Hidegzuhany, avagy fürdőszoba-szemle az európai kempingekben // Guide till de europeiska campingduscharna

Június  végén ismét útra keltünk Európába a guruló nyaralóval. Mielőtt elragadna az élménybeszámoló áradata, ejtsünk néhány szót a bázisokról, azaz a kempingekről.

Manapság a kempingek széleskörű szolgáltatásokkal igyekeznek a vendégeket magukhoz csalogatni, sőt, hosszú hetekre a nyaralóhelyen tartani. Van azonban egy dolog, ami jelentősen nyom az összbenyomás kialakításában. Ez pedig a vizesblokk.

A lakóautós táborozók jó helyzetben vannak, a beépített wc és zuhany biztos alternatívát kínál a kempingek fürdőhelyiségeivel szemben. Én mégis kipróbáltam a tusolót majdnem minden táborhelyen.

A tavalyi és az idei utak tapasztalatai alapján jöjjön egy kis európai zuhanykörkép:

Hogy éppen milyen tusolóval lesz dolgunk, az a legtöbb esetben megtippelhető abból, hogy Európa melyik részén járunk. Természetesen mindenhol előfordultak kivételek, de most az átlagról lesz szó.

Közép-Európában a közösségi zuhanyzás élményét favorizálják a kempingek. Az egymás mellett sorakozó tusolókat csak egy zuhanyfüggöny választja el a fürdőhelyiség többi részétől. A kedves vendég választhat, hogy a ruhát/köntöst a fülkéből dobálja fel a karnisra (ha eléri), vagy a többiek szeme láttára levetkőzik és úgy lép be a zuhany alá, ahogy Isten megteremtette.
Néhány kemping magára vállalja a meleg- és a hidegvíz optimális arányú kikeverését, hogy nekünk ne legyen gondunk ezzel. Ilyenkor elég egyetlen gombot megnyomni, máris ömlik a rózsából a reményeink szerint megfelelő hőmérsékletű víz. Általában az első másodpercek alatt csak hideg folyik, így a tapasztalt kempingező kicsit hátrál a zuhanyfüggöny felé, mielőtt kinyitja a csapot. Csakhogy a függöny általában nedves és rátapad a hidegzuhany elől menekülő táborozóra...

A német kempingekben más a helyzet. Már ahogy haladunk a zuhanyzó felé, egymást érik a figyelmünket felhívó falragaszok a tilalmakról és a tusoló szabályszerű használatáról. Miután gondosan áttanulmányoztuk a feliratokat, el lehet kezdeni a tisztálkodást. A német (ill. az osztrák) zuhanykabinok többsége egy kis előtérrel is rendelkezik. A táborozó bezárkózhat és a fülke magányában vetkőzhet ill. öltözhet. A zuhanyrészbe érve körülnézünk: van-e elég széles polc a tusfürdő és a többi tisztálkodószer tárolására? Ez vélhetően a női részlegen szúr szemet, a férfiak biztos könnyebben boldogulnak.
A legtöbb kempingben fölszerelik a zuhanyrózsát a falra, ami a tulajdonosoknak olcsó és kényelmes megoldás, de a vendégek csak különböző tornagyakorlatok segítségével tudják lemosni magukról a szappant.

Az alpesi kempingek zuhanyzói vannak a legszebben és legpraktikusabban felszerelve, a fenti kritikák egyikével sem lehet őket illetni. Általában nagy területen helyezkedik el a luxus fürdőszoba. Az eligazító táblák szinte teljesen hiányoznak, így ha rossz helyen kezd el keresgélni a vendég, akkor időbe telik, mire megtalálja a zuhanyzót, vagy éppen a wc-t. A fürdőépületben reggeltől-estig szól a zene a hangszóróból, olyan hangerővel, hogy még a víz zubogásán keresztül is hallható legyen.

A svéd modell: a környezettudatosság vagy éppen a spórolás kedvéért a svéd zuhanyzókban szabályozzák a vízfogyasztást. A tusoló előterében fel van szerelve egy automata, oda kell bedobni a zsetont. Utána néhány percig átadhatjuk magunkat a felfrissülésnek. Természetesen mindig akkor záródik el a víz, amikor még szappanosak vagyunk, úgyhogy érdemes dupla zsetonnal készülni. Vagy az autóban zuhanyozni.

Illusztrációk // Illustrationer

Slutet av juni gav vi oss iväg igen med vår rullande sommarstuga på en rundtur i Europa. Innan jag börjar berätta om själva resan, måste jag skriva om ett viktigt ämne: om campingarna som var vår dagliga bas.

Nuförtiden försöker campingarna locka folk med hög och bred service och de vill att gästerna stannar hos dem flera veckor. Det finns en sak som bestämmer ganska mycket hur intrycket ska bli om hela campingen och det är toarummet.

De som campar med husbil, har inbyggd dusch och toa i bilen som är ett bra och säkert alternativ mot badrum på platsen. Jag provade dusch på nästan varje camping ändå.

Efter ifjol och det här årets resa kommer här en liten presentation om duscharna i Europa:

Oftast kan man gissa efter det geografiska läget vad det är för dusch som ska finnas på campingen. Naturligtvis finns det undantag överallt, men nu pratar jag om genomsnittet.

I Mellaneuropa favoriserar campingarna upplevelsen av ”den kollektiva duschningen.” D.v.s. att duschkabinerna är separerad bara med en duschgardin från den andra delen av badrummet. Den kära gästen kan välja att kasta upp kläderna till kornischen inifrån (ifall man når den) eller klä av sig i badrummet i sällskap av andra och stiger in i duschen som Gud skapade honom/henne.
Några campingar hade automatiskt den optimala blandningen av kallt och varmt vatten, detta för att förvirrade campinggäster inte behövde bry sig om detta. Man trycker bara en knapp och hoppas att vatten med lagom temperatur rinner från duschen. Oftast kommer kallt vatten först, så den vane camparen backar lite innan man öppnar kranen. Men gardinen brukar vara blöt och den fastnar på den som försöker fly från det kalla vattnet…

Det är annorlunda på de tyska campingarna. När man kommer till duschen, finns det hur många skyltar som helst på väggen hur man använder duschen på rätt sätt och framför allt vad som är förbjudet. Efter att man läst alla texter noggrant, går man in i duschkabinen. I Tyskland (och i Österrike) stiger man in en liten hall först där man kan klä av sig alldeles ensam. När man når själva duschrummet, tittar man runt: ytterst sällan finns en tillräcklig lång hylla för duschgelé och alla andra flaskor.  För männen är det enklare för de har för det mesta en flaska.
På de flesta campingarna monterar man upp ett duschhuvud på väggen som är en billig och bekväm lösning för ägaren, men jobbigt för gästerna. Om man vill tvätta sig ordentligt, måste man göra olika gympaövningar för att skölja bort tvålen från hela kroppen.

Duscharna på Alpernas campingar är utrustad på finaste och på bästa sätt. Kritiken som jag tidigare nämnt existerar inte. Det är vanligt att lyx badrummen är väldigt stora. Skyltarna saknas nästan alltid, så det kan ta tid innan man hittar duschen eller toan. I badrummet kommer musik genom högtalare med ett så högt ljud, att man hör det medan man duschar.

Den svenska modellen: för miljön eller för sparandets skull är vattenkonsumtionen reglerad på de svenska campingarna.  I duschkabinen finns det en automat där man stoppar in en pollett. Sen kommer vatten under några minuter. Naturligtvis stängs vattnet av medan man står där med tvål på hela kroppen, så det är bättre att beväpna sig med två polletter. Eller man duschar helt enkelt i bilen.

Az én Tüskeváram // En ungerska i den svenska spenaten

Ki gondolná, hogyha a magyar főváros gyermeke a svéd vadonban szándékozik tölteni a hétvégét, akkor a legjobb felkészítő olvasmány a Tüskevár?

Talán emlékeztek még a tavaly őszi fagyoskodásra a Skälsjö vizénél. Úticélunk ismét a tó, de ezúttal egy másik szép helyen táborozunk le a lakóautóval. A szomszédaink nyaralót béreltek a Skälsjö partján, de a mi guruló lakunk is elfért a kertben, az erdő szélén.

Későre jár, de nem sötétedik. Ez az esti világosság az év legcsodálatosabb időszaka Svédországban. A teraszról kinézve nappali fényben pompázik a tó vize. Szemközt egy kis sziget, rajta fenyesek, a fák között egy kis kunyhó kandikál ki. Míg a szem ellát, más nyoma nincs a civilizációnak.

Másnap (egész pontosan június hatodikán, a svéd nemzeti ünnep napján) csöppentem bele a „svéd Tüskevár” kalandjaiba. Reggeli után épp csak átsétáltunk a teraszra, amikor láttuk, hogy a szomszéd kisfiú – mint kiderült, életében először – horgászott.

- Fogott halat a gyerek? – kérdeztük az édesanyját.
- Áááá, nem! – jött a válasz.
De ekkor a srác kiabálni kezdett.
- Kapás van! Kapás van!

Életem társa azonnal lerohant a partra, átvette a botot a kisfiútól és elkezdte feltekerni a zsineget. Már ekkor látszott, hogy nem holmi apróhal került a horogra. Közben megérkezett a szomszéd a merítőhálóval és kihúzta a kopoltyús állatot a vízből. Ekkor már látták a szakértők, hogy kb. ötkilós harcsát fogott a fiú. Gyorsan kerítettek egy masszív falapátot (talán a szaunához tartozott) és a szomszéd biztos kézzel verte fejbe a ficánkoló halat. Matula bácsi is ilyen lehetett fiatalon.

Utána kezdődött az elméleti oktatás. Nem nyúlunk a csuka szájába, mert éles a fogazata, könnyen elvághatjuk az ujjunkat (mint ahogy az a mi regényhősünkkel, Tutajossal is megtörtént). A horgot egy csipesszel szedte ki a hal szájából a svéd Matula. A csuka 71 cm hosszú volt, nem csoda, hogy az újdonsült kis horgász félt kézbe venni a zsákmányt.

A svédek nemigen eszik meg a csukát, inkább eladják Franciaországba ínyencségnek, így a halat rábíztuk az erdei vadak kosztjának feljavítására.

Magam is megkezdtem a tanulmányaimat horgász szakon. Kiderült, hogy ennek a műfajnak is több ága van. Az egyik, amikor csak bedobja az ember a horgot és a parton ücsörögve várja a kapást. A másik – amit mi is gyakoroltunk -, amikor nagy ívben, oldalról hajítjuk bele a horgot a vízbe, majd azonnal feltekerjük a zsineget. „Ne kapkodjon!” – hallom Matula, azaz Bánhidi Laci bácsi hangját a fejemben. Mindent az instrukciók szerint végeztem, repül a damil, elkeztdem felhúzni és hopp, valami ellenállásba ütköztem. De azonnal le is vált a hal a horogról (ha az volt), így abbahagytam a horgászkarrieremet.

Még aznap egy régi álmom vált valóra: a hajózás, azaz pontosabban a motorcsónakázás. Gondosan felöltöttük a mentőmellényeket, majd a szomszéd, azaz a svéd Matula előkészítette a csónakot. Nekem csak egy feladatom maradt: beszállni és leülni. Elsőre instabilnak tűnt a csónak, egy magamfajta szárazföldi patkánynak kellett egy kis idő, hogy megszokjam. Aztán suhantunk a csónakkal a tavon az apró szigetek között. Némelyik csak akkora volt, hogy egy kis fa épphogy elfért rajta. Forgalom nem volt, miénk volt a víz. Félúton magam is Tutajos lettem, átvettem egy kicsit a kormányt és szeltük a habokat. Ezt a svéd Tüskevárat receptre kellene felírni!

Kanske kommer ni ihåg när jag nästan frös ihjäl vid Skälsjön förra hösten. Vårt resmål är samma sjö (”sehr schön”), men vi kampade på ett att annat fint ställe den här gången. Våra grannar hyrde en stuga vid Skälsjön i skogen, men vi parkerade vår husbil på gården.

Det är sent, men det blir inte mörkt. De här ljusa kvällarna är kanske den mest underbara årstiden i Sverige. När man tittar ut från terrassen, ser man sjön i dagsljus på kvällen. Vi hade utsikt mot en liten ö med granskog. Mellan träden ser man en liten stuga. Man ser inget annat bevis av civilisation.

Nästa dag (6. juni, den svenska nationaldagen) gick vi ut på terrassen och vi såg, att grannpojken fiskade första gången i sitt liv.

„Har han fångat någon fisk?” – frågade vi hans morsa.
„Neeeeej!” – svarade hon.
I samma ögonblick började pojken skrika:
„Hugg! Hugg!”

Min sambo sprang ner till stranden tog spöet från honom och började veva in linan. Då kändes att det inte var någon liten fisk. Samtidigt kom grannen med håven och tog upp fisken från vattnet. Experterna sa att det blev en gädda på ungefär fem kilo. Grannen slog ihjäl fisken med en tung träskyffel som tillhörde bastun.
Sen kom teoriundervisningen. Man pillar inte med handen i gäddans mun, för fisken har vassa tänder. Vår granne drog ut korken med en liten tång. Gäddan var 71 cm. lång, jag är inte förvånad för den nybakade fiskaren vägrade hålla den med handen. Svenskarna äter nästan inte gädda, de säljer dem som delikatess till Frankrike, så vi lämnade fisken i skogen för att djuren får lite extra mat.

Jag själv började också studera hur man fiskar. Jag fick veta att det finns två olika sätt att göra det: den ena, när man bara kastar in kroken i vattnet och sitter och väntar (= meta), den andra, som vi gjorde, när man kastar in kroken från sidan i vattnet och vevar det upp omedelbart. Jag gjorde allt enligt instruktionerna och jag kände ett litet motstånd när jag försökte veva upp kroken. Men fisken (om det var en) ändrade sina planer och släppte kroken, så jag slutade min karriär som fiskare.

Samma dag blev min dröm verklighet: att åka båt, eller bättre sagt motorbåt. Vi tog på oss flytvästarna, sen förberedde vår granne båten. Jag hade bara en uppgift: att kliva in i båten och sätta mig. Först verkade båten vara instabil, jag som asfaltbarn behövde lite tid att bli van. Sen flög vi med båten mellan de små öarna. Vissa av dem var så liten, att de hade plats bara för ett litet träd. Det var ingen trafik, vattnet var vårt. Halvvägs fick jag möjlighet att köra båten lite grann. Mer kan man inte önska, den här spenaten skulle göras som recept! Hälsosammare blir det inte.

Mi, európaiak // Vi, européer

Néhány hónappal az EU-választások előtt levelet kaptam a svéd hatóságoktól: amennyiben Sundsvallban óhajtok szavazni, akkor a mellékelt nyomtatványt kitöltve küldjem vissza (bélyeg nélkül), ők értesítik a magyarországi választókerületet, majd elküldik nekem a szavazólapot. Mindezt nem csak svédül, de más nyelveken, többek között magyarul is megfogalmazták a levélben. Ó, ez olyan európai! – gondoltam és azonnal elintéztem a szükséges adminisztrációt és postázást.

Minden simán ment, a svédekkel egy időben én is megkaptam a szavazólapomat. Meglepődve olvastam, hogy nem csak a választás napján, de előzetesen is lehet voksolni a város több pontján. Így azok is élhetnek a demokrácia adta jogukkal, akiknek a szavazás napján más dolguk van.

A kampányidőszak a Svéd Demokraták (SD) nevű párt turnéjától volt hangos. Szélsőjobboldali pártként a leggyengébb csoport ellen harcolnak, így Svédország minden problémájáért a bevándorlókat teszik felelőssé. Populista programjukban egyszerű, demagóg választ adnak bonyolult kérdésekre.
Az egyik SD politikus 2013-ban Budapestre költözött, azóta a facebook oldalán gyakran véleményezi az ottani politikát svéd és angol nyelven. Remélem, időközben megtanult magyarul és hasznos tagja lett a társadalomnak.

A párt vezetője, Jimmie Åkesson több svéd városban, többek között Sundsvallban is szónoklatot tartott. Ezeken az alkalmakon az antirasszisták is részt vettek, csak éppen a hátukat mutatták a főszereplőnek.

Sundsvall, háttal az SD pártvezérnek

Sundsvalli antirasszisták hátat fordítanak

Kik tiltakoznak az SD politikája ellen?

• A fiatalok, hiszen minden iskolában tanulnak bevándorlók. A diákok számára természetes, hogy néhány osztálytársuknak más a bőrszíne és/vagy az anyanyelve.
• A demokratikus pártok és a szavazóik. A konzervatívok ugyanúgy világosan elhatárolódnak a szélsőjobbtól, mint a baloldaliak. 

A svédországi választásokon minden pártnak van egy ún. szavazócédulája. Fölül a párt neve, alatta a jelöltek állnak. A cédulák egy külön asztalon sorakoznak a szavazóhelyiségben, a választópolgár annak a pártnak a cetlijét veszi el, amelyikre szavazni kíván. Vagy többet is magával vihet és a szavazófülke magányában eldönti, melyiket helyezi a borítékba. Ha többet tesz bele, akkor érvénytelen a szavazat. A cédulán felsorolt jelöltek közül be lehet ikszelni egyet, de üresen is hagyható, ilyenkor a párt által felállított jelöltsorrend lép érvénybe.

szavazócédulák

A szavazócédulát nem csak az asztalról lehet elvenni, de a pártok önkénteseitől is. Akár mindegyikhez odaléphetünk, vagy csak a preferált párt emberéhez, vagy egyikhez sem.

Számomra furcsa, hogy a választás ilyen nyíltan zajlik. Ha akarom, megleshetem, kire szavaznak a szomszédok. De nem akarom. Ők sem foglalkoznak azzal, hogy én honnan és milyen cédulát veszek el.

A választókat várva az önkéntesek szóba elegyednek egymással. Egyik sem szapulja a másikat, kellemesen elbeszélgetnek, politizálnak. De amikor megjelenik a Svéd Demokraták önkéntese, vele nem állnak szóba. Sok sikert! – próbálkozik az SD embere. És a többi néma csend.

Néhány választási eredmény:

• A szavazásra jogosultak 51,07 százaléka ment el választani.
• A Szociáldemokrata párt kapta a legtöbb szavazatot (24,19%). 
• A választás vesztese a jobboldali kormányzópárt, a mérsékeltek (13,65%). 
• Nem lehet figyelmen kívül hagyni a Feministákat (5,49%), akik a nemek közötti egyenlőségért szállnak síkra. Rendkívül népszerűek a fiatal, értelmiségi nők körében (jelmondatuk: ki a rasszistákkal, be a feministákkal).
• Közel tíz százalékot értek el a Svéd Demokraták (9,67%), ami majdnem megközelíti a kormányzópárt eredményét. Másrészt viszont a választók kilencven százaléka demokratikus pártokra szavazott.

Wikipedia

Jag fick ett brev från de svenska myndigheterna några månader innan EU-valet: om jag vill rösta i Sundsvall, måste jag fylla i och skicka tillbaka det bifogade formuläret (utan frimärke), de informerar den ungerska valkretsen och jag får röstkortet. Jag fick den här informationen inte bara på svenska, utan även på andra språk, till exempel ungerska. O ja, det är så europeiskt! – tänkte jag och jag gjorde administrationen och postade brevet på en gång.

Allt gick bra, jag fick mitt röstkort samtidigt som svenskarna. Jag blev förvånad när jag läste att man kan rösta inte bara på valdagen, utan även före. På sådant sätt kan man utnyttja de demokratiska rättigheterna om man har andra saker att göra på valdagen.

Under kampanjperioden kunde man höra mycket om Sverigedemokraternas (SD) turné. Som högerextremistiskt parti kampanjar de mot dem svagaste gruppen i landet, alltså de ställer invandrarna till ansvar för Sveriges alla problem. I sitt populistiska program ger de enkla svar på komplicerade frågor.
En av SD politikerna flyttade till Budapest 2013, sedan har han analyserat den lokala politiken på sin facebook sida på svenska och på engelska. Jag hoppas att han har lärt sig ungerska så han blev en nyttig medlem av samhället.

Partiledaren, Jimmie Åkesson höll tal i många svenska städer, bland annat i Sundsvall. Antirasisterna deltog på de här evenemangen också, men de vände ryggen mot honom.

Vilka protesterar mot SDs politik?

• Ungdomarna, för i alla skolor studerar invandrarna. För studenterna är det helt naturligt att några klasskamrater har andra hudfärg och/eller modersmål. 
• Alla demokratiska partier och deras väljare. Både de konservativa och vänstern tar tydligt avstånd från högerextremismen. 

På det svenska valet har alla partier en så kallad valsedel. Ovanpå står partis namn, under detta är kandidaterna. Sedlarna står på ett bord i vallokalen, man tar partiets sedel som man tänker rösta på. Eller man tar med flera och i valbåset kan man bestämma vilket ska man lägga i kuvertet. Man får stoppa in en valsedel, annars är det ogiltigt. Man kan kryssa in en kandidat som är sympatisk, annars är partiets ordning som gäller.

Man kan ta valsedlar inte bara från bordet men från partiernas volontärer också. Man kan gå dit till alla, eller bara till en, eller så man tar ingen sedel från dem.

För mig är det konstigt att valet går så öppet här. Om jag vill, kan jag tjuvkika hur grannarna röstar. Men jag vill inte. Inte de heller.

Volontärerna pratar med varandra medan de väntar på väljarna. De snackar om politik på ett civiliserat sätt, de bråkar inte med varandra. Men när SDs volontär kommer, pratar de inte med honom. Han försöker önska lycka till, men han får bara tystnad som svar.

Några valresultat:

• Valdeltaganden: 51,07%.
• Det socialdemokratiska partiet fick dem flesta rösterna (24,19%).
• Den största förloraren är det högra regeringspartiet, Moderaterna (13, 65%).
• Man kan inte ignorera det Feministiska Initiativet (5,49%), som kämpar för jämställdhet. De är ytterst populära hos unga, välutbildade kvinnor (deras motto: Ut med rasisterna, in med feministerna).
• Sverigedemokraterna fick nästan 10 % (9, 67%), och når nästan  regeringspartiets resultat. Fast å andra sidan kan man säga att 90% av valdeltaganden röstade på nåt demokratiskt parti. 

Nyolc évszak öt nap alatt, avagy szomszédolás Norvégiában // Åtta årstider under fem dagar, eller grannbesök i Norge

Idei első lakóautós túránk Norvégiába vezetett. A kocsi felkészítve, a spájz és a hűtő megpakolva, így indultunk el a sundsvalli tavaszból. Ahogy közeledtünk a hegyek felé, megváltozott a tájkép. Sehol egy zöld levél, a fű is sárga. Mint Sundsvallban egy hónappal ezelőtt. Később az út mentén feltűnt egy-két fehér folt, majd hamarosan összefüggő hótakarót láttunk a földeken. A legtöbb porta előtt még kint parkolt a helyiek legfontosabb téli közlekedési eszköze: a motoros szán. A tavak részben vagy egészben még be voltak fagyva. A tavasz első jeleit a bennszülött lakosságon lehetett észlelni: a tizenéves srácok egy szál pulóverben mászkáltak az utcán. Nem lehetett több három foknál.

Első este Hamrában (Hamrafjället) táboroztunk le. Hullt a hó és a havaseső, erősen fújt a szél. Utolsó erőnket összeszedve próbáltuk ráerősíteni az autó ablakára a szigetelő takarót, de valahogy mindenfelé akart szállni, csak a megfelelő helyre nem. A Deltából ismerős sarkkutató jelenetet túllicitálva küzdöttünk az elemekkel, mire mindent elrendeztünk. Utána már csak bentről éreztük, ahogy a szél rázza az autót. Az autóban feltekertük a fűtést, nem fáztunk a májusi télben.

Hamra

Hamra

Másnap reggelre kiderült az ég, körbenéztünk egy kicsit a ragyogó napsütésben. A szomszédban lesiklópálya, a használathoz elegendő hóval. A lakóautó egy úgynevezett téli kempingben állt, vagyis a lakókocsik egy-egy fából épített sufni mellett parkoltak. A síelők ott tárolhatják a léceket és a többi felszerelést.

Hamra

Hamra

A tavasz másik jele, hogy a figyelmeztető táblák ellenére nem lehetett látni rénszarvasokat a hegyekben. Ezek az állatok nyáron feljebb húzódnak, télen lemerészkednek, hogy élelmet keressenek.

A norvég oldalra átérve hasonló táj fogadott bennünket. Egyik megállónk alkalmából pár lépést tettem a hóban, hogy megtudjam, milyen mély. Nem jutottam messzire, mert hamar bokáig süllyedtem, a téli csapadék befolyt a cipőmbe. A kísérlet zoknicserével végződött.

májusi hó // snö i maj

Tovább autózva lassanként megjelentek a rügyek a fákon, az idő is melegebb lett, mire Rørosba érkeztünk. A régi, hangulatos bányaváros az UNESCO világörökség listáján szerepel. A helyszínen sétálva magunk előtt láttuk a település egykori működését, a bányászkunyhók lakóinak életét.

Røros

Røros

Røros

Magasan a háztetők fölé emelkedik Røros város nyolcszögletű temploma. Az évnek ebben a részében sajnos nincs nyitva, de én mégis szerettem volna belülről is látni. Bekopogtam a szemközti parókiára, az ajtót nyitó hölgynek elmondtam svédül, hogy mi járatban vagyok. A kedves asszony ékes norvég nyelven elmagyarázta, hogy a kulcsot sajnos épp kölcsönadta valakinek, de létezik egy pótkulcs, csak nem tudja, hol. Hosszú percekig kereste a norvég hölgy a kulcsot az irodában, de sajnos eredménytelenül. Búcsúzóul még javasolta, hogy nézzek körül mégegyszer a templomkertben, ha látok valakit, aki ott tesz-vesz, ő lesz az én emberem. Nem találtam meg az illetékest, de ez a kedvesség és segítőkészség kárpótolt az elmulasztott látványért.

Røros templom / kyrka

Péntek délután Støren felé vettük az irányt, hogy a barátaink vendégszeretetét élvezzük néhány napig. Érkezésünk után kezdetét vette a bábeli zürzavar: a barátnőm és én magyarul beszéltünk egymással, a svéd férfiak svédül, amit mindnyájan értettünk. A barátnőm norvégul szólt a társasághoz, ami szintén működött. A házigazdáink pedig norvégul diskuráltak egymás közt. A kisbabájuk garantáltan több nyelven megtanul majd.

Május 17. fontos dátum arrafelé, ugyanis aznap van a norvég nemzeti ünnep. Egész délelőtt esett az eső („tipikus Norvégia” – gondolják ilyenkor a svédek), de mire útnak indultunk, hogy mi is részt vegyünk az ünnepségen, addigra elállt a zivatar. A falu apraja-nagyja népviseletbe, vagy ünneplőruhába öltözött, hogy részt vegyen a felvonuláson. Úgy tűnt, hogy a háromezerfős település minden lakója kint van az utcán, norvég zászlóval a kézben. A menet többek között érintette az öregek otthonát. Még a nagyon idősek is szép ruhába öltöztek és a teraszon üldögélve integettek a sokadalomnak. A felvonulók hurrá! Hurrá! Felkiáltással üdvözölték a bentlakókat, majd a fúvószenekar is rázendített egy vidám indulóra. A menet végül a kulturális központhoz érkezett. A falu vezetője hosszú beszédet intézett az egybegyűltekhez, melynek üzenete az volt, hogy mindenki érezze magát biztonságban Norvégiában. Valóban, a nemzeti  ünnepen bevándorlók is részt vettek családostul, ők is ünnepelték Norvégiát. A hallgatóság része volt néhány fiatal is, akik piros színű, filctollal teleírkált kertésznadrágban jelentek meg. Megtudtam, hogy ők középiskolás, végzős diákok.
Akik megváltották a belépőjegyet, azok megnézhették a sokszínű, ünnepi műsort a színházteremben. A kórus, a zenekar, de még a taekwondo bemutató is Norvégia tiszteletére szólt. Gyerekek, felnőttek, idősek és fiatalok egyaránt közreműködtek. Mindenki egyenlő volt, senki nem volt norvégabb a másiknál. Egy csoport sem sajátította ki magának a jogot, hogy ők a hagyomány valódi örökösei. Senki nem fújt a másikra. A más nyelven beszélők, a más bőrszínűek is ugyanúgy lengették a norvég zászlót, senki nem vegzálta őket. Az emberek csak felvonultak, nem meneteltek. Rendőri biztosításra, kordonra nem volt szükség. A norvégok jótékony nacionalizmusa megmutatta, hogy képesek valamiért, nem pedig valami ellen összefogni. Isten éltessen, Norvégia!
Délután nekiálltunk grillezni a teraszon, sütött a nap, meleg volt. Mintha az időjárás is ünneplőbe öltözött volna.

norvég felvonulás // tåg

Vasárnap reggel tovább indultunk Trondheim irányába. A természet teljesen más arcát mutatta ezen a szakaszon. Már Størenben is harsogóan zöld volt a növényzet, ez a kép folytatódott most az út mentén.
Trondheimi látogatásunkat a Rockheim nevű könnyűzenei múzeummal kezdtük. Az olcsó belépőjegyet megváltva színvonalas, tartalmas, modern technikai megoldásokat felsorakoztató kiállítást láthattunk a norvég rockzene történetéről, valamint George Harrisonról és Eric Claptonról. Ne mulasszon el betérni, aki arra jár!

Rockheim

Városnéző sétánk következő célpontja az északi országok második legnagyobb temploma, a Nidaros dóm (Nidarosdomen) volt. Nidaros egyúttal Trondheim korábbi neve is. A templomba betérve épp orgonajáték zajlott, a hangszerek királynője betelítette zenével a hatalmas teret.

Nidaros dóm // Nidarosdomen

A templom mögött elterülő Nidelva-folyó túlpartján magasodott az erődítmény, balra pedig a híres trondheimi látkép: cölöpökön álló, színes raktárházak sorakoztak a folyó mentén. A napsütésben és nyári melegben órákig néztem volna a régi hídról a festői látványt. Hol van már a pár nappal ezelőtti hó? Szinte minden szembejövő embernek fagyi volt a kezében, a többi pedig a cukrászdában állt sorban egy kis hűsítő nyalánkságért.

Trondheim

Délután a jämtlandi hegyek felé vettük az irányt, az őszi természeten és a hóbuckákon már meg sem lepődtem. A határ svéd oldalán Tännforsenben táboroztunk le. A kellemes, tavaszi estén lesétáltunk az erdőben Svédország legnagyobb vízeséséhez. Fent hatalmas robajjal áradt a víz, lent hóból épített kiskapu várta a kirándulókat. Egy éjjel-nappal nyitva tartó, tiszta, rendes, erdei wc is akadt a pihenőhely mellett, ami kerekesszékkel is könnyedén igénybevehető.
Barna medve aznap éjjel sem támadt ránk, így hétfőn reggel nyugodt szívvel indultunk haza.

Tännforsen vízesés

Toalett az erdőben // Toalett i skogen

1000 km.

Årets första husbilsresa ledde till Norge. Bilen var förberedd, kylskåpet var fullt, så vi åkte iväg från det vårlika Sundsvall. Så fort vi närmade oss till fjällen, ändrades landskapsbilden. Det fanns inga gröna blad, gräset var gult. Lite som i Sundsvall för en månad sen. Sen såg vi vita fläckar vid vägen som snart blev ett sammanhängande snötäcke. På nästan alla gårdar stod parkerade snöskotrar som är lokalbefolkningens viktigaste transportmedel på vintern. Sjöarna var frusna (delvist eller helt). Första tecken av våren kunde man se på ortsbefolkningen: tonårskillarna hade bara en tröja på sig när de promenerade på gatan. Det var inte varmare än 3 grader.

Vi campade i Hamra (Hamrafjället) första kvällen. Det snöade och regnade, det blåste hårt. Vi samlade ihop våra sista krafter och försökte täcka fönstret med isoleringsmattan, som flög till alla håll, men ville inte stanna på rätt ställe. Vi kämpade med elementen som två polarforskare tills vi kunde fixa det. Därefter flydde vi in och kände hur vinden skakade bilen. Vi slog på värmen, så vi inte frös i vintervädret i maj.

Nästa morgon klarnade det och vi tittade runt i strålande solsken. I närheten fanns det en slalombacke, där fanns så mycket snö att man kunde åka skidor. Vår bil var parkerad på en vintercamping, som betyder att alla husvagnar stod bredvid en liten trästuga, var man packade in skidor och annan utrustning.

Et annat vårtecken: Trots varningsskyltarna för ren vid vägen, inte kunde man se en enda. De går upp högt i fjället när det är varmt och hämtas ner på hösten för att hitta mat.

På den norska sidan väntade oss samma landskapsbild. När vi tog en liten rast, gick jag in i snön för att få veta hur djupt det var. Detta gick inte så bra för jag sjönk i snön till fotknölarna och vattnet rann in i skorna. Experimentet slutade med strumpbyte.

När vi åkte vidare, började knopparna dyka upp på träden, och vädret blev varmare när vi nådde Røros. Den gamla, mysiga bergsstaden är på Unescos världsarvslista. När vi promenerade i staden, såg vi framför oss hur livet var när gruvarbetarna bodde där.

Högt över taken kan man se Røros åttahörniga kyrka. Fast den är inte öppen i maj, tänkte jag kolla inuti ändå. Jag gick till kyrkoherdebostället som var på andra sidan av gatan, knackade på dörren. En dam öppnade den och jag berättade till henne på svenska varför jag var där.  Hon svarade på norska att hon lånat ut nyckeln, men det måste finnas en extranyckel någonstans. Hon letade efter det några minuter, men tyvärr kunde hon inte hitta det. Hon ville hjälpa mig, så hon föreslog att titta runt vid kyrkan och om jag hittar någon som jobbar på kyrkogården, kan jag fråga personen. Jag hittade inte människan, men jag var glad över kvinnans snällhet och hjälpsamhet ändå.

Vid eftermiddag sidan åkte vi vidare till Støren för att njuta av våra vänners gästfrihet. Efter vår ankomst började vi med den lilla språkförbistringen: min väninna och jag pratade ungerska med varandra, de svenska männen snackade svenska som alla begrep. Min kompis pratade norska till alla, som vi förstod. Våra värdar pratade norska med varandra. Jag är säker att deras bäbis kommer att prata flera språk.

Den norska nationaldagen är 17 maj, så det är ett viktigt datum där. Det regnade hela förmiddagen (”typisk Norge” – tänker svenskarna), men när vi åkte till festen, slutade regna. Alla i byn hade folkdräkt eller fina kläder på sig. Det såg så ut, att alla 3000 invånarna var med i paraden och viftade med den norska flaggan. Tåget stannade vid äldreboendet. De gamla människorna hade fina kläder på sig, satte på terrassen och viftade till tåget som hälsade de med ”hurra! Hurra!” och blåsorkestern spelade för dem. Sen gick tåget vidare till kulturcentrumet, där ledaren i byn höll ett långt tal. Den viktigaste tanken var att alla skulle känna sig trygga i Norge. Ja, i festen deltog invandrarfamiljerna som också firade Norge. Där fanns några ungdomar som hade röda snickarbyxor eller overaller på sig, som var nerkladdade med tuschpenna. Jag fick veta att de hade skolavslutning.
De som köpte biljetter, kunde titta på det mångfaldiga, högtidliga programmet. Kören, orkestern och också en taekwondo presentation uppträdde för Norges ära. Barn, vuxna, gamla och unga deltog i programmet. Alla var lika, ingen av dem var mer „norsk” än de andra. Ingen grupp dök upp som skulle ta tillfället i akt och säga att de är de ensamma arvingar av traditionerna. De var inte ovänner med varandra. De som hade annan hudfärg och pratade annat språk, viftade också med norska flaggan. Ingen hade problem med detta. Folk tågade bara, men de marscherade inte. Det behövdes avspärrningar eller polisassistans.
Den fina nationalismen som norrmännen visade, fungerar ”för” något och inte ”mot” något. Grattis till nationaldagen, Norge!
På eftermiddag började vi grilla på terrassen. Det var varmt, solen sken. Det såg ut som om vädret fattade att det var högtid!

På söndag morgon åkte vi vidare till Trondheim. Naturen hade ett helt annat ansikte på den där sträckan än tidigare. Redan i Støren var växtlivet jättegrönt, samma bild fortsatte efter vägen norrut.

Vi började vårt besök i Trondheim på Rockheim, som är ett nytt museum om rockmusik. Efter att vi köpt de billiga biljetterna, kollade vi en fin, modern och imponerande utställning om den norska musikhistorien och en annan om George Harrison och Eric Clapton. Missa inte om ni är i närheten!

Vår sightseeingfärd fortsatte vi vid nordens näst största kyrka, som är Nidarosdomen. Nidaros var Trondheims tidigare namn. När vi gick in i kyrkan, spelades orgel. Instrumentens drottning fyllde katedralen med musik.
Bakom kyrkan, på andra sidan av Nidälven kan man se fästningen. Till vänster står de gamla lagerhusen vid älven som man bäst  kan se från den gamla bron.  Jag skulle ha tittat på den fina utsikten i sommarvädret i flera timmar. Det var svårt att komma ihåg att vi såg snö för några dagar sen. Folk som gick förbi hade mjukglass i händerna. De andra stod i kö på konditoriet.

På eftermiddag åkte vi vidare till Jämtlandsfjällen, men den här gången blev jag inte förvånad över den höstlika naturen och snön. På den svenska sidan av gränsen campade vi vid Tännforsen. På den mysiga vårkvällen promenerade vi ner i skogen till Sveriges största vattenfall. Uppe rann vattnet med stor kraft och där nere stod en liten port, som naturen byggt av snö. En fin och städad toalett, som är alltid öppen, stod vid parkeringen i skogen, som man lätt kunde använda även med rullstol.
Det var ingen björn som attackerade oss den där natten heller, så vi åkte hem på måndag i lugn och ro.

A húsvéti boszorkányoktól a Valpurgis ünnepig // Från påskkärringar till Valborgsmässoafton

Nagycsütörtök napján a gyerekek kendőt kötnek a fejükre, kipirosítják az arcukat és így, húsvéti boszorkánynak öltözve jártak házról-házra, hogy egy kis édességért cserébe kellemes ünnepeket kívánjanak.

Ez a szokás egy népi hiedelmből ered, mely szerint a boszorkányok nagycsütörtökön felkerekedtek és seprűnyélen Blåkulla-ba repültek, hogy ott az ördöggel ünnepeljenek egészen húsvét vasárnapig. Svédországban jelentős volt a boszorkányüldözés, ezért ha egy nőre ráfogták, hogy Blåkulla-n járt, akkor az az életébe kerülhetett. Hiába védekezett a megvádolt asszony, hogy ő nem ment sehova, ugyanis a boszorkányok úgy tudtak elrepülni, hogy testben mindvégig otthon maradtak. Gyakran gyerekek tanúskodtak ellenük, mert a babona szerint őket is magukkal vitték a boszorkányok, hogy együtt vegyenek részt az ördögi tivornyán. Érdekesség, hogy Blåkulla nevű település több helyen is létezik a valóságban is, az egyik Sundsvalltól nem messze helyezkedik el.

Blåkulla

Nagycsütörtökön csak fél napot dolgozik a svédek többsége, nagypéntek piros betűs ünnep, hogy legyen idő Blåkulla-ba repülni méltóképpen megülni az ünnepet. Továbbá a húsvét hétfő is fizetett szabadnap.

Természetesen a svédek ilyenkor is megterítik a svédasztalt. A húsvéti ételek hasonlítanak a karácsonyiakhoz, de valamivel könnyebbek a fogások. A sonka, a pácolt hering és a tojás nem hiányozhatnak a menüből. A karácsonyi must helyett húsvéti mustot fogyasztanak. Az íze ugyanaz, de a malátás üdítőitalt ilyenkor påskmust (húsvéti must) néven árulják az üzletekben.

húsvéti must

A tojásfestésnek itt is van hagyománya, de a svédek számára ugyanolyan fontos, hogy a hosszú tél után a lakást tavaszi díszbe öltöztessék. A legkedveltebb szín a sárga, talán azért, mert a nárcisz (melynek svéd neve påsklilja, azaz húsvéti liliom) ilyenkor virágzik. A bokrokat színes tollpihékkel díszítik fel, ebből lesz a húsvéti nyírfavessző, melynek eredete virágvasárnaphoz köthető. 

påskris // húsvéti nyírfavessző

A gyerekek húsvéti tojásokat kapnak ajándékba. Ezek különböző méretű, díszes, tojás alakú kartonpapír tokok, amelyekbe édességet, apró játékokat rejtettek a szülők. Csokinyúllal csak elvétve találkoztam az üzletekben, a csokitojás előfordul, de a svéd gyerekek még mindig az apró cukorkáknak örülnek a legjobban. 

Påskägg // svéd húsvéti tojás

Idén tavaszias volt az időjárás húsvétkor, de tavaly, amikor március elején itt jártam, még jócskán hó borította a földet. Mivel sütött a nap, a szomszédok kint üldögéltek a hóban. Én ilyet előtte még nem láttam! A kulturális sokk elemi erővel hatott rám, az (akkor még leendő) élettársamtól vártam a magyarázatot.

- Hát ezek meg mit csinálnak? – kérdeztem.
- Kávéznak.
- A HÓBAN????
- Igen.
- Miii????
- Ez itt teljesen természetes.

Mindezidáig a szabadtéri kávézásról más elképzeléseim voltak, dehát észak ebben is különbözik.

kávézás a hóban // fika i snön

Az elmaradt rossz idő április 30-án érkezett meg. Ez a nap nevezetes dátum Svédországban (és többfelé Európában), ugyanis ilyenkor tartják a Valpurgis ünnepet. Mint sok más szokás, ez is a pogány időkbe nyúlik vissza. Mikor leszáll az este, a svédek összegyűlnek, hatalmas tüzet gyújtanak és énekelnek. Elégetik a régi dolgaikat és egyúttal a telet is, hogy helyet adjanak a megújhódásnak, a tavasznak. Régebben több napig égett a hatalmas tűz, ugyanis a kanapétól kezdve a rossz autógumiig mindent rádobtak. Manapság a környezettudatos svédek már csak fát égetnek. A hatás így is magával ragadó, de a helyiek legyintenek, ez semmi a régi máglyákhoz képest.

A városban többfelé tartottak Valpurgis ünnepet, a legnagyobb mulatság már délután négykor elkezdődött a Norra Berget-en. A résztvevők élvezhették a tavaszi időjárást, azaz jégesőt és egy kis havat. „Tipikus Valpurgis!” – mondták a svédek.

Valborg//Valpurgis, Norra Berget

Valborg//Valpurgis, Norra Berget

Nálunk, a lakótelepen is szerveztek ünnepséget, ami csak este hétkor kezdődött. Addigra „elvonult a vihar, felsütött a nap.” Továbbra is hideg volt, a jégeső nyomai látszottak a földön. Jól felöltözve, a  szomszédokkal karöltve mentünk ki a tűzhöz. A máglyát a templom melletti téren gyújtották és műsor gyanánt a gyülekezeti kórus énekelt. Bár a szokás pogány eredetű, később a kereszténység Szent Valburga nevét kapcsolta hozzá a naptári időpont miatt.

Amikor már leégett a tűz és olyan hideg lett, hogy képtelenség volt tovább köszönteni a tavaszt a szabadban, akkor az egész szomszédság nálunk folytatta az ünneplést énekléssel, zenével és vidámsággal. Egészségetekre!

Valpurgis nálunk // Valborg hos oss

På skärtorsdag klär på sig barnen som påskkärringar (de har schalett på huvudet och målar kinderna röda) och knackar på hos folk för att önska trevlig påsk. De blir belönade med lite godis.

Den här traditionen kommer från en gammal folktro. Enligt denna flög häxorna på kvast till Blåkulla på skärtorsdagen för att festa vilt med djävulen. De återvände på påskdagen. Häxprocesserna var betydelsefulla i Sverige, så om en kvinna blev anklagad för att hon var i Blåkulla, kunde det kosta henne livet. Det spelade ingen roll om hon protesterade och förklarade att hon inte åkt till någonstans, för häxorna kunde flyga till Blåkulla medan deras kropp var hemma. Oftast var det barnen som vittnade mot dem, för enligt folktron tog häxorna med några barn till Blåkulla för att delta i festen tillsammans med fan själv. Det är märkligt att det finns Blåkulla på flera ställen i verkligheten, en av dem är i närheten av Sundsvall.

De flesta jobbar bara halv dag på skärtorsdag. Långfredag är röd högtidsdag för att det ska finnas tid för att flyga till Blåkulla sköta sitt firande. Dessutom är annandag påsk också en betald ledig dag.

Naturligtvis dukar svenskarna sitt smörgåsbord. Påskmaten är ungefär lika julbordet, men rätterna är lite lättare. Skinka, inlagd sill och ägg saknas inte på menyn. Istället för julmust dricker man påskmust. Smaken är det samma, det är bara etiketten som är annorlunda på flaskorna. 

Traditionen att måla ägg finns det här också, men det är lika viktigt att dekorera lägenheten i vårfärger efter den långa vintern. Den mest vanliga färgen är gul, kanske för den gula påskliljan blommar vid den här tiden. Man pyntar med fjädrar på buskarna som blir till påskris. Det är en symbolisk koppling till palmsöndagen.

Barnen får påskägg som present. De är pappersägg med färgat påskmotiv i olika storlek. Föräldrarna gömmer godis och små leksaker i dem. Jag har sällan sett chokladkaniner och -ägg på affärerna. Orsaken kan vara att lösgodis är det mest omtyckta.

Det här året var det vårväder vid påsk, men i fjol var det mycket snö på marken. Trots detta var fint väder, solen sken, så grannarna satt ute i snön. Sådant har jag inte sett förut! Jag blev (kultur)krockad och väntade på förklaringen av min blivande sambo:

- Vad gör grannarna egentligen? – Frågade jag.

- De fikar.

- I SNÖN?????

- Ja.

- Va? 

- Det är fullt normalt här.

Jag trodde inte att man gjorde sådant, alltså att fika på gården i en meter snö, men i Norden är annorlunda på det här sättet också.

Det kalla vädret kom 30:e april. Det här datumet är viktigt i Sverige och på många andra ställen i Europa för den där dagen firar man Valborgsmässoafton. Som många andra traditioner hittar man ursprunget i den hedniska tiden. När kvällen kommer, samlas svenskarna, och de tänder en stor brasa och sen sjunger de. De bränner sina gamla grejer och vintern samtidigt, för att de ger plats till det nya, till våren. Tidigare brann brasan under flera dagar, för man kastade dit en gammal soffa, bildäck osv. Nu förtiden bränner de miljövänliga svenskarna bara trä. Elden ser fin ut ändå, fast lokalfolk säger att det är ingenting om man jämför brasorna förr i tiden. 

På Valborg var det fest på flera ställen i stan, den största ägde rum på Norra Berget vid fyratiden. Publiken kunde uppleva vårvädret, alltså mycket hagel och lite snö. „Typisk Valborg!” – kommenterade svenskarna.

Hos oss i bostadsområdet fanns det också en Valborgsfirande. Det började klockan sju, så ovädret försvann och solen sken. Det var kallt fortfarande, och spåren av is kunde man se efter haglet. I varma kläder gick vi ut med grannarna för att titta på elden. Brasan tändes vid kyrkan och det var kyrkokören som sjöng. Fast högtiden har hedniskt ursprung, deltog kyrkan i Valborgsfirandet antagligen för att fira helgonet heliga Valborg.

När elden brann upp och det blev så kallt, att det var omöjligt att fira våren utomhus, då fortsatte grannarna firandet hos oss. Vi spelade musik och hade trevligt tillsammans. Skål!

Színház vagy valóság? // Teater eller verklighet? #Låtkainatstanna

Idén tavasszal is nagy volt a nyüzsgés a helyi amatőr színház, a Kvartersteatern háza táján. Ugyanis nyolcadik éve rendezték meg a Fiatalok Színházi Fesztiválját Sundsvallban. 130 tizenéves játszott hét különböző darabban, kilenc napon keresztül, folyamatos telt ház mellett. Akik éppen nem szerepeltek a Konsertteatern színpadán, azok egymás előadásait nézték, vagy belépőjegyet árultak, illetve a büfét vezették. Továbbá két bulit is szerveztek a fesztivál nyitása és zárása alkalmából. A tizenévesek magas színvonalú és vicces műsorral örvendeztették meg a stábot. Lehetőségem volt besegíteni a fesztivál körüli teendőkbe, amit az ifjak a saját „Oscar gálájukon” honoráltak. Nagyon büszke vagyok a tőlük kapott díjra, hiszen nincs annál értékesebb, őszintébb és kedvesebb, mint amikor egy csapat tinédzser ismeri el az ember munkáját! Köszönöm, srácok!

Az élettársam nem csupán a fesztivál szervezésében vállal oroszlánrészt évről évre, de csak úgy, mint a többi ifjúsági vezető, ezúttal is saját darabjával lepte meg a diákcsoportját. Az írás kilenc évvel ezelőtt született, egy valós újságcikk alapján: a bevándorlási hivatal (Migrationsverket) munkatársai pezsgőt bontottak, miután sikerült kiutasítaniuk az országból egy orosz családot. A színműben a háború elől menekülő anyuka és három leánygyermeke Svédországban talál menedéket. A testvérek kitűnően tanulnak az iskolában, egyikük a szerelmet is megtalálja osztálytársa személyében, aki épp a rendőrfőnök fia. A család hiába élt hosszú évek óta Svédországban, a bevándorlási hivatal mindvégig nem határozott az ügyükben, de most azonnali hatállyal kiutasítják őket az országból. Az anyuka és a lányok ismét menekülnek, a rendőrfőnök igyekszik nekik segíteni. A lányok osztálytársai tüntetést szerveznek, de hiába, a családot végül kitoloncolják. A Migrationsverket dolgozója elégedetten ünnepel a pezsgővel a darab végén.

Balról jobbra: a rendőrfőnök (Adrian Wahlström), Bengtsson közrendőr (Jonathan Norberg) és a bevándorlási hivatal dolgozója (Hanna Lind).

Néhány fiatal néző könnyes szemmel távozott az előadás után. Kiderült, hogy az egyik osztálytársukkal épp az történik, ami a darabban: Karina és édesanyja négy évig élt Svédországban, de most megkapták a kiutasító határozatot. Karina folyékonyan beszél svédül, gimnáziumban tanul. A Migrationsverket-nek négy évig nem sikerült pontot tenni az ügy végére, de most, hogy Karina betöltötte a 18-at, érdekes módon felgyorsultak az események. Gondoljunk bele, hogy mennyi minden történik egy kamasszal 14 és 18 éves kora között a saját környezetében is, nemhogy egy másik országban! Karinának itt vannak a barátai, itt folyik az élete, itt tervezte a jövőjét, ráadásul a testvérei Svédországban maradhatnak (forrás: Dagbladet). A lány barátai és osztálytársai nem hagyták annyiban a dolgot és tüntetést szerveztek a város főterére. A fiatalok, akik tegnap még a darabban szerepeltek, ma a való életben is felemelték a szavukat a döntés ellen. Sokadmagukkal vonultak a bevándorlási hivatal épülete elé tiltakozni. Én is velük tartottam, mert úgy láttam, hogy a Migrationsverket dolgozói több esetben hozzáértés és gondolkodás nélkül hoznak meg olyan döntéseket, amelyek más emberek egész életére kihatnak. Elég, ha csak a magam ügyét említem (nem tudták, hogy Magyarország az EU tagja, fogalmuk sem volt, milyen papírokat kell kitölteni), de másoknak is okoztak problémát a nemtörődömségükkel.

Karina esete megmutatta, hogy a mai tizenévesek képesek és hajlandóak élni a demokrácia által biztosított eszközökkel, hogy kiálljanak a társuk mellett. A társadalom felelős tagjaként nem hagyják, hogy a fejük fölött határozzanak a hatóságok. Hajrá, fiatalok, hajrá Karina!

#låtkarinastanna

#låtkarinastanna

Den lokala amatörteaterföreningen Kvartersteatern arrangerade som vanligt Ung teaterfestival. I år var det för åttonde gången. 130 tonåringar spelade sju olika pjäser på Konsertteatern. Festivalen drog fullsatta salonger i nio dagar. De som inte stod på scenen för tillfället, tittade på varandras föreställningar eller arbetade i caféet eller sålde biljetter. Dessutom organiserade ungdomarna två fester, en för att öppna och en annan för att avsluta festivalen. De som arrangerade underhöll de övriga med ett skojigt program på hög nivå. Jag hade möjlighet att hjälpa ungdomarna i caféet på festivalen, de tackade för hjälpen med ett fint pris på deras ”Oscars gala.” Jag är jättestolt över detta, för det är det mest fantastiska och ärligaste, när man blir hedrat av tonåringar. Tack så mycket, gänget!

Min sambo är inte bara ansvarig för att organisera festivalen varje år, men han som alla andra ledare hade en egenskriven pjäs till sin grupp. Han skrev manuset för nio år sen, detta efter att han läste en tidningsartikel: Medarbetarna på Migrationsverket öppnade champagne efter att de lyckades utvisa en rysk familj från landet. I pjäsen flydde en mamma med sina tre döttrar från kriget till Sverige. Syskonen är duktiga i skolan, en av dem hittar kärleken, när hon blir förälskad i polischefens son. Trots att familjen har levt många år i Sverige, har de inte fått uppehållstillstånd, men till slut fick de utvisningsbeskedet. De måste lämna Sverige så fort som möjligt. Modern och döttrarna flyr igen och polischefen försöker hjälpa till dem. Syskons klasskamrater organiserar en demonstration mot beskedet, men familjen blev utvisad ändå. Till slut firar migrationsverkets medarbetare nöjd med en flaska champagne.

Några ungdomar från publiken gick hem med tårar i ögonen efter föreställningen. Jag fick veta, att det händer det samma sak med en av deras klasskamrat nu som det var i pjäsen: Karina och hennes mor har bott i Sverige fyra år och de har blivit utvisad nu. Karina kan svenska flytande och studerar på gymnasiet. Migrationsverket kunde inte avsluta ärendet på fyra år, men när Karina fyllde arton, fick de beslutet på något konstigt sätt. Tänk hur mycket upplever en tonåring i sin egen omgivning mellan 14 och 18, det gäller ännu mer i ett annat land. Karina har sina kompisar, sin framtid och sitt liv, som hon planerade här. Dessutom hennes syskon kan stanna i Sverige (källa: Dagbladet). Karinas vänner och klasskamrater accepterade inte Migrationsverkets beslut och de organiserade en demonstration på torget. Ungdomarna som spelade föreställning igår, protesterade i verkligheten idag. De tågade till Migrationsverket för att demonstrera mot beskedet. Jag följde med, för jag själv upplevde att Migrationsverket beslutar utan kompetens och tankar i ärenden som påverkar en annan människas hela liv. Till exempel min egen situation: Migrationsverket hade ingen aning om att Ungern är ett EU land, de visste inte vilka papper skulle fyllas i, men jag känner till flera helt rubbade fall.

Karinas situation bevisade att ungdomarna av idag kan och vill använda demokratiska instrument för att kämpa för sin rätt. Som ansvariga medborgare i samhället tillåter de inte att myndigheterna fattar beslut som de själva anser vara felaktiga och orättvisa utan de använder sin demokratiska rätt att säga ifrån. Heja ungdomar, heja Karina!