Szép új világ // Du sköna nya värld

Hiába az internet és a modern technika, a svédek manapság is szívesen járatják a helyi lapokat, hogy a reggelizőasztalnál tájékozódjanak, mi történt a környéken.

A mai újságban az alábbi cikkre lettem figyelmes:

Fonalgombolyagot loptak Söråkerben (Sundsvall közelében)

A hírből kiderült, hogy a tolvajok nem hagytak nyomot maguk után, nem feszítették fel az ajtót és a kulcsok sem tűntek el. Nem tudni, mennyi fonal tűnt el, csak az a biztos, hogy piros, rózsaszín és lila színűek voltak. Mivel a károsult egy hetet várt a bejelentéssel, így a rendőrség nem tudja követni a forró nyomot és nincs sok esély, hogy felgombolyítsák az ügyet. Hogy mennyit érnek a tarka szálak, arról a hetvenéves asszony nem tudott felvilágosítást adni.

Ó, ha a magyar újságok bűnügyi rovatában is ilyen hírek szerepelnének! Ha a kriminális cselekedetek hasonló szenzációkban merülnének ki! – gondoltam a cikk olvasása közben. De aztán rájöttem, hogy az utópiát valahol máshol kell keresni:

Képzeljünk el egy magyar hetvenéves hölgyet, amint betelefonál a rendőrségre, hogy ellopták a fonalkészletét. Vajon milyen választ kaphat? Nem hiszem, hogy a rendőrautó szirénázva rohanna a helyszínre. És ha valamilyen csoda folytán mégis megtörténik a helyszínelés, akkor vajon nem próbálnák-e meggyőzni a rendőrök az öregasszonyt, hogy biztos csak elpakolta valahova az értékes fonalakat? Megindítanák-e a nyomozást egyáltalán? 

Talán soha nem tudjuk meg, mi történt a fonalakkal. De az biztos, hogy ennek az asszonynak, aki bizonyára egész életében adózott, máskor is lesz mersze, hogy felhívja a rendőrséget, akár komolyabb ügyben is. Nem kell attól tartania, hogy ki se jönnek, vagy kinevetik az általa is fizetett rendőrök. Azt hiszem, a demokrácia néha ilyen apró részletekben rejlik.

Foto: HENRIK MONTGOMERY / TT

Trots internet och den moderna tekniken abonnerar svenskarna fortfarande på morgontidningar, för att de vill få de lokala nyheterna vid frukostbordet.

Jag såg den här artikeln i dagens tidning:

Garnnystanstulna i Söråker

"Garntjuvarna lämnade inga spår.

Det gör att polisen inte har någon röd tråd att följa.

Så det är tvivelaktigt om stölden går att nysta upp.

Polisen har fått in en anmälan om en stöld från en lägenhet i Söråker. Enligt polisanmälan så finns det inga som helst spår efter inbrott i lägenheten.

– Det finns inga brytmärken på vare sig dörrar eller fönster och inga nycklar är borttappade, säger Patrik Sundlöf, förundersökningsledare vid polisen i Timrå.

Det som stulits är ett okänt antal garnnystan. De är röda, rosa och lila till färgen. Polisanmälan gjordes först en vecka efter det att stölden uppdagades och om den fördröjningen gör att polisen just nu står utan spår i jakten på garntjuvarna är oklar.

– Vi har ingen röd tråd att följa i nuläget, säger Patrik Sundlöf.

Så förutsättningarna för att nysta upp garnstölden i Söråker är inte de bästa. Hur mycket de färgglada nystanen är värda har inte kvinnan, som är i 70-åldern, uppgett i polisanmälan.”

Om de ungerska tidningarna hade brottsnyheter som den här! Om det vore den mest allvarliga kriminaliteten i Ungern! – tänkte jag först när jag läste artikeln. Men sen kom jag på att utopin finns nån annanstans:

Tänk om en ungersk 70-årig kvinna ringer polisen att hennes garnnystan blev stulna. Vad får hon för svar? Jag tror inte att någon polisbil skulle skynda sig till platsen med påslagna blåljus. Om de skulle komma fram till brottsplatsen, skulle polisen kanske övertyga den gamla kvinnan att hon packade de värdefulla garnerna på ett säkert ställe? Skulle de börja spana över huvudtaget?

Kanske får vi aldrig veta vad hände med dessa garnnystan. Men det är säkert att den här kvinnan, som kanske har betalat skatt i hela sitt liv, vågar ringa polisen någon annan gång också, i något mer seriöst tillfälle. Hon behöver inte vara rädd att polisen, som är betald av henne också, åker inte ut till henne, eller de skrattar åt henne. Jag tror, att det demokratiska samhället visar sig i sådana små händelser.

„Mennyi híd kell még?” // "En bro för mycket?"

Azt hiszem, a sundsvalliak legszívesebben megállítanák az időt. Ugyanis február elsejétől fizetős lesz a nemrég átadott új híd, amely máris átformálta a város látképét. Az elmúlt egy hónapban ingyenesen kerülhettük ki a központot, de nemsokára kilenc koronát kell fizetnie a személyautósoknak egy átkelésért.

Európa legnagyobb építkezése zajlott itt az elmúlt időszakban. A Sundsvallhíd és a hozzátartozó új autópályaszakasz a tervezettnél egy évvel korábban elkészült, így jelentősen lerövidül a közlekedés ideje a keleti parton (például a Sundsvall – Stockholm vonalon).

Már maga a kivitelezés hatalmas látványosság volt, a híd darabjainak az összeillesztését jelentős nézősereg kísérte figyelemmel a partról.

Sundsvallhíd // Sundsvallsbron

Sundsvallhíd // Sundsvallsbron

A megnyitóünnepségen tiszteletét tette XVI. Carl Gustaf király. Bár már 1973 óta uralkodik, beszédét hallgatva az volt az érzésem, hogy most szerepel először nyilvánosság előtt. Érkezése előtt a város vezetése gyorsan arrébbgurította a környéken letelepedett román koldusok lakókocsijait. Mikor ez az uralkodó fülébe jutott, az udvar kérdőre vonta a helyi politikusokat, mire a felelősök személyesen kértek bocsánatot az érintettektől és áramellátást, toalettet valamint újabb lakókocsit bocsátottak a bevándolók rendelkezésére. „Jöhetne gyakrabban is a király.” – foglalta össze a történteket az egyik szociális munkás.

Jag tror, att Sundsvallsborna helst vill stoppa tiden. För från första februari måste man betala för att använda den nya bron, som redan har förändrat stadsbilden. Fram till dess kan man köra över den gratis och man undviker den längre vägen genom centrum, men snart måste bilisterna betala nio kronor för en enkelfart. 

Europas största byggnadsprojekt förverkligades i slutet av december. Sundsvallsbron och den nya motorvägen blev klar ett år tidigare än beräknat, så restiden blir kortare på alla bilresor efter östkusten till exempel mellan Sundsvall-Stockholm. 

Själva byggandet var en stor sevärdhet: mycket folk brukade titta på när man passade in nya brodelar. 

På öppningsceremonin deltog kungen, Carl den XVI. Gustaf. Fast han har regerat från 1973, hade jag en känsla, att det var hans första tal som han höll för publik. Innan han kom till stan, tog kommunen bort de rumänska tiggarnas husvagnar som stod på platsen. När hovet fick veta det, frågade de kommunen, vad det var som pågick. Så de ansvariga ledarna bad om ursäkt till tiggarna personligt och kommunen ordnade med en ny husvagn, ström och toamöjlighet till EU- migranterna. ”Kungen kunde komma oftare.” – sammanfattade historien en volontär som hjälper tiggarna.

Lucia-napi világrekord // Världsrekordet på Luciadagen

A sundsvalliak számára emlékezetes marad a 2014-es Lucia nap. A helyiek nem csak az ilyenkor esedékes ünnepségre készültek, hanem egy kísérletre is.

A város célul tűzte ki maga elé, hogy megdöntse a fáklyás felvonulás rekordját (3690 fő, Jakarta, Indonézia, évszám: 2011). A menet útvonala adta magát: a nemrég elkészült Sundsvallhídon haladtak végig a résztvevők. A nagyszabású rendezvény helyszínére megannyi, gyertyával felszerelkezett Luciát vártak, hogy ilyen módon kössék össze a hagyományos Luca-napi felvonulást és a világrekord megdöntésének kísérletét.

A különleges eseményre már hetekkel, hónapokkal ezelőtt lehetett jelentkezni. Az előzetes regisztrácót lezárva tízezer embert vártak a szervezők a hídhoz. A résztvevők a Guinness által jóváhagyott világító karkötővel vonulhattak. Csak őket számlálták meg, csak ők számítottak bele a menetbe.

Természetesen egy ilyen nagy tömeg szállítását meg kell szervezni. A helyi közlekedési vállalat buszok sokaságával vett részt az emberek utaztatásában. Nemes egyszerűséggel a járművekre csak annyit írtak ki: „Világrekord.”

Hála a gondos szervezésnek, a nem mindennapi helyszínnek és a lelkes tömegeknek, a kísérlet sikerrel zárult, Sundsvall megdöntötte a fáklyásmenetben résztvevők számának világrekordját. Tízezer embert regisztrált a Guinness, de becslések szerint tizennégy-tizenötezren lehettek. A média nagy örömmel számolt be az eseményről, a helyi sajtó nem győzte hangoztatni, hogy Göteborgban is próbálkoztak pár évvel ezelőtt, de ott kudarcot vallottak.

A kötelesség más irányba hívott aznap délután, de az esti, hagyományos Lucia ünnepségen volt alkalmam részt venni. Életemben először.

Negyvenöt perccel az ünnepség kezdete előtt kígyózó sor fogadott a Gustav Adolf Templomnál. A svédek rezzenéstelen arccal, fegyelmezetten álltak sorban a mínuszok ellenére, majd amikor fél hatkor megnyittatott, nyugodtan sétáltak be. Tülekedésnek, lökdösődésnek és préselődésnek nyoma sem volt. A nagy templom megtelt, de mindenki talált helyet.

Pontban hat órakor elkezdődött az ünnepség. A gyertyakoronás Lucia és kísérete a hagyományos Santa Lucia énekkel vonult be a templomba.

A Lucia-menet a templomi kórussal és zenészekkel kiegészítve nagyszabású ünnepi koncertet adott. A műsor Luca-napi és karácsonyi dalokból állt. A pap néhány szóban a fényről beszélt, ami úgy őrizhető meg a legjobban, ha mi magunk is sugározzuk. Majd Lucia megkapta a hagyományos ékszert. Minden Luciának jár egy nyakláncra fűzött medál évszámmal ellátva, ami igazolja, hogy az adott évben és városban ő személyesítette meg a szentet. Örök emlék ez a lányoknak, évtizedekkel később is örömmel és büszkeséggel gondolnak vissza az év legsötétebb éjszakájára.

Fotó: Hermán Fanni

För sundsvallsborna blir årets Luciadag minnesvärd. Innevånarna förberedde sig inte bara för den vanliga festen men också för ett världsrekordsförsök.

Staden bestämde sig att de skulle slå rekordet, de flesta deltagare i ett fackeltåg (3690 pers., Jakarta, Indonesien, året 2011). Tågets väg var självklart: deltagarna skulle gå över den nya Sundsvallsbron som blev klar nu.

Man förväntade många Lucior med ljus på det stora evenemanget. På sådant sätt kunde man binda ihop det traditionella Luciafirandet med världsrekords- försöket.

Folk kunde anmäla sig till det speciella arrangemanget veckor och månader i förväg. Enligt registreringen väntade man tiotusen personer till bron. Deltagarna fick ett plastarmband som lyste hela kvällen. Guinness räknade bara de som hade bandet på sig. Bara de blev godkända i tåget.
Naturligtvis måste man lösa hur man transporterar så mycket folk. Det lokala kollektivtransport företaget (din tur) hjälpte med detta. Skylten på bussarna gav tillräcklig information. Där stod bara: ”Världsrekordet.”

Tack vare den utmärkta organisationen, den fantastiska promenadvägen och det entusiastiska folket, lyckades försöket. Sundsvall slog rekordet, de flesta deltagarna i ett fackeltåg. Guinness registrerade tiotusen människor, men man gissar att fjorton-femtontusen personer deltog i tåget. Medierna rapporterade om evenemanget med stor glädje. Den lokala pressen betonade att det var ett försök i Göteborg några år sen som misslyckades.

Jag hade andra plikter under världsrekordet, men jag deltog i det traditionella Luciafirandet på kvällen första gången i mitt liv.

Fyrtiofem minuter innan festen började, väntade en lång kö utanför GA-Kyrkan. Trots minusgraderna stod svenskarna i kö i lugn och ro. När porten öppnades halv sex, promenerade de in utan att knuffas och trängas. Alla hittade plats i den stora kyrkan som blev fullsatt.

Exakt klockan sex började firandet. Lucia med sin ljuskrona och sina tärnor tågade in i kyrkan medan de sjöng den traditionella Sankta Lucia sången.

Lucia, tärnorna, kyrkokören och orkestern gav en stor och högtidlig konsert. Programmet stod av Lucia och julsånger. Prästen sa några ord om att man kan bevara ljuset om man själv reflekterar det. Sen tog Lucia emot det traditionella smycket. Alla Lucior får en medaljong på halsband med datum som bevisar att hon var Lucia i nämnda staden och år. Det är ett evigt minne för flickorna som tänker tillbaka på årets mörkaste natt med glädje och stolthet efter många årtionden.

Svéd ősz, magyar tél // Svensk höst och ungersk vinter

Az ősz beköszöntével Sundsvallban télbe fordult az idő. A hőmérő higanyszála az átlagos öt fokról inkább kacsintgat lefelé, mint felfelé. Ez magyar viszonyok között már télnek számít, de itt ilyen az ősz. Elővettem a sálat, a kesztyűt és a Budapesten használt télikabátomat.

Ilyen felszerelésben látogattam el a nemzetközi ételpiac sundsvalli turnéállomására. A magyar sátorban természetesen lángost árultak, ami nagy kedvencnek számít Svédországban is (igaz, itt főleg garnélarákkal és kaviárral fogyasztják). Az eladóknak vacogott a foguk és az anyanyelvemen panaszkodtak az időjárásra. Dehát ahogyan az északi mondás tartja: nincs rossz idő, csak rossz ruházat.

lángos Svédországban // lángos i Sverige

Ebben a tudatban pakoltunk az idei utolsó erdei kempingezésre. Csak úgy, mint tavaly ősszel, most is táborozni indultunk a barátainkkal a Skälsjö tó melletti vadkempingbe. Induláskor fújt a szél és esett az eső, de végül szép időnk volt a kirándulás ideje alatt. Egy lakóautóval és két lakókocsival vágtunk neki az útnak. A tavalyi tapasztalatokból kiindulva rögtön elfoglaltuk a szélfogó menedéket. Tábortüzet gyújtottunk az előre odakészített tűzifával és grilleztünk, ami ugye kötelező elfoglaltság minden svédes kempingezés alkalmával.

Nem fáztunk, mivel jól felöltöztünk: hosszúalsó, sínadrág, két pulóver, kesztyű és a svéd viszonyokhoz való télikabát. A menedék alól kilépve ragyogtak a csillagok a tisza, őszi égbolton. A városi fények nem tompították a látványt. Tiszta levegő, csönd, csak a tűz ropogása hallatszott.
Másnap vörösáfonyát szedtünk a környéken, légpuskával célbalőttünk, a gyerekek – szülői felügyelet mellett – fát vágtak és faragtak.

Este ismét grilleztünk és a tűz mellett beszélgettünk. De az éles levegő hamar elbágyasztott minket, így nemsokára visszavonultunk és mély álomba szenderültünk. Csakúgy, mint a természet, hiszen októberben már megérkezhet az első hó.

Skälsjön

När hösten kom, blev det vinter i Sundsvall. Medeltemperaturen, som är ungefär fem grader, faller oftare än stiger. Under ungerska förhållanden betyder det här vädret vinter, men i Sverige är det bara höst. Jag tog fram höstjackan, vilken jag använde i Budapest på vintern. Halsduken och vantarna är också framme, och barnen har ofta mössor på sig.

I sådan utrustning besökte jag den internationella matmarknaden i Sundsvall. I det ungerska tältet sålde man lángos, som är stor favorit också i Sverige (fast svenskarna äter det med räkor och rom). Säljaren frös och klagade över vädret på mitt modersmål. Men som det nordiska talesättet säger: ”det finns inget dåligt väder, bara dåliga kläder.”

Medvetna om detta packade vi till årets sista skogscamping. Precis som förra året åkte vi till vildmarkscampingen vid Skälsjön. När vi åkte, blåste det och det regnade, men vi hade fint väder på platsen. Sällskapet åkte med en husbil och två husvagnar. När vi var framme, slog vi ner oss i vindskyddet, vilket vi tyckte om också förra året. Vi tände eld med ved som låg där förberedd och vi grillade som är ju obligatorisk när man campar på svenskt sätt. 

Vi hade mycket kläder på oss, så vi frös inte: långkalsonger, skidbyxor, två tröjor, vantar och en vinterjacka som passar till det svenska vädret. När man gick ut från vindskyddet, lyste stjärnorna klart på höstens himmel och runt oss var det kolsvart. Ren luft, tystnad, det var bara elden som knastrade. 

Nästa dag plockade vi lingon, sköt med luftgevär, barnen högg ved och snickrade under föräldrarnas kontroll. 

På kvällen grillade vi igen och vi pratade vid elden. På grund av den friska luften blev vi trötta, så vi drog oss tillbaka och somnade snart. Precis som naturen själv, för den första snön kan komma redan i oktober. 

Vonzások és választások // Valfrändskaperna

Két hete, hogy lezajlottak a parlamenti és a helyi választások Svédországban. Az eredmények ismertek: az eddigi jobboldali kormányt leváltották a szociáldemokraták (Socialdemokraterna). A győztes pártelnök, Stefan Löfven megköszönte a kormányfőnek, hogy mostanáig vezette Svédországot. A vesztes Fredrik Reinfeldt tudomásul véve a választók döntését (a részvételi arány 85,7%-os volt) azonnal lemondott miniszterelnöki pozíciójáról, valamint csak jövő év tavaszáig marad a mérsékelt párt (Moderaterna) vezetője.

Fredrik Reinfeldt

Ennek ellenére nincs könnyű dolga Stefan Löfvennek, mivel az ún. baloldali blokk kisebbségben lesz a parlamentben. Vagyis a szociáldemokraták a szavazatok 31,01%-át kapták, a zöldek (Miljöpartiet) 6,089%-ot, a Baloldali Párt (Vänsterpartiet) 5,72%-ot szerzett.

Stefan Löfven

A jobboldali szövetségben így néz ki a szavazatok eloszlása:
Az előző kormánypárt, a mérsékeltek 23,33%-ot, a közép (Centerpartiet) 6,11%-ot, a liberális néppárt (Folkpartiet liberalerna) 5,42%-ot, a kereszténydemokraták (Kristdemokraterna) 4,57%-ot szereztek.
A fennmaradó részt (12,86%), a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Sverigedemokraterna (svéd demokraták, a továbbiakban SD) párt kapta. Bár a svédek 87 százaléka valamely demokratikus párt mellett tette le a voksát, a szoros eredmények miatt az SD fontos szerepet kaphat a svéd politikában.
Ahhoz, hogy Stefan Lövfen betöltse miniszterelnöki pozícióját, két dolognak kell teljesülnie: meg kell nyernie a bizalmi szavazást és el kell fogadtatnia a költségvetési javaslatát a parlamentben. Az első pontot vélhetően teljesíteni tudja, de a második már kétséges, mert a jobboldal is benyújt egy pénzügyi tervezetet. Mivel a baloldalnak nincs abszolút többsége, patthelyzet alakulhat ki a szavazás során. Ha az országgyűlés nem fogadja el a költségvetést, akkor az akár új választások kiírásához is vezethet.

Itt jön képbe az SD: a demokratikus pártok egyhangúlag kijelentették, hogy a szoros eredmények dacára sem kezdenek párbeszédet a szélsőséges párttal. Így tehát az a költségvetés fog megvalósulni, amelyikre a kiközösített SD áldását adja, vagyis ők töltik be a mérleg nyelve szerepet. Ezzel maga a párt is tisztában van, egyik képviselője elégedetten nyilatkozta, hogy a „kisebbik rosszat” szavazzák meg, de nem hajlandó elárulni, melyiket.

Ha keresztül is megy a baloldal pénzügyi javaslata, nyilvánvalóan nem kívánják ugyanezt a rizikót vállalni a szociáldemokraták minden későbbi döntés alkalmával. Külön nehézség számukra, hogy a balos Feminista Kezdeményezés (Feministiskt initiativ) nem érte el a 4%-os parlamenti küszöböt (3,12%).

Így Stefan Löfven tabukat döntő stratégiába kezdett: világosan kifejtette, hogy a szociáldemokraták hűséges fegyverhordozójával, a Baloldali Párttal továbbra is szívesen együttműködnek, de a kormányban nem lesz helyük. Továbbá tárgyalásokat kezdett a jobboldali szövetségbe tartozó pártokkal. Ezek kimenetelét egyelőre nem ismerjük.

Helyi szinten, Sundsvallban egyértelmű a baloldali győzelem (melynek eredményébe magam is beleszólhattam), tehát a szociáldemokraták és a Baloldali Párt megkapta a szavazatok többségét és a felek készek az összefogásra. A zöldekkel való kapcsolat megromlott a városban, mivel az előző választásokat követően a környezetvédő párt egy képviselő kivételével átugrott a jobboldalra. Ingrid Möller viszont tartotta magát a választóktól kapott megbizatáshoz és baloldallal együtt szavazott, így kizárták a pártból. Idén már egy általa alapított, új párt színeiben indult, de nem kapott elegendő voksot.

Választási eredmények Sundsvallban// Valresultat Sundsvall

Korábban a legtöbb svéd tudatosan választott, szociáldemokratának, ill. mérsékeltnek lenni életszemléletet jelentett. Manapság már egyre több a bizonytalan szavazó, aki még a választások előtti héten sem tudta, kire voksol. Sokan váltanak a blokkok között és a 13%-os arány mutatja, hogy növekszik azoknak a száma, akik bedőlnek az SD demagógiájának. Közben a politikusok is inkább hajlanak összefogni a másik oldallal. A bizalomnak az lehet az alapja, hogy az SD kivételével mindegyik párt demokratikus, így az alapvető játékszabályok azonosak. Ezek betartását nem csak a másik féltől, de saját maguktól is elvárják. Számomra ez a szemlélet még mindig utópisztikus, itt viszont természetes.

Sverige hade lokal- och parlamentsval för två veckor sen. Resultatet är bekant: högerregeringen blev avlöst av Socialdemokraterna. Vinnare blev partiledaren, Stefan Löfven tackade avgående statsministern för att han ledde Sverige fram till nu. Förloraren Fredrik Reinfeldt accepterade det svenska folkets beslut (valdeltagandet var 85,7%) och avgick som statsminister på en gång och han slutar även som partiledare för Moderaterna till våren. 

Trots detta har Stefan Löfven det inte lätt, för vänsterblocket får minoritet i parlamentet. Alltså Socialdemokraterna fick 31,01%, Miljöpartiet 6,089% och Vänsterpartiet 5,72% av rösterna. 

I höger Alliansen ser ut resultaten så här:

Moderaterna, det förra regeringspartiet fick 23,33%, Centerpartiet 6,11%, Folkpartiet liberalerna 5,42% och Kristdemokraterna 4,57%.

Det som blev kvar, fick de högerextrema Sverigedemokraterna (SD) som agerar mot invandrarna.  Trots 87% av svenska folket röstade på något demokratiskt parti, kan SD få en stor roll i den svenska politiken på grund av det ganska jämna resultatet mellan vänster och höger.

För att Stefan Löfven ska bli statsminister, måste två saker uppfyllas: han måste klara förtroendeomröstningen och han måste leverera en budget som passerar riksdagen. Den första punkten kan gå igenom, men den andra är problematisk, för att den högra sidan har också ett budgetförslag. Eftersom den vänstra sidan inte har absolut majoritet i parlamentet, är det inte självklart, att budgeten går igenom. Om inte, kan det leda till nyval. 

Här kommer in SD i bilden: de demokratiska partierna uttryckte sig tydligt att de inte ska samarbeta med det extrema partiet, trots att ingen av dem har absolut majoritet. Alltså budgeten, som de bojkottade SD måste godkänna, ska gå igenom i riksdagen. På så sätt blir de vågmästare. Det vet också partiet om, en representant uttalade sig för pressen att de skulle rösta på den mindre dåliga budgeten, men han säger inte vilken den blir. 

Om socialdemokraternas budget blir accepterad av riksdagen, vill inte socialdemokraterna ställa sig i den situationen att SD ska ha möjlighet att bli vågmästare i alla omröstningar i parlamentet. En extra svårighet för socialdemokraterna är att det vänstra Feministiska Initiativet inte kunde passera 4% gränsen, som krävs för att komma in i parlamentet (3,12%). 

Så Stefan Löfven har en strategi som är lite tabu: han vill samarbete med Vänsterpartiet, men de inte ska vara med i regeringen och samtidigt började han förhandlingar med den högra alliansen. Resultatet känner vi inte än.

I Sundsvall är det solklart att den vänstra sidan vann (det var ett val där jag kunde vara med). Alltså socialdemokraterna och Vänsterpartiet är i majoritet i staden.  De är klara att samarbeta. Vid förra valet hoppade miljöpartiet av och samarbetade med den högra sidan. Det var bara en representant, Ingrid Möller som blev kvar, för hon var trogen sina väljare, så hon blev utesluten från partiet. Det här året var hon representant av sitt eget, nytt parti, men det fick inte tillräckligt många röster.

Tidigare valde man medvetet, att vara socialdemokrat eller moderat betydde att man röstade ideologiskt. Nuförtiden finns det mer och mer osäkra väljare som inte vet på vilket parti de skulle rösta en vecka innan valet. Det finns många som hoppar mellan blocken och det blir fler som tror på SD:s demagogi, därför fick de 13%. Samtidigt har politikerna en vilja att samarbeta med andra sidan. Förtroendets bas är att alla partier är demokratiska (förutom SD), så de viktigaste spelreglerna är de samma. Att hålla sig till spelreglarna är en förutsättning inte bara mot de andra partierna, men också mot sig själv. För mig är det fortfarande utopistiskt, men här är det helt naturligt. 

Lakóautóval Európában. Kémek a sasfészekben (ötödik rész) // Med husbil i Europa. Örnnästet (femte delen)

A Kárpát-medencét elhagyva az osztrák Alpok felé vettük az irányt. Kitaláltuk, hogy az autópálya helyett a kanyargós, hegyi utakat részesítjük előnyben. Elnézve a girbegurba vonalakat a térképen, melyek fölé egy áthúzott lakókocsi volt a rajzolva (tehát nem lakóautó), fel voltam készülve a kalandos utazásra.

Rögtön Graz után letiltottuk a GPS-en a sztrádát, mire Nilssonné (ahogy mi hívjuk a készülékünket), úgy állt bosszút rajtunk, hogy egy egészen keskeny erdei útra csalt bennünket. A fák ágai oldalról az autót súrolták, csak remélni lehetett, hogy nem jön szembe senki.

erdei út // skogsväg

Negyedórás kocsikázás után végre kijutottunk a civilizációba baj nélkül. Innen már csak felfelé vezetett az utunk. Egymást követték a tekervényes, 23 %-os emelkedők. Mi óvatosan haladtunk, betartva a sebességhatárt nehogy úgy járjunk, mint tavaly. De nem így az osztrák motorosok, akik száguldoztak a veszélyes szakaszon. Az egyik út menti vendéglőnél megálltunk ebédelni. Mielőtt kiszálltunk az autóból, át akartuk állítani a hűtőszekrényt a menetközben használatos 12 voltról az állóhelyzetre kitalált gazolin vezérlésre, de olyan magasan voltunk, hogy vélhetően a levegő alacsony oxigéntartalma miatt ez a funkció már nem működött. Végül nem veszett kár a hűtő tartalmában, mivel hamar kihozták a friss, puha bécsi szeletet, krumplival és salátával. A bőséges ebédért 10 € -t fizettünk fejenként.
Aznap este egy Murau melletti kempingben pihentük ki a kalandos utat.

Reggel továbbindultunk Németországba, Berchtesgadenbe. Az utunk ismét kanyargós és meredek volt, de végül szerencsésen megérkeztünk az alpesi kempingbe. A parkolóhelyeket lépcsőzetesen alakították ki, hogy az autók sík terepen tudjanak állni a hegyoldalban. Gyönyörű panoráma tárult a szemünk elé: a táborhelyet az Alpok ölelte körbe, a felhők a hegy oldalában gomolyogtak.

Camping Berchtesgaden

Másnapi úticélunk a Sasfészek, azaz Adolf Hitler egykori nyaralójának megtekintése volt. A parkolóhoz érve meglepődtem, hogy szinte tele volt, egész Európából sorakoztak ott autók. A jegy megváltása után buszokra terelték a látogatókat. Mi is így indultunk fel a célhoz. Az eddigi hegyi utak eltörpültek a Sasfészekhez vezető igen meredek és kacskaringós út mellett. Egyszerre csak egy busz fért el a szerpentinen, a két irányból közlekedő járművek bevárták egymást. Utólag olvastuk, hogy ezeket a buszokat speciális motor- és fékrendszerrel látták el, hogy biztonságosan közlekedhessenek az alpesi terepen. A végállomáshoz érve előre meg kellett mondani, melyik járattal szándékozunk visszamenni, így igény szerint tudják küldeni a járműveket.

A Sasfészek felé // upp mot Örnnästet

A Sasfészekhez egy márvánnyal kirakott alagúton keresztül kell áthaladni, majd az impozáns lifttel lehet felmenni az épülethez. Először a csúcskereszthez sétáltunk fel, ahonnan jó idő esetén a 360 fokos panorámában lehet gyönyörködni, de mi csak a ködöt láttuk magunk körül. Útközben még az eső is eleredt, így igyekeztünk vissza a házhoz. Napsütésben a teraszon lehet pihenni, ebédelni, de most mindenki a benti étteremben keresett menedéket. Egy másik helyiségben a Sasfészek építéséről volt egy kiállítás. Berchtesgaden egy nyugodt üdülőfalu lehetett a nácik felbukkanásáig. A ház és a felvezető út 13 hónap alatt készült el, 1937-38-ban. Az építkezés halálos áldozatokkal is járt. Az eredeti elgondolás szerint veszély esetén Hitler könnyebben menekülhetett volna innen a szövetséges országokba. Valójában azonban a führer ritkán tartózkodott ott. A bombázásokat sértetlenül átvészelte az épület. A háború után az amerikaiak használták katonai célokra, majd 1960-ban kapta vissza Bajorország. A sok látogatót nem csak a történelmi vonatkozásnak, de a Kémek a sasfészekben című filmnek is köszönheti, bár a forgatási helyszín Ausztriában volt.

alagút // tunnel

Sasfészek // Örnnästet

csúcskereszt // minneskorset

A rossz idő miatt végül egy korábbi busszal mentünk vissza. Lent, a parkoló melletti ajándékboltban több nyelven, még magyarul is lehetet kapni információs füzetet a Sasfészekről, de mi végül a svéd változat mellett döntöttünk.

Közvetlenül a bolt mellett találtuk az ún. dokumentációs központot, amelyben az egész történelmi korszakot bemutatták. A legérdekesebbek a helyi propagantafotók voltak: a nép közé leereszkedő vezető berchtesgadeni gyerekekkel, fiatalokkal fényképezkedett. Több képen láthattuk Hitlert, mint magánembert, ahogy az üdülőfaluban, „egyszerű emberként” pihen. A dokumentációs központ alatt nagy kiterjedésű bunkerrendszer húzódik. A bombázások alatt végül nem a katonai vezetők, hanem 1000 munkás bújt meg benne és élte túl a második világháborút.

Berchtesgadenről elbúcsúzva észak felé vettük az irányt és néhány nap múlva megérkeztünk Svédországba.

Efter att vi lämnade Ungern, körde vi vidare mot de österrikiska Alperna. Vi kom på idén, att istället för motorvägen, åka på de smala, kurviga alpvägarna. När jag såg de krokiga linjerna på kartan med en överstruken husvagnsymbol, blev jag förberedd för en äventyrlig resa. 

Direkt efter Graz förbjöd vi motorväg på GPS:en, men Fru Nilsson (vår GPS heter så) blev så arg, att hon ledde oss till en ovanlig smal skogsväg. Trädenas grenar skrapade i bilen, när vi åkte förbi. Vi kunde bara hoppas, att ingen skulle komma emot oss. Efter en kvart nådde vi civilisationen igen. Därifrån åkte vi bara uppför, slingriga, tjugofyraprocentiga stigningar avlöste varandra. Vi åkte försiktigt och hade koll på hastighetsbegränsningarna, för att undvika det som hände förra året. Men de österrikiska mc- förarna körde oerhört fort på den farliga sträckan. Vi stannade vid en liten restaurang för att äta lunch. Innan vi klev ut, tänkte vi ställa om kylskåpet från 12 volt som man använder medan man åker, till gasol som passar bra under tiden när bilen står stilla. Men vi var så högt upp, att gasolen inte fungerade, syrehalten i luften var troligen för låg. Trots detta klarade sig maten bra i kylskåpet, för vi fick vår goda wienerschnitzel med potatis och sallad snabbt. För denna exemplariska  schnitzel betalade vi 10€ per person. 

På kvällen kom vi framme till en camping nära till Murau. Där vilade vi ut efter den äventyrsfulla resan. Nästa dag åkte vi vidare till Berchtesgaden, i Tyskland. Vägen var kurvig och brant, men vi klarade oss utan några som helst problem. Campingen ligger i Alperna, så parkeringsplatserna var gjorda som terrasser för att bilarna inte skulle hamna nere i dalen.  Vi hade underbart panorama från vår plats på campingen, de höga bergen och molnen som skymde deras toppar. 

Nästa dags resmål var Örnnästet, som var Adolf Hitlers ”sommarstuga.” När vi kom fram till parkeringen i Obersalzberg-HIntereck (Längre fick man inte köra), blev jag förvånad, för den var nästan full med bilar från hela Europa. Efter att man köpt biljetter, blev man skickad till de specialgjorda bussarna som väntade på att skjutsa turisterna till örnnästet. Alpvägarna, där vi åkte tidigare var ingenting jämfört med den branta, smala och kurviga vägen till Örnnästet. Vägen var så smal att det bara fick plats en buss och knappt det så chaufförerna väntade på varandra och körde i konvoj. Senare läste vi bussarna har specialbyggda motorer och bromssystem för att de klarar att åka på den här serpentinvägen med säkerhet. På ändstationen fick man säga vilken tid man tänker åka tillbaka, för att de vet hur många bussar ska skickas. 

Till Örnnästet gick vi genom en marmortunnel som ledde till en luxuös hiss som man åkte upp med till byggnaden. Först promenerade vi upp till minneskorset. När vädret är fint, har man 360 graders panorama framför sig, men vi såg bara dimman runt berget. Det började regna, så vi skyndade oss tillbaka till huset. Annars kunde man vila och fika på terrassen, men på grund av vädret hade folk sökt sig till inomhusrestaurangen. I ett annat rum fanns det en utställning om byggandet av örnnästet. Jag misstänker, att Berchtesgaden var en lugn semesterby innan nazisterna dök upp där. Huset och vägen upp byggdes under 13 månader, mellan 1937 och 38. Byggarbetet skördade också dödsoffer. Planen var att vid fara kunde Hitler enklare fly därifrån till sina alliansländer. Men i verkligheten var Hitler sällan där. Byggnaden klarade sig trots att man de allierade försökte bomba den. Efter kriget använde amerikanerna huset för militära ändamål. Bayern fick det tillbaka 1960. Örnnästet är populärt inte bara för historiens skull, det blev mer känt efter den amerikanska filmen, fast inspelningen skedde i Österrike. 

Eftersom det var dåligt väder, åkte vi tillbaka med en tidigare buss. I en affär på parkeringen kunde man köpa informationsbok om Örnnästet på många olika språk, till exempel på ungerska (som är inte vanligt) och på svenska. Vi tog den på svenska för min sambos skull. 

Direkt vid affären fanns det så kallade Dokumentationscenter med en utställning om nazitiden. De lokala propagandabilderna var de mest intressanta: det var foton om Hitler i sällskap med ungdomarna från Berchtesgaden och bilder av honom som ”privatperson” när han vilade i byn. Under dokumentationscenter finns det ett bunkersystem. I detta tog ettusen civila arbetare skydd under bombningarna och på så sätt överlevde de det andra världskriget.

Efter att vi tog avsked från Berchtesgaden, fortsatte vi vägen norrut och efter några dagar kom vi framme till Sverige. 

Lakóautóval Európában. Hihetetlen kempingmese (negyedik rész) // Med husbil i Europa. En osannolik campingsaga (fjärde delen)

Történetünk a Haller utcai kempingben vette kezdetét, mivel idén is ott rendeztük be a főhadiszállásunkat a budapesti tartózkodásunk során. Mindig izgalmas végigsétálni a táborhelyen, hallgatni a bábeli zűrzavart, tanulmányozni a járműkavalkádot és figyelni a rendszámokat, hátha találkozunk egy földivel északról. Így tűnt fel egyik alkalommal egy norvég lakóautó a vizesblokk környékén. Élettársam útja épp a mosdóhoz vezetett, de a skandináv családnak megörülve megállt náluk néhány szóra.

A kedves, fiatal párral és az óvodás kislányukkal hamar megtaláltuk a közös hangot, sokat beszélgettünk velük. Kiderült, hogy nem csak nyaralni mentek Magyarországra az új lakóautóval, de a kíváncsiság is hajtotta őket. Úticéljuk nem Budapest, hanem egy falu, ahonnan a család hölgy tagja (a továbbiakban nevezzük őt Hófehérkének) származott. Hófehérke annyit tudott, hogy négy éves korában, egy magyar gyermekotthonból fogadták örökbe Norvégiába. Ott nőtt fel az egyik vér szerinti testvérével, szerető családban. Magyarországról szinte nincs is emléke és a magyar nyelvet is elfelejtette az új környezetben. A keresztlevele volt az egyetlen támpont, amelyen szülei neve és az akkori lakhelyük szerepelt. Az volt a tervük, hogy odautaznak és körülnéznek egy kicsit a faluban. Olyan jó kapcsolatba kerültünk velük, hogy telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy a Balatonnál találkozunk néhány nap múlva.

De már másnap csörgött a telefonom. Új barátaink elmesélték, hogy éppen Hófehérke szülőfalujában vannak és az utcán kérdezősködnének a helyiektől, de nem boldogulnak, mert senki nem beszél angolul. Átadták nekem a magyar házaspárt, akik épp a keresztlevelet böngészték. Elmondtam nekik a telefonban, hogy miről van szó. Hallottam, ahogy a vonal másik végén összedugják a fejüket, végül így kiáltott oda a helybeli asszony a férjének: „Megvannak, apukám, megvannak!” Kiderült, hogy ismerik Hófehérke édesapját, aki azóta is ott lakik a faluban. Azonnal érte mentek.

Az egymásra találás első pillanatait hagyjuk meg apának és lányának. A megilletődést kérdések sora követte, melyeket a közös nyelv hiányában nem tudtak megbeszélni, így ismét csörgött a telefonom. Hófehérke elmondta nekem, hogy mit szeretne tudni, amit én tolmácsoltam az apukának magyarul, majd a választ lefordítottam svédre Hófehérkének. A norvégul feletett kérdéseit nem mindig értettem a telefonban. Fontos témákról lévén szó, inkább biztosra mentem és az élettársamtól kértem segítséget. Született svédként ő tisztán érti a norvégokat. Tehát apa és lánya egyik első beszélgetése így zajlott le: Hófehérke norvég mondatait az élettársam fordította nekem svédre, amit én magyarra tolmácsoltam az apukának, akinek a válaszát svédül adtam tovább közvetlenül Hófehérkének. A körtelefonnak köszönhetően a legfontosabb dolgok azonnal kiderültek. Sajnos az is, hogy a lány édesanyja fiatalon elhunyt.

A történet folytatását már a Balatonon mesélték el, ahol együtt jártuk a vidéket napközben és egymás mellett táboroztunk a kempingben. Nem csak az apuka, de a többi rokon is szeretettel fogadta Hófehérkét és családját. A telefon fordítóprogramja segítségével kommunikáltak egymással, megegyeztek, hogy tartani fogják a kapcsolatot. A Balatonról fel is hívtuk az apukát, hogyha rajtam keresztül is, de mégiscsak tudjanak beszélni egymással.

Újdonsült barátaink kislánya uralta legjobban a helyzetet. Számára teljesen természetes, hogy megismerték anyu új családját. Közös nyelv nélkül is megtalálta velük a hangot, most is gyakran emlegeti őket.

Azóta apa és lánya sms-ben tartják a kapcsolatot. Hófehérke tanul magyarul, de nincs könnyű dolga, úgyhogy sokszor segítek értelmezni, lefordítani egy-egy üzenetet. Ezáltal a skandináv szókincsemet is bővítem, mivel több speciális, a svédtől teljesen eltérő norvég szót ismertem meg. Azt hiszem, Hófehérke is hasonlóan áll a svéd nyelvvel.

Norvég barátaink szeretnének ismét Magyarországra utazni. Remélem, hogy ez a vágyuk mielőbb teljesül!

Ennek a mesének a tanulsága, hogy érdemes jó helyen parkolni a kempingben.

Berättelsen börjar på Camping Haller, för vi hade vårt högkvarter där med husbilen under vår vistelse i Budapest. Det är alltid spännande att promenera genom campingen, lyssna på många olika språk som pratas runt mig och samtidigt, inspektera bilarna och registreringsskyltarna, kanske träffar man folk från Norden. På sådant sätt dök det upp en norsk husbil, som parkerade nära toan. När sambon var på väg till avträdet, började han prata med norrmännen, så lärde känna ett snällt norsk par och deras gulliga lilla dotter.

Vi snackade med dem mycket. De berättade, att de kom till Ungern med den nya husbilen inte bara för nöjes skull, men de har också ett uppdrag. Deras resmål är inte Budapest, men en liten by varifrån hustrun kommer. Hon (jag ska kalla henne Snövit) vet bara att hon blev adopterad från ett ungerskt barnhem till Norge när hon var fyra år gammal. Hon växte upp där i en kärleksfull familj med ett av sina biologiska syskon. Hon har nästan inget minne från Ungern och hon glömde språket i den nya miljön. Hennes dopattest var den enda ledtråd, till föräldrarnas namn och födelseplatsen stod på den. Deras plan var att åka dit och kolla runt lite i byn. Vi hade så bra förhållande med dem, att vi bytte telefonnummer och bestämde oss, att vi skulle träffas vid Balatonsjön om några dagar.

Men min telefon ringde redan nästa dag. Våra nya vänner berättade, att de är i Snövits hemby just nu och de försöker fråga folk, men det inte går bra, för de inte pratar engelska. Jag fick prata med ett ungerskt par som höll på att studera dopattesten. Jag berättade för dem, hur läget var och jag hörde hur de diskuterade på andra sidan av telefonluren. Till slut ropade kvinnan i den lilla byn till sin man: ”Vi vet vilka de är, gubben!” Vi fick veta, att de känner till Snövits far som bor fortfarande i byn. De människor som kände fadern gav sig i väg och hämtade honom.

De var rörda och de hade så många frågor samtidigt. Eftersom de inte kunde prata med varandra, ringde min telefon igen. Snövit berättade för mig vad hon ville veta, som jag tolkade till pappan på ungerska och jag sa svaret till Snövit på svenska. Hon ställde sina frågor på norska, som jag inte alltid kunde förstå i telefonen. Eftersom det var viktigt, bad jag om hjälp från min svenska sambo som förstår norska utan problem. Så ett av de första samtalen mellan fadern och dottern såg så ut: min sambo översatte mig Snövits norska meningar till svenska, som jag tolkade på ungerska till hennes far, hans svar sa jag direkt till Snövit på norska. På sådant sett fick de veta de viktigaste informationer om varandra. Tyvärr dog Snövits mamma ung.

Fortsättningen förklarade de vid Balatonsjön, var vi campade bredvid varandra och hade gemensamma aktiviteter på dagarna. Inte bara pappan, men hela släkten välkomnade Snövit och hennes familj med kärlek. De pratade med varandra genom telefonens översättningsprogram. De var överens att de skulle hålla kontakten i framtiden. Vid Balatonsjön ringde vi fadern för att de kan prata med varandra (genom mig).

Våra nya vänners lilla dotter behandlade situationen på bästa sett. För henne var det helt naturligt att träffa mammas nya familj. Utan något gemensamt språk klarade hon sig med dem och hon brukar snacka om dem fortfarande.
Sedan detta håller fadern och dottern kontakten via sms. Snövit håller på att lära sig ungerska, som är inte lätt förstås, så jag brukar hjälpa henne att översätta några meddelanden. Med detta breddar jag mig mitt skandinaviska ordförråd, för jag har lärt mig flera ord som är annorlunda på norska. Jag tror, att Snövit har samma upplevelse med svenskan.

Våra norska vänner vill åka till Ungern igen. Jag hoppas, att deras önskan ska bli verklighet så fort som möjligt!

Denna sagas sensmoral är: Att det är bra att parkera på  rätt ställe när man campar.