a mérleg nyelve szerepet. Ezzel maga a párt is tisztában van, egyik képviselője elégedetten nyilatkozta, hogy a „kisebbik rosszat” szavazzák meg, de nem hajlandó elárulni, melyiket.

Ha keresztül is megy a baloldal pénzügyi javaslata, nyilvánvalóan nem kívánják ugyanezt a rizikót vállalni a szociáldemokraták minden későbbi döntés alkalmával. Külön nehézség számukra, hogy a balos Feminista Kezdeményezés (Feministiskt initiativ) nem érte el a 4%-os parlamenti küszöböt (3,12%).

Így Stefan Löfven tabukat döntő stratégiába kezdett: világosan kifejtette, hogy a szociáldemokraták hűséges fegyverhordozójával, a Baloldali Párttal továbbra is szívesen együttműködnek, de a kormányban nem lesz helyük. Továbbá tárgyalásokat kezdett a jobboldali szövetségbe tartozó pártokkal. Ezek kimenetelét egyelőre nem ismerjük.

Helyi szinten, Sundsvallban egyértelmű a baloldali győzelem (melynek eredményébe magam is beleszólhattam), tehát a szociáldemokraták és a Baloldali Párt megkapta a szavazatok többségét és a felek készek az összefogásra. A zöldekkel való kapcsolat megromlott a városban, mivel az előző választásokat követően a környezetvédő párt egy képviselő kivételével átugrott a jobboldalra. Ingrid Möller viszont tartotta magát a választóktól kapott megbizatáshoz és baloldallal együtt szavazott, így kizárták a pártból. Idén már egy általa alapított, új párt színeiben indult, de nem kapott elegendő voksot.

Választási eredmények Sundsvallban// Valresultat Sundsvall

Korábban a legtöbb svéd tudatosan választott, szociáldemokratának, ill. mérsékeltnek lenni életszemléletet jelentett. Manapság már egyre több a bizonytalan szavazó, aki még a választások előtti héten sem tudta, kire voksol. Sokan váltanak a blokkok között és a 13%-os arány mutatja, hogy növekszik azoknak a száma, akik bedőlnek az SD demagógiájának. Közben a politikusok is inkább hajlanak összefogni a másik oldallal. A bizalomnak az lehet az alapja, hogy az SD kivételével mindegyik párt demokratikus, így az alapvető játékszabályok azonosak. Ezek betartását nem csak a másik féltől, de saját maguktól is elvárják. Számomra ez a szemlélet még mindig utópisztikus, itt viszont természetes.

Sverige hade lokal- och parlamentsval för två veckor sen. Resultatet är bekant: högerregeringen blev avlöst av Socialdemokraterna. Vinnare blev partiledaren, Stefan Löfven tackade avgående statsministern för att han ledde Sverige fram till nu. Förloraren Fredrik Reinfeldt accepterade det svenska folkets beslut (valdeltagandet var 85,7%) och avgick som statsminister på en gång och han slutar även som partiledare för Moderaterna till våren. 

Trots detta har Stefan Löfven det inte lätt, för vänsterblocket får minoritet i parlamentet. Alltså Socialdemokraterna fick 31,01%, Miljöpartiet 6,089% och Vänsterpartiet 5,72% av rösterna. 

I höger Alliansen ser ut resultaten så här:

Moderaterna, det förra regeringspartiet fick 23,33%, Centerpartiet 6,11%, Folkpartiet liberalerna 5,42% och Kristdemokraterna 4,57%.

Det som blev kvar, fick de högerextrema Sverigedemokraterna (SD) som agerar mot invandrarna.  Trots 87% av svenska folket röstade på något demokratiskt parti, kan SD få en stor roll i den svenska politiken på grund av det ganska jämna resultatet mellan vänster och höger.

För att Stefan Löfven ska bli statsminister, måste två saker uppfyllas: han måste klara förtroendeomröstningen och han måste leverera en budget som passerar riksdagen. Den första punkten kan gå igenom, men den andra är problematisk, för att den högra sidan har också ett budgetförslag. Eftersom den vänstra sidan inte har absolut majoritet i parlamentet, är det inte självklart, att budgeten går igenom. Om inte, kan det leda till nyval. 

Här kommer in SD i bilden: de demokratiska partierna uttryckte sig tydligt att de inte ska samarbeta med det extrema partiet, trots att ingen av dem har absolut majoritet. Alltså budgeten, som de bojkottade SD måste godkänna, ska gå igenom i riksdagen. På så sätt blir de vågmästare. Det vet också partiet om, en representant uttalade sig för pressen att de skulle rösta på den mindre dåliga budgeten, men han säger inte vilken den blir. 

Om socialdemokraternas budget blir accepterad av riksdagen, vill inte socialdemokraterna ställa sig i den situationen att SD ska ha möjlighet att bli vågmästare i alla omröstningar i parlamentet. En extra svårighet för socialdemokraterna är att det vänstra Feministiska Initiativet inte kunde passera 4% gränsen, som krävs för att komma in i parlamentet (3,12%). 

Så Stefan Löfven har en strategi som är lite tabu: han vill samarbete med Vänsterpartiet, men de inte ska vara med i regeringen och samtidigt började han förhandlingar med den högra alliansen. Resultatet känner vi inte än.

I Sundsvall är det solklart att den vänstra sidan vann (det var ett val där jag kunde vara med). Alltså socialdemokraterna och Vänsterpartiet är i majoritet i staden.  De är klara att samarbeta. Vid förra valet hoppade miljöpartiet av och samarbetade med den högra sidan. Det var bara en representant, Ingrid Möller som blev kvar, för hon var trogen sina väljare, så hon blev utesluten från partiet. Det här året var hon representant av sitt eget, nytt parti, men det fick inte tillräckligt många röster.

Tidigare valde man medvetet, att vara socialdemokrat eller moderat betydde att man röstade ideologiskt. Nuförtiden finns det mer och mer osäkra väljare som inte vet på vilket parti de skulle rösta en vecka innan valet. Det finns många som hoppar mellan blocken och det blir fler som tror på SD:s demagogi, därför fick de 13%. Samtidigt har politikerna en vilja att samarbeta med andra sidan. Förtroendets bas är att alla partier är demokratiska (förutom SD), så de viktigaste spelreglerna är de samma. Att hålla sig till spelreglarna är en förutsättning inte bara mot de andra partierna, men också mot sig själv. För mig är det fortfarande utopistiskt, men här är det helt naturligt.