Színház vagy valóság? // Teater eller verklighet? #Låtkainatstanna

Idén tavasszal is nagy volt a nyüzsgés a helyi amatőr színház, a Kvartersteatern háza táján. Ugyanis nyolcadik éve rendezték meg a Fiatalok Színházi Fesztiválját Sundsvallban. 130 tizenéves játszott hét különböző darabban, kilenc napon keresztül, folyamatos telt ház mellett. Akik éppen nem szerepeltek a Konsertteatern színpadán, azok egymás előadásait nézték, vagy belépőjegyet árultak, illetve a büfét vezették. Továbbá két bulit is szerveztek a fesztivál nyitása és zárása alkalmából. A tizenévesek magas színvonalú és vicces műsorral örvendeztették meg a stábot. Lehetőségem volt besegíteni a fesztivál körüli teendőkbe, amit az ifjak a saját „Oscar gálájukon” honoráltak. Nagyon büszke vagyok a tőlük kapott díjra, hiszen nincs annál értékesebb, őszintébb és kedvesebb, mint amikor egy csapat tinédzser ismeri el az ember munkáját! Köszönöm, srácok!

Az élettársam nem csupán a fesztivál szervezésében vállal oroszlánrészt évről évre, de csak úgy, mint a többi ifjúsági vezető, ezúttal is saját darabjával lepte meg a diákcsoportját. Az írás kilenc évvel ezelőtt született, egy valós újságcikk alapján: a bevándorlási hivatal (Migrationsverket) munkatársai pezsgőt bontottak, miután sikerült kiutasítaniuk az országból egy orosz családot. A színműben a háború elől menekülő anyuka és három leánygyermeke Svédországban talál menedéket. A testvérek kitűnően tanulnak az iskolában, egyikük a szerelmet is megtalálja osztálytársa személyében, aki épp a rendőrfőnök fia. A család hiába élt hosszú évek óta Svédországban, a bevándorlási hivatal mindvégig nem határozott az ügyükben, de most azonnali hatállyal kiutasítják őket az országból. Az anyuka és a lányok ismét menekülnek, a rendőrfőnök igyekszik nekik segíteni. A lányok osztálytársai tüntetést szerveznek, de hiába, a családot végül kitoloncolják. A Migrationsverket dolgozója elégedetten ünnepel a pezsgővel a darab végén.

Balról jobbra: a rendőrfőnök (Adrian Wahlström), Bengtsson közrendőr (Jonathan Norberg) és a bevándorlási hivatal dolgozója (Hanna Lind).

Néhány fiatal néző könnyes szemmel távozott az előadás után. Kiderült, hogy az egyik osztálytársukkal épp az történik, ami a darabban: Karina és édesanyja négy évig élt Svédországban, de most megkapták a kiutasító határozatot. Karina folyékonyan beszél svédül, gimnáziumban tanul. A Migrationsverket-nek négy évig nem sikerült pontot tenni az ügy végére, de most, hogy Karina betöltötte a 18-at, érdekes módon felgyorsultak az események. Gondoljunk bele, hogy mennyi minden történik egy kamasszal 14 és 18 éves kora között a saját környezetében is, nemhogy egy másik országban! Karinának itt vannak a barátai, itt folyik az élete, itt tervezte a jövőjét, ráadásul a testvérei Svédországban maradhatnak (forrás: Dagbladet). A lány barátai és osztálytársai nem hagyták annyiban a dolgot és tüntetést szerveztek a város főterére. A fiatalok, akik tegnap még a darabban szerepeltek, ma a való életben is felemelték a szavukat a döntés ellen. Sokadmagukkal vonultak a bevándorlási hivatal épülete elé tiltakozni. Én is velük tartottam, mert úgy láttam, hogy a Migrationsverket dolgozói több esetben hozzáértés és gondolkodás nélkül hoznak meg olyan döntéseket, amelyek más emberek egész életére kihatnak. Elég, ha csak a magam ügyét említem (nem tudták, hogy Magyarország az EU tagja, fogalmuk sem volt, milyen papírokat kell kitölteni), de másoknak is okoztak problémát a nemtörődömségükkel.

Karina esete megmutatta, hogy a mai tizenévesek képesek és hajlandóak élni a demokrácia által biztosított eszközökkel, hogy kiálljanak a társuk mellett. A társadalom felelős tagjaként nem hagyják, hogy a fejük fölött határozzanak a hatóságok. Hajrá, fiatalok, hajrá Karina!

#låtkarinastanna

#låtkarinastanna

Den lokala amatörteaterföreningen Kvartersteatern arrangerade som vanligt Ung teaterfestival. I år var det för åttonde gången. 130 tonåringar spelade sju olika pjäser på Konsertteatern. Festivalen drog fullsatta salonger i nio dagar. De som inte stod på scenen för tillfället, tittade på varandras föreställningar eller arbetade i caféet eller sålde biljetter. Dessutom organiserade ungdomarna två fester, en för att öppna och en annan för att avsluta festivalen. De som arrangerade underhöll de övriga med ett skojigt program på hög nivå. Jag hade möjlighet att hjälpa ungdomarna i caféet på festivalen, de tackade för hjälpen med ett fint pris på deras ”Oscars gala.” Jag är jättestolt över detta, för det är det mest fantastiska och ärligaste, när man blir hedrat av tonåringar. Tack så mycket, gänget!

Min sambo är inte bara ansvarig för att organisera festivalen varje år, men han som alla andra ledare hade en egenskriven pjäs till sin grupp. Han skrev manuset för nio år sen, detta efter att han läste en tidningsartikel: Medarbetarna på Migrationsverket öppnade champagne efter att de lyckades utvisa en rysk familj från landet. I pjäsen flydde en mamma med sina tre döttrar från kriget till Sverige. Syskonen är duktiga i skolan, en av dem hittar kärleken, när hon blir förälskad i polischefens son. Trots att familjen har levt många år i Sverige, har de inte fått uppehållstillstånd, men till slut fick de utvisningsbeskedet. De måste lämna Sverige så fort som möjligt. Modern och döttrarna flyr igen och polischefen försöker hjälpa till dem. Syskons klasskamrater organiserar en demonstration mot beskedet, men familjen blev utvisad ändå. Till slut firar migrationsverkets medarbetare nöjd med en flaska champagne.

Några ungdomar från publiken gick hem med tårar i ögonen efter föreställningen. Jag fick veta, att det händer det samma sak med en av deras klasskamrat nu som det var i pjäsen: Karina och hennes mor har bott i Sverige fyra år och de har blivit utvisad nu. Karina kan svenska flytande och studerar på gymnasiet. Migrationsverket kunde inte avsluta ärendet på fyra år, men när Karina fyllde arton, fick de beslutet på något konstigt sätt. Tänk hur mycket upplever en tonåring i sin egen omgivning mellan 14 och 18, det gäller ännu mer i ett annat land. Karina har sina kompisar, sin framtid och sitt liv, som hon planerade här. Dessutom hennes syskon kan stanna i Sverige (källa: Dagbladet). Karinas vänner och klasskamrater accepterade inte Migrationsverkets beslut och de organiserade en demonstration på torget. Ungdomarna som spelade föreställning igår, protesterade i verkligheten idag. De tågade till Migrationsverket för att demonstrera mot beskedet. Jag följde med, för jag själv upplevde att Migrationsverket beslutar utan kompetens och tankar i ärenden som påverkar en annan människas hela liv. Till exempel min egen situation: Migrationsverket hade ingen aning om att Ungern är ett EU land, de visste inte vilka papper skulle fyllas i, men jag känner till flera helt rubbade fall.

Karinas situation bevisade att ungdomarna av idag kan och vill använda demokratiska instrument för att kämpa för sin rätt. Som ansvariga medborgare i samhället tillåter de inte att myndigheterna fattar beslut som de själva anser vara felaktiga och orättvisa utan de använder sin demokratiska rätt att säga ifrån. Heja ungdomar, heja Karina!

Skandinávok egymás között // Skandinaverna sinsemellan

Néhány hete egy norvég hölgy látogatott el Sundsvallba, hogy meséljen a jegesmedvék földjéről, Spitzbergákról (Svalbard). Az előadás norvégul zajlott.
- Te tudsz norvégul? – kérdezte anyukám meglepődve, amikor beszámoltam neki a programról egyik Skype beszélgetésünk során.
- Nem, nem tudok, de ha odafigyelek, akkor elég jól megértem. – válaszoltam.

Írásban egyszerű a helyzet, egy svédül tudó hamar kibogozza, mi áll egy norvég vagy dán szövegben.
De az élőbeszéd összetettebb: ha egy svéd és egy norvég egymással diskurál, akkor mindegyik a saját anyanyelvét használja, mégis megértik egymást. A legtöbb szóra rá lehet jönni, de van néhány eltérés, ezeket ismeri a másik fél. Általában próbálják egymás helyzetét megkönnyíteni és a nyelvjárást háttérbe szorítva, érthetően kifejezni magukat, hogy a „kedves rokon” tudja őket követni. A felek nem egyenrangúak: a svédeket minden skandináv megérti, de ők maguk csak a norvégok és az artikuláló dánok mondanivalójával tudnak megbirkózni. A norvégok vannak a legjobb helyzetben, ők talán mindenkit értenek. A dánok úgy beszélnek, mintha forró krumpli lenne a szájukban. Ha azt akarják, hogy egész Skandinávia tudja követni a mondanivalójukat, akkor „skandinávul” beszélnek, tehát törekednek az érthető kiejtésre. De a többiek is igyekeznek, a norvégok kerülik a dialektust, a svédek pedig az „éneklést”.

Fölmerül a kérdés: vajon miért vesződnek, ha úgyis mindenki tud angolul, miért nem váltanak át a világnyelvre? A válasz az identitásban rejlik. A skandináv nyelvek egymáshoz való viszonya Stockholmra hasonlít: a hidakon átsétálva könnyűszerrel eljuthatunk a város egyik szigetéről a másikra. A skandináv nyelvek közötti átjárás ugyanígy lehetséges. A skandinávok Skandináviában, netán épp Skandináviáról a legkifejezőbb módon skandinávul tudnak beszélni.

Érdekesség, hogy egy Skandinávián belüli utazás nem számít külföldre látogatásnak. Ugyanígy „családban marad,” ha az északi rokonok egymással poénkodnak. A skandináv viccekben mindig a norvégok a „hülyék,” kivéve, ha ők tréfálkoznak, mert akkor a svédek.

Egy példa:
- Miért megy ki a norvég az erkélyre, ha villámlik?
- Mert azt hiszi, hogy fényképezik.

Ugye ismerős? A „mi” rendőrvicceink ugyanúgy léteznek Svédországban, csak a főszereplő változott meg.
Bárhogy is, ezeket a belső tréfákat félreteszik a skandinávok, ha jön az Euroviziós Dalfesztivál, mert akkor úgyis mindig egymásra szavaznak.

För några veckor sen kom en norsk kvinna till Sundsvall för att berätta om isbjörnarnas land, Svalbard. Hon pratade norska för den svenska publiken. 

- Kan du norska? – Frågade min mamma när jag berättade henne om detta via Skype.

- Nej, det kan jag inte, men jag kan förstå det ganska bra om jag lyssnar ordentligt. – svarade jag.

De som kan svenska, förstår norska och skriven danska ganska lätt. 

Det blir mer spännande i tal: en svensk och en norrman använder sina egna modersmål när de pratar med varandra. Trots detta fungerar samtalet. De förstår de flesta ord, och känner till undantagen.  Båda försöker att underlätta situationen och pratar tydligt, och undviker dialekter för att ”den kära släkten” kan förstå. Situationen är inte samma för alla skandinaver: alla förstår svenska, men svenskarna begriper bara norska och danskarna när de artikulerar. Norrmännen har det bästa läget, de förstår kanske alla. Danskarna pratar som om de hade en het potatis i munnen. Om de vill att hela Skandinavien förstår dem, pratar de ”skandinaviska”, så de försöker att snacka tydligt. Norrmännen undviker dialekter och svenskarna ”sjunger” inte.

Frågan dyker upp: eftersom alla kan engelska, varför de bryr sig om att prata skandinaviska, varför de inte byter till engelska? Svaret måste vara identitet. Förhållandet mellan de skandinaviska språken är likt Stockholm: det går lätt att promenera över broarna från en ö till en annan. Förhållandet mellan de skandinaviska språken är lite lika. Eventuellt skulle Skandinaverna kunna prata om Skandinavien på skandinaviska på detta sätt, liksom med små broar mellan språken. 

Det är intressant, när man åker inom i Skandinavien, räknas det inte som utlandsresa. Det stannar också i ”familjen”, när den nordiska släkten skojar med varandra. I de skandinaviska skämten är det alltid norrmannen som är ”den dumma.” Bortsett från när det är de som berättar vitsen, för de skrattar åt svenskarna. 

Ett exempel:

"Vet du varför norrmännen går ut på balkongen när det blixtrar?"

"Nej!"

"De tror de blir fotograferade."

Det är intressant att samma skämt finns i Ungern, men huvudkaraktären är polisen. 

Hur som helst skandinaverna slutar med de där interna striderna när Eurovision Song Contest kommer, för de alltid röstar på varandra.

Egy másik élet Vikingföldön // Ett annat liv i Vikingalandet

A Határátkelő felkérésére írt cikkem, mely aznap este az Indexen kötött ki:

http://hataratkelo.blog.hu/2014/03/14/egy_masik_elet_vikingfoldon

index.hu főoldala

http://index.hu/index2/

Artikeln kom upp på en stor, ungersk bloggsida som handlar om ungrarna som bor utomlands. De hade frågat mig om jag ville skriva om mitt liv (som viking) och det ville jag. Den originaltexten kan man nå här:

http://hataratkelo.blog.hu/2014/03/14/egy_masik_elet_vikingfoldon

På kvällen dök upp artikeln på den största ungerska nyhetssidan (index.hu) som har också en blogg „avdelning.” Man kunde öppna texten genom huvudsidan. Det heter ”kanske 15 minuters berömdhet”.

Här kommer översättningen av berättelsen. Redaktören skrev inledningen, allt annat är mina tankar.

Dagens författare, Zsofi har bott i Sverige från maj förra året, så hon har ganska bra översikt om livet i Sundsvall. Två saker hjälpte henne mycket för att anpassa sig: kärleken och hon hade lärt sig svenska innan hon flyttade ut så hon inte behövde lära sig ett nytt språk. Man får veta om svenskarna att de kan vara jättesnälla, men jag skulle ha vissa problem med surströmming...

Om vi har tur och allt stämmer, kan vi åka från Budapest till Sundsvall på en dag. Man behöver bara flyga till Stockholm, sen åka tre och en halv timme med tåg.

Under min första resa kände jag att jag åkte till världens ute, fast Sundsvall ligger mitt i Sverige på östkusten. Men staden tillhör till Norrland, både på geografiskt och mentalt sätt.

I maj förra året flyttade jag ut till Sundsvall. Om jag blickar tillbaka på det nästan ett år jag bott i Sundsvall, gjorde jag ett bra val. Om man jämför min situation med många andras som bor utomlands, hade jag lite lättare, för jag flyttade till min älskade. Så det var enklare att bosätta och anpassa mig. Men det fanns problem ändå, till exempel Migrationsverket hade ingen aning om att Ungern tillhör till EU…

Jag lärde mig svenska i Budapest, delvis i en kurs, delvis privat. Min anledning var hobby och intresse för landet och dess kultur. Jag började mitt liv i Sundsvall med användbart svenska. Svenskarna var imponerade över att man kan lära sig deras modersmål utomlands.

Trots att alla kan engelska här, krävs det på jobbet att man kan svenska. Det dagliga morgonmötet och de gemensamma fikapauserna går på svenska. De är lite blandning av yrkes- och privatsnack. Många användbara idéer är föds där och ledarna får veta direkt alla problem som dyker upp.

Den svenska chefen är faktiskt en av kollegorna som deltar i dagliga rutinerna på samma sätt som de andra gör, men han eller hon kan hjälpa om man själv inte kan gå vidare. Chefen försöket inte bevisa att bara han eller hon kan ha rätt, eftersom det är möjligt, att underordnade ser problemet från ett annat perspektiv. Den svenska chefen uppmuntrar till att göra ett bra arbete och fokuserar inte på misstag.

Fast man brukar tro på svenskarna att de är kalla och introverta människor, har jag inte upplevt det. Man får några snälla ord från främmande på affären eller på gatan. Man kan alltid lita på bekanta och vänner att de håller vad de lovar.

Här på bostadsområdet umgås vi med våra trevliga grannar, på sommaren brukar vi grilla och campa, på vintern äter vi middag tillsammans. Fast de erkänner själva att det inte är så vanligt i ett bostadsområde i Sverige.

Vad gör man på fritiden?

I Sundsvall och närheten är det naturen som bjuder de flesta möjligheterna. Vintersport är populärt. Efter några minuters bilåkning kan man åka skridskor, slalom och längdskidåkning. Eller man kan heja till det lokala ishockeylaget.

På sommaren är det populärt att göra utflykter, plocka bär och svamp. Många åker med husbil eller husvagn för avståndet kan vara långt och man kan campa vart som helst i Sverige.

Kulturella upplevelser kan man också hitta i Sundsvall. Regelbundet finns det bra konserter, teaterföreställningar, diverse besök av författare och olika föredrag. De som bor i Norrland kan gärna åka bil ett par timmar om de vill delta i ett evenemang.

Tio intressanta saker om Norrland:
1.       På sommar är det ljust på kvällarna och nätterna, man använder inte gatubelysningen.

2.       Bilisterna i Norrland kör säkert på de hala, isiga vägarna, medan det jämt är olyckor i södra delen av Sverige. Här på norden är man stolt över att trafiken går och skolorna blir inte stängda för att det faller mycket snö.

3.       I regionen gillar man att äta surströmming. Den mest populära sorten producerar man fyra mil från Sundsvall. Nej, här känner man inte lukten.

4.       Det är få som röker, men många människor använder snus. Trots att man inte kunde bevisa att det kan orsaka cancer, är det förbjudet i alla EU-länder.

5.       Det är en populär vana i Norrland, att man inte svarar ”ja” på en fråga men suger tänderna. Lite som i Beatles låten Girl men kortare.

6.       Äldre människor, de som joggar och vissa andra har broddar på skorna under vintern för att undvika olyckor.

7.       I skogen lever älgar, lodjur, björnar, vargar och ormar fritt.

8.       De flesta av norrlänningar är nöjda med systembolaget. Där handlar de mest öl och vin på fredag eftermiddagarna. Om de har möjlighet, köper de brännvin från utomlands eller har egen tillverkning.

9.       Sundsvallsborna (som andra svenskar) kan prata om hockey flera timmar. De analyserar matcherna och funderar på chanserna på ett religiöst sätt. De tycker om att skoja över dialekter. Olika regioner mot varandra, kontra rikssvenska. Man får inte ta det seriöst!

10. Norrlänningar tycker om att köra snöskoter på vintern, men man måste vara försiktig för att inte välta.

Vasaloppet – a kilencven kilométeres sífutóverseny // Vasaloppet – den nio mil långa skidtävlingen

„Apáink nyomában a jövőbeni győzelmekért” – hirdeti a mottó a célvonalnál felfüggesztett táblán. A Vasaloppet versenyt, azaz a Vasa-(sí)futást 1922 óta rendezik meg Sälen és Mora között, minden év március első vasárnapján (jövőre egy hetet csúszik az esemény a Falun-ban rendezendő sí világbajnokság miatt).

Vasaloppet cél

A Vasaloppet ötletét Gustav Vasa király története adta, aki a dánok elől menekülve maga is megtette ezt a távot a 16. században.  A jelenleg is regnáló XVI. Carl Gustav volt az első uralkodó, aki részt vett a futamon.

A Vasaloppet útvonala 

Az idei enyhe tél nem kedvezett a Vasaloppet-nek. A nevezetes útszakaszon olyannyira olvadt a hó, hogy a verseny elhalasztása is felvetődött. A több, mint 15000 résztvevő, a szervezők és a nagy számú önkéntes csapat aggódva figyelte az időjárást. A pályát végül sikerült feltölteni hóval, de a versenyzőknek nem volt könnyű dolguk: szinte nyomvonal nélkül, jeges szakaszokon kellett megtenniük a 90 km-t.

Vasaloppet start

A Vasaloppet gyakorlatilag egy teljes hétig tartó rendezvénysorozat, melynek koronája a vasárnapi futam. A többi napokon különféle sífutóversenyeket tartanak, többek között rövidtávú, női és váltó vasa-t. Érdekesség a „nyílt nyom” rendezvény, mely a Vasaloppet 90 km-es pályáján zajlik, de nem mint megmérettetés, csupán regisztrálják a beérkezőket.

A verseny mögött hatalmas apparátus húzódik meg, rengeteg önkéntes segít a lebonyolításban. A Vasaloppet nyomvonala falvakon keresztül vezet. Ezeken a helyszíneken megállókat rendeztek be, ahol többek között lehetőség van vaxoltatni a léceket és áfonyalevest inni. Az Ekströms cég 56 éve támogatja a Vasa-futást a gyümölcsitalával. A sízők szerint nincs jobb frissítő verseny közben, mint egy pohár meleg áfonyalé. Nem túlzás, hogy a csapból is áfonyaleves folyik a Vasaloppet hetében. Az adatok szerint több, mint 63 ezer liter fogy el a versenysorozat ideje alatt.

Vasaloppet - áfonyaleves

A gyümölcs neve olyannyira összefonódott a Vasaloppet-tel, hogy a népnyelv áfonyának hívja az amatőr versenyzőket. Nekik igyekezniük kell, ugyanis egy bizonyos idő elteltével a pihenőhelyeken lezárják a pályát egy kötél segítségével, így onnan már nem lehet továbbmenni.

1924 és 1981 között nők nem vehettek részt a versenyen, mivel úgy tartották, hogy a verseny túlságosan megerőltető számukra. Az élelmes és sportos hölgyek férfinak öltözve vágtak neki a versenynek a tilalom idején.

A svéd versenyzők sportklubok keretében nevezhetnek a Vasaloppet-re, míg a  külföldiek hazájukat képviselik. Természetesen magyarok is teljesítették a távot, ezúton gratulálok mindnyájuknak a nagyszerű eredményhez!

Vasaloppet - a magyar versenyzők helyezései

Idén a norvég John Kristian Dahl lett a verseny győztese. Menetideje 4 óra 14 perc, 33 másodperc. Az első helyezettet népviseletbe öltözött hajdon, az ún. kranskulla várta, hogy koszorút dobhasson a nyakába. Hasonló dicsőség jár az elsőként beérkező nőnek, ebben az évben a szintén norvég Laila Kveli-nek, akit a kransmas, a „koszorús” legény köszöntött a célban.

John Kristian Dahl & kranskullan

Laila Kveli & kransmasen

A svéd televízió élőben közvetíti a versenyt 1966 óta. Nem csak a profikat mutatják, de az amatőr áfonyákat is meginterjúvolják egy-egy pihenőhelyen. Ki tudja? Talán néhányunknak épp ez csinál kedvet a jövő évi versenyhez. Március 16-án, reggel 9 órától lehet jelentkezni a 2015-ös Vasaloppet-re. Hiába kerül 1600 koronába a nevezés, a kb. 15000 hely várhatóan pillanatok alatt betelik. Ez az első megmérettetés a verseny előtt. Elkészülni, vigyázz, kész, rajt!

A start előtt

"I fäders spår – för framtids segrar" – står mottot på skylten över mållinjen. Vasaloppet är den mest berömda längdåkningstävlingen, som genomförs årligen, premiärloppet gick 1922 och numera första söndagen i mars (nästa år blir det en vecka senare på grund av skid VM i Falun).

Vasaloppets idé kom från Gustav Vasas historia, som själv åkte i samma sträcka när han flydde för danskarna på 1500-talet. Carl XVI Gustav var den första kungen som åkte loppet.

Årets milda vinter var inte bra för Vasaloppet. Snön smälte på den berömda sträckan så mycket, att man funderade över att ställa in tävlingen. De mer än 15000 deltagarna, arrangörerna och det stora volontärsteamet tittade oroligt på vädret. Till slut blev spåret fixat genom att man körde dit snö där det fattades. De tävlande hade inget lätt lopp: de åkte 9 mil på isiga sträckor, och dåliga spår. 

Vasaloppet är egentligen en vecka långt evenemang, men viktigaste händelsen är loppet på söndag. På andra dagarna finns det olika längdåkningstävlingar, tex. korta, tjej och stafett vasan. En del av evenemanget är ”öppet spår” som går på samma sträcka som Vasaloppet. Konstigt nog registreras resultaten fast inte är någon tävling.  

Bakom Vasaloppet finns det ett stort team, jättemånga volontärer hjälper till så att allt går som det ska. Spåret går genom byar där det finns stationer för att valla skidorna och dricka blåbärssoppa. Företaget Ekströms har sponsorerat loppet med sin dryck 56 år. Enligt skidåkarna finns det ingen bättre förfriskning under tävlingen än ett glas varm blåbärssoppa. Under vasaloppsveckan får man den direkt från kranen. Enligt statistikerna går det mer än 63 tusen liter blåbärssoppa under en vecka.

Drycken är så synonym med Vasaloppet att de amatörerna kallas för blåbär. De måste skynda sig, för efter en viss tid stänger man av spåret med ett rep vid de olika stationerna och det betyder att de inte får åka vidare.

Mellan 1924 och 1981 var det förbjudet för kvinnor att delta i Vasaloppet för det var ”för jobbigt” för dem. Vissa fyndiga damer tävlade utklädda till män.

De svenska åkarna kan delta i loppet genom sina skidklubbar, men utlänningar kan åka bara som nationalitet. Naturligtvis har ett antal ungrare åkt Vasaloppet, jag är glad för att de genomförde detta kraftprov. Grattis!

Norrmannen John Kristian Dahl vann loppet det här året. Han åkte 4:14:33. Den ogifta kranskullan i folkdräkt väntar på vinnaren i målet för att kasta kransen runt halsen. Vinnaren i damklassen blev  norska Laila Kveli 2014, och hon fick samma pris från kransmasen.

Naturligtvis sänder SVT Vasaloppet direkt, premiäråret var 1966. De visar inte bara proffsen, utan gör också intervjuer de som åker för motionens skull. Vem vet? Kanske det motiverar några att delta i loppet nästa år. Från 16. mars klockan 9:00 kan man anmäla sig till Vasaloppet 2015. Trots att anmälningen kostar 1600 kr., tar de cirka 15000 platser slut på några minuter. Det är en för-tävling innan Vasaloppet. Klara, färdiga, gå!

Szocsi – visszanéző // Sotji - Flashback

Szombat délelőtt: a női sífutás váltója zajlik Szocsiban. Egész Svédország a tv előtt ül. Az első két lány a csapatból, Emma Wikén és Ida Ingemarsdotter együtt halad az élen a németekkel és a finnekkel. „Eddig jó, de maradjon is így.” – gondolják a svédek otthon. Anna Haag veszi át a stafétát. Egyre nagyobb a távolság közte és az első két helyen álló versenyző között. A svédek sápadnak a tv előtt. A hátrány végül 25 másodpercre nő. Ekkor váltja fel Charlotte Kalla a kimerült Annát. Dráma. Hiába rajtol a svédek kedvence, a drukkerek legfeljebb bronzérmet remélnek. Kalla száguld, mint a rakéta, a 25 másodperces hátrány csökkenni kezd. Ha csodát nem is, de ezt azért várták a tv-nézők. Charlotte Kalla nem elégszik meg ennyivel: tovább küzd, immár a második helyen álló versenyző nyakán lóg! Megelőzi! Svédország egy emberként kiált fel otthon. Charlotte nem lassít, közelít az elsőhöz. A kommentátor őrjöng. Vajon lehetséges-e az arany? Kilenc és félmillió svéd kiabál a tv előtt, infarktus közeli állapotban. Igen! Charlotte Kalla megelőzi a finn versenyzőt és győztesként ér be a célba! Az első svéd aranyérem Szocsiban!

Charlotte Kalla Sundsvallban // i Sundsvall

A másnapi férfi sífutás váltó ehhez képest sétagaloppnak számított: az első csapatban induló svéd versenyző hamar megszerezte a vezetést, a többiek „csak” vitték tovább a stafétát az aranyéremig. A negyedik sífutó már 600 méterrel a cél előtt kézbe vette a svéd zászlót, majd integetve, mosolyogva tette meg a pálya utolsó szakaszát.

Svédország végül az összesített éremtáblázat 14. helyén végzett. A jégkorongdöntőben szerzett ezüstérem miatt csalódottak a svédek, de összeségében elégedettek a szocsi szerepléssel.

A sundsvalli olimpikonok tiszteletére nagyszabású ünnepséget szerveztek. Aznap este a város apraja-nagyja a főtéren toporgott, hogy közelről is láthassák hőseiket és gratuláljanak nekik zászlólengetéssel, tappssal és ovációval. Este hét órakor vörös szőnyegen, fáklyás sorfal mellett léptek színpadra Sundsvall büszkeségei a zsúfolásig megtelt téren:

Charlotte Kalla, sífutás – egy arany, két ezüst
Anna Holmlund, ski cross – bronz
és a női curling csapat – ezüst.

A város vezetése nem csak méltatta az olimpikonokat, de érdekelte a véleményük is: milyen sportlétesítményekre van még szükség? Mit lehetne javítani? A lányok alapvetően elégedettek a helyzettel, bár azért mindnyájuknak volt néhány javaslata.

Zárásképpen a szintén sundsvalli Yohio énekelt az olimpikonok tiszteletére. Yohio országos ismertségnek örvend és esélyes, hogy Svédországot képviselje az Eurovíziós Dalfesztiválon.

Yohio

Láthatjuk, hogy Sundsvallban az egy főre jutó példaképek száma kettő.

Lördag förmiddag: damstafetten i Sotji. Hela Sverige sitter framför tv:n. De första två flickorna från laget, Emma Wikén och Ida Ingemarsdotter leder tillsammans med tyskorna och finskorna. „Det har gått bra till nu, måste det fortsätta på samma sätt” – tänker svenskarna hemma. Det är Anna Haags tur nu. Avståndet blir större mellan henne och de andra framför henne. Svenskarna blir bleka framför tv:n. Anna slutar sitt sträcka med 25 sekunder bakom den första åkaren. Då växlar den utmattade Anna över till Charlotte Kalla. Drama. Trots att svenskarnas favoritåkere startar, kan man i bästa fall bara hoppas brons. Kalla flyger som en raket, avståndet blir mindre. Tv publiken räknade med det, fast de förväntningar sig inte något underverk. Men det vet inte Charlotte Kalla. Hon kämpar vidare, är redan i ryggen tyskan på andra platsen. Hon kör om henne! Hela Sverige ropar med en mun hemma. Charlotte bromsar inte, hon närmar sig ledarinnan. Kommentatorn är helt galen. Är det möjligt att ta guldmedaljen? Nio och halv miljoner svenskar skriker framför tv:n, det är ganska nära till hjärtinfarkten. Ja! Charlotte Kalla kör om finskan och vinner! Den första guldmedaljen i Sotji.
Nästa dag var herrstafetten nästan tråkigt: den första svenska åkaren tog ledningen snabbt, alla andra från laget behövde bara fortsätta. Den fjärde åkaren fick den svenska flaggan 600 meter före målet. Han åkte vidare viftande, med ett stort leende och tog guldmedaljen.

Till slut blev Sverige 14:e i den gemensamma medaljligan. Svenskarna är besvikna över silvret som de fick i ishockey finalen, men annars är de nöjda med Sotji.

Kommunen organiserade en stor fest för stadens olympiska medaljörerna. Hela Stora Torget var fullt med Sundsvallsboenden för att se sina hjältar, gratulera dem och vifta med flaggor. Klockan sju marscherade Sundsvalls förebilder på röda mattan till scenen:

Charlotte Kalla, längdskidåkning – ett guld, två silver
Anna Holmlund, ski cross – brons
och damcurlinglaget – silver.

Stadens styrelse inte bara värderade OS-hjältarna, men undrade vad de tycker: vad är det för sportanläggningar som saknas? Vad kunde förbättras? Tjejerna är faktiskt nöjda med allt, fast alla hade ett förslag.

Till slut sjöng Yohio för OS-deltagarnas ära. Han är också från Sundsvall och känd i hela Sverige. Han har bra chans att representera Sverige i Eurovision Song Contest.

I Sundsvall finns nästan två förebilder per person.

Fő a biztonság! // Säkerhet framför allt!

Minden lakást biztonsági ajtóval szerelnek fel, ez állt a közös képviselettől kapott hírlevélben. Ugyanis itt a lakótelep vezetősége intézi a nyílászárók cseréjét. A lakók mentesülnek a nagyösszegű kiadásoktól, nem kell iparos után szaladgálni, résztvenni a vircsaftban. Bár a közös költség jóval magasabb, mint a magyar társasházakban, de ebből a pénzből sok mindenre jut, többek között a renoválásokra és a rezsire is. Nem kell a közüzemi számlák befizetésével bajlódnunk minden hónapban, sem erőnkön felül spórolnunk a fogyasztással, valamint nem kapunk a szívünkhöz egy-egy váratlanul magas összegre kiállított csekk láttán.

Az ajtócserével kapcsolatban egy teendőnk volt: befáradni a közös képviseleti irodába a négy darab kulcsért. Minden lépcsőházban ki van függesztve, melyik hétre esnek a munkálatok. Nem kötelező otthon lenni, mert minden lakást ki lehet nyitni a főkulccsal. Fel sem merül, hogy bárki kihasználná az alkalmat a lopásra (kinek hiányzik a botrány? Melyik cég akarna egy ekkora piacot elveszíteni? Több, mint ezer lakásról van szó.).

Kint, a ház előtt már hetek óta várják a ponyva alatt feltornyozott ajtók, hogy felszereljék őket. A rakományt nem őrzik, mégsem rongálta meg, vitte el senki. „Ugyanígy működött az ablakcserénél.” – mesélik a svédek. És nem csak nálunk. Magam is láttam a város másik végében felhalmozott ablakokat. Annyi volt a különbség, hogy a forgalmasabb környéken egy vékony drótkerítést állítottak a  szállítmány köré. De így is könnyű préda lett volna a rongálók és a tolvajok számára. Tudomásom szerint nem történt incidens, talán másban fel sem merül ilyesmi.

Csak egyet nem értek: mi szükség van biztonsági ajtóra?

Biztonsági ajtók // Säkerhetsdörrar

Enligt nyhetsbrevet av bostadsföreningen blir alla lägenheter utrustade med säkerhetsdörrar. Det är nämligen styrelsen som är ansvarig för att byta dörrar och fönster. Innehavaren behöver inte fixa det skälv, leta efter en yrkesman och betala de dyra kostnaderna. Avgifterna för lägenheten är mycket högre än i Ungern, men bostadsrättsföreningen betalar flera olika saker från de där pengarna. Till exempel: renoveringar och driftkostnader. Man behöver inte betala olika räkningar varje månad, eller spara extremt mycket med förbrukningen. Man får inte några oväntade höga räkningar heller.

I samband med dörrbytet hade vi bara en sak att göra: att hämta fyra nycklar från servicekontoret. I varje trapphus hänger informationsbladet, vilken vecka arbetena kommer att ske. Man behöver inte vara hemma den där tiden, för det går bra att öppna dörrarna med huvudnyckeln. Det kommer inte ens i fråga att någon tar möjligheten för att stjäla (vem vill ha en skandal? Vilket företag vill tappa en så stor kund, över tusen lägenheter?).

På gården har dörrarna väntat under tältduk för några veckor för att monteras. Trots att lasten inte står under bevakning, blev den inte vandaliserad eller stulen. ”Det funkade på samma sätt med fönsterbytet” – berättade svenskarna.Och inte bara hos oss. Jag såg själv att de lastade av fönsterrutor på andra sidan av stan. Skillnaden var bara att det stod ett tunt staket runt fönstren för att det är ett mer trafikerat område. Om någon bestämde sig att vandalisera eller sno lasten, hade de möjlighet ändå.  Om jag är rätt hände ingenting, man hade kanske inte ens en sådan tanke.

Det finns bara en sak som jag inte förstår: varför behövs säkerhetsdörrar egentligen?

A kilenc és félmillió olvasó országa // Nio och halvmiljon läsares land

Ma rám köszönt az egyik szomszéd kisfiú a könyvtárban, majd lelkendezve megmutatta, milyen könyveket kölcsönzött ki. Harcoló szuperhősök képei rajzolódtak elém, tisztességesen teleírt oldalak mellett. Megkérdeztem tőle, hogy egyedül szokott-e olvasni, vagy anyu és apu segítségével. A nyolcéves fiú először megdöbbent a kérdésemen, aztán így válaszolt: „Magam szoktam olvasni.”

Nem ő volt az egyetlen gyerek, akit ott láttam: egy egész osztály válogatott kedvére az olvasmányok között. A tanító néni csak a kölcsönzés során felmerülő problémákban segített, hol az olvasójegy hiányzott, hol meg néhány visszahozandó könyv.

A srácok otthonosan mozogtak a könyvtárban. Nem voltak néma csendre kényszerítve, igaz, nem is kiabáltak. Jól érezték magukat.

Svédországban már régen felismerték, hogy nem szabad elriasztani a kisiskolásokat a könyvektől. A felnőttvilág nem erőlteti rájuk a klasszikusokat, hanem a gyerekek maguk választanak olvasmányokat. A cél az olvasás megszerettetése, a könyvtárba járás igényének elültetése a diákokban.

Sundsvallban és környékén tizenkét könyvtár van. Akik nem jutnak el egyikbe sem, azok a városban és a falvakban is megálló könyvesbuszról kölcsönözhetnek. A könyvtári tagság ingyenes.

könyvesbusz

Bokbussen

A svédek főleg kortárs irodalmat és krimit olvasnak, a klasszikusok csak másodlagos szereplői a könyvesboltoknak. Itt aligha lepődik meg egy ifjú olvasó, hogy az író élő ember is lehet.

A helyi újság hetente közöl recenziót az új könyvekről. Decemberben egy teljes oldalon foglalkozott Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényével, amely immár svédül is olvasható.



Idag träffade jag en grannpojke på biblioteket som entusiastiskt visade mig, vilka böcker han lånade. Jag såg kämpande superhjältar på bilderna, bredvid dem var det massor av text. Jag frågade honom om han brukar läsa själv eller mamma och pappa hjälper honom. Den åttaårige pojken blev förvånad över min fråga först, sen svarade han: ”jag brukar läsa själv.”

Han var inte det enda barnet som jag såg där: en hel klass valde böcker med engagemang. Fröken hjälpte bara när eleverna hade problem med lånandet, ibland saknades lånekortet, ibland några böcker som de måste lämnas tillbaka.

Ungarna kände sig hemma på biblioteket. De var inte tvungna att vara helt tysta, fast de inte skrek heller. De verkade trivas.

I Sverige är det klart, att man inte skrämmer bort barnen från böckerna. Vuxenvärlden tvingar dem inte att läsa klassikerna, barnen får välja böckerna själv. Det viktigaste är att ungarna ska tycka om att läsa och de har behov att gå på biblioteket.

I Sundsvall med omnejd finns det tolv bibliotek. De som inte kan gå dit, kan låna böckerna från bokbussen, som har hållplatser både i stan och i byarna. Det är gratis att låna, bara man har ett bibliotekskort.

Svenskarna läser oftast samtidslitteratur och deckare. Klassikerna är inte så populära i bokaffärerna. Här blir en ung läsare inte förvånad över att en författare kan vara en levande människa.

Lokaltidningen publicerar recensioner om nya böcker varje vecka. I december skrev Sundsvalls Tidning en hel sida om den ungerska författarens Péter Nádas roman som har titel Parallella historier som kom ut på svenska.